Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-02-19

•csak annyit ismerhetünk el, hogy a takarékpénztárak a reálhitel nyújtásánál ne menjenek a túlságba, hanem az esetleges visszafizetésekre tartsanak nagyobb készlet értékpapírt s szolid váltót. Egyébként «a takarékpénztárak központi jelzalogbankja» szerenesés megoldási kísérlete a takarékpénztárak eljárása ellen hangoztatott ezen ellenvetésnek, s esetleg egy hasonló irányú hatalmas másik központi intézet felállítása, melyet többen sürgetnek, még nagyobb mértékben orvosolná ezen bajt. Súlyosabb az az ellenvetés, metyet a betétek nagysága s az intézetek saját tó'kéje közt fennálló aránytalanság miatt hangoztatnak s itt kétségtelenül nagy mulasztás terheli a vidéki takarékpénztárak nagy részét. Magas osztalék s a tartaléktőkének csekély dotációja: ez a még ma is divó eljárás keserűen megboszulhatja magát. Helybeli pénzintézeteink e tekintetben dicséretes kivételi, képeznek, mert a tartalékokat jelentékenyen dotálják, mely eljárásnak köszönhető, hogy a «Papai takarékpénztárs saját tőkéje a betéteknek mintegy 8",

0-a, a -sPápa városi és vidéki takarékpénztára saját tőkéje pedig a betéteknek mintegy H)"

0-a. Kétségtelenül előnyöseid) helyzetben van e két pénzintézet a. vidéki pénzintézetek legnagyobb részénél, de azért a tartalékok további nagy mérvű dotálása a mi intézeteinknél is kívánatos, a mit — az eddigi eljárás után ítélve — az igazgatóság egyik intézetnél sem fog elmulasztani. Sok szó volt a takarékpénztárak beikezelésének, szervezetének és az ellenőrzésnek javításáról. Vannak javaslatok, melyek egy központi ellenőrző szervezel felállításától várnak üdvös hatást, mások állami beavatkozási, ismét mások a betevők részéről ellenőrzési jog gyakorolhatását sürgetik. Nem látjuk még ez erre vonatkozó javaslatokban kidomborodni a belkezelés és az ellenőrzés újabb, az eddiginél sikeresebb módját s éppeu azért nem is foglalkozhatunk ezekkel bővebben. A kis-celli esetből azonban éppen nem látjuk igazolva, hogy a többi takarékpénztárak belkezelése rossz volna, mert itt egy közönséges lopással állunk szemben. Különben is — bármi minociózus rendszer foglalja is el az eddigi helyét — a csalások ellen nem ad soha sem biztosítékot semmi más, mint a mi eddig adott t. i. az intézet élén állókbau meglevő becsület és szakértelem. Antal Géza dr. A Dunántúl Athénéje. Ily cimrael cikkezik a „Veszprém-vármegye", a vármegye hivatalos lapja, utolsó számában — városunkról. A cikket, mely városunknak főkép kulturális előrehaladását méltatja szép szavakban, itt közöljük egész terjedelmében: így nevezte el főispánunk vármegyénk egyik bámulatos gyorsasággal emelkedő városát, Pápa várost. És valóban Pápa hovatovább kivívja a „Dunántúl Athénéje" nevet. Mert eltekintve rendkívül kedvező fekvésétől, mely jó alkalmat ád a város anyagi fejlődésére is, — igazán csodaszámba megy az a pezsgő szellemi élet, melyet Pápán találhatni. A pár év óta fennálló derék Jókai-kör, mely tagjai közt egyesíti a város egész intelligenciáját és előkelő hölgyeit, volt megindítója a szellemi társasélet emelkedésének. Irodalmi, művészeti és zeneestélyek váltják itt föl egymást és a kör évkönyvei gazdag tárházát mutatják a pápaiak gazdag szellemi kincseiknek. A Szabad Líceum kulturális intézménye, ez is Pápán vert először gyökeret az ország vidéki városai közül. 