Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-03-19

12. szarni. 1809. március 10. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS EHDRJE -dr. Előfizetések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre (5 frt, félévre :•! frt, negyedévre 1 frt 50. Művészeti dolgok. Az a rendelet, mely a művészeti izlés fejlesztését célozza a középiskolákban, az az akció, melyet a művészeti megújhodás 15. századbeli képét szivében hordó miniszter indított meg vidéki képkiállítások rendezése iránt, s végül — az a gyűlés, melyet csak néhány napja tartottak a vidéki színészek Budapesten, aktuálissá, megokolttá teszik, hogy e helyütt is néhány szót szóljunk művészeti dolgokról. Nem fogjuk itt a művészet jelentőségét fejtegetni; évezredes emberi köztudat és közszükséglet ez, mely együtt növekedett, együtt erősbödött nagy nemzetek fejlődésével. Reábízzuk e feladat teljesítését azokra a körökre, egyletekre, melyek eddig tudományos, szépirodalmi dolgokkal foglalkoztak ugyan, de a művészetnek csak egy ágát — a zenét művelték. Jókai-körünkről büszkén említjük, hogy irodalmi és művészeti társulat, de ha ennek nevezzük, legyünk rajta, hogy tegyen valamit a művészet minilt'ii ága érdekében. Művészeti ízlést nemcsak a középiskolában kel) és lehet fejleszteni. Szüksége van erre a nagy közönségnek is, kell, hogy ébren tartsuk benne az eleven művészi érzéket. E célra a gyűjtemények, — melyeknek berendezéséről, valóban értékes s a mellett könnyen megszerezhető heliográf és gipszmásolatokkal való gyarapításáról bizonyára teljes eréllyel fognak gondoskodni az iskoláink élén álló férfiak, — jelentős szolgálatot tehetnek a nagy közönségnek is. Hallottunk-e valaha művészettörténeti felolvasást, láttuk-e másolatokban bemutatva a képzőművészetek remekeit, esett-e csak szó is miudezekről — a dunántúli Athénében ? jSem áltatjuk magunkat azzal, hogy a mit Szeged, Kassa, Pozsony s egyéb vidéki nagy városok produkálni tudnak, ha kisebb méretekben mi is utánozhatjuk. Műkiállítás rendezése felülhaladja e városnak anyagi erőit, de céltalan is lenne, mert nem rendelkezünk annyi vagyonos emberrel, ki a műkiállítás eredeti műveiből megfelelő szánni képet vásárolhatna. De azért sok haszna lehetne a művészetről szóló felolvasásoknak. Xézzünk körül a városban. Léptennyomon azt tapasztaljuk, hogy épületeink — régebbiek, újak egyaránt és sajnos, még a középületek legtöbbje is — csak a kényelem, a gyakorlati berendezés feltételeinek felelnek meg, művészi Ízlésnek, esztétikai csínnak csak elvétve találunk gyér nyomaira. Sok esetben nem az építtető áldozatkészségén, mint inkább » szép iránti érzék gyöngeségéu múlik ez. Annyit pedig a mi eszközeinkkel is kivihetünk, annvi szép iránti érzéket beleönthetünk közönségünkbe, hogy építkezéseknél az esztétikai szempontot is lényegesen irányítónak tartsa. Itt tán érinthetnők utcáink rendezetlenségét s azt a szabályozási tervet, melynek sürgetése szintén a művészeti tekintetek iránti közömbösségünkön múlik. Menjünk tovább. Mit lehetne megtenni a mi szerény eszközeinkkel \' A művészetről és műtörténetről szóló felolvasások 1 rajongó tiszteletet kelthetnének a valódi műremekek iránt. Es ezzel elérhetnők azt, hogy lakásainkat nem tizedrendű német piktorok színes, de kontár olajnyomataival aggatnék tele, hanem ugyanannyi költséggel megszerezhetünk elsőrendű műalkotások, legnagyobb mesterek remekeinek rézkarcolatait, heliogravűrjeit, melyek mindig értékesebbek, minden egyébtől eltekintve esik azért is, mert sokkal hűebbek, mint azok az óriási vásznak, melyek gyönge olajnyomatokkal pompáznak. Eljöhet az idő, midőn joggal követelhetjük városunktól, hogy ennél jóval többet, tegyen a művészet érdekében. De ennek eljövetelét az élénk rohamos l'ejIóM.'