Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-09-02
sorsa: nyomorult visszatérés, a kisebb részé pedig küzdelem, kétségbeesett küzdelem ismeretlen, vad-idegeu viszonyok közt — a létért. Nemcsak ágensek, de népámító nyomtatványok útján is iparkodnak a gőzhajózási társulatok utasokat, szerezni. E nyomtatványok zárt borítékban leginkább tanítók és kocsmárosok címére érkeznek, ük lennének hivatva ez esetben az ágens szerepét teljesíteni, de szilárd a hitünk, hogy hazafiságuk ellenállni fog az ily nemzetáruló felszólításnak. Az egész megyei társadalmat vállvetett munkára szólítjuk fel mi is a nemzetre vészes kivándorlás meggátlásában. Földbirtokos, pap, tanító, jegyző', mindenki, kinek alkalma van s intelligenciájánál fogva képes a népet felvilágosítani, álljon szolgálatába e fontos nemzeti érdeknek! Család és iskola. — Gondolatok az iskolaév kezdetén. — Ha megfigyeljük a mindennapi életet, a társadalmi élet jelenségét: úgy azt tapasztaljuk, hogy az emberiség amily fokban halad a közművelődés terén, épp oly mértékben sülyed erkölcsileg. Ezt az állítást nemcsak a mutatkozó, elszomorító jelenségek igazolják, hanem az a sok családi dráma is, amely izgatottságban tartja a jobbérzésüeket; az a sok bűntény, amely napjainkban észlelhető. Túlozni nem akarván, el kell ismernünk, hogy emberi gyengeségek voltak mindig és lesznek is, amíg emberi természet lessz; azonban, hogy azok oly mértékben felszínre kerültek volna, mint korunkban, — arra nincs eset. Bajos volna ezeknek az okait határozottan megállapítani, amennyiben minden egyes ily esetnek más mellékes indító okai vannak s így ezeket egyenként elő nem sorolván, nehéz lenne macskássi Macskássy Árouné, hogy a béke kötés dacára a háta közepéhez verem a papucsom sarkát, ha az én uramat furfangos módon tőrbe csalja . . . — De hallgass ki engem, hetedik menyországbeli bül-bül hangú huri . . . — Csitt! . . . A ravasz török egy nagyot nyelt; azután keresztbe tette mellén a kezeit, megfordult és kifelé menve igy szólt! — A próféta szakállára moDdom: elszalasztjálok a szerencsét. — Megállj ! kiáltott rá a tigris lelkű asszony — miféle szerencsét ? — Hja ! az titok . . . Erre a szóra Macskássy Áronuéban feltámadt a kiváncsiság ördöge, csiklandozni kezdte a szivét és megfordította a beszéd sorját. — No ! ülj le vitéz Mufti. Gyújts rá erre a cserép pipára, egyél ebből a dulesászából és ne tüzelj az éu tüzem tői, hanem beszélj : mi az a titok ? A pogány felcsapta a turbánját, azután lekuporodott a harcias asszony lábaihoz és mondta : — Az éu uram, parancsolóm, a hősök-höse, a vitézek virága, a nagy ór legkedvesebb katonája, kinek szelídsége az ürüétiez hasonló, Achmed Bundzsur basa — nagy dologba vágta a fejszét . . . — Mibe te ? Mibe te ? — Hát nem tudom én elmondjam-e ? — Mondjad hát, hogyne mondanád. S ezzel Macskássyué asszony egy aranyat nyomott a csausz kérges tenyerébe. igazságos ítéletet hozni; egy fó'ok vagy indító ok azonban mégis van s ez — a rossz nevelés. Ez a szó „nevelés" abban az értelemben, amint az ma a köztudatban él, nem jelent mást annál a műveletnél, mellyel a tanítással, neveléssel foglalkozó egyének a gyermek értelmi-, kedélyes akaratvilágát oly irányba terelik, hogy annak szive fogékony legyen