Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-01-08
1899. január 8 3. senki sem vádolhatja politikai velleitásokkal. Ne is politizáljon a kath. kör, mert az hozzá méltatlan, lévén célja sokkal magasztosabb, mintsem hogy politikával foglalkozzék. Bizzuk azt egyes emberekre, de egy körre soha, mert minden körnek, moly nem különösen párt-kör, ha politikával foglalkozik, eljárása törvénytelen s következménye kegyetlenül áldatlan állapot.— Az élvezetes programm végrehajtói a lehető legjobban feleltek meg az önként elvállalt kötelezettségnek. Steiner Hugó és Steiner Lajos zongora- és hegedűjátéka a legkényesebb zenészt is kielégíthette. Ifj. Martonfalvay Elek felolvasása, a „Papucs" kedves humorával, pompás szellemességével hatott. Hallatára valóban a „az esprit derűje öntötte el a társaságot". Nagy Paula kisasszony zongorajátéka méltó volt az ismert tehetségű művésznőhöz. A programm utolsó pontját Ferenczy nővérek adták elő; több igen szép műdalt énekelt Ferenczy Paula kisasszony s egyiket szebben, mint A másikat, kísérve özv. Olálmé játékától. A társasvacsorán mintegy 80—90-en vettek részt. Vacsora után tombolajáték volt, utána tánc kitűnő hangulatban. —a. tollhkuuyhl. Krónika. Tudósnak csaptara föl és pedig csillagásznak. Nem hagyott nyugodni a Flammarion Kamill dicsősége. Az ő nyomdokain akartam haladni. És már álmodoztam arról, hogyan fognak irni rólam a lapok ? Hogy neveznek el a magyar Flammarionnak ? Valóban eszményképemmé vált ez a francia csillagvizsgáló. Első föllépéseműi szántam a december 27-iki holdfogyatkozást. Kiváltottam a zálogházból erre az időre a gukkeremet és elhelyezkedtem teljes kényelemben egy létra segélyével a obzervatóriumomra. Azért rajta, mert benne nem volt lehetséges, lévén ez egy kémény, én pedig nem lévén kéményseprő. A holdfogyatkozás meg is történt, ezt konstatáltam. Szegény hold elsötétült egészen. Igazi szánalmat éreztem iránta, de nem segíthettem rajta. De én hiába néztem a gukkeremen, nem láttam semmit, még a semmit sem láttam, bár egy gyufát meggyújtottam, hogy jobban lássak. Egyszerre nagyon melegem kezdett lenni, de el voltam erősen merülve a vizsgálódásba s így nem kutattam honnan van. Hanem kutatták mások. Valami nagy kiabálást hallottam alant az udvaron. Eleinte nem törődtem vele, én most magasabb szférákban mozogtam. Azután apró meteorkövek hullotlnk reám. Én :i/t hittem :u égből, az udvaron kiabál'ik pedig hl/t .>an tudták, hogy a földről. Végre az egyik meteorkő az orromat találta, úgy, hogy a náthám rögtön elmúlt. Hanem a helyett akkorára dagadt az orrom, mint egy tisztességes ugorka. Ezt már megsokaltara az égiektől. Leszálltam tehát leendő dicsőségem első lépcsőjéről, a kéményről. Ekkor megtudtam, hogy miért volt melegem s hogy nem ok nélkül kiabáltak alant. Süvítő hangot hallottam a hátam mögött. A kéményből jött. Persze befűtötték a kályhába s a füst nem tudván hol kimenni, teletöltötte a szobát. Ott valami társaság volt együtt s a füsttől majd megfulladt; kimenekültek tehát az udvarra s akkor láttak meg engem a kéményen ülve s miután hiába kiabáltak, kavicsokkal dobáltak meg. Működésüket siker koronázta. En pedig azzal a tudattal szállottam le a magasból, hogy a tudományért vértanúságot szenvedni dicsőség. Ezt a dicsőséget hirdeti a dagadt orrom. Nem sokkal jobban végződött a Szilveszter estém. Hagyományos szokás szerint mindig a legjobban mulattam ez éjeu. Kilátásom volt most is a legkitűnőbb élvezetekkel átevezni az új évbe. A szerkesztőm már Szilveszter napján délelőtt a kezembe nyomott két darab újdonatúj ropogós tizest azon feltétellel, hogy a Szilveszter éji összes mulatságokban részt