Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-12-24

Harc a pestis ellen. Irta: Kövi József dr., m. t. főorvos. 111.*) Az előadottakból látható, hogy a patkányok nemcsak esetleges termő közegeivé válnak az ember-pestist okozó mikrobáknak, hanem egyúttal terjesztői, a postisniéreg elhurcolásának veszedelmes közvetítői is. Sajátszerű ösztönüknél fogva ezen ravasz állatok tömegesen menekülnek a vészhelyről, mihelyt megsejtik a fenyegető helyzetet. A sülyedő hajóról menekülő patkányok önző taktikája eléggé ismeretes s már szinte közmondássá vált: „Míg a szerencse virít, a barátok száma ezernyi, elhagyatott s egyedül állsz, ha letűnt a napod." A part közelébe érve a patkányok rendszerint, elhagyják az inficiált hajót s a partokra, a kikötő városba menekülnek. Igy érthető, hogy az elrendelt vesztegzár dacára is, éppen a kikötő városokban észlelték legtöbb esetben az első pestis" eseteket és hogy a pestis régi tapasztalat szerint a nagy hajójáratok utait követi. Készemről komolyan megfontolandó jelenséget látok abban, hogy a trieszti kikötőbe érkezett, mostanában sokat emlegetett Ik'renice raktárában úgyszólván lámpával >mi találnak patkányt. Ilhva lettek, s miért hagyták el a hajót'.' Bizonyos, hogy ezen újabbi tapasztalatok nem maradnak befolyás nélkül a pestis elleni védekezés irányítására. Vízi malmaink köztapasztalat szerint állandó szállásául szolgálnak a patkányoknak s ezentúl nemcsak kártékonyságuk, hanem veszélyességük miatt sem lehet nyugodtan nézni elszaporodásukat. A sütőkemencében elpusztul bár a kórnemző baktérium fertőző képessége, de míg a liszt oda kerül, száz meg *záz kézen fordul meg s fertőzményeivel belepi házunk táját, ruhánkat, a levegőt. Általánosan elfogadott tantétel, hogy a pestis virítsa rendszerint mondhatnók kivétel nélkül n megsérült hőrtakaró a vagy az orr megsebzett nyák-hártyáján át jut az emberi szervezetbe s a legminimálisabb, legtöbbször észre sem vett bőrsérülés — bulhaosipés •- elegendő arra, bog}' kapujául szolgáljon a vírus behatolásának, mely sérülésre és ez utón származott fertőzésre csak *> I,. ,i I>. L. ö() ol sz akkor leszünk mintegy figyelmeztetve, iia helyén lobos göböf. vagy ennek közelében mirigydaganatot észlelünk. Só't legtöbb esetben éppen az élősdiek azok, melyek a fertőzött dög vérét magukba szíván, csípés vagy szúrás által oltják be a fertőző anyagot az ember testébe, midőn is azt tapasztaljuk, hogy a megsérült testrészhez, tehát a fertőző kapuhoz legközelebb levő nyirokmirigyek dagadnak meg első sorban. Ázsiában, a pestis törzshazájában, az alsóbb rétegű néposztályhoz tartozók általában mezítláb járnak s lábuk rendszerint megsebzett. Ok képezik túlnyomó részét a pestisbetegek létszámának s majd kivétel nélkül lágyékmirigylobos alakban betegednek meg, a kézi munkásoknál, kiknél éj) tenyeret alig tapasztaltaik, a hónalji mirigyek tokosodnak meg, míg az apró gyermekeknél, kik szokás szerint játéktárgyaikat szájokba dugdossák, legtöbb esetben az állkapocs, vagy a fültő mirigyek gyulladásával találkozunk, mindmegannyi helyt kifejezése a mirigyes pestisnek pestis buboniea. Már ezekből is világosan kitűnik, hogy a a pestis elleni védekezésben mily fontos szerepe van a köztisztaságnak s a bőr ápolásának s szigorú gondozásának. Siiuond, ki az 1SÍW. óta Khinában és Indiában uralgó pestis járványt a helyszínén tanulmányozta s kit e téren szaktekintélynek kell elismernünk a Pasteur-féle „Annales de