Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-04-08

fí uszonhetedik év. 14. özáiri. I «m I r\ I 1900. április 8. p > , , ——— - — «—rv. -wsm'- sasa iapa varos Hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goklberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 12 kor., félévre li kor., negyedévre 3 kor. Ksyes nxííin ííríi, ;ít) lill. A bánhidai vasút. Q.ui tacet, eonsentire videtar, — nem hallgatunk, nehogy hallgatásunk beleegyezésnek, vagy legalább is beletörődésnek lássék abba az irányba, melynek célja: a bánhidai vasút építését — ha lehetőé — megakadályozni. Kezdődött a dolog a jogügyi bizottságnak azzal a javaslalával, mely a város kö•Ainségével kimondatni óhajtotta, hogy a hozzájárulásunkat megerősítő kereskedelmi miniszteri leirat figyelmeztető záradéka folytán a mi hozzájárulási kötelezettségünk megszűnt. Folytatódott a mult városi közgyűlés határozatával, mely a vasút engedményesének a föltételek teljes biztosítására, melyekhez hozzájárulásunkat kötöttük, három havi terminust tüz ki, s ha addig a garanciát meg nem szerzi, praejudieiális per indítását helyezi kilátásba, s végződött a dolog ott, hogy a városi képviselőtestület körében aláírás céljából egy folyamodványt köröznek, melyben a kereskedelmi minisztert kérik: ne teljesítse az engedményesnek a mi hozzájárulási feltételeinket, hogy így mi a 1U0.ÜU0 frtnyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége alól felszabaduljunk. Mind a három említett fázisa a bánhidai vasút ügyének nagyon is rászolgál a helytelenítő kritikára, de főleg a legutóbb említett folyamodvány dolga anyira összeegyeztethetlen egy intelligens és józan felfogású város méltóságával, hogy azt szó nélkül hagyni hírlapírói tisztünk elhanyagolását jelentené. Mert mi lelkiismeretbeli kötelességünknek tartjuk akkor is őrködni e város igaz érdeke felett, mikor mások ellene törn.'k. Meddő ismétlésbe bocsátkoznánk, ha ma újra elmondani akarnók azokat az előnyöket, melyek városunkra a bánhidai vasút megépítésével járnak. Yasut — általában — csak hasznára lehet egy városnak, de hasznára lessz főkép oly vasút, mely a felsőgallai óriási kőszénbányákkal való közvetlen kapcsolat létesítéséi, a budapest—grá'd kereskedelmi forgalom jelentékeny részének városunkon át lebonyolítását, egy jelentékeny nagy vidéknek: a Bakony északi részének megnyerését, s ami a legközvetlenebb haszon: számos családnak városunkban való letelepedését biztosítja számunkra. A város gazdasági élete csak a helyesen irányított; közlekedési rendszer utján fejlcnlh^tik, a város érdekében megfontoltan és célirányosan cselekedett az a városi közgyűlés, mely a hánhidai vasútra hozzájárulását megszavazta. E hozzájárulást azonban, ugyancsak bölcsen és célirányosan, föltételekhez kötötte (a fűtő és gépház Pápán elhelyezése, a személyzet felének Pápán lakása, két vonat közlekedése, a város piaci érdekeinek respektálása). Hogy állunk ma ezekkel a feltételekkel? Egyáltalán nem úgy, mint az a jogügyi bizottság ismert javaslalából gondolni lehetne. A miniszter nem tiltja meg feltételeink teljesítéséi, nein mondja ki, hogy e feltételeket az államvasút semmi esetre teljesítheti, csak azt mondja, hogy e feltélelek az államvasutak szerződési szabadságát — törvény értelmében — nem korlátozhatják. Az államvasút nem velünk szerződik, nem nekünk kell majdan az üzemszerzó'désben hozzájulási feltételeinknek érvényt szerezni. Dc ha az, aki e szerződést köti, föltétel, inknek érvényt nem szerez, akkor, mi --- befejezett tény előtt állván — igenis szilárd jogalapon mondhatjuk: így hát. az összeget nem tartozunk kiűzetni s nem is űzetjük ki. De ma még ezt nem mondhatjuk, nem