a jó követésére és képes a rossz mellőzésére. S nevelés alatt nem is érthetünk mást. Amannak ugyan még alárendelt és mellékcélok, de ezeket inkább nevelési eszközöknek nevezhetnők ; mert ezek a valódi cél szolgálatában állnak. Minden, ami ettől az egy céltól elütő : hamis, egyoldalú és sohasem képesíti az embert hivatásának méltó betöltésérc. Amily fontos tudni azt, mi az ember célja, rendeltetése: épp oly fontos ismerni azokat a tényezőket, amelyek őt ennek megismerésére és elérésére képesítik. A fenti meghatározás után önkényt következik, hogy ezek a tényezők nem mások, mint a tanítással, neveléssel foglalkozó egyének, tehát a tanítók és nevelők. így levén a dolog, már most az a kérdés, kik esnek a nevelő fogalma alá ? Csupán azok az egyének-e, akik valamely vizsgáld bizottságtól oklevelet kaptak s így jogi alapon esnek ez nlá a fogalom alá, vagy pedig mindazok, akik a nevelásre jótékonyan vagy károsan hatnak. Kétséget sem szenved, a nevelő fogalma alá tartoznak mindazok a tényezők — tehát első sorban a szülők, vagy család, ezenkívül a társadalom is, — amelyek a közerkölcsök minőségére — a nevelés sikerének mértékére — befolyással vannak. De vizsgáljuk ezt közelebbről! A természet törvénye szerint a gyermek első nevelője a szülő. Ez ad neki életet, ő táplálja annnak testét, gondozza lelkét. Ez alól a kötelezettség alól a szülőt csak a kivételes körülmények mentik fel. Ilykép a szülő levén az első tényező, moly a gyermekre nevelői hatást gyakorol, mint a legilletékesebb nevelő, ő volna hivatva gyermekének szivébe csepegtetni az igaz, jó és szép iránti szeretetet. Es bár erről a körülményről sok szülőnek téves a véleménye, nem fogja senki tagadhatni, hogy a jó családi nevelést — különösen a házias, vallá— No hát, nyissátok ki füleiteket; mert megsúgom, de el ne áruljatok ám, mert a fejemmel játszom. — Dehogy árulunk, dehogy . . . — Tehát tudjátok meg, hogy Achmed Buudzsur basa, kinek Mohamed növessze meg az árnyékát, a hősök-hőse ; akinek szelídsége . . . — J a j> jaj • ne beszélj már olyan össze-vissza, hanem tálald ki ebadta pogánya ! — Mondom, az én uram aranyos turbánja alatt nagy és üdvös gondolat gyúlt ki, mert a hadi kincstár a hosszú béke alatt kiürült; a diadalmas zsákmány helyett gyeugéu csorog a harács. Ez okból a hatalmas Achmed Dundzsur basa elhatározta, hogy legdrágább kincsét, kelet legszebb gyöugyeit, rubinijait, gyémántjait a nagy ramazán ünnepek után való kedden ki fogja sorsolni . . . — Tyüj ! az áldóját! ez már beszéd! Mondd meg az uradnak, hogy ott lesz Macskássy Áron tele zsebbel, arannyal rakódva; megteszi az arábiai numerusok felét, mert azokat a drága köveket — ha törik, ha szakad — nekünk kell megnyerni. A sanda szemű csausz mosolygott, azután felkelvén a tulipános szőnyegről, meghajtotta derekát, mint egy bicska és nagy hálálkodások és hajlongások között távozott. A Ramazán ünnepek után való kedden hajnalban, napfeljötte előtt, pitymalatkor — aagy sürgés, forgás volt a kanizsai várban. — Hé, kocsis! Csatlósok ! Sallangós szerszámot sos családanya nevelési ténykedéseit — semmiféle nevelés sem pótolhatja. Es viszont, nagyon ritka eset, hogy a rossz irányú, egyoldalú családi nevelés okozta hiányokat helyre lehessen hozni. A