Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-12-24

Huszonhatodik év. 52. szám. 1890. december 24 Pápa város hatóságának cs töhh pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 8SP> Kiadóhivatal: üoldberg Gyula papirkereskedése, Föléi Feleló's szerkesztő': KŐRÖS ENDRE dr. A jövő munkája, Pápa városának évszázados városházában mozgalmas, eleven élet folyik. A csak pár év előtt megújhodott tisztikar, élén erélyes és rendkívül agilis főnökével, egymás után készíti el azokat a terveket, melyek Pápa város modern fejlődését vannak hivatva biztosítani. Csak a jelenben is hány fontos tervről adhatunk birt, melyek részben a közel jövőben elintézés alá kerülnek, részben teljesen előkészítve várnak az alkalmas időre, a mikor megvalósíthatók lesznek. Az utcarendezési terv, — a moly hivatva van ennek az építészeti csín tekintetében kissé elmaradt városnak külsőleg is megadni a modern jelleget — a mit belső fejlődése már is fényesen dokumentál, immár készen van. Készen van az ezzel kapcsolatos építkezési szabályrendelet, egy oly alkotás, mely közegészségügyi, közrendészeti és jogi szempontból kiváló fontosságú rendelkezéseket tartalmaz. A csatornázási tervek hetek óta ott vannak már a polgármester fiókjában s csak egy szerencsés pénzügyi műveletre lenne szükség, hogy ez a rendkívül fontos ügy dűlőre jusson. A világítás kérdése is akut és elintézése, ha tisztában leszünk a valóban legolcsóbb és legjobb világítási móddal, nem késhetik soká. A szervezeti szabályzat módosítása, az adóügyi osztály felállítása a közel jövő teendői közé tartozik. Iparvállalatok városunkban létesítését többé szintén nem tekinthetjük hiú ábrándnak, újabb és újabb ajánlatok kerülnek felszínre, s mindinkább alapos a remény, bogy majdan gazdasági tekintetben is olyan vidéki központtá fejlődünk, mint a minőnek kulturális szempontból régen elismerték városunkat. Vidéki központok ! Ilyenek létesítésének szükségét halljuk egyre emlegetni illetékes helyről. Látjuk is, hogy illetékes helyen komolyan rajta vannak, hogy a naggyá és hatalmassá fejlesztett fővároson kívül az ország különböző alkalmas pontjain megfelelő nagy, megfelelő hatalmas empóriumok létesüljenek, de ehhez I nem elég felsőbb hatalmak bölcs politikája és magas jóindulata, hanem szükséges — elengedhetlenííl szükséges — intelligens és erőteljes városok komoly és céltudatos munkája is. Pápa város fonros ügyeinek előkészítésében elismerésre méltó buzgalmat fejt ki a városi tanács, de a már felsorolt és mindannak a sok nagy kérdésnek, a mit az idő már a közel jövőben hoz felszínre, a végleges megoldása, a városi képviselőtestületre vár. Nehéz és szép feladat egy város modern központtá fejlesztésének munElőflzetések és hirdetési dijp.k a I ;\ p k i a d ó Ii t v a t a I á hoz küldendők. A lap ara: Kgész i''vre ß frt, félévre H frt, noeyeöévre 1 frt ót). KKJ'PH xz'ira ám 15 In-. kaját intézni, s városunk haladása csak akkor van biztosítva, ha lelkiismeretes munkások oldják meg e feladatot. Ebben ti nagy munkában nagy dolgok várnak a városi képviselőtestületre. Városunkra nézve rendkívül nagy veszedelem, ha ez a testület puszta szavazó géppé sülyed el, de másrészt a modern haladás munkájában nem szabad, hogy kerékkötőül szolgáljon. A képviselőtestület egy jelentékeny részének a, most végződő évvel lejár a. mandátuma s már a legközelebb betöltik a megüresedett helyeket. Városunk értelmes polgársága előtt nem szükséges hosszasabban fejtegetnünk, hogy minő fontos dolgot végez, midőn szavazatával a városunk sorsát intézőket kijelöli. IIa e lapok hasábjain itt-ott kifogásolni valót, találtunk a képviselőtestület működésében, panaszunknak csaknem mindig az volt az oka, hogy a városi ügyek iránt való érdeklődés nem volt meg oly mértékben a képviselőtestületben, a minőre különösen a közel jövő nagy feladataival szemben föltétlenül szükség van. Hisszük, hogy városunk polgársága arra hivatott, lankadatlan tevékenységű, a közügyek iránt állandóan érdeklő képviselőkel fog választani — a jövő munkájára. Hintán.