annál kevésbbé, mert az engedményes siet bennünket biztosítani, hogy ő igenis tudatában van kötelezettségének, legkevésbbé sem szándoka a város érdekét, a város itj'izúl figyelemén kívül hagyni az üzemszerződésben, s mindazt, amihez a hozzájárulást kötöttük, utolsó betűig teljesíteni akarja. í Lessz-e? Hogyha már a koporsónak Örök zára rám csikordul; Lessz-e, aki megsirat'! csak Egy szem, melynek könye csordul V Hogyha már e szív nem dobban — Mit a kitiok férge rágott; Lessz-e egy kéz V mely síromnál Le tűz csak egy cipruságot ? . . . Hogyha már ez ajk elnémul — Mely a halált kérve-kérle; Lesszc-e V aki így sóhajt fel: Szegény költő: kár volt érte! Soos Lajos. Marosházi rajzok. — A «Papai Lapok» eredeti tárcája. — Irta: Hal tri Bódog. 1. Elvitték. Bernát Julis Marosháza legszebb íbhérOKolédje, aki Gergely Gyurka asszonya lelt, a korhely legényé, isten tudja milyen balga észszob keservesen sírva nyitott bo a jegyző úrhoz, a iíilu eszéhez, a hova panaszos dolgokban menni szokás. - Jaj, nótárius uram, kezdte siránkozó beszédét, verte véna meg az Isten azt is, aki az irást kitalálta, minek az a iniíajtátikbeli egyszerű embernek, a szántásba' nem segít, esőt nein huz, csak bajt, nyomorúságot. A jegyző csodálkozva kérdi: „Mi baja magának Julis a betűvel Az asszony előveszi a kendőjét, beleteiii"ti az arcát, úgy meri csak kimondani: „Elvitték... az uramat elvitték, mikor a városban volt . . . . egyszerre meglógta a csöndór, nem is engedte szólni, csak a nevét kérdezte, aztán vittek tömlöcbe. Kenyeremet, amit fehér liszttel sütöttem, nein eszi többet, ezüstgombos szép dolmányát, amiben a templomba járt, rá nein veheti és mindennek a nyomorúságnak az irás az oka". ••- Hamisságot irt alája? — Xem vó't az hamisság, nótárius uram, hanem a tulajdon édes átváltának, a Gergely Andrásnak a nevét, akivel annál a földosztásnál összegabalyodtak és aztán cserbe' hagyta szegényt. Meg kell vallani, hogy az uram sokat italozott, mikor a városba ment vásárokra, mindig kocsmázott; gyenge ember volt az istenadta, elköltötte, amit az eladásnál keresett. Aztán mikor rájött az ivás veszedelme, nem volt pénz. A zsidó irást kért tőle, mivel ő olyan esapodár-forma volt, hát nem hitt a nevének, még egy nevet kért, hát oda irta a testvére nevét. Mikor aztán összekaptak, r<"»tellett szó'ni. Az idő járt, haladt, egyszerre azta'n a zsidó megunta várni a pénzt: kérte, az uramnak nem vó't, mert a termés árát is előre elprédálta. Gundula szegény az elévelyedésében, hogy az atyatia neve nem idegen név, meg hát igaz test.vérségbeu voltak tikkor; mikor én asszonysori m jutottam, olyan szép IdaVis-gyöngyöt kaptam a sógortul, sohasem hittem vó'na, hoyy miatta kell ennyit sírnom. —• De hát az a föld az elfeledtet mindent némelyik embernél, avval nem bírnak jóllakni soha: pedig az Andrásnak sok van belüle. nie»- az is igaz, hogy nem olyan tökéletlen ember, mint az éu uram. -- Ez vó't az az egész hamisság, nótárius uram, a saját vére tagadta meg szegényt, nem ösnieiie el az András sógor az irást, a miatt a harag miatt, ami a földosztáskor támadt benne era'nyunkban. Jelentést tettek a kriminálisnál. Mikor mondta a csöndérnek szegény megfeledkezett párom : ..Cselédemnek engedje, hogy szóljak", nem engedte, esak azt, hogy levelet küldjön; lelt, hogy elszökik, pedig olyan hervadt vót már akkor, hogy úgy sem menekült volna sehová, irást kü'dött nekem, nótárius uram, hogy tömlöcben lessz a lakása. Ennyi nvoiuoruságot hozott az az irás. A jegyző szánakozva mondja: „Xagy korhely volt az ura, szegény Julis, mindig". Az asszony felel: „De azért nein vót nagyon rossz ember, csak gyönge, a város húzta magához, nem találta meg