Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-01-08

báróról és sok egyébről. 8 mikor mindennek végőre ért, úgy érzi, hogy szüksége volna némi felüdülésre, belső ösztöne súgja, hogy jé lenne, ha pár perere kiemelkedhetnék a lenyügző hangulatból, melyet az élet küzdelme teremt. () nem eggyen, sokan érzik ezt! A kor elég reális ugyan, az anyagi érdek talán még soha nem lépett úgy előtérbe, mint most, de azért a lelki szükséget, mely szellemi gyönyört, felüdülést keres, nem tudta kiirtani a szivekből. De milyen téves utakon jár gyakran, mikor e szellemi gyönyörökhöz akar jutni. Az irodalomban való járatlanság, feltétlen tisztelete mindannak, a mi nyomtatva van, olyan szellemi termékeket adnak kezébe, melyeket a világirodalom széles útjának sara mocskolt be, s melyek szellemi felüdülés helyett erkölcsi elaljasodásnak lesznek forrásaivá. Sajnos, úgy van a dolog: a pornografikus irodalom terjed, egyre terjed. A világvárosokból a nagyvárosokba, a nagyokból a kisebbekbe jő be s ugyanakkor, mikor Pápán is a prostitúció kihívó viselkedése ellen hangzik fel napról-napra a panasz, a megmételyező irodalmi termékek és az erkölcsök, melyek nyomukban járnak, e viselkedésnek adnak élénk tápot. Szomorú dolog ez, de való! Ks ha sajnos való, akkor minden eszközt meg icell ragadnunk a század végével fellépett járvány sikeres elnyomására. A pornografikus irodalomról szólottunk. Arról, melybe az irodalomban járatlan, mikor tiszta szándék, igaz lelkesedés vezeti, akarata ellenére és saját erkölcsi romlására bebukkan. Nos, ezzel szemben kötelességünk, hogy az irodalom nemes hajtásaira hívjuk fel a figyelmet és a fáradt munkásnak, ha szellemi felüdülés után vágyik, a szép eszményi kultuszát terjesztő iratokat ^adjunk kezébe. Xemes hivatás vár c munkában lelkészre, tanítóra. A lelkész legszentebb kötelessége egyháza tagjainak lelki gondozása s ez bizonnyal nem csupán a szorosan vallási dolgokra való felügyeletben nyilatkozik meg. A tanító meg a közművelődésnek hivatott apostola; működési köre nem csak a kicsinyekre kell, hogy kiterjedjen, nagy és hasznos szolgálatokat tehet, ha a szülőkkel való érintkezésben irodalompár tolásra — tle nem a pornografikus, a durva, meztelen, naturalisztikus irodalomra — hívja fel figyelmüket. Irodalonipártolásról szóltunk. Szóltunk itt mindenkinek. Nemcsak az alsóbb néposztálynak, de az intelligenciának is. Mert szó sincs róla, hogy az intelligencia pártolná az irodalmat. A nagy többség még mindig a kölcsönkönyvtárak regényeiből táplálkozik, s nem tud arra a magaslatra felemelkedni, hogy egy örökbecsű szép mű, melyet egyszer megvásárlunk, százszor elolvasunk, valósággal vérünkké válik, megnemesít, felemel bennünket. Szeretnénk dicsekedni vele, hogy kultúrállam vagyunk, de tessék átlátogatni a szomszéd német földre és látni fogják — a mit nálunk nem láthatnak — hogy a legegyszerűbb polgárember polcán is ott díszlik a klasszikus német költők olcsó kiadása, míg nálunk a legtöbb nagy költőt csak nevéről vagy pár, anthológiákban talált verséből ismerjük. Pedig az igazi műveltséghez több kell. Az igazi műveltség főkelléke az olvasás. Hosszú téli estéken akad elég idő és tárgy a gondolkodásra, de maradjon idő az olvasásra is. Martialis. Szilveszter-esték. „Az egyletek városa", mint ahogy Pápát találóan elnevezték, ősi hagyományokhoz híven jó kedvvel, zajos mulatsággal búcsúztatta az ó esztendőt és bevárván, mig az óra mutatója XII-re jutott, ugyanazon hangulatban köszöntötte az új évet. Ki tudná megmondani, hány egylet tartott mulatságot ez estén, hisz van annyi, hogy három városnak is elég lenne. A nagyobbakról azonban itt számol be tudósítónk: A Kaszinóban. Mintegy 