Pápai Lapok. 27. évfolyam, 1900

1900-01-07

Kagyon természetes, hogy egy vidéki | körültekintéssel mind oly független állású í Eurőpaszerto, s ime — nem is szólva az értökférfiakat szemelt ki a folyó évben működő j tolonebb közönséges olasz borról - a nemesebb ^ , . . . . y, i i A olasz, francia és németországi borokból ezer és eskutltbirosagoJí tagiaml, kiktől a kezdeti ' . , , r

.. . , , , Y „ . f ezer palack íogv el évente, a louri asztaloknál; nehézségeinek legyőzése után bízvást elhetilap szük kerete alig teszi lehetővel nagy büntetőjogi reformunk bővebb ismertetését. Csak azt említjük még fel, hogy városunkból és a járásunkból az esküdtek alap-| várhatjuk, hogy nemes ambícióval, érett lajstromába fel van véve az okleveles j megfontolással és mindenek fölött hozzáegyéneken felül minden irni és olvasni tudó ! férheti eu lelkiismeretességgel bármely nehéz polgár, a ki legalább 26 éves és 20 korona egyenes állami adót fizet. A törvényszéki bizottság ezekből, úgy mint esetben is a tiszta igazságot fogják verdiktjükben diadalra juttatni. Ebben a meggyőződésben óhajtjuk, hogy jogfejlődésünk jubban ismerik a külföldi vignettákat, mint hazai bortermelésünk legkiválóbb produktumait. Szóljunk-o azoknak a szellemi kincseknek negligálásáról, melyekkel hazánk és fajunk az irodalom és művészet minden ágában rendelkezik? Nem szólunk, mért úgyis csak közismeretes, szomorú tényeket kellene hangoztatnunk. Ks mégis mindezen felsorolt mulasztásoknál nagyobb mulasztás terheli nemzetünket, oly mubiztosítéka áldást hozzon szeretett hazánkra, megyénkre és városunkra! Koritschoncr Lipót dr. a többi járás esküdtképes polgáraiból is, | és kulturális haladásunk ezen világító tornya kiválasztotta és az u. n. évi lajstromba fel-) a jogrend és polgári szabadság e szilárd | lasztás, mely saját életére és fejlődésére a felsorolvette az esküdtbirósághoz a folyó évre szükséges esküdteket. A kir. törvényszék azután minden ülésszak megkezdése előtt ebből az évi lajstromból kisorsolja az ülésszakban szolgálatra hivatott <}() esküdtet és 10 helyettes esküdtet. A kisorsolt esküdtek jegvzekét szolgálati lajstromnak nevezi a törvény. ,™

)

,

h Ulillt «W™**

1 lumgoztatják költök, , . , . , ,w , , • i s V

; publicisták es politikusok azt a szomorú igazságot, Az évi lajstromban rajtáról es vidékéről , . . .... , J 1 I hogy nn magvarok nem ismerjük valódi értékéL polgártársaink közül 18-aii vannak ez \.

mm természeti és szellemi kincseknek, melyekkel ben szolgálattételre kijelölve. a Teremtő országunkat és fajunkat pazarul elMi tagadás benne ezen mélvreható, , látta. Több mint egv évszázad óta sürgetik kisebb * * i - ........ ... nagy reformmíí életbeléptekor bizonyos re A hazai ipar pártolása, zignált hangulatot kelt bennünk, pápaiakban az a tudat, hogy városunk, .mely íödrajzi fekvésénél, nagyszabású kulturális intézeteinél, íitka számarányú értelmiségi osztályánál, de múltjánál fogva is mintegy predesztinálva van arra, hogy egy nagyobb törvénykezési kör központja legyen, még mindig a es nagyobb körökben, sajtóban és országgyűléseken egyaránt, hogy tanuljuk ismerni és becsülni azt, a mi édes hazánk terméke, a mi magyar, a mi nemzeti. Es ha elgondoljuk, hogy ennek a panasznak, ennek a sürgetésnek, a melyet hazánk legjobbjai hangoztattak, mi az eredménye : elszorul lelkünk és súlyos önvádat érzünk e miatt, hogy nem vette lei részét mindegyikünk abból a törekvésből, melv . , , . e haza kincseit kellő értékükre emelkedni szándélibáb álomképének kénytelen tartam a i (1(

q.

