Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-06-10

Iii iszo n 11 etedi k év. 23. szám. 11)00. június 10. Pápa város hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye üiogjelenlk minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyiua papirkereskedése, Kötet, Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések es hirdetési dijak •A lap k i a tl ó li i v a t a I á h o z küldendő k. A lap ára: Efíész évre 12 kor., félévre (> kor., negyedévre 3 kor. Társadalmi nevelés. Az egész magyar közönség figyelme manapság amaz iparkodások felé fordul, melyek a magyar közélet úgy nemzeti, mint közgazdasági irányban való újjászületését célozzák; mindenki közülünk várva várja, hogy a politikailag megerősödött nemzet társadalmi élete mikor nyer olyan alakot, mely teljesen megfelel azon feladatnak, melyre mint államalkató elem, a magyarság vállal kozzott. Mert hogy államot alapítani s azt hó'sileg egy ezredéven keresztül csorbítatlanul megtartani képes, azt a magyarság fényesen beigazolta; de az alapítás és a fenntartás nem elégséges, a változó korok igényei szerint fejleszteni kell azt, amit véres áldozatok árán szerez tele az ősök s mit halálmegvetéssel megvédtek az utódok. Mert a nemzetek között folyton dühöngő létérti küzdelemben csak az az állam hir megállani, mely megérti a kor szózatát, mely a maradiságot és léhaságot azokra hagyja, kik küzdésre már képtelenek, mely megragad minden alkalmat, hogy létét biztosítsa s konszolidált viszonyokat teremtve, az utókor számára oly álladalmot hagyjon hátra, mely bátran kiállhat a nemzetek verse11gésénok porondjára. Az állam konszolidált viszonyainak az alapját képezi pedig a társadalmi egyének megbízhatósága ethikai tekintetben s az egyesek keresel képessége úgy testi, mint szellemi tekintetben. A mely államnak polgári erkölcsileg meglazult tömeget képeznek, a mely államnak polgárai testileg satnyultak, szellemileg hátramaradottak, az nem állhat meg, annak el kell pusztulnia. Az erköcsiséget megszilárdítani, a polgárok jóléte és egészsége fölött őrködni és a közműveltséget terjeszteni a legfőbb állami feladatok közé tartozik. De a mai korban csak a legelőrehaladottabb nemzetek mondhatják, hogy mind azt megtették, ami e magasztos állami célok elérésére szükséges; politikai viszonyaink és exponált földrajzi helyzetünk megakadályoztak abban, hogy társadalmunk az egyének nevelésében, jellemek képzésében szintén tevékeny legyen. Hiszen társadalmi életünk nem is volt. sajnos még most is csak a koteriák és klikkek elsődleges stádiumában van; közérzületről csak az előjogokkal biró osztálynál lehetett szó hajdanta s még most is válaszfalak emelkednek és emeltetnek az egyes társadalmi rétegek között. Pedig a legnagyobb magyar kijelentése szerint egységes társadalmat kell alapítanunk, ha a magyar gyomor máskép be nem veszi, hát rendeletekkel, meg törvényekkel. A magyar társadalom maga nevelje az ő leendő tagjait, maga gondoskodjék arról, hogy az egyén boldogulásának szohoralapzatán emelkedjék a tiszteletet parancsoló társadalmi boldogság fényes alakja. Mert az állam az ő kategorikus imperaíivusával nem tehet ebben a tekintetben annyit, mint, a mennyi kellene; a/, állam rendez, őrködik, oltalmaz, véd, csak legyenek oly polgárai, kik megérdemlik mindeme fáradsággal járó törekvéseket. Egészséges közérzületet csak az a társadalom teremthet, mely célszerű szervezés által oly közszellemet alkot, melynek tüzénél és melegénél nagyra nőhetnek az egyének, a kiknek társadalmi súlya az állam tekintélyét is nagy mértékben emelheti. Nincs a nyilvános éleinek egy tere sem, melyen a társadalmi közbelépés hiányát nem éreznők Magyarországban, Míg más kulturnemzetek példának okáért, az alkoholizmus kísérete ellen mindent elkövetnek, hogy e szederjes rémet távol tartsák, addig nálunk a műveletlenebb osztályokban napról-napra terjed az iszákosság. Mértékletességi egyletek oly gyakran szolgáltattak okot olcsó viccekre, hogy mindenki óvakodik ilyeneknek alapítását a közmegbeszélés tárgyává tenni s nálunk Ma| gyarországon valami jámbor álmadozónak tartanák azt, aki a szeszes italok élvezete ellen mozgalmat akarna megindítani. A jó magyar bor fogyasztása nem is rejtett magában semmilyen nagyobb veszedelmet, a józan magyar nép, ha alkalom| adtán mélyen bele is nézett si kancsólnt, 'se testben, se lélekben nem szenvedett na1 gyobb kárl. I)e szőlőink elpusztulásával lépést tart | az olcsó pálinka terjedése a nitmyar nép | közéin s már is hit hatók <•/. indiánns módon égő viz -íiek elnevezett italnak romI boló hálásai a földművelő nép testi és szellemi épségére. A lovagiasság

