Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-06-17
Húszon hetedik óv. 24. szám. 1900. június 1.7 Pápa város hatóságnak ós több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, H'őlér. Feleló's szerkesztő': KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirüetosi dij?.k a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 1*2 kor., félévre Ii kor., negyedévre 3 kor. Ksyw» szám &v<\ :H> üli. A pápa-bánhidai vasútról. Senki sem tagadhatja, hogy e vasutat városunk már évtizedeken át óhajtotta. Mert általában helyes érv az, hogy a vasutakból vagy egy se, vagy sok kell egy városnak, mert egy vasút legtöbb helyen elviszi, több vasút összehozza a forgalmat. Számot tevő várossá manapság az a város lehet, kivált ha nem hivatalos megyei központ, mely sok vasúttal látja el magát, ha nem oly szerencsés, hogy állatni vasutak szelnék át. Döntó' érv tehát az, hogy ha nem sikerült a gráci vasutat Kis-Cell helyett Pápán összpontosítani és innen ])eveeseren át a keszthelyi vasutat megcsinálni a múltban és ha Rábaköz-Szany vidékét a gyó'r-soproni vasút elvonta Csornára, most pedig naprólnapra fenyeget bennünket a kis-eell-marealfó'i vasút terve, végre ha Bakonyvidék nagyrészét elterelte tőlünk a győr-veszprémi vasút, nem volt más teendőnk, mint a pápa-csornai vasúttal némileg visszahódítani Rábaközt és a pápa-bánhidai vasúttal pedig biztosítani magunknak Bakony északvidéknek nemcsak hozzánk közel szomszédos forgalmát, de Varsány-Zirezen túlról, sőt Kisbér vidékéről is ide gravitálható részét, nehogy utóbb IYtpa-Teszér-l T god vidéke is vagy a győr-zirci vasúthoz esatoltassék Varsánynál, vagy a kis-cell-győri vasúthoz Lovász-Patonán át Gyömörőnél. Mert Jizt ne higyje senki, hogy Bakony észak vidéke Varsáuy és Pápa között vasút nélkül maradjon sok ideig. Bakony észak vidékének földje gazdag és termékeny, egy rajta átfutó vasútnak tehát alkalmas, hogy szállítást és forgalmat adjon, a mindenütt levő kőszénés a Bakony egyébb anyagai szinte várják a vasutat. Ne gondolja senki, hogy ily területet, ily vidéket vasút nélküli állapotban lehessen sok ideig visszanyomni, igaz, hogy ezen vidéknek éppen egyes községei nem áldoztak a vasútra semmit. De hát azt tudjuk, hogy más okokra vezethető vissza. Ott a vezérek a hibásak, akik a szegény népet meg akarták kimélni a vasútra áldozástól, de csak azért, hogy a kiméit szegények: jobban legyenek szegények. Ismeretes az ő szerencsétlen, haladást nem tűrő elvök, mely a szegény népet éppen nem boldogítja, de kivándorlásra kényszeríti. Most ott állunk, hogy a pápa-bánhidai vasutat annak engedélyese sok évi küzdelem és költségeskedés után megvalósítani akarja. Ds ott állunk, hogy mert a vasút hossza több mint DU kilométer és a terület a Bakony előhegyeinek itt-ott kinyúlása miatt kissé hullámos és vizeres, tehát ha nem is túl drága, de nem is olcsón építhető és a kereskedelmi miniszter által is felülbírált költségvetés szerint a vasút kilométerenkénti költsége 40.001) frt, vagyis «0.000 korona, tehát az összköltségvetési összeg közel 4 millió forint, vagyis s millió korona, ennélfogva, tiz ebből törvény szerint megkívántató •">.">"',. törzsrészvény, mivel kitesz T A R C A. írtam . . . írtam én „levelet Nem volt arany széle; De írnék gyémántost, Hogyha tudnám, véle Megnyerem szivedet. Hogyha megérteuéd, Hogyha nem tagadnád, Hogy érted, — neked szól S szived nékem adnád, Mindörökre nékem. Szivemből jött dalom, Mért nem szólt szivedhez'! -• Szobor-hideg vagy te, Szemed csak tévedez, Belé sem láthatok. De mért nem láthatok Lelkedbe, miért nem ? -- Szegénységem, árvaságom ! l T gy vau, igen, értem. 