()Z()lti törvényszék felállításának eszméjét és ezzel ! Ali

„. vau E

llrópií

i

)im (

,

mií|!) mt

.\

y gvógyle kell mondania arról is, hogy polgárainak 1 hatású ásványzizekben és fürdőkben oly gazdag I imniszterüuk neje, lh-yi><UU .Sándorné nemzetaknái is károsabban hat s cz a uuiyijnr haz<ű ijinr e'lmnyayúliU. Nem akarunk mindenki által igaznak ismert dolgokkal előhozakodni, nem akarjuk az iparnak a nemzeti organizmusban vitt nagy szerepét fejtegetni: csak fölemlítjük pusztán azt a tényt, hogy az ipar minálunk dacára a legkülönbözőbb törvényhozási intézkedéseknek majdnem minden téren stagnál, sőt némely téren határozott visszaesést mutat, mert a társadalom nem támogatja oly odaadással a hazai ipart, mint ez rendkívüli fontosságánál fogva megérdemelné. Tgy tetszik azonban, mintha e téren örvendetes változás volna készülőben, úgy tetszik mintha a társadalom kezdene kötelességének tudatára ébredni s az elhanyagolt, a lenézett magyar ipart kezdené megbecsülni tanulni. Az ősnémet népnek hitregéjében szó van egy tündérről, Ostaváról, a ki a mint végig vonul áprilisban és májusban: lábai nyomán i'íí, fa, virág fakad s a természet pompás virágmezbe öltözik_ l'gy tetszik nekem, mintha ez a szép hitrege a mi iparunk terén akarna megvalósulni. Az a lelkes cikk, melyben kereskedelemügyi •IJJ io-azsá<>- kutatása és megállapítása körül i volna, mint .Magvarország. Ks mégis mii látunk? ; Uinlau

'

lc a kulioldit oknelkul mindennél íölkifeitcndőkomolv és nemes munkáját saját ! Ásványvizekért milliókat küldünk küllőidre slf

1

'

1

' l

"™

al

» 'f^f szokására rámutatott s mely1 ,\. , . ... „. , { fürdőink legtöbbie csak vc<rctál, míg a külltíltli! 1

>*

t

'

1 aí! ok "^Htiil lt»u*?2ftt mniryav ipiu-t vútl^lm^lio koreben mlmu, közvetlen közelből l. moga - ^ íM;k(

,

t : vette: mintha az ország minden részén lelkes halnábimhWokon^ m \,

n?iá)M> a 1)t

,

mJ!(!t ; viszhangra találna s a múló tetszésnyilvánítás lanyha közönnyösségél végre-valahára fel { jr,

V(

.

(

u.lmének jelentékeny részét vi vén magukkal. i btdyett azt az eltökélt szándékot hivná életre, fogja-e váltani az utódok és különösen az j Természeti szépségekben hazánk rendkívül ""ÍO' ll!1

™i iparunk felvirágoztatására tegyünk arra hivatott tényezők vállvetett, céltudatos I gazdag. Ennek dacára s dacára turista egysülete! llu

'."* "miden lehetőt. és tetterős energiája?! ^ ink nagy buzgalmú akciójának a szomszédos Ausztria, ' A

T

árosunk lakosságának is jelentékeny része. /. t

j-.

v

<

n r q„ ^Jpyl-^ | V:

W ^''"letország és Svájc hegyvidékeit jobban ; iparos és pedig — a mint köztudomású — oly N C

'*

7

'1

)U

'