vegyek s mindenről referáljak. Hanem az a kellemetlenség történt, hogy én a Szilveszter estét már délelőtt elkezdtem élvezni, úgy hogy mire beesteledett, biztos tudomásom volt arról, hogy nemcsak „az asszony ingatag", hanem ez a sárgolyó is, atnit földnek neveznek. S ez egész világ ébren volt, csak én aludtam mélyen, meg az amerikaiak, kik tudvalevőleg a föld másik oldalán lakoznak. Pedig mily gyönyörűségem lett volna például a „Jókai-kör" estélyen, ahol bizonyára összegyűltek a mi szép asszonyaink és leányaink. Oh bizonyos, hogy a napsugaras tavasz minden bája, minden szépsége sugárzott le lényükről s mennyi kedves jelenet varázslódott volna elém, a napi krónikás elé. S mennyi szellemes mondást jegyezhettem volna fel. Most szinte hallom az ezüst csengésű nevetést, szinte látom magam előtt a szépséges arcokat és mintha érezném a gyönyörűségből való illatot. Sajnos, csak álomnak maradt mindez. Hanem kipótolom majd a báli referádákbau, ha a szerkesztőm nem büntet meg s engem küld ki, feltéve, hogy a tízesekkel nem lessz oly bőkezű. Marnom* á'momból újév reggelén ébredtem föl. Iia ii^van a délelőtti 1 I órát még reggelnek lehet mondani. Persze, akkor sem magamtól ébredtem, hanem föl ráncigált valamelyik konfideus hitelezőnek még konlindensebb boltoslegénye. Ezzel hamar végeztem, egyszerűen kidobtam s miután a kidobás után is a jelenidőben beszélt, elkezdtem neki a magyar grammatikát magyarázni az ajtóból s annak azon különös sajátságát, hogy a jelen és múlt idő között nagy külömbség van, a mint tapasztalhatta is. Hát már ez is kellemetlenség volt. Azutáu jött a levélhordó. Ajánlott levelett hozott. Örömömben egy koronát'adtam neki. Hanem a mikor fölbontottam a levelet, szerettem volna visszakérni azt a koronát. A levélben az anyósom irta, hogy jön néhány hónapra látogatóba. Hogy aztán mennyien jöttek még gratulálni, annak szerit-számát nem tudom. De legjobban azon csodálkozom, hogy a lámpagyujtogntó is gratulált, holott az én utcámban mindig oly sötétség van, hogy az úgynevezett „pokoli sötétség" iskJába járhat ide tanulni. A hold mindenesetre nagyobb joggal zsebelhette volna be a koronát. S ahogy kiléptem az utcára, elébem áll egy hosszú hordár, a kezembe ad egy finom papírra nyomtatott hirdetést. Elolvastam biz' én. Azutáu futottam volt a szerkesztőhöz s azzal ijesztgettem, hogy elpártolok tőle és magammal viszem Báródi Géza kollegámat is, ha nem emeli fel a fizetést. De a szerkesztőm csak gűuyos mosolylyal felelt. Bizonyosan az előlegemre gondolt. Kotródtam hát s hogy bizonyítsam hűségemet, megírtam ezt a krónikát. Bárd. élő lények mulatják, mivé lessz a mi nemzedékünk sok ezer év után. Igen, mi is fejlődünk, mi is nemesedünk. Eljön majd az idő, midőn mi is megértjük egymást, ha érzékeink, idegeink elég finomak lesznek. S a tudomány minden lépése közelebb visz a célhoz. Ma már tudjuk, hogy a fény átalakítható mozgássá, hővé, elektromossággá s megfordítva, ma már átlátunk átlátszatlannak hitt tárgyakon s lessz iuó, midőn a gondolat is átvehető lessz szó és irás nélkül. Ma még gondolataink közlésekor kénytelenek vagyunk gondolatainkat, agyunk rezgéseit a szó által hanggá, vagy Írással fénnyé átalakítani, hogy az így keletkezett hang, illetve fényhullám mások érzékszervéhez jutva, azok közvetítésével az rezgéssé alakulva megértessünk- De csak szervezetünknek kell fejlődnie, idegeinknek finomulniuk, de úgy, hogy amellett a test erős és életképes legyen s megfogjuk érezni társaink gondolatát. Ezt mutatják a hipnotikus, a szuggesztív álomban levők, kiknek idegei feszültebbek, ingerlékenyebb levén, közvetlenül fogják fel a szuggeráló akaratát s