példák ezreivel bizonyíthatnák ezt az állítást De szükségtelen ezt tennünk, mert ennek igaz voltáról eléggé meggyőzhet bennünket a mindennapi élet. E helyett nézzük inkább, mik az okai ennek a hangoztatott és tényleg rossz családi nevelésnek ? Egy szóval mondva, a mai egyoldalú családi nevelés gyökere a vallástalanságban rejlik, amelynek mindenféle alakja mutatkozik a családi életben. Egyik általánosan elterjedt és imádott bálványa az anyagiasság, vagy mint nevezni szokták, a materializmus. Ennek szülői : az érdek, az önzés, célja az élvezet. Nagyjában ez a mai családi élet titka. Már most kérdjük, lehet-e ily eszmék uralkodása mellett egészséges szellemű családi életet képzelni is? Az oly ember, akit a földi javak lekötnek, nem emelkedhetik fel a porból, ismeretlen előtte az eszményvilág magasztossága. S nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az ily ember nem ismeri a szeretet édes és boldogító érzetét s nevelői feladatának — egyébként nagy tudománya mellett — sem képes megfelelni. A néposztály pedig sem értelmi, sem erkölcsi tekintetben nem nyújt elég biztosítékot arra, hogy gyermekeit vallás-erkölcsös szellemben nevelhesse. Mindezeknek a megszivlelése után nézzük, minő feladata lessz az iskolának a közerkölcsök nemesítésére vonatkozólag és kit terhel a felelősség, ha a siker nem kielégítő. A nevelés egyik sarkalatos alapelve, hogy fokról-fokra baladjunk. Ehhez kell a nevelést alkalmaznunk, különben sikert elérni nem fogunk. Hogy ennek eleget tehessünk, a házi nevelést összekapcsoljuk az iskolai neveléssel. Hivatásra termett nevelő a gyermek első megjelenése alkalmával, esetleg néhány napi együttlét után, tudja, kivel vau dolga, milyen növendékének az érzelemvilága. Azonban annak lelki fejlődését folyton nem tarthatja szem előtt; mert a gyermek a szülői ház és a mindennapi élet befolyása alatt áll és a szerint, araint ezek a tényezők kedvezően vagy ártalmasán hatnak reá, alakul érzelemvilága, fejlődik jelleme. a legjobb négy paripára; be kell ragasztani az istrángot az echós batárba, az iszákot fel kell kötui a vendég horogra, bakatorral szinig legyen a csikóbőrös kulacs . . . Az öreg Macskássy uram nagy szuszogások között kitörölte az álmot szeméből, megkente a haját bazsalikom szagú olajjal; kifente a bajuszát kanizsai bajuszpedrővel; felvette a csipkés ujjú inget; a megyszinü nadrágot, a szattyán csizmát, aranyos atillát; derekára köté a széles friugiát, panyókára vette a róka farkos mentét, fejébe nyomta a sastollas püveget, azutáu megtömve zsebeit ezer darab körmöci arannyal — nagy sírás és zokogások között elbúcsúzott a feleségétől, a hat sugár fiától és szépséges hajadon leányaitól. — Csak aztán vigyázz magadra öreg, tőrbe ne csaljon a pogány, és megnyerd napkelet gyöngyeit, rubintjait, gyémántjait. — Igyekszem rajta! — Tedd meg a tizenbármas számot, meg a hetes numerust, török szám az, vagy ha névre megy a lutri, a legvadabb török nevekre rakjad az avauzsokat, mert rendesen az szokott kijönni. — Jól van, jól van, majd meglátom. — Isten vezéreljen ! — Az ég Őrizzen! * Dübögő dobog, jajgató török muzsika hangjai hallatszottak ki a kaposvári várból. A tornyokon lengtek a lófarkos lobogók, a bástya ormáu ragyogott a félhold.