IU1 ^ vU • oi (.n}szt v t oá- | itíUK-Ti üdülni vágyó közönségünk, mint saját hazánk [ helyzetben élő iparos, hogv ipari munkájában nek, Csnik'rjf Gézának vezetése alatt eljárt. J va

,lregényes bérces völgyes tájait. ' j küzdenie kell a külföldi gyáripar termékeivel, bizottság egyébként sok tapintattal és helyes Boraink hirneve évszázadok óta nagy volt j Szemünk előtt folyik a harc, melynek eredméXagy úrhoz van szereue-'ém ? — .Isten hozta. Pályám bocsánatot kér, valami sürgős dolga akadt, addig is legyen szíves köztünk maradni. A íilozopter hebegett valamit, Maris-ka meg bemutatta a lányoknak. ÜSTagy mindegyik előtt mélyen meghajolt, a fiukkal kezelt fogott, de. mikor utoljára Parlagin l'ushoz került, annyira meg volt már zavarodva, hogy nem vette észre a kinyújtott kezet, vagy talán nem merte észrevenni. jN'iklay Jancsi ügyesen fölugrott a székből és máshol keresett helyet. Mariska hellyel kínálta Kagyot, a ki le is telepedett Iluslta mellé. Egy pillanatra csend állott be. Vá.'lák, hogy az új vendég megszólaljon. Az azonban csak nézett maga elé. A többiek meg ó't nézték, a mint hosszú Fereuc-József kabátjábau, világos sárga hajával, nagy pápa szemmel az orrán, a puha fotelben ült, lába mereven meghajlítva, keze pedig n szék két karfáján. ! — ^"gy ül nnut °"Y egyiptomi isten, sugdosták j egymás között. ! lluska látta, hogy neki kell megkezdeni az ostromot. — Xagy úr, ugy-e Un bölcsész V — ü kérem, c^ak lilozopter vagyok. — Ilisxen az mindegy! •— Már nekünk csak ez a titulus jár ki. — Azfán mivel foglalkozik főképen'! — Esztétikával. — Hát tanulnak maguk a szépről is? — 0 igen, az esztétika, ez a tudományok csúcsa. A szép után való törekvés, ez szülte az ember legszebb tevékenységét a művészetet és a tudományok legköltőibb ágá', az esztétikát. Es folytatta tovább. Elkezdett gesztikulálni, mindég hangosabban beszélt, egyszer csak észrevette, hogy mindannyian öt hallgatják. Hirtelen elhallgatott. — Csak folytassa, kérte lluska. Hiszen olyan érdekesen tud beszélni. En nagyon szeretem a lilozoptereket. József föltekintett és talán először, merően a leány szemébe né/.ett. — Ismer talán lilozoptereket? — Igen, ismerem mnyát. József lesütötte szemét és elpirult a homlokáig. A társalgás ezután csöndesebben folyt közöttük. Iluskáuak kellett vinni a szót majdnem egyedül, mert József még mindég nem tudott magához térni. Az a pár szó. „Igeu ismerem magát" nagyon szivébe nyilait. Fölszolgálták a teát, a nagytársaság az ebédlőbe ment át és szorosan egymás mellé letelepedtek az asztal mellé. — Húzódj kérlek egy kissé balra, kiáltott az asztal másik végéről az egyik fiatal ember Józsefnek, szorosan ülünk És Józsefnek közelebb kellett húzni a széket Iluskához, melléje, egészen melléje. Az erős chipre illat, melyet már előbb is érzett, most még jobban megütötte az arcát, még jobban elbódította. — Parancsol rumot ? — Köszönöm nem szoktam vele élni ? Legkitűnőbb asztali vizi Kapható 0 s z w á l d János és Szabó E d e czégcknól. Mint gyógyital nyálkaoldó hatásánál fogva minden Imrulos bántalmaknál 1 e u'.j o l> 1> a ii ajánlva!