Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-09-02

De alkalmas eszközül kínálkozik célunk elérésére a „Tanítók Háza yyújtójá u-nak forga­lomba hozatala is. Ezen gyújtót Reisner Emánuel gyártja Gyulán, s a tisztajövedelem bizonyos százalékát a „Tanítók Házá"-nak adja. S dacára aunak, kogy ezideig e gyújtót jobban inkább csak a bácskaiak s znlamegyeiek használják nagyobb mennyiségbeu : az első három hónap alatt 250 frtot küldött be a gyáros a „Tanítók Házá^-hoz, mint a tisztajövedelemnek azt illető' százalékát. Figyelemre méltó dolog ez ! Nagyon szép kezdet, melynek még szebb lehet a folytatása, ha a tanítók nem kicsinyelve a dolgot, odahatni törekszenek, hogy e gyújtó országszerte használ­tassák. Ha ez így lenne, 5—6000 koronát jöve­-delmezne e gyújtó a mi „Házuuk"-nak évenkint. Kedves pápai s körnj'ékbeli kartársaim, — kik e lapot olvassák — tegyék meg önök azt, mit joggal megvárhat mindegyikünktől ez áldásos intézmény, melyről szólok, hogy bírják rá azon kereskedőket, kiknél vásárolni szoktak, hogy ezentúl a legtöbbnyire külföldön gyártott gyúj­tók helyett árusítsák üzletükben a „Tanítók Háza gyújtójá"-t! Ez legalább magyar ipartermék, s e mellett elég jó. Van egy-egy dobozban annyi szál, mint bármely másban, s nem is drágább a külföldinél. A fogyasztó közönség pedig — megértve most már azt, mily szép célt szolgál ez a gyújtó, — hiszem, szívesen fogja használni, s így észre­vétlenül is a tanítóság jóltevői közé sorakozik; áldozatot hoz anélkül, hogy az nehezére esnék. Használjuk tékát Pápán s vidékén ezentúl a „Tanítok Háza gyújtója'­- ! Szutter Dánlel, TOLIJIEGGYKL. Innen-oan an. Katonáékról. Tót baka, magyar baka. Sehol annyit nem panaszkodnak a katonák ellen és sehol annyira nem lelkesednek a katonákért, mint nálunk. Min­den augusztus meghozza a maga ezredeit, a maga örömeit, a maga keserveit. Panaszkodunk : mennyi rendetlenséget csinálnak s gyönyörködünk a pom­pás rendben, ha felvonulnak ; panaszkodunk, hogy mily zajt, lármát ütnek udvarunkon s élvezzük lár­más muzsikájukat; panaszkodunk, hogy sok a piszok utánuk s elámulunk, hogy minden hajnalra mily tisztán ragyog a legutolsó baka bakkaucsa is; panaszkodunk, hogy megdézsmálják kérteinket és — no ezt nem ellensúlyozzák semmivel. Idén azonban csudálatosképen épségben maradtak körte- és alma­fáink, bántatlanul a lugasok tökéi. Dicsérték is nagyban a bakákat. „Lám a tót bakák (mert tren­cséui tótok voltak az idén ittjárlak) mégis csak becsületesebbek, mint a tavaly beszállásolt magyar bakák", mondja egyik gazda, kinek pajtája 1 72 század tót bakának adott szállást. Dehogy becsüle­tesebb, vág vissza a gazda katonaviselt fia, uem becsületesebb a tót a magyarnál, csak — butább ! a * A brigadéros köszönt. A brigadéros, kiről itt szó van, valóságos vezérőrnagy-brigadéros. Parancsol pedig békében két ezrednek, háborúban pedig — mint például most gyakorlat alkalmával — még ezenfelül 2 század huszárnak s két üteg tüzérnek. Kétségen kívül nagy úr a „páir-brigadér, aki hogyha a „velki" übung utáu megelégedését nyil­vánítja a jó 71-es bakáknak, akkor „bori klavi" — felemelt fővel baudukolnak a bauda után hazafelé. S ez a brigadéros, kinek : szemöldöke ronthat, teremthet száz — karriert, köszönt. Nem köszöntött, szalu­tálván jobb kezével, hanem köszönt, vagyis meg­köszönt valamit. Megköszönte, hogy katonái : baka, tüzér és huszár egyaránt