Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-05-27
nek : V, része pápai illetőségű. A szegény kisiparos űzi fiát, lányát el a saját keresetétől a biztosabb gyári munka fele, de sőt igen sok esetben akár bajlottabb korban maga is szívesen megtanulja az új fajta munkát, csak legyen biztos kenyere. iS"e hangozzék tehát el egy zokszó sem a városi képviselőtestület tegnapi határozata ellen. Humánus felfogásának, nemes áldozatkészségének adta tanúbizonyságát a közgyűlés, s midőn ezt tette, egyszersmind a város egyetemének is javára és előrehaladására munkált. Emlékezés Esterházy Móric grófra. Ma egy hete vettünk tőle végbucsut a gannai sírboltban. A (Jergely főtisztelendő úr, a grófi nevelő os egy másik, öreg főtisztelendő úr csendes gyászmisét mondtak, azután az a jóságos apátkanonok, aki a haza ós a vallás szent fogalmait plántálta egykor az ö gyermeki szivébe, a megindulástól fuldokló hangon utoljára boszentelte. lietjuieseat in paee! Nyugodjék békében. Isten Veled. Oh! minő szivhasogató szavak'. Örökre huesut venni attól e földön, akit az einher sohasem akart volna elhagyni ! Ott ülnek a sötét háttérben a bánat teljes özvegy, kinek fejedelmi alakja meggörnyedt a kimondhatatlan fajdalom súlya alatt. Mellette az ö, angyali bájtod sugárzó, szépséges leánya, sápadtan, összeroskadva és mellette megtörten és könyeklie híhadva a délceg ifjú, az O szemének fénye, az O lelkének büszkesége, s inéltöxigainuk örököse, Ks mialatt az összesereglett ezernyi nép néma ájtatossággal hallgatja a s/ivfaosarö éneket, mely az egyház áldását zengi a megszámlálhatatlan koszorúkba temetett koporsónak, azalatt megjelenik az en lelki szemeim előtt az ő Heines alakja, reám néz a/okkal a jóságom, felejthetetlen s/eiiiekki'l, melyek keresztülhatoltak a gyarló emberi testen - a lelkébe pillantottak mindenkinek, érzem a keze szorítását és halhuii, amint fülembe súgja o szavakat: „non omnis sum mortuus." Nem, 6' nem halt meg, nem halhatott meg egészen. Áz ő fényes szelleme él közöttünk s őrködik afölött, hogy amit a kegyetlen végzet nem engedett neki elvégezni o földön ; végeztessék el az ő akarata szerint nélküle. Igen, az ó' akarata szerint, mert erős és hajthatatlan volt az ő akarata mindenkivel szemben és még akkor is, amidőn a leghevesebb testi fájdalmak kínozták, erős és bajthatatlan maradt az ő akarata, mely egy fenkölt, nemes ős müveit lélek meggyőződéséből származott. Iis ez az erős akarat, ez a szikla-szilárd meggyőződés nem az ő feloszlásnak induló porhüvelyének, hanom az ő erős szellemének volt a sajátsága, melyet nem zárhat el örökre a gannai sir bolt! Oh! ha az emberek tudnák, hogy az elköltözött erős szellemek mennyire befolyásolják a síron túl is az itt maradottak gondolkozását és cselekvését; ha az emberek képesek volnának megérteni, hogy az isteni bölescség és jóság által teremtett ember végcélja nem lehet a földi meghalás; hogy az, ami bennünk eszmél, gondolkozik és szerel, nem a porrá és hamuvá váló anyag, hanem az örökkévaló lélek; mi más volna ez a világ és mennyivel bensőbb és hatalmasabb volna a kegyelet és szeretet elköltözött nagyjaink iránt! Akkor mindenki elmondaná magáról: „non omnis uioriar", s a szerint élne. Nagy és hatalmas az Esterházy nemzetség ebben az országban. Adott a hazának püspököt, nádort, hadvezéreket, hősöket és mártírokat, de nemesebb sziv egyik tagjában sem dobogott, mint gróf Esterházy Móriéban. Az örök világosság fényeskedjék neki. G. B Városi közgyűlés. — 15)01). jiüijiis 2ii Városunk képviselőtestülete tegnap délután ?