gondolatát. De eljön az idő, midőn mi is olyanok leszünk, mint ama távol csillag lakói. A mikor egyformán szépek, műveltek leszünk mind, amidőn elmúlik a szellemi sötétség, megszűnik a háború, a vallásos gyűlölet, mert egyetlen vallás lessz, a természet imádása, az örök természetben az egy isten dicsőítése. Nem lessz különbség ember és ember között, nem fut senki cim és rang után, nem akasztanak az emberek mellükre cifra szallagokon csüngő érccsölönköket, elmúlik a hiúság vására. Emil befejezte felolvasását. E percben korom sötét lett a teremben. Lassankint kezdett valami kékes-sárga szín derengeni, mely egyre erősbbödött, míg végre kísérteties fény ömlött fel, melynek közepette ált Emil, mint egy fényövezte varázsló, kezében a bűvös fényt árasztó üveggömbbel. S ime mind tisztábban válik ki a túlsó falon egy tündéri kép, s egyszerre szállt az elmesélt csillagvilág a bámulok szemei előtt, közben pedig a villamos hullámfogóba kapcsolt zongorán, láthatatlan kezek játszottak egy eddig soh'sem hallott lágyédes melódiát. Alig hogy a bámulat sóhaja végighangzott, kigyulladtak ismét az összes csillárok, fényárban úszott, fénylett minden s a csudás jelenség, mint valami álomlátás elmúlt. Emil éppen e percben tette le a varázsló üveggömböt s leszállt az emelvényről, hogy fogadja az eléje sietők üdvözletét. Természetesen különfélék voltak a vélemények. A cikk némelyeknek igen is komoly, tudományos volt, mások üres, hiú képzeletnek tartották. Az egyik célzatosságot látott benne a mai társadalmi rend ellen, a másik száraz adatokból összerótt közleményt. A legtöbben pedig örültek, hogy vége volt és kezdődhetett a tánc. Emilnek elég volt az elismerés, melyet ott olvasott Margit szemeiben. A város hivatalos közzététele. Köztisztasági szabályrendelet. 1. §. a) A Tapolca folyóba áruyékszékeket, vagy pecegödröket, trágyalevet bevezetni s abba állati hullát, vagy bármely más undorító és fertőző tárgyat beledobni tilos. b) A vízvezeték elromlása esetén a rendőrkapitány, epvőb esetekben pedig a városi tanács, a Tapolca lolyóbau bőröknek vagy bármi más tárgyaknak áztatását, mosását, lovak és egyéb más állatoknak itatását, mosását, továbbá a fürdést és pedig április 1-től október l-ig esti 8 órától reggel 7 óráig: október 1-től április l-ig pedig esti 7 órától reggeli 8 óráig a jelen szabályrendeletben megszabott büntetés terhe alatt bizonyos időre megtilthatja. 2. §. a) A város úgynevezett (Jinca árkába semmiféle szemetet, rothadásnak kitett tárgyakat beledobni, peeegödröt vagy árnyékszéket, szóval : eső vagy mosogatóvizen kívül egyebet belevezetni tiltatik ; timár és fehér to vártó üzlet érintetlenül h gyatik, de csak a mennyiben a Gineába ez<" is csak lefolyó hígnedvességet, nem pedig a lefolyást gátló sűrű anyagokat ereszthetnek. b) A Cinca árkának tisztítása a város gondja leend, mely ezt a városi kapitány és gazda közreműködése mellett közköltségen eszközlendi. 8. §. a) Az utcacsatoruák, az eső és mosogatóvizek belevezetése tiltatik s a viz nem útra, hanem a csatornába vezetendő. b) Tilos az utcacsatornákban marha vagy lóetetés. c) A CSP k folytoi és állandóan tisztán tartaudók, minek teljesítéoe háza eló'tt minden háztulajdonosnak, illetve lakrésze előtt minden bérlőnek kötelessége, valamint a terek, továbbá a Jókai Mór-, Fő-utca á[ Győri-út kivételével az utcaterület felének heten, int kétszer, kedden és pénteken este, vagy pedig szerdán és szombaton reggel söpretése is. 4. §. a) A gyalogjárdákat az azokra dűlő házak birtokosai, illetve utca felőli földszinti bérlői folyton tisztán tactaui, naponként reggel 7 óráig elsöpretni, a meleg nyári napokban reggel és est
