Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-02-19
8. szám. 1899. február 19. Píipa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szorkosztőség: Jókai Mór utca Süli. Kiadóhivatal: OoldberK Gytda papirks .-eskedése, főtér. Feleló's szerkesztő: KŐRÖS ENDRE ár. Takarékpénztáraink reformja. A szomszéd kis-celli takarékpénztár esete nemcsak általános felháborodást keltett a közönség minden rétegében, de a figyelmet újra ráterelte a takarékpénztárak ügyére, s L,'gszólalásra birta ez érdemben hazánk több kiváló pénzügyi emberét, kik több-kevesebb egyértelműséggel a takarékpénztári intézmény reformálásának szükségét hangoztatták. Most, hogy a városunkban fennálló két takarékpénztár is közzétette a lefolyt évről zárszámatfását, talán nem lesz fölösleges, ha e hangoztatott reformokról a mi takarékpénztálaitik szempontjából is szólunk néhány szót s illetve ezen — bizonyos mértékig általunk is szükségesnek ismert — reformokat, takarékpénztáraink mérlegének megjelenése alkalmával röviden szemügyre vesszük. Az tlső újítás, a melyet némelyek szeretnének, az volna, hogy mivel a takarékpénztárak nem olyan intézmények, mint a minők e név alatt nyugoton fennállanak, hanem inkább bankszerű üzletekkel foglalkoznak : vessék el ezt, a közönség megtévesztésére alkalmas nevet, s engedjék át ezt olyan, hazánkban különben nagyon kevés számmal fennálló intézményeknek, melyek, mini a postatakarékpénztár, a betéteket szolid értékpapírokba fektetik s az értékpapír és a betét kamatja, közti különbözetből fedezik kiadásaikat. Szerény nézetünk szerint arra, hogy a takarékpénztárak, ha bankszerű üzletekkel foglalkoznak is, elvessék ezt a teljesen meggyökeresedett elnevezést, semmi szükség. Mert végelemzésben mégis csak a takarékosság elősegítése marad ezen intézeteknek egyik legjellemzőbb ismertetőjelük. Ha meggondoljuk, hogy l.sílö-heu a takarékpénztáraknál új betétek s kamatokkal mintegy 21 millió forint, l8ÍM>-ban .'10 millió forint tőkésít teteit vagyis takavítatott meg, előttünk áll azon óriási szolgálat, melyet a takarékpénztárak e tekintetben a nemzeti vagyonosodásnak tesznek. Nem a név elcserélése, hanem gondoskodás arról, hogy ezek a betétek biztos gyümülcsözésre helyeztessenek el: ez ti mi a takarékpénztáraknál elsőrendű fontosságú kérdés. A takarék belétek elhelyezését is óhajtják megváltoztatni. Felhozzák, mint igen súlyos körülményt, hogy míg a betétek rövid felmondásnak s rövid "tton visszakövetelhetnie, addig a. takarékpénztárak legnagyobb részt jelzálogkölcsönökbe fektetik' éppen ezen betéteket, mely j< 'zálog kölcsönök nehezen mobilizálhatók. Szükségesnek tartják e tekintetben, hogy a takarékpénztárak betéteiket hasonlólag rövid lejáiatú Blőüzotósek ós hirdetési dijak a lap ki a it ó Ii i v a t a t á Ii o ,-. k ü 1 it e n d ő k. A lap ára: Rüi'-sz évre li t'rt, félévre H frt, ne;rydém' 1 frt 50, I'.^y 1 * wzám ííiu JO kr. kölcsönökbe — különösen váltó kölcsönükbe — helyezzék el, s így biztosítsák a tőkék mobilizálhatóságát. Szerény nézetünk szerint ez a kifogás csak bizonyos mértékig jogosult. Elméletileg föltétlenül úgy áll a dolog, hogy rövid úton visszafizetendő terhet hosszú lejáratú — esetleg amorlizáeionális — kölcsönökbe elhelyezni képtelenség. l)e a gyakorlati élet. ezen elméleti kifogásnak egy igen lényeges korrektivumot nyújt. A megbízhatóság a betétek biztos elhelyezése iránt sokkal nagyobb a jelzálogilag biztosított kölcsönöket nyújtó intézetnél, mint a tisztán vagy legnagyobb részben váltó leszámítolással foglalkozónál. A kis-celli takarékpénztárnak egyik előnyéül tudta be egy tudakozódási iroda > hogy jelzálog kölcsön tárcája kicsiny, váltó-tárcája nagy, s így az intézet vagyonát könnyen mobilizálhatja. Azt hiss/.