> órakor a tagok nagy érdeklődése mellett közgvülést tartott. Elnöklő polgármester a gyűlési megnyitván, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Vthjú László, I'i-/lii! Menyhért, Xrincth István, Gyűri Gyula és ////•.-•'•// Vilmos dr.-t kérte fel. Napirendre térés előtt elnöklő polgármester meghatottan tett jelentést Esterházy Móric gróf elhunytáról. Á temetés alkalmával a polgármester által tett intézkedéseket a közgyűlés helyeslőleg vette tudomásul s elhatározta, hogy a grófi családhoz részvétiratot intéz. Hasoulólag részvétiratot intéz a képviselőtestület Tóth Dániel és Gyimóthi János elhunyt képviselőtestületi tagok családjához. Löiry László dr., interpellált igen helyesen a bejelentési hivatal létesítése érdekében. Az interpellációt a polgármester indítványnak tekintvén, mint ilyent a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzték ki. A szakbizottságok elnökei és jegyzői megválasztatván, a városi tanács által összeállított névjegyzéket a képviselőtestület elfogadta s az abban felvett egvéneket az állandó választmány tagjaiul megválasztotta. Az esküdszéki tagok összeírására kiküldendő bizottság tagjaiul Hirsch Vilmos dr., Kende Ádám dr. és Szvohod'i Vencel választattak meg. Az árvaszék jelentését az IS'JÜ. évi gyániuíri számadások megvizsgálása iránt tudomásul vették és a számadóknak a szokásos óvások fenntartása mellette a számadás terhe alól a felmentése megadták. Egyidejűleg tekintettel a gyámtári tartalék-alap nagyságára, kimondták, hogy az árvagyermekek tartására a kispénztárból kiadott 2120 korona a gyámtári tartalékalapból a közpénztárba utaltassák át. E határozat megerősítés céljából azzal terjesztetik fel a belügyminiszterhez, hogy a v. közpénztár annyira túl van terhelve úgy a közigazgatás költségeivel, valamint ipari és kuturális kiadásokkal, hogy a lakosság ti közterhek viselésére már-már alig képes. Nelson Eduárd kérelmének teljesítését a városunkban felállítandó liuom painutfouó gyár segélyezése tárgyában n képviselőtestület Steinberyer Lipót, Lnmpcrth Lajo*, Bmjnár Gábor és Váyó László felszólalása után j 1 / szavazattal M ellenében kimondta. A gyár céljaira a város a vasúti töltés mellett levő 12,000 •-öl területet, tovább 14,000 korona készpénzt, útesinálás, vízvezeték, posta, telefon kedvezményeit megadja. A gyár építését a cég október l-ig megkezdeni köteles. A 14,1)00 koronát a város kölcsön útján fedezi, a fizetési kötelezettség csak akkor áll be, ha a gyár építése már tényleg megkezdődött. A cég az építkezést a határozat jogerőre emelkedése előtt is megkezdheti. Privigyey, a boszuálló. — A rl'ái'iii I.aiiiiK» eivileü tanúja. Itta: Szomaházy István. Privigyey Ferenc országgyűlési képviselő, akit a Házban tréfá-an Felség-nek szoktak szólítani mert a Privigyeyék egy ősét Privigyeszky-nek hivtiík s ez az ős állítólag rokonságban állott a lengyel királyokkal, a Svábhegyen volt a fele-égével és a leányával. A nyári mulat-ágnak csík éjféltitáii szakadt vége, s mikor Privigyeyék visszatértek a Józscf-körutra, kelet felöl már világosodott az ég alja. A képviselő megnézte az óráját, s konstatálván, hogy a kocsit öiödfél óráig használta, egy ropogós íizes bankót nyomott a linkeres markába. A kocsis ugy nézett a bankóra, mintha egy guatemalai vagy uruguayi pénzdarabot látott volna. - Mi ez.'