10 Szabad Líceum ismeretterjesztő felolvasásait folyton nagy közönség hallgatja. Ott vannak továbbá a Tanári kör tudományos értekezései, majd a temérdek egyéb kisebb egyleteknek és köröknek felolvasó eslélyei . . . Es mindezekbe/, a tan- és képzőinté/.etek egész serege, a főiskola hatalmas épülete internátusaival, a leányképzö intézet internátnsa, a polgári leányiskola most épülő pálmája, a tavasszal építés alá kerülő állami tauítóképezdének 20U növendékre tervezett palotája ő hold Ikertjével: a föhlmíves iskola stb. stb. — valóban ] a Dunántúl Athénéjévé teszik Pápa városát. E< ott áll a Széchenyi-téren a kedves, csinos állandó színház, s előtte a szabadságharc sxobra. vagy, gyenge vagy, nincs erőd. És felhányod szerelmedet, a mi ide kisért engem a nyomorba. Jól van, majd elhagylak én. Nekem vau erőm, én úgy szeretlek, hogy 1c tudok érted mondani. így töprengett magában az irányát, helyét meg nem talált szerencsétlen író, Látnók Sándor, lehullva abból a magasból. Inna álomképei ragadták. — Jól van Sarolta, még megkísértek egy utolsó lépést, megmentelek benneteket, nem fogtok éhezni, nem fagyos szobában dideregni. A nő arczára a remény sugara derült. Nem értette meg ezt a kijelentést. O inkább arra gondolt, hogy olyan eszmére akadt, mely sikerülui fog. Boldogok, megelégedettek lesznek. Szemeivel hosszan tekintett a semmiségbe, mintha kereste volna ezt a boldogságot . . . A merengés álomba ringatta. Fejét az asztalra ejtve elaludt. Látnók Sándor nézte, nézte, sokáig nézte az alvó asszonyt. Lábujjhegyen odameut a bölcsőhöz és tekintetét odameresztette az alvó angyalra. Megcsókolta elébb Saroltát, azután a gyermeket és halkan kiosont a szobából. Sarolta szépeket álmodott. Valami kedves zengéssel zsongott fülében az a vers, a mit férje írt hozzá menyasszony korában: • Király is csak i'ijiy szerelnék leirá, Ha trónomat megosztanád.> Csakugyan trónon ült a férje és ő mellette. Koldusokat, éheseket, betegeket öltöztettek, vendégeltek és ápolták. Milyen szép volt ez az álom! A gyermek álmában gőgicsélni kezdett, erre felébredt, körülnézett a szobában. Ijedten ugrott fel. Férjét nem látta. íjra hallotta férje utolsó szavait, tompa zuhogással képzelte őt, hogy beszél: — Jól van Sarolta, még megkísértek egy utolsó lépést, megmentelek benneteket, nem fogtok éhezni, sem hideg szobában dideregni . . . Rettenetes sejtelem fogta el. Halálos ítéletet olvasott ki e szavakból. — Sándor, Sándor! zokogta fájdalmasan, jajgatással. A csecsemő, mintha átérezte volna e fájdalmat, sírni kezdett. — Ne sirj, ne sírj aranyos pillém, mondogatta. Az anya legyőzte a nőt. Hevesen szorította magához a gyermeket és csókok özönével árasztotta el ajkát, képét, homlokát és kezecskéit. A gyermek hamar megbékült. Az ablakon bepislogott a napsugár s mosolyogva játszadozott vele a kis lélek, aki mitsem tudott róla, hogy veszDe még mindig nincs vége a dicsérésnek. Most meg ismét egy lelkes eszme foglalkoztatja a pápaiakat. Elhatározták a főispánunk által egybehívott nagy értekezleten, hogy annak a két szellemóriásnak : Jókainak és Petófinek, akik Pápán együtt tanultak, s itt kezdték költői szárnyukat bontogatni, szobrot