l'insíitut" hasábjaiban közzétett tanulságos megfigyelései sorában a következőket mondja : ..A fertőző anyag átvitele élősdiek által, mint az a betegek megfigyeléséből kitűnik, kapcsolatban áll azon ténnyel, hogy a bolhák ellepik a beteg patkányokat s ezeknek elhullását követőleg néhány órával eddigi helyűket elhagyták, hogy más állatokra átvándoroljanak vagy, hogv az embert megtámadják. Az élősdiek általi átszármaztatás lehetősége még valószínűbbé lessz azon különleges mikrobák jelenléte által melyeket a fertőzött vérrel magunkat, teleszítt bolhák béltartalmában találnak. Nagyon valószínű, hogy a poloskák is hasonlóan veszedelmes közvetítőkként szerepelnek. A pestis átvitele íuokhanikus úton történik emberek ép ugy mint patkányok által, a direkt átvitel azonban nem közvetlen érintkezés, hanem élősdiek közvetítésével történik. Az óvó intézkedéseket rendszeresen ezen három tényező ollón kell alkalmaznunk: az ember, a patkány és az élősdiek ellen." A mindennapi tapasztalat is igazolja, hogy a betegségek romboló ereje megfordított arányban áll az organizmus ellentálló képességéhez ez utóbbinak fokozásával tehát természetszerűit csökkentjük az előbbiek káros hatását. Egyenlő betegségek által megtámadtatva az erős szervezetű egyén ellen t-ttll s fölgyógyul, míg az erőtékozlás vagy hosszú betegeskedés folytán elgyengült, ellentálló képességében megrendült egyén ugyanakkor elpusztult. Ez világos. Elősegíti tehát a pestist mindaz, ami a behurcolt pestis bacillus életének szujiorudásának kedoez, vagyis a szenny, tisztátlanság, líyy az egyéné mind a városoké, továbbá mindaz, a<i i az emberen való megtelepedését, szervezetében vnió szaporodását elősegíti, az az, a mi a szervezetet gyengíti, ellenálló képességét aláássa. A járványok elterjedését ugyan rendesen a legszegényebb néprétegekben észleljük leginkább, de az elterjedés feltételeit nem annyira az anyagi, mint inkább az erkölcsi patiperizinnshan kell keresnünk.Sajnos,hogy e kettő — nobile pnr fratrum -- oly gyakran együtt jár. Osak egy rövid példát hozok fel. A szegény ember, a helyett, hogy bölcs takarékosság mellett, szorgalmasan dolgoznék, leissza magát kétes értékű pálinkával, mert - így inentegetődzik nem telik borra, míg a gazdag ember, a ki akár fürödhetnek is borban, józanul él. Az anyagi szegénysége nem tenné tönkre, de az iszákosság, tehát az erkölcsi pauperizmus megsemmisíti munkaerejét. Ezt a tételt, tisztelet a kivételeknek, száz példával is lehetue illusztrálni. A józan életű munkás háza soha sem válik a nyomor tanyájává, mert az önhibán kívül esetleg mégis beálló anyagi szegénységen még segíthet az állam és a társadalom együttes jótékonysági akciója, de a lelki szegénység nyomán fakadó anyagi romlással szemben a társadalom mentő munkája eredménytelen marad. Ez utóbbi osztályba sorozandó egyének képezik azon nyugateurópai kínaiakat, kik nálunk is túlnyomó számát képezik a járvány szedte áldozatoknak, miut ugyancsak erkölcsi fajtestvéreiktiél ott Kintiban is észlelték, kik a pestisben rakásra hulltak, mig a művelt, jdzanéletű európaiak majdnem mindannyian pestisinentesek maradtak. divatos poéta, a kinek verskötetében egy seregékes frázisokból összerótt poémát ne találnánk X. Y. és Z. kisasszonyok emlékkönyvéből. Valósággal külön irodalmi műfaj lett az emlékvers, melynek nem volt egyébb szabálya, mint az ismert recept: Gyöngy, harmat, liliom, szellő, sugár, villám; a holdsugár illaíja egész Kubelik-koueerteket