*) Semper idem. Szeretek most is úgy mint régen, —- Bár alkonyulni kezd a nap — Lebegni, át a kö ínyíí légen, A suttogó akác alatt. Bár lombja hervadt s a fuvallat A fák között sóhajtva jár, S a fíívet is az őszi harmat Ezüst dere belepte már. Lám őszre jár . . . Mint fut az élet! Nap, nap után hogy lepereg Hogy suhannak a röpke évek! Hogv hullanak a levelek! 0 ifjúság, o lenyes alom, Ugy tova illansz hirtelen, Gyorsabban szállva csalfa szárnyon, Miként a hinta száll velem. De bár sűrűbbé vál az árnyék S hamvát az este hinti rám, Szivemben még a régi vágy ég, A tiszta lég az én hazám! A hinta még repülve lebben, Lelkem még szárnyas és szabad, S fenn a tündöklő végtelenben Köszöntetek ó sugarak 1 Szalay Fruzina. •) A II é t jubiláris számából. A „Poesie" alkonya. 1 — A <Pápai Lapok* eredeti tárcája. — j Irta : Jcan d'or. Ezer meg ezer újságíró tolla merül bele a ! tintába és készen áll immár, hogy megírja a végnapjait éli? századnak nekrológját. Búcsúztatjuk ' magát a szá/adol és vele együtt azt a sok nagy dolgot, intézményt, alkotást és eseményt, a • miknek ez a század nemcsak bölcsője, de kopor- 1 sója is volt. Es nekem a nagy dolgok lelett való szemlélődés közben egy kis apróságon akad meg a szemem, a mit csak az újságíró vesz észre, | kiuek munkájában a nap a leghosszabb időegység; a ki annyit ir ma a tegnapról, a mennyit a bis-' torikus ir a múlt századról ebben a században. Ez j persze a maga ezermérföldes egységskálára beállí- • tott teleszkópjának nagy távlatából li.Nírozza al mult eseményeit s válogatja ki, hogy mi tartozik | a história lapjaira, holott az újságíró még a köz- J vétlenül előtte felvonuló eseményeket is mikrosz- ; koppal szedi széjjel. Cseppekből áll a tenger. Az újságíró apró- ! lékos feljegyzéseiből alakúi a história. Ha csepp I nélkül nincsen tenger, úgy kétségen kívül a bis- ] tóriához is szükségesek az újságok apró eseményei j és megfigyelései. Semmi különös dolog nincsen tehát abban, hogy mikor a tollforgatók ezrei megírják a kimúló századhoz fűzött reflexiókat, ugyanakkor egy újságírónak az jut eszébe, hogy megírja a női emlékkönyvek nekrológját. Ugy-e észre sem vették, bogy meghalt ; sót talán hamarjában nem is jönnének rá, hogy miről lészen itt szó, ha ni ti/ii'irihnhü meg nein jegyzem, hogy ii /Vs/V elmúlásáról óhajtok megemlékezni. Hát bizony meghalt, észrevétlenül elinalt szegény s ma már csak elvéivé találkozunk egyegy emlékkönyvvel, a mely nn-g négy-öt esztendővel ezelőtt minden ó és .'!() év között levő leánynak legkedvesebb dolga és mulatsága v<dt. A históriáját mi nálunk nem irta meg senki ; esak a német irodalom mutat fel erről is egy kétségen kívül párját ritkító alapossággal megírt monográfiát, (Friodlündor: Von Stammbüchern und Rebus. Berlin, IS,"),").) melynek púdig okvetlenül el kell hinnünk, hogy az emlékkönyv már a tizenhatodik században jött divatba. Ennek ellenére ineg kell vallanom, hogy én soha még a színét sem láttam a tizenhatodik századból fennmaradt ilyen emlékkönyvnek, de még a tizenhetedikből sem; azt azonban már egész, bizonyosan tudom, hogy a század elején minden magyar honleánynak az volt a legforróbb vágya, hogy emlékkönyvének egy-egy la] íján valamely ismertebb nevű lelkes mázsa li kézírását őrizhcNse. Az meg már egy egész életrevaló boldogságszámba ment, ha valakinek emlékkönyvébe Petőfi Sándor irt emléksorokat. Nem is volt