úk. jobb lett volna betevőknek, igazgatóságnak, részvényeseknek, ha a vagyon nem lett volna oly könnyen mobilizálható, lleálhitelnél sohasem követhető el oly mérvű csalás és visszaélés, mint a tisztán személyi hitelnél, s az az intézet, mely a Ind étek egy nagy részét jelzálogilag biztosított kölcsönökbe helyezte el. nem tarthat oly mérvű rímtől, mint az, melynél ;i vagyon ínuyon is könnyen mobilizálható. Túlhajtott f'hát az ez érdemben emelt kifogás, s jogosultnak Csillaghullás. Csillaghullás van az égen, Elmerengve nézem, nézem : Ha kigyullad, ha kilobban : Szegenv zívem úgy megdobban Nekem is volt •— nem i> régen — Szép csillagom lenn az égen ; Sugarával n. ly vezérlett . . . De lehullott . . . semmivé lett! Kemény: remény, te szép csillag, Mért hagyál el'! mért nem bírlak ? Mért hullottál le a mélybe: A csalódás tengerébe 't \ Soos Lajos. Történet. — A >Pápai Lapok« lárcája. — Ott ült az ütött-kopott fakó asztalnál, feje oda csuklott a mellére. Egész valója viharzott. Agyában egyfelől az alkotás ihlete munkál, de ott zakatolnak mellet i a gondok és aggodalmak. A kis szobában az emberi nyomorúság és és szegénység tetőpontját érte el. Fmryo-., dermesztő hidegben inardo-. ;tz éhhalál kínja. Halvány, nyúlánk asszony el/.üllve, elrongyolva, hajolt a kis e-eesemő hólesőjére. A gyermek nem érlelte iwa a bejyzeiet. .Mosolygón, gögiesélt, apró kezecskéivel játszadozott. Az ő tápláléka elemésztette végleg anyja életerejét. Már könnyei is kiszáradtak a halvány as-zoiiynak. Nem tudott a nyomorból, a földről elmenekülni, mint férje, kit eszméi, gondolatid, ábrándjai egy más világba ragadlak, de csak néhány pillanatra, inert a nyomorúság visszahívta a felhőkből, vairy az alkotott é< előtte lebegő képeket karon fogta az az elzülött, elnyomorodott halvány asszony. — Még egy díjnokságot sem tudsz szerezni, akkor legalább volna betevő falatunk. Az összetöpörödött, elnyomorodott férfinak egész lelkét összeégette ez a szemrehányás. Undorodott attól az eszmétől, hogy hivatalt vállaljon és hűlleu legyen a múzsához. Megkísértette, esuszoltmászott azoknál a hatalmasoknál, kiket ostorozui kellett volna; a mit hálából egyeneseu hagyott a nyomor, azt meggörbítetettc a hajlongás. Megtagadta elveit a kenyérért és nem kapott kenyeret. Nem volt már annyi ereje, hogy írni tudott volna. Kiszáradt belőle az akarat, a tettre képesség, mikor megfogta a tollat, a keze elbéuult. írni, írni, de hová. Erezte, ismerte lángeszét, de a világ nem akarta ezt felismerni. Még az Írásból sem meríthetett vigasztal ÍM. A két-éijbne-é! tépte szívét. I Menni, menekülni, de hová? S/ive-en kifutna ( ő a világból, irá/olná mezítelen lábbal, hajadon ! fővel a tövist, e-.dehogy ine^-zabadnljnn a nyom e kínzó élőképétől. IIa a világból ki tudna i> futni, j ínég akkor is tovább kergetné egé-z az enyészetig a nő szemrehányása. , A férfi ijedten kapott lázas homlokához. K>1j dúlni, mintha nem ki-értette volna meg ő a kolduI last. Sem vak, sem sánta, sem tellovu nem volt. Nem hiszik el nyomorát. Elveinek, e«/m'*inek diadalra kell jutni, borostyánt fog egykor virítani s koldusbot Az efzme túléli az időt, csak az ember vész el az időben nyomtalanul. Agyában képzelete megalkotta már a nagy munkát, de a kenyér, a keserves kenyér, a mi nincsen, mártír hallálal fenyegette melybe másokat is beleránt. Ha ez nem gyilkosság? — Ha elhagynálak, — családom úgyis ellenezte házasságunkat — meg volna minden. Kis gyermekünk nem fázna, nem éhezue, nem fetrengene e vásott vacokban. A nő szerette, de nem tudott lemondani a szemrehányásról, mintha ezzel segített volna a helyzeten; pedig csak nehezítette a sorsot, megölte a kenyérszerzés ötletét, ha létezett volna is abban az elfáradt agyban. Ha elhagynál . . . Ha elhagynál. Asszony Pápa város hatóságának és több