30 főnyi díszes társaság gyűlt össze a Kaszinó szokásos szilveszter-esti társasvacsorájára ' és ült az Ízlésesen terített asztalokhoz. Az asztalfőn ' Sült József, kir. tanácsos, aligazgató, jobbján Osváld [ Dávid, ny. polgármester, a Ferenc József-rend lovagja ioglalt helyet. A harmadik fogásnál felemel- j kedett Süli Józset, aligazgató, hogy jelentős és szép tósztot mondjon a Kaszinó hivatásáról s a tagok hat- 1 hatos együtt működéséről. Tósztja végén éltelte I Esterházy Móric gróf, v. b. t. tanácsost, a Kaszinó i igazgatóját. Utána Mészáros Károly, polgármester köszöntötte fel szellemes tósztban — a reményt. Majd Baráth Ferenc eltelte Hanauer Bélát, míg Fürst: Sándor Oaváld Dánielt köszöntötte fel. Barthalos István a Kaszinó két régi tagjára: Szvoboda Vencel és Baráth Ferencre mondott felköszöntőt, Kis József éltette végül a kör két buzgó tisztviselőjét a jegyző Borsos Istvánt s a könyvtárnok Szupics Gyulát. A társasvacsora kitűnő hangulatban folyt le, végeztesse! — úgy '/

2

12 körül — a résztvevők nagy része a Jókai-körbe ment át, míg az ott maradottak mulatságának csak a hajnal vetett végett. A Jókai-körben. Pompás hangulat ütött tanyát Szilveszter este a Jókai-körben. Még nem is volt nyolc óra, mikor gyülekezni kezdett az a díszes — nagyobbrészt előkelő hölgyeinkből — álló társaság, mely ékessége a körnek és ékessége a városnak egyaránt. Nyolc órakor kezdődött a társasvacsora, melyen mintegy 70—80-au vettek részt. A,pódiumon — elrejtve függöny mögött — óriási karácsonyfa volt felállítva; szinte görnyedt a rárakott sok ajándéktárgy súlj'a ahitt. Volt kacaj, zajos ötöm, mikor a leszedésre került a sor. A jux tárgyakat persze épp oly örömmel fogadták, mint az értékeseket. A társasvacsora után tombola következett: örökké hálás tárgya az enyelgő, pajzán jókedvnek. Alig ragadták el a tombola nyerői (számszerűit hárman) értékes zsákmányukat, megkezdődött úgy 11 óra táján a táuc. Ekkorra már a Kaszinóból is átjöttek az öregebbek és voltak nézői a mulatságuak — lévén maga a mulatság kizárólag a fiatalság jussa. Éjfélkor szíves örömmel kívántak egymásnak boldog új évet a kör tagjai, a mulatság azonban csak úgy 2 óra tájban ért véget A polgári körben. A polgári körben is zajos élet volt Szilveszter este. Természetesnek fogja ezt mindenki találni, ha tudatjuk, hogy ez este vettek részt először a kör társasvacsoráján — hölgyek is. A társasvacsorán az első felköszöntőt JJnjnóczky Béla elnök mondta, lendületes szavakban kiváuváu boldog új évet a kör tagjainak és családjaiknak. Majd Lippert Sándor méltatta ügyes pohárköszöntőben a kör elnökének érdemeit. A kitűnően sikerült társasvacsora úg}

r hajnaltájban végződött. A katholikus körben. A kath. kör mulatságáról a következő tudósítást kaptuk: A pápai kath. kör szép jelét adta életrevalóságának Szilveszter estéjén. A programra a hasznost a széppel úgy egyesítette, hogy a legszigorúbb bírálatot is kiállotta. Ha a kath. kör azon az úton halad, a melyre most lépett, jövője szép és nak, a ki a csillagokkal a közlekedés módját feltalálja. S e módot feltaláltam ; a hirnök : az elektromos hullám. Egy fiatal, de korán elhunyt német fizikus, Hertz kimutatta, hogy valahánj\szor egy-egy erős elektromos szikra ugrik át a villamgép sarkai között, a térben mindenfelé elektromos hullámrezgés jő létre, mely iszonyú gyorsasággal terjed tova. S ha akad ú'jában finom műszer, mely e rezgést felfogja, az működésbe jő a nélkül, hogy vezető drót lenne közben. Ennek alapján találta föl Marconi a drót nélküli telegrafiát. Ugyancsak a legutóbbi időben fedezték fel, hogy az elektromos hullám fénnyé alakítható át, mutatta meg Röntgen és