.' kérdezte Privigyeytől szemtelenül. — Hogy mi ez? szólott a képviselő bá niulva. Teringettét, csak nem vakult meg talán útközben ".' . , . Hát egy tízes bankó. — Es miért adja az ur nekem ezt a tízes bankót — Miért, szólott most már Privigyey idegesen. Hát azért, hogy oly kegyes volt s engem a Svábhegyről idáig hozott . . . A kocsis meglorgatta kezében a tizes bankót, elölről, hátulról megnézte még egyszer s aztán fitymálva tekintett le a bakról a régi lengyel királyok utódjára. -- Ha az untak nincs több pénze tiz forintnál, mondta pökhendi hangon - akkor jobb lessz, ha máskor gyalog jön le a Svábhegyről . . . Privigyey rekedt ordítást hallatott, nyakerei kidagadtak, arcát elfutotta a vér, s bizonyára pozj dórjává töri ;t szemtelen kocsist, ha a felesége, és a leánya ijedten közbe nem vetik magukat. Míg az asszonyok nz öreg emberrel bajlódtak, a liakkeres szerencsésen kereket oldott. Privigyey azonban még ekkor is reszketett a földindulástól, a szivart kiejtette a kezéből, s magánkívül dühösen kiáltotta: — Várj kutya, várj ezért meglakolsz.. .Velem beszélt igy, velem, akinek minden pereputtya gavallér volt . . . Szerencsére tudom a gazember számát . . . Oóí) . . . Ezt az éjszakát, hitvány léhűtő, még késő öregségedben is megemlegeted . . . Privigyey tehát korán reggel elment a kerületi kapitányhoz. A tisztviselő, aki a parlamentből jól ismerte az öreg urat, előzékenyen hellyel és szivarral kinálla meg, majd megtudván, hogy miről van szó, nyájasan lecsillapította a haragosan gesztikuláló bácsikát. — Legyen nyugodt a képviselő ur, a goromba kocsis meglakol a kihágásért . . . Még ma beidéztetem a kapitánysághoz, s ha a képviselő úr szíves lessz idefáradni . . . — Hogyne fáradnék !. . . Még azt is végignézném, amikor a csirkefogót felkötik . , . — No, az bajos lenne kissé! Rendszabályaink az ilyen esetben csak pénzbírságot, vagy elzárást ismernek . . . - Pénzbírságot, vauy elzárást! . . . Nyomorult pénzbüntetéssel sujtják azt, aki egy Privigyeyt megbántott! . . . Tgy látszik., a kapitány ur nem tudja, hogy a Privigyeyék a lengyel királyoktól származnak. — De Nagyságod is tudja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő ... A liakkeres akkor is csak ilyen büntetést kapna, ha közönséges fűszerkereskedőt sértett volna meg . . . Egyébként a képviselő ur micsoda büntetést kívánna '? — Micsoda büntetést ? . . . Teringettét, ha már föl nem kötik az akasztófát, tartsák két hónapig kenyéren és vizén . . . A klubban résztvevő csoportok vették körül aznap este az öreg Privigyeyt, aki még akkor is magánkívül gesztikulált. — Nekem mondta, hogy gyalog járjak, nekem hörögte dühösen, elrekedve. — Hajdanta pallossal vágták volna le a fejét, míg most . . . — Talán csak van bennük annyi becsület, hogy most is levágják, szóltak a fiatalabb képviselők tréfásan. A belügyminiszter, aki éppen arra felé jött, évődve megállott az öreg úr előtt. — Jérum, mi a baj, Feri bácsi? — Mi a baj ? Az a baj, kegyelmes uram, hogy az országot tönkreteszik a fölösleges humanizmussal. Tiz vagy húsz pengőt fizessen az a nyomorult, aki egy Privigyeyt meghántott ? . . . Bezzeg, ha őn állanak a belügyek élén . . .
