Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-05-27

HiiHzoDlietecIil v ev. 21. özáiii. 1900. május "27, J^apa varos hatóságnak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór VWH SÍ;6. Kiadóhivatal: Goldbei-R Gyula papirkereskedése, Főtér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiad ó hivatalához k ii 1 d e n d o k. A lap ára: Egész évre 12 kor., félévre li kor., negyedévre 3 kor. K^-yt

1

« H/ám ;ir:i. : io IUI. Kisiparosok nyomora. A dohánygyár háta mögött, a eelli vonal mentén serényen folyik az építkezés. Az alapozási munkálatok már elkészültek s méter szélességben kezdenek kiemelkedni n földből egy hatalmas gyárnak falni. Nem sok idő telik bele és készen fog áMani a szövőgyár, közelében a kis munkáslakások, kenyérkereső dolgos nép szerény házikói. Es nemsokára megnépesül az egész környék és a gyár, mely mindjárt először háromszáz családnak ad kenyeret, megkezdi működését . . . Pápának második gyára lessz a most épülő. Es ime, mialatt ez készülőben van, ujabb gyár jelentkezik. Jelentkezik egész komoly és nem kísérletező szándékkal, felfegyverkezve hatalmas állami szubvencióval. Az állami szubvenció azonban nem elég. A vállalkozó angol cég még a város segítségét is kéri. Jngyeu telek, pár millió tégla és egyébb kedvezmények kellenek neki, összesen mintegy 80,000 korona értékben. Az összeg nagynak — esaic éppen .-/.oinoru anyagi viszonyainkra tekintettel — mondható. Oly városban, melynek nagy ingatlanai s egyébb vagyona van, ekkora összeg megadásához, mikor nagy közgazdasági érdekről van sző, sem felbuzdulás, sem áldozat nem szükségeltetik. De a mi körülményeink között, mikor a pótadó maholnap komoly vetélytársa lessz az állami adónak, minden fillért a fogunkhoz kell vernünk, mielőtt kiadnók kezünkből. Es ha a város képviselőtestületének többsége a tegnapi közgyűlésijén mégsem habozott az új gyárhoz a szükséges hozzájárulást felajánlani, akkor nem az anyagi érdek éppen nem kiesinylendő szempontjából, de magasztos szociális szempontból döntött így. Megindította s tettre birta a képviselőtestületet kisiparosaink nyomora .. . Az iparosok régi jó világának Pápán immár vége. A vásári kirakós munkára dolgozó kisiparosok keresete az utolsó két évtizedben a kisiparosok számának növekedésével aránylagosat! csökkent, úgy, hogy ma városunkban száz iparos alig tudja a betevő falatot megszerezni. A tisztességtelen verseny, a vasúti közlekedés jósága, a gyári munka, nagyjában ezek idézték elő ezt az állapotot, melynek kóros jelenségei: családok szétzüllése és — kivándorlás. Főkép a csizmadia-ipar hanyatlott le rendkívüli mértékben s szinte megdöbbenve látja az ember az ipartestület évkönyvében. hogy Pápán ma is még kétszáz csizmadia van. Miből él ez a kétszáz család'/ Vagy élet-e egyáltalán, amit folytatnak? Nem inkább nyomorgás, tengődés, vergődés? Ezekre a családokra s arra, hogy . c családokat a társadalomnak s a hazának megmentsük, gondolt a képviselőtestület, mikor az említett hozzájárulásokat tegnapi ülésében megszavazta. Szolgálatába óhajtott állani annak a nagy munkának, melyre újabban az állam vállalkozott teljes erejével, az iparososztály megmentése munkájának. Az állam legújabban munkásközvetítő intézetet létesített. Ez intézet heti kimutatásaiból megdöbbenve láthatjuk, hogy az alkalmazást keresők és az alkalmazást nyerők aránya úgy áll egymáshoz, mint 1. a 20-hoz. Sivár, de tanúságos kimutatás ez. Erélyesen szólít, fel államot, községeket, egyeseket, hogy az iparososztály nyomorán minden lehető módon segítsenek. A kapitányságnál az épülő szövőgyárra, niotit folyó munkás-jelentkezések speciálisan városunkra nézve szolgáltatnak nevezetes adatokat. A szövőgyár .">()() inunl*