úgy voltak elszállásolva, hogy különben az édes anyjuk sem tudta volna őket elhelyezni. Hogy buzgó reudőrbiztosunk, ki előtt ez a köszönet kifejezésére jutott, mit érzett ez alatt, elképzelhető. íme, hogy teremhet egy és ugyan­azon fa mérges és édes gyümölcsöket! Ezt gondol­hatta, mondani pedig ennyit mondott — vergóniáját balkezébe vévén, jobb kezével szalutálván — „Köszönöm, hogy köszönni tetszett." * Szobrunknak muzsikálnak. Szobrunkat, úgy vélem, fölösleges ismét bemutatnunk. Szobrunk — Rümpel és Waldek világhírű szobrászcég páratlan mesterműve — már több megtiszteltetésben részesült fennállása óta. Igy — más egyebeken kivül — a lámpát közelebb hozták hozzá, hogy szépségében éjjel is gyönyörködhessünk, lerajzolták, lefényképez­ték, újra festették stb. stb. Mindez azonban semmi ahhoz képest, ahogy az itt időzött ezredek hódola­tukat kifejezték szobrunk bájai iránt. Minden este­felé, midőn a lehanyatló nap végső sugarai glóriát vontak szobrunk göndör fürtéi s a fölötte lebegő tál fölé, felhangzott tövében a szerenád. Lágyan és erősen, elandalodással és tűzzel fújták, recsegtették és ütötték hangszereiket a vörös aufslagos katona­hangászok. A hangos muzsika, a hódolat ez impozáns jele, nagy tömeget vonzott a szobor tájára s e tömeg mind tanuja volt annak, amint a szobor — a mi szobrunk ! — köszönetét kifejezte a bájhangu zené­rekuek. Gömhölyü arcáu bájos mosollyal kecses pukkedlit is csinált és kissé meghajolván, a vállán levő tálnak csobogó vizét a muzsikusokra öntötte. A tamburmajor — ő kapott legtöbbet a vizes köszöntő­ből — riadtan ugrott odább, de elcsúszván a sikos aszfalton, beleütötte fejét a nagy dobba. Felbömbölt a nagy dob, zúgva hirdetve dicsőséged — ó szobrok szobra, drága szökőkút! . . . * Az új gárda. Az új gárda — a diákok, akik az immár elvonult katonaság helyébe léptek. Katonák ezek is : a szellemi munka ifjú katonái, akik ha kevésbbé mutatósak is, mint az igazi katonák (a trencséni regimentnek nem bakáira, hanem tisztjeire goudolunk), de a városi közönség előtt mégis rokonszenvesebbek, miut a császár katonái. Vau is öröm a városban jöttükön. Nem valami sok kellene és egy kis parázs kivilágítást lehetne tiszteletükre összehozni. Hiába, szeretjük ókét nagyon. Szeretjük ezt az új gárdát, mely nekünk tulajdon­képeni törzsgárdánk, szeretjük aranyos ifjúságok minden bohóságával együtt, szeretjük őket jobban, miut a vörös, zöld, vagy hupikék aufslagos k. u. k. regimenteket. Idem. VEGYES HIREK. A város hivatalos közzétételei. _216!1 1900. szám. Hirdetmény. A folyó 1900. évi fegyveradó-lajstrom Pápa város adópéuztári hivatalában szeptember 2-iktól 10-ig közszemlére kitéve lessz. Az esetleges felszólalások a kitételt követő 15 napon belül a pénztári hivatalnál beadhatók. Pápa, 1900. augusztus 31. A városi hatóság. 5981. 1900. szám. Népfelkelők figyelmébe. Mint már korábban jeleztük, a népfelkelők ellenőrzési szemléje folyó évi október 24. és 25-ik napján lessz. Most pedig értesíttetnek a népfelkelők, hogy a szemlére jubileumi emlékérmét mindenki magával hozni köteles. Pápa, 1900. augusztus 27. Á városi hatóság. — Személyi hirek. Antal Gábor, ev. ref. püspök és Gzike Lajos kir. tanácsos, főiskolai gond­nok a főiskola megnyitó ünnepére e hét végén vá­rosunkba érkeznek. — Hegedűs Lóránt dr. és Óváry Ferenc dr. országgyűlési képviselők a hét végén városunkba érkeznek. — Rekviem. Boldog