Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900
1900-01-21
Huszonhetedik óv. o. szám. 1900. jcUiuár 21. LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 850. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Feleló's szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetősek és hirdetési di]?.k a lap kiadóhivatal A Ii o z k ii 1 d e n d ő k. A lap ara: Egész évre J2 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. I^ísyeB H'SXUTI áríx '.5(> üli. Az adófelemelések ügye. Mait számunk vezércikkére vonatkozólag a következő levél érkezett szerkesztőségünkbe : Tekintetes Szerkesztő ur ! Veszprém vármegye egyenes adó felszólamlási bizottságának, vármegyénk megtisztelő bizalma folytán 1884. év óta, tehát 15 éve rendes tagja vagyok, ülésein igen ritka kivétellel mindig jelen voltam, s mint a törvényhatóság által megválasztott tag, mindig arra törekedtem, hogy a kincstár érdekeinek sérelme nélkül az adózó közönség terhén a lehetőség határán belül segíthessek. Az egyenes adó felszólamlási bizottság eljárása e tizenöt év alatt sohasem volt úgy megtámadva, mint becses lapja legutolsó számában »iSülyos sérelem« ciui alatt. »Páratlanul áll az egész országban«, »igazságtalan<:, »megdöbbento«, »hallatlan« a cikk szeriut a felszólamlási bizottság ez idei eljárása, mert a pápai adókivető bízott-1 ság — a cikk szerint — már 4000 írttal j emelte a pápaiak III. oszt. kereseti adóját, s ezt a felszólamlási bizottság még 1500; írttal emelte, mert 100-nál több esetben j emelte a felszólamlási bizottság az adót stb., í s végül általánosságban azt mondja: a »jövo-j ben tudni fogjuk, hogy valahányszor Veszprémben pápai ügyek elintézéséről van szó, szükséges, hogy jelen legyünk« ; ezzel azt akarja mondani, hogy mi veszprémiek csupa animozitásból Pápa ellen dolgozunk és kárörvendünk. Megnyugtatom igen tisztelt szerkesztő urat, hogy ha a törvényhatóság által választandó mind a két felszólamlási bizottsági tag pápai lett volna is, több buzgalommal, nagyobb lelkiismeretességgel és eredménynyel a pápai adózók érdekében nem teljesíthette volna kötelességét, mint a hogy azt Rosenthal Nándor tagtárs úrral együtt teljesítettük. Méltóztassék csak azokat a határozatokat figyelemmel elolvasni, igen sokat fogott találni, hol a határozat nem egybe-; hangzóan, mint becses lapjában állíttatik, hanem szótöbbséggel hozatott. | A hol azonban a kincstári előadó teljes hitelű bizonyítékokat szolgáltatolt, mely bizonyítékokat a pápai igen t. adókivető bizottság is elfogadott addig, a míg az adót ennek alapján leszállítani lehetett, ott a felszólamlási bizottság eskü alatt teljesítvén kötelességét, az adól'elemelés elől sem zárkózhatott el, ugyanezen bizonyítékok alapján. A pápai adókivető bizottság, igen kevés kivétellel, azon kényelmes álláspontra helyezkedett, hogy az utolsó kivetéskor megállapított adót állapította meg. Mi egyenes adó felszólamlási bizottság, mint felebbezési fórum, sem rokonszenv, sem ellenszenv által nem vezéreltetve, minden egyes elénk került esetben a felek és kincstári előadó által szolgáltatott bizonyítékok alapján Ítélkeztünk. A hiteles alakban kiállított szállítási rovatlapokat és az egy-egy jövedelmi ágat gyakorlók összesége által megállapított osztályozási jegyzékeket úgy a leszállításra, mint a felemelésre irányadóul tekintettük, nem úgy mint a t. adókivető bizottság, mely a pápai koresmárosoknál például az osztályozási jegyzéket addig elfogadta irányadóul, míg annak alapján leszállítani lehetett az adót, a mint azonban ugyanennek alapján az adót felemelni kellett volna, azt többé figyelembe nem vette. Vegyük azonban sorra a Súlyos sérelemé cimü cikk tényállításait: Azt irja, hogy a pápai adókivető bizottság 4(>00 írttal emelte a III. oszt. kereseti adót. Pápa város III. oszt. kereseti adója kitelt ÍS'JÖ. évben 20,044 — irtot, 18SW —]" UOl-re előirt a kivető bizottság 2(),307'2S frtot igy tehát a kivető bizottság csak 2(>.'