Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-12-03
Huszonhatodik év. 49. szám 1890. december 3. Pá pa vár os hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Előfizetések és hirdetési dijak Wiegjolenik mlndon vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca Sfjfi Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papírkereskedés?, Kfilér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. a lap kiadóhivatalához küldendő k. A lap ára: Esiész évre t) frt, félévre ,H frt, nettvedévre 1 frt 50. K^yee Hisdm &vix lö lrr. Világítás és csatornázás. A mai, mindent reillis szempontból néző korszakban felüti néha mégis fejét és pedig követelőén sinnnk szüksége, hogy oly intézményeket is létesítsünk, melyek nem éppen az anyagi érdekek előmozdítását ''élozzák. így sürgető szükség gyanánt jelentkezik, hogy humánus célokért ne rettenjünk vissza áldozatoktól. A lakosság egészségének emberi lehetőségig biztosítása, eggyike a legtiszteletreméltóbb céloknak. Végeredményben természetesen mirden egészségügyi közlemény is materiális hasznot hoz, de azt aztán nyugodtan és örömmel elviselhetjük, ha az ily materializmus vádját szórják reánk. Mikor ugyanis arra törekszünk, liogy embertársaink testi épségét, közbiztonságát fokozzuk, egészségét pedig megóvjuk s biztosítsuk, akkor egyszersmind ahhoz is hozzájárulunk, hogy minél jobban betölthesse polgári, állami, társadalmi és — a mi legfőbb — családi funkcióját, hogy többet és jobbat teremtsen, munkájával duplázza meg eddigi keresményét, a mire nekünk magyaroknak önfenlartásunk, fejlődésünk szempontjából annyira szükségünk van. A végeredmény tehát az anyag, a vagyon, a gazdagság, de hát ki tagadná, hogy boldogulásunknak eggyik főtényezője nem éppen ez 1 Kiváltképen egy nagy testületnek, egy városnak, eggyik főtörekvése kell, hogy legyen, a jelzett irányban való munkálkodás, mert a város nagy szellemi erejénél fogva csak úgy van hivatása magaslatán, ha a lakosság vállaira nehezedő nagy állami terhek mellett oly intézményeket tud létrehozni, annélkül hogy a polgárokra nagyobb terhet róni, a melyek lehetővé teszik a betegségek csiráit kiölni, a munkakedvet fokozni, a testi épségei, biztonságot erősbíteni, ezeknek közrehatásával a forgalmi virágzóvá tenni. Bizonyára mindenki óhajtja, vajha az előbb megrajzolt kép Pápán testet ölthetne, de aggódva tekintenek eléje, hogy pld. a legfontosabb közegészségügyi intézmény : a csatornázás létesítése nem-e fog oly ólomsúlyként nehezedni reánk, mely györnyedt hátunkat egészen a földhöz sajtolja. Korántsem! Miként már egy alkalommal volt szerencsém e lapok hasábjain hangoztatni, hogy a liiz segítségével csatornázzunk vagyis, hogy a tűzbiztosításból a különböző társulatoknak jutó jövedelemből fedezzük a csatornázás költségeit, úgy most meg azt ajánlom, hogy rihít/í/iíssiJ csatornázzunk. A tűzbiztosítást a várost nem vállalta magára, mert uem látta még idejét elérkezettnek, de a csatornázásnak a világítás útján megoldása elé ntm gördül már most sem akadály. A megoldás pedig a következő lenne: A város a maga rezsijére állítsa fel a világítást, még pedig a petróleum-árnak megfelelő, de azért sokkal intenzívebb fényű acetilén, világítást, mely 2000 lángnál az amortizációval eggyütt a városnak 4—6000 frtot biztosít, mint azt a szakértő mérnök által csupán 1200 lángra kiállított jövedelmezőségi kimutatás igazolja : Jövedelmezőségi kimutatás — 12(10 leng alapúi vétele mellett. — Kindétsnk. • 1. Építési költségek és üzemtőke .">7!);S2.X0 Ennek ő() évi 2 % amortizációja 2. Üzemköltségek • >. Karbid szükséglet 4. Egyébb kiadások Bcré/rt. 1. 1200 láng tl 20 lit. 10DO égési órával (egységár 1) 2. Mészmaradék .'5. Gázmérő órák 1 lős.iso 21)50. — 171f>7.20 l.'lOT.st) 24000. ;il)(). lUH).— 24<>t)(í. Évi nyereség 1200 lángnál Itesii.ás irt, 2000 lángnál ÍUTJJ.SO Irt. A világítás berendezése után nyomban kezdje meg a város a Schoner rendszerű csatornázást, melynek költségei a natív lefolyó rendszerű csatornázás költségeinek mintegy felét, (eszik, tehát DOUOO írtba kerülne. Ezen kölcsöntőke a világításból befolyó tiszta jövedelemből teljesen amortizálható. Emlékezzünk . . . Őszi estén, mikor kigyúl Fönn nz égen minden csillag, Könny reszket a két szememben, Forró cseppje rrgyog-tsillog. Iíagyog-Csillog. Magam vagyok . . . Kis szobámba Be-bosüt a hold subára. Elhagyottan gondolkozom, Enyém léssz-e valahára, Valahára. Jut-e néha úgy eszedbe Az a sok szép nyári este, Mikor ajkam ajakadról -- Nem a csókot — a szót íeste, A szót leste!'/ S beszéd árja, ha megindult, Emlékszel a sok mesére? — Azoknak a sápadt fiú A végükre alig ére, Alig érc. Emlékezzél! . . . Emlékezem. Ne ejts könnyel! Én se sirok. Nyújtsd a kezed, hadd csókoljam, Elválásra úgy sincsen ok, T)e semmi ok. Csonusz Dezső. Medvetánc. - A «Papai Lajiok» tárcája. — Irta : Rcgöci (Exner) Győző, A hosszú falú végében sátoros cigányok telepedtek volt le. Már egy hete, Imgy ott tanyáztak, de a faluból szőrén-szálán még mi se' tüut el. A morék álltak a suttyóm megbeszélésnek, hogy apró jószágot nem csennek, hanem lopnak, majd egy nagyot. A dádé Mihály ga/.d'uram hizott disznaját szemelte ki. A gazda ö/vegy ember volt, egy .-/.ál cseléd a háznál, a ki korán keit, de korán is feküdt le és uludoit, akár a bunda. Mihály uram estónkint a korcsmában szokta magán valósága unalmát a társas éh t örömével fölváltani, hol is két órát ült le egyhuzoniban, se' többet, se' kevesebbet. A disznó nehezen szuszogott a hátsó kis ólban, melynek ajtaján lakat volt, ennek kulcsa pedig a gazda zsebében. De hát melyik lakat zár a cigány elöl? He jó lessz szegény purdéknak egy kis sonkacsont! Beesteledett, jó felhős is volt. A dádé elsuhant a korcsma mellett ; látta, hogy a gazda bent