emlékű Erzsébet ki­rálynénk lelki üdvéért gyászos elhalálozásának má­sodik évfordulóján, f. hó ll-éu rekviem lessz a plé­bánia főtemplomban. — Városi közgyűlés. Pápa város kép­viselőtestülete folyó évi szeptember hó 6-án d. e. 9 órakór a városháza nagytermében közgyűlést tart a következő tárgjsorral: Csajtai Dániel v. képviselő indítványa, a katona-beszállássolái dijak érdemében. — Lőwy László dr. v. képviselő indítványa, a bejelen­tési hivatal felállítása tárgyában. — Salezer Ignác a fogyasztási adó hivatal volt főnökének kérvénye állásába leendő vissza helyeztetése iránt. — A városi reudőrők és szolga személyzetnek kérvénye lakbér járandóságuk felemelése iránt. — Városi árvaszék végzése a gyámtári tartalék alapból 117 koroua 30 fillér összegnek kiutalása érdemében. — Az urdombi szőllő birtokosok kártalanítása érdemében a jogügyi bizottságnak jelentése. — A legtöbb állami adót fizető városi képviselők 190ü-ik évi névjegyzékének ki­igazítására küldöttség választása. — A csatorua-utcai lakosok kérelme házaik előtt aszfalt gyalog járda létesítése iránt. — Városi uegyedmesterek kérelme lakbér és természetbeni ruházat megszavazása iránt. — Nelson Eduárd kérelme fonó gyár céljaira szükséges területnek díjmentes áttengedése iránt. — 1900 évi költséyvetés. — A város hivatalos nevének meg állapítása. — Szinház. A kis-celli kitérő miatt a szin­ház megnyitását szombatról hétfőre halasztották. Hétfőn, a New-York szépével kezdődik meg őszi szezonunk, melynek műsoráról máig sem vagyunk tájékozva, de reméljük, hogy jobb lessz, mint aminőnek rejtélyessége miatt kényelenek vagyunk elképzelni. — A társulat tagjai közül már számo­san városunkba érkeztek. — A bánhidai vasútról „megbízható" forrásból vett értesülést közöltünk múlt számunkban. E hírünkre vouatkozólag most illetékes helyről oly­forma helyreigazítás érkezett hozzánk, hogy sem ne­vezett cég, sem egyáltalán a vasút ügyével foglalkozó egyetleu faktor részéről sem küldetett ki senki és ily kiküldött létezéséről a lapuukbau említett cég­nek tudomása sincs. Ugy látszik tehát, hogy az a mérnök, aki tényleg megjelent városuukban, a mi „megbízható forrásunkat" misztifikálta, amiről persze sem ő, sem mi nem tehetünk. — Hímen. Városi közéletünk egyik előkelő­sége: Galamb József ügyvéd, az Esterházy uroda­lom ügyésze és takarékpénztári aligazgató uri csa­ládja szép örömünnepet ül f. hó 8-áu, amikor leá­nyukat, Rózsikát feleségül veszi Erdélyi Zoltán, a kitűnő költő, az ifjú Magyarország egyik első iro­dalmi munkása. Ali órakor történő polgári házas­ságkötés után az egyházi áldást a r. k. plébánia­templomban adják rá az ifjú párra. — A kaszinó-kertbe szokatlan élénk­ség költözött múlt kedden este. A Tapolca mentén hosszan elnyúló kellemes kert tele volt rakva asz­talokkal s az asztalok mellett vidáman vacsoráló, nagy polgári és katonatiszti társaság hallgatta a 71-ik gyalogezred zenekarának hangversenyét. A jó zene olyan jó hangulatot teremtett, hogy a rög­tönzött katonai és polgári összejövetelből rögtönzött táncmulatság lett. Szép leány volt egyneháuy, tán­cos meg volt bővibeu; a katouazenekarból kiváltak a cigáuytagok s muzsikájuk mellett megkezdődött a tánc, mely haugos jókedvben éjfélutáuig tartott. A kitűnően sikerült mulatságra úgy a jelenvolt díszes civiltársaság, mint a katonatisztek kellemesen fognak visszaemlékezni.

Next

/
Thumbnails
Contents