,i

>-<t óhajt október elsejéiül foglalkoztatni. A jelentkezés két hete folyik s eddig két és fél százra rug a jelentkezők száma, akikÁbrányiné. — A >Páj. ai Lapok* eredeti tárcája. — Az a felszeg irány, mely mindennek mondható, csak éppen művészinek nem, s melynek • ''kát az ország két első niűintézete a Nemzeti •''inba/, és Opera sinyli meg, két nagy művésznőt üldözött ki művészi dicsőségük büszke hajlokából. Jászai Mari az egyik, Abrányiné Wein -Margit a másik. »1 ászainak a Nemzetiből távozását szívből •-ajuálták mindazok, kik az ország legrégibb íníí'íitézetének sorsát szivükön viselik, s vigaszt csak az adott, bogy új működési tere a réginek teljesen megfelelő lessz. Az Operaház sorsával szemben már közömböseid) a budapesti s általában a nagy magyar közönség, igazán nemzetivé nem tudott máig sem lenni ez a műintézet és ha néha-néha mégis fürödhetett a népszerűség sugaraiban, azt annak az egy-két testestől lelkestől magyar művésznek köszönhette, kik magyar lelkük egész erejével, játék- és énekművészetek ellenállhatlan hatalmával, ragyogó tehetségük teljességével azon működtek, hogy nz Operát a külföld fővárosainak nívójára emeljék s amellett magyarrá is tegyék. És ezeknek a művészeknek elseje, az Opera egének melyen a csillaguk hamar tűnnek és enyésznek, — egyetlen álló csillaga, nem tagja többé az Operának, nem gyönyörködteti többé az ()poraház közönségét. Abrányiné megszűnt az Opera tagja lenni, hogy tagja legyen a magyar színészetnek, s nem gyönyörködteti többé az Opera közönségét, hogy gyönyörködlesse a nagy magyar közönséget s ennek azt a részét is, mely a komolyan rideg Aiidrássy-úli palota nehezebb zenéjét nem tudja élvezni. Fényes diadalokat aratott Abrányiné e hatalmas palotában. Az Ezred leánya, a Bohémok, a Sevillai Borbély, a Windsori víg nők, a Bajazzók s megannyi víg cs komoly opera szubrett-, primadonna szerepében nemcsak a magyar, de az összes európai színpadoknak is egyik első énekesnőjét csodálta benne a magyar főváros. Kiforrott játék- és énekművés/.ettel, pályája zenitjén tért át az operett mezejére. Abrányiné nem száll/ le, az operetthez, ő fehmrli magához ezt az alsóbb rendű műfajt s művészete kohójában niegiieiuesíLi. Nem állunk egyedül azzal a nézetünkkel, hogy az operett terén korszakalkotó Abrányincnak e műfajhoz pártolása. Tisztább, művészibb, magyarosabb irány lép ezzel a könnyű szárnyú Múzsa birodalmába . . . Az Operaház kiröppent csalogánya három estén a mi vendégünk. Két kitűnő operett és egy 1 nagy sikert aratott nép-ziiaini szen-pében ;i mi ! szerény kis szinhá/uukat tiszteli meg vendégjátékával. Kevély lehet az egy.-zerü múzsdak, midőn a művészeinek valóban istentől ihletett papi nője s/ólal meg benne. Kevély lehet n pápai k<">. zi'mség, melynek megadatott, bogy >aját "tlhonáj bau láthas>a Áhrányinét. j Magyarország első lírikusa, a szahad.-ág é> ; hazaszeretet éke»zavu dalnoka. Ábrányi Kuni szintén elkísérte bájos fele-égéi a ki- dunántúli í vári>»káha. | Ks fülünkbe esengnek legszebb köheméuyei; nek, a Margit-daluknak édes akkordjai. S midőn a pápai szinház. deszkáin Ábrányim' megjeleli, s dalra nyitja ajkát, arra az örökszép dalra gondolunk, boldog percek legszebb termékére, midőn a költő és neje az Adrián járt, mely forrt s emelkedett, talán azért, bogy csókkal érintse a köllö hitvese arcát. S felhangzott a művésznő ajkán a Santa Lucia dallama . . . s amerre A kedves hang lepül, Ott csillapul a/, orkán, S csüggesztett szárnnyal ül. Csillag tör át a felhőn, Áldássá lessz a vész, S imára kulcsolt kézzel Mereng a tengerész . . .