hegedült eme versekben, melyeknek ihletett szerzői a remény húrjaiból szőttek ezüst szakáilakat, s a nappal takarták be a sötétlő eget. A Gartcnlaubenak minden dagálya és szentimentális irányának minden fellengős cikornyája benne volt az emlékkönyvekben, melyek hihetetlen népszerűségre jutottak. Miuden házban, a hol csak leány volt és a hány leány volt, annyi emlékkönyv is volt. Sok, nagyon sok uri szalon asztalán hiába kerestük volna még akár Petőfi vagy Arany költeményeit is, de emlékkönyvet nem egyet találtunk. A kis leány, a ki jóformán még írni sem tudott, már szép plüssbe kötött emlékkönyvet kapott a születés napjára, s a kit esak megszólíthatott, hogy ..Bácsi tejem szépen ijjon az emléttönyvembe', ez a halandó, ha irni tudott, nem szabadulhatott, míg szellemének valamely gyorsan termett produktumát bele nem irta az emlékkönyvbe. A nagyobb leányok már egy kissé megválogatták, hogy kik írjanak az emlékkönyvükbe, sőt fokozatokat is állítottak lel ebben a tekintetben, inidőu némely favorizált barátoknak különös kitüntetésül egy-egy képes lapot jelöltek ki. Az már aztán igazán nagy malőr volt, ha véletlenül éppen az ilyen képes lapra kerültek a legképtelenebb mondások. A teljesség híjjával szűkölködnék ez a kis cikkely, ha meg nem emlékeznénk ama leányiskolái tanár tragikus sorsáról, a ki tanítványaitól való elbucsúzása alkalmával abba a kétségbeejtő helyzetbe jutott, hogy egyszerre 200 növendéke adta át neki az emlékkönyvét, s mind valami más, új szellemes ötletet vagy szép eredeti verset várt professzorától. Mivelhogy én nem az emlékversck oknyonyomozó történetét akarom megírni, nem kisérem végig a fejlődésnek azt a folyamatát, a míg az emlékkönyvek divatja odáig fajult, hogy eredeti emlékvcrs vagy prózai emlékmondat helyett beérték egy-egy idézettel. Lcgtöbbnyire Eötvös József báró Gondolataiból merítettek mindazok, a kik valamely emlékkönyv egy-egy lapját nevükkel akarták felékesíteni, de a verses idézeteket sem vetették meg. Petőfi, Arany és sok mások segítették ki rendszerint a pillanatnyi gondolatzavarban szenvedőket. Jó egy pár száz emlékkönyvet lapozLegkitűnőbb tam már végig, de alig emlélcszem olyanra, a melyben benne nem lett volna : Méhek s virágok kertednek lakói Méhes, virágos kert legyen szived stb. Az akrosztikonokról se feledkezzünk meg, bár a feledés sűrű fátyolát érdemelné az a vandalizmus, mellyel az akrosztikonok irói a legszebb verseket felforgatták és meghamisították esak azért, hogy a versszak kezdőbetűi az emlékkönyv boldog tulajdonosiiőjének a nevét mutassák. 8 a poézissel való visszaélésnek mind ez a sok formája a Poesie szó gyűjtőneve alatt történt. Igazi lueus a non lucendo! Az emlékkönyvek címlapján olvasható Poesie szó nem tudta visszarettenteni az emléksorok íróit a költészet ellen való súlyos merényletelvtől. Es most ime meghalt szegény, lassan, észrevétlenül múlt el és csendes részvétet kér a maga számára. Már egy-két éve figyelemmel kisérem a dolgot és azt veszem észre, hogy ez az egykoron minden leány elméjét foglalkoztató bolondságmind jobban ritkult és már hosszú idő óta aligalig láttam új emlékkönyvet. De liát minek is az ? Hisz a mennyire hazugság volt a Poesie cim, éppen úgy hazugság az emlékkönyv elnevezés is. Puszta ámításnál nem Mszlali vi/! ro Mint gyógyital nyftlkaoldó hatásánál fogva minden ndQííJ ^dÜflttUUt)U huruios bántalmaknál V <•! lerobban ajánlva! Kapható 0 s z w áld János és Szabó E d e czégeknél.