Souard, hogy e fény áthatol eddig átlátszatlanoknak hitt testeken, hogy ezen elektromos-fény segélyével átláthatunk kövön, falon, vason, mindenen. Ez azon erő, mely egész gondolkodásunkat szabályozza, mozgatja idegrendszerünket s lehetővé tesú a közlekedést köztünk és a távoli csillagok között. En tehát készítettem egy oly erős villanytelepet és gépet, a melyben keletkező hullámok elhatnak a legtávolabbi csillagokig s oly finom felfogó készüléket, a mely felfogja bármely messziről jövő leggyengébb hullámokat is. Tegnap éjjel fogtam munkához, A Centaurus csillagot akartam vizsgálni, midőn egyszerre megszólal a távírógép csengője s a Morse-féle irókészülék csudás jeleket rak a lepergő papirosra. A jelek ismétlődtek, mintha a feladó feleletre várna, de nem tudtam elolvadni. Gyorsan bekapcsoltam tehát az elektromos messzelátót, mely az elektromos hullámokat látható fényrezgéssé alakítja át s egyszerre egy új világ tárult fel előttem. A üentaurus naprendszere volt az, mely sokkal érdekesebb, különösebb, mint a mienk. Az ő Napjuk nem egy, hanem két irtózatos gömb, a melyek szédítő sebességgel keringnek egymás körül, míg bolygóik ő körülöttük. Az egyik smaragd-zöld, a másik lilás-kék sziuhen tündöklik s túlvilági fényt árasztanak bolygóikra. Az égi jel egy ilyen bolygóról jött hozzám, mely igen sokban hasonlít Földünkhöz, csakhogy mivel több százezer évvel idősebb, előrehaladottabb ott az élet, szebbek nemesebbek az emberek. Két nap az égen. Minő bizarr tünemény. Nincs ott tél, nincs éjjel, örök fény, örök napsugár. Az évszakok változását csak a napfény szine jelzi. Vau zöld és kék nyár. Egyszer minden eleven zöld színben játszik, másszor kékes lilába megy át a tájék, a milyen sziuvegyületet nálunk csak nagy ritkán a forró éghajlat alatt, vagy Görögország langj'os estéin élvezhetünk. A kettős Nap rendkívül gyengíti a talaj vonzását s így minden könnyedebb, légiebb. Az emberek, bár szervezetük fizikailag nem sokat különbözik a miénktől, a régebbi fejlődés folytán nemesebbek, társadalmi állapotuk magasabb, szellemi képességük nagyobb a miénknél. Ott is meg van a két nem különbsége, csakhogy a férfi erősebb, idegesebb, a nő szebb, eszményibb. A szerelem ott is vonzza a férfit és a nőt, de ott megtalálta a szabad szerelemben isteni alakját s nem szeutségteleuítík meg erőszakos, anyagi érdekekből szőtt házassággal. Ismeretlen előttük a házasság, mely lenyűgöz két lelket egymás mellé szerelem nélkül, vagy összekötve tart még akkor is, a mikor a szerelem rég eltűnt. Nem ismerik az érdekházasságot semmiféle alakjában s csak a tiszta szerelem köti egymáshoz őket, csak ezen isteni erő vezérli választásukat. Szabad választásból szeretik egymást jobban, mint azok, kiket, miként itt lenn nálunk, a konvencionális hazugságok, az érdek kötnek egybe, a nélkül, hogy csak kiismerni is törekedtek volna egymást. A pénz előttük ismeretlen, a vagyonszerzés vágya hiányzik. Nincs köztük sem gazdag, sem szegény, mindenki dolgozik s megél utána. Nincsenek ott naplopó herék, kik az egyik élvezetet a másik után hajhászva aljassá lesznek, miként az állat, míg a másik társuk összetörik a munkában a nélkül, hogy kenyerét megkereshetné s családját az elcseuevészedéstől megmenthetné. Nyelvük, beszédjük szép és zengzetes, bár ritkán beszélnek. Niucs szükségük a sok szóra, megértik egymást így is. A gondolatok, melyek nem egyebek, mint az agyvelő molekuláinak gyors rezgései, villamos hullámként terjednek tova s hozzák rezgésbe a másiknak agyát, a midőn sokkal jobban megértik egymást, mintha szavakkal fejeznék ki eszméiket. Ez a világ tőlünk sok milliárd mértföldnyi távolságban Földünk jövőjének hű képe s a rajta