emelnek; a szobrok ott foguak állani a szabadságharc szobrától jobbra és balra, a legmegfelelőbb helyen: az eszme szimbóluma mellett, annak előharcosai. Büszkén említjük ezt föl ezen a helyen, s teljes sikert kívánunk a pápaiak nemeslelkűségének, mely megszerezte a városnak az egész megye és a messze vidék elismerését, — Veszprém városát, a székvárost pedig tán gondolkodóba ejti, hogy Pápa, amely sem központja a vármegyének, sem székhelye a püspöknek és káptalannak, a törvényszéknek és az állami hivataloknak, mért tehet és tesz mégis annyit a szellemi élet elevenné tételére, s mért nem tehet, vagy akar tenni Veszprém éppen semmit? Takarékpénztári zárszámadások. Lapunk mai vezércikke foglalkozik a takaré k pénztárak sokat hangoztatott reformjával, s a cikk azzal végződik, hogy bárminő reform esetén is teljes biztosítékot a csalások ellen csak két tulajdonság képes nyújtani: t. i. a becsületesség és a szakértelem, s a hol e kettő meg volt, ott virágzottak az eddigi alapokon is a takarékpénztárak. Eklatáns biz tyságul szolgál erre pénzintézeteinknek most közzétett zárszámadása az 1898. évről, mely zárszámadások a két intézet fokozatos emelkedéséről tanúskodnak. Elismerés érte az intézetek tisztviselőinek, igazgatóságának s felügyelő-bizottságának, első sorban pedig az intézetek élén álló két féríiúuak: Hanauer Bélának és Bock Istvánnak. A zárszámadás egyes adatait következőkben ismertetjük röviden : A Pápai Takarékpénztár betétállománya meghaladja a negyedfél millió frtot (;?,:") 15,H8i3j s az előző évi zárlathoz képest 318 ezer frt emelkedést mutat. Az ingatlanok által biztosított kölcsöoök öszszege 2,:;40,119 frt (emelkedés 58,000 frt); a váltó tárcában 810,41)15 frt értékű váltó van (emelkedés 1)4.000 frt); az értékpapír tárca 420,971 frt értékű értékpapírt tartalmaz (emelkedés 108,001) frt), az összforgalom 11,01)55,030 frt (emelkedés 770,000 frt). Tehát úgy az összforgalom, mint az egyes üzletágak jelentékeny emelkedést mutatnak. A tiszta jövedelem 44,021 Irt (emelkedés 1900 frt), melyhői az igazgatóság részvénye.ukiut 70 írtnak kiosztását hozza tó'hely az, hol őt anyja ölében ringatja. — Kiment. Vége. Nem tudtam őt eléggé szeretni. Az asztalon ott volt a levél. Felbontotta. Nem áradozott, nem búcsúzott. Nem tudott volna annyit írni. Ezt sem az éjjel irta, hanem régen, az irás el volt halványulva. Készül a halálra. Csak azt várta, mikor lesz csordultig tele a pohár. Elmegy, akkor a könyörület a családja felé fordul, Özvegyen és árván inkább segítenek. Elfáradt, pihenni tér. A család is kiengesztelődik. Különben a jó embereknek ajánlja nejét és gyermekét. Isten veletek. Viszontlátásig. Ennyi és nem több. A lapok nagyon szépen elparentálták Látnók Sándort, ki nyomtalanul tünt el, több mint bizonyos, hogy öngyilkos lett. Kár érte, nagy tehetség volt, de nem tudott érvényesülni. Dicsérték lángeszét és károgtak elzüllőse felett, Felhívták az emberi jótékonyság figyelmét az elárvult családra . . . Saroltáért eljött a bátyja és haza vitte magához: — Jobb neked így, kedves húgom. Munkakerülő, haszontalan ember volt a férjed, életed átka, imádkozzál szegéuy bűnös lelkéért és felejtsd el. Neveld kis liadat becsületes, dolgos embernek, hogy ne kövesse az apja nyomdokait.