1 szabályai szerint. — A -Pápai Lapuk- tárcája. — Irta: Szcredai Leó. Második napján a nagy murinak, a mely Dabronyiéknál folyt abból az alkalomból, hogy az öreg Dabronyi Kálmán a uevonapját ünnepelte, egVfzerre esak bolond dolog történt. Az öreg úr épen a szobájába vonult, bogy ba többre nem, hát legalább egy-két órára lepihenjen. (Mert hiába: harminchat órai evés, ivás, tarokkozás, muzsikáitatás után mégis csak elkel egy kis nyugalom, mikor az ember már tói van a hatvanadik esztendején.) Epen ki akart nyújtózni a medvebó'rös ottománou, a mikor berohant hozzá az öccse. — No Kálmán bátyám, vége a mulatságnak ! — Ne bomolj 1 Hogy lenne vége ? Innen holnap reggelig egy lélek se cihelődik. Holuap reggel aztán, nem bánom, hadd hulljon a férgese . . . — Pedig már menni készül mindenki. — Hát megbolondultak, hogy ilyeu szégyent akarnak hozni a fejemre? Mi történt? — Csak az történt, hogy Gróthy Béla meg Simon Jóska összekülönböztek. Komoly szóváltás történt köztük, sértés is esett . . . Ejnye a sok kölyök mindenséget '. - fortyan föl az öreg Dahr ttyi ! — Hát igy csúffá tesznek, hogy az én házamnál ö—/evesznek V — • Hella miatt történt. Egyszerre kérték táncra s egyik sem akart aztán engedni. (iniidullain, hogy lány van a dologban! Azzal aztán Dabronyi Kálmán nagy harago-an pattant föl a helyéről és egy éktelen káromkodásai indult vN.-za a vendégei közé. Holmid fordulás volt. Az eset hírére hirtelen vége szakadt ferblinek, ivásnak, muzsikának, abbamaradt a lánc es mindenki indulni készült a kinojelenet után. A férfi nép azon vitatkozott, hogy kinek vau igaza: Simon Jóskánnk-e, Gróthy Bélának-e és megegyeztek benne, hogy ezt a dolgot másképen, mint a lovagiasság szabályai szerint elintézni nem lehet. Mert mit is mondott Gróthy ? Azt mondta : — IIa be vagy csudálkozva, hát ne gyere uri nép közé ! Ami nyilvánvalóan igen súlyos sértés és természetes, hogy ezért vérnek kell folynia. Mert. aki csillaga van, gavallér embernek csak nem lehet olyat a szeme közé vágni, hogy nem való uri nép közé ! Megzavarodott a muri és a leányok szinte félve húzódtak az anyjuk háta mögé, a mikor meghallották, hogy párbaj készül. Eszti néni megpróbálta ugyan, hogy béke-.é^et r-ináljou a két düh•>legény közt, Dabronyi Ib-Ila is kerl.it>' Gr.">ihyi: — l'gyau im boloudoz/uiiak ! I>e ez nem lrw.nált. Sot mlán UK'-J. ár',"!' 1« Mert most már e>ak azért i- meg akarták iim;a:ni mind a ketten, hogy <ík mie-od,i k-meny fickók - a mikor Dabronyi Kálmán megint belépett, az volt a j helyzet, hogy Sínem .ló-Ka ép.-u javáh ni tárgyalt k't gentlemannel, a kiket arra kéri, hogy -mellvedjének az ügyben el,árui, Gróthy meg kiu/eii! u koesi.-ának, hogy fogjon be. Dabronyi Kálmán láttára Simon Jó-ka odasietett az öreg úrhoz. Azt mondta neki : — Nagyon .-ajnálom kedves bátyám, a/, e-e. let, de hát elhiheted : nem én vagyok a hibás. — Elhiszem Józsi öcsém, elhiszem. Es már most mi lessz? Persze provokáltatod Bélát, mi? — Hát természetesen. Gondolhatod, hogy az ilyen dolgot nem lehet másképen elintézni . . . — Csak a lovagiasság szabályai szerint, no persze, persze. Hát annyit mondok én neked, te Józ.-i öe-ém, hogy nagy bolondok vagytok mind a ketten. Es azt is megmondom, hogy innen addig el nem mentek, a míg ki nem békültelek ! — Az lehetetlen ! Már ha megharagszol is, de az lehetetlen ! — Haragudni ? Dehogy ! A harag megártana az egészségemnek. Hauem majd másként csinálok. (