-sel és vámsunk anyagi íelvirág/á-áva! k"pe-;o~ latban várjuk. Kgy tér Vali :iz<)tib."!l. a l:<»| •:/ :í;»|«izáshoz megkívánt, anyagi erő kisebb ]-. vén. áldozhat és áldozni.i kell vá'-oMink 1 ,\->-A meteor. Az (ismeretlen végtelenből, Hol millió tűz lángja forr. Hatalmas ívben tört a földre A villámröptü meteor. És lent kigyúlt a büszke város, A paloták közt szikra szállt, A pattogó tüz szétcikázva Fénylőn hirdette a halált. Megálljatok! . . . Most még nem érett, De nemsokára jő a kor, Hogy a lángíermő tűzözönből Ivizűg a legszebb meteor. Hatalmas, büszke égi szikra; Százszirmú, gyújtó lángvirág S a merre száll felséges ívben Szikrázva gyúl ki a világ. Nem városok ; — országok égnek I Az embereknek lelke ég! Vad forradalmi lángra lobban A szolgalakta messzeség. Sok ezredév nmük romokba. Királyi várak, templomok. . . . Kgv új vi'ágnnk s/üz alapja Le-ztek ti éj-ótét rmunk. S míg a szabadság lángtüzében Ujjongó mámor árja forr. Sötétben fekszik lenn a földben A villámröptü meteor. Pásztor Árpád. Viszontlátások. — A «Päpai Lapok> eredeti tárnája. — Irta: Paur Ödöu. •— „Szegény ember dolgát h Jdog Isten birja. " Biz úgy vau az édes iiain. Nem az a világ uralkodik ám már náluuk sem, mint mikor még te is idehaza voltál. Persze akkor ínég meg volt az „első szoba" is, a hova neked szegénykének be se volt szabad lépni, no mert csintalan voltál ám, mindjárt leütöttél valami rámás képet, vagy elrontottad a muzsikáló órát. Jaj de változik is ez a világ, de te megnőttél, megemberedtél ára édes fiam. No csakhogy egyszer már otthagytad azt a csúnya Pestet, aztán rágondoltad magad, hogy még egyszer megnézd szegény öreg anyádat. Imígyen duruzsolt a jó Szabó Mártonné asszony a feletti Örömében, hogy egyetlen fia, az ő büszkesége, a Dezső gyerek végre egyszersmindenkorra hazaérkezett a fővár.

»hol, z-eh.-hmi az m-vo-i dipl •inával. Örülhetett is neki, his/.-u még az njsig"!. ;niegii'ták egypár nappá! el >hh. mik"!'a tí.i' .i"':i i: •'. avatták, valami olyan f-iinÁa, h így „<nU au-ph-iiregi-" stb. Örült is a tia látásin véghetetlenül c>ak a/ nem tetszett neki, hogy olyan smadt, olyan lúnitos arccal jött meg, de hát nem «soda, iii.'gltii.:t;i nagyon a tanulás, de majd helyrejön iuhoii, a jő falusi levegőn. Még maga vigasztalta is. — Ne bu<űlj édes tiam, maid megvirrad már nekünk is! Meghúzódunk még most egy ideig ebben a szűk kis szobában, de ha állásba jutsz, elköltözünk innen, eladjuk ezt a maradék ócska lim-lomot, s aztán szépen berendezkedünk majd a te lakásodban, még a tábládat is kiakasztjuk a kapu fölött aranyrámába!), hogy: „Dr. Szabó Dezső orvostudor. Rendel 4 — 5 órák közt" úgy hogy Názményban láttam a megyei főorvos kapuján. — Ugy-o úgy lessz, én édes aranyos fiam! A halovány arcú liatal orvos pedig ott a rozzant pamlag egyik sarkában nagy füstgomolyt fútt ki szivarjából s valami olyan furcsa kesernyés mosollyal hagyta rá. — Dgy lessz! Jó lessz, a hogy te tervezed;, édes jó Anyám. Szórakozottan tekintett a füstkarikák után, a T*í»Tlrt ^ 'Ó KAP 1, 4 ,'\M I- X« í-'•' V 1 .' , . . . . - .....