> frttal emelte az adót. Azt irja a cikkíró, hogy a felszólamlási bizottság löOO forinttal emelte az adót. Előirt az egyenes adó felszólamlási TÁRCA.. Esküvőnk napján. Ne kérdezd, ki voltam . . . Honnan jöttem Hozzád . . . A szerelmet hoztam, üdvöt, menyországot . . . Xcm kérdeztem Tőled, hol égetett, hol Tájt, Segéltem viselni a nyomorúságot. Félig kitagadva, kimarva, lenézve Ks némán eltűrve bár annyi zivatart — Elfogadtál engem, nem törődtél véle, Hogy a fényes ruha szegény koldust takart. Csak egy kincsem volt meg, csak egy drágaságom, A mit a világból ide hoztam Hozzád; A többi elszállott, mint a gyermekálom, Mint dajka-meséből a szép tündérország. Dáriuskent mentem koldustarisznyával Az Ur zsámolyához, én Angyalom, Veled . . . És hányan kacagtak gúnnyal, hahotával, Hogy lomot vittem én, a neve: becsület . . . Ks jött a jutalom. Az Ég-adta kincse, A mit égő ajkam ajakadra csókolt. Ott van az öledben, lágyan gó'gicsélve, Ott van, mi szerelmes szivünk imája volt . . . És mégis ... Mi fáj itt? Mi éget ide beunt? Mért borong szemedben most is a fájdalom ? Újra vérzik a seb, Te vértanú, Te szent, Mert ádáz kezekkel én tomboltam azon? Ám jön bűnhődés, jön a kisértő vád, Mely nem ád pihenést, bárha vigaszt adna. A gyehenna tú'ze, mi szivembe talált, A melyet nem enyhít szerelmed hatalma . . . Isten engem . . . Van még gyönyör is e földön, Mikor a Te szemed a szemembe nevet, Mikor a karod zár, ez az édes börtön, »S a gyehenna lángja üdvösség lessz Veled . . . Elborongok néha ... A bűnhődést várom . . . Vagy tán csak rögeszme, hogy még bűnhődni kell ? Hiszen elég pokol lenne a világon Tenélküled élni egy lét gyötrelmivel . . . Enyém vagy, enyém vagy. A mult már nem kisért, Az a fényes, gyötrő, lásulást szülő mult, Végre elnyerem a legdrágább földi bért, Mikor ajakadról ajkamra csók borult . . . Tanítsatok hát meg imádkozni etigem, Oh, mert elfeledte : éu már minden imát. Hiszen a boldogság e földi életben JS T em veszi le rólunk, csak néha, az igát. Mondjatok hát nékem csak egy imádságot, A mivel az Istent méltón dicsérhetem, Vagy az a sóhajtás, a mely Hozzá szállott, Meghozza jutalmam, az üdvöt én nekem? Néked hozott üdvöt . . . Hiszen anuak felét, Egyetlen csókoddal úgy is nekem adod. Nem kérek én semmit . . . Nekem az is elég, Hogyha küzdésemet Véle jutalmazod . . . Én édes Hitvesem, jöjj a templomba hát, Áldozzunk az Urnák, hogy egymásnak adott. Járjuk meg együtt a megváltó Golgotát S áldjuk meg ezt a szép üdvöt-adó napot. Istvánli Ileé János. Rajz egy rajzról. — A «I 5 ápaí Lapok" eredeti tárcája. — Irta: Paur Ödön. Egy megfakult papírszeletre vetélt an-kép-vázlat került a kezembe a minap ! Afféle, gyors-rajz, a melyen azonban az el.-ő pillanatra is m>'g'átszik, hogy művész kéz vetette hevenyészve arra a papir-lapra, mely szinte nem is méltó arra, hogy azon ilyen művészi vonások örökítlessenek meg ! A „Figaró" egyik régebbi számának leszakított sarka képezi az alapot, a vázlat pedig egy bájos leányfej, a mely az odavetett vonásokba i is valami naivságot mutat, s olyan boldog, szinte átszellemült arccal mosolyog a szemlélőre ! Aki megrajzolta, ma is él még a Szajna-parti metropolisz nyüzsgő ember-forgataga közepette, de a mint hallottam már nem képes kezelni sem a rajzónt sem az ecsetet s csak abból tengeti magát, a mit a művész népség egyik-másik tagja juttat alamizsnaként neki — a régi cimborának ! Mikor ezt a vázlatot vetette papírra ott a Oafc de la I'aix egyik asztalánál akkor még festett, de már akkor is csak kisebb tájképeket, csendéletet, azt is csak olyan formán mint a vásári munkát, a müárus megrendelésére ! Akkor még festett, de már tudta, hogy letűnt a csillaga 1