0 hogy csak most tudom. Tudhattam vón' pedig, Százszor gondolhattam : Magasból leszállni, — Mily meggondolhatlan Előtted, — én értem. Nem érted beszédem, Hogyan is értenéd ? — Nem fogadtál semmit : Szerelmem é<lenét, Köl sem is dúlhatád. [)e nem szólok pauaszt, Átkozás sem kisért. Nem értettük egymást, Isten tu Íja, miért'!! — Áldjon meg az Isten ! Csomasz Dezső. A katonás nevelés. — A > Pápai Lapok» tárcája. — Irta: Várady Ödön. A gyermekeim, kik barátaim és rokonaim egybehangzó vallomása szerint reám csodálatosan hasonlítottak, örvendetesen fejlődtek. Mindegyik bámulatos ügyességgel tudta a tányért földhöz vágni, a macskát fülénél fogva megtáncoltatni, a Zsuzsi szakácsnénak a kendőjét lerántani, szóval mindenképen meglehetett vele a család elégedve. — Geniális gyerekek — szokta volt mondani anyósom is, leányomra ütöttek, az én véremre, — tette büszkén hozzá. Csak az én nagybácsim, ki mint százados szolgálta egykor a hazát és szidta kuruc módon az újoncokat, nem volt megelégedve kedves csemetéimmel. — Hiszen jól vau — szokta a bajusza alatt dörmögni, — nem csúnyák, nem éppen ügyetlenek, de nincs meg bennük a mi a fő, a katonás nevelés. Ha nem lett volna a nagybácsi 500 hold do1,280.000 frtnyi összeget, vagyis 2,000.000 koronát: ezen összeget nagyon nehéz összehozni. Nehéz pedig nemcsak azért, mert Pápa közelében néhány község önzőn és fösvényen semmit sem áldozott, de azért is, mert Varsány vidékén a győr-ziiv-veszprémi vasútra sok község már korábban áldozott. Nehéz volt továbbá azért, mert egyes nagy uradalmak tulajdonosai a vasút mentén, bár jelentékeny hasznát fogják venni a vasútnak, szinte elzárkóztak önzőn és fösvényen minden áldozattól, vagy csak számba sem vehető csekélységet adtak, holott a nagybirtokosok az ország más vidékén szoktak adni egy vasútra holdanként ö—10 frtot. íme ily nehézségekkel kell egy vasút létrehozása körül megküzdeni, mikor még oly hivatott és előkelő szakértő mérnök veszi is kézbe annak létesítését, mint a pápa-bánhidai vasút engedélyese. Pápa városa megszavazott a pápa-bánhidai vasútra IDD. (JOD frtot, Veszprémvármegye 17").000 frtot, gróf Esterházy Móric aláirt 120.000 frtot, Komáromvármegye adott 80.000 frtot, egyes községek 30—20 —10—;") ezer frtot. De mert sok más tényezők vagy keveset adtak, vagy semmit, ez okból volt nehéz összehozni a törzsrészvényeket. IIv helvzetben az engedélyes kénvtelen volt a kínálkozó tatavidéki áldozatkészséget is igénybe venni. De mert Pápa városa pedig 100.000 frtot azért áldozott a vasúira, hogy Budapest felé törekvésében mimim tulajdonosi a^l -irény, dehogy hederíietlem volna az <í é~zrevét>-hire, de íg. mu'\uii i> likvidembe vettem, inertem meg mindent n juh!) neveié* érdekéhen. — Nem addig vau az kedve> • •<--.t-m. a/ én ki* örököseimet magam akarom egy kie-ir nevelni. Hadd jöjjenek velem. Alig tudtam híva lenni bámulatomban. Ejnye, mi lelte nagybáe>it, e*ak nem akar fde-apni gyerekápolónak '! Feleségem eMe, a mint inegni >ndt:mt neki a nagybácsi szándékát, jelem-tet röjtoii/ötf, olvat, a mely megállta volna a helyét egy nagvou -z nnoru tragédiában is. En azonban, mint egy lelkes drámai hős, feleségem ügyeimét a nagybácsi pénzére * a tőle várható ropogós ezres bankókra irányítottam, ez meggyőzte, pláne, mikor egy pompás felöltöt helyeztem kilátásba. A nagybácsi hát elvitte magával gyermekeinket. Azután minden két héten kaptunk tőle leveleket, melyekben katonás rövidséggel tudtunkra adta, legyünk nyugodtak, fiaink kezdik ismerni a katonai regulákat. U nagybácsi ! Ha láttad volna az én szenvedéseimet. Augyali feleségein könnyezve emlegette, hogy ki tudja, az öreg katona mily pogányul bánik velők, hogy szoktassa, majd valami olvasó könyvből elmesélte nékem a két gyermek és a puska ciruü történetet, hol egyik a halálfia lett és mindenkor e megtisztelő, lendületes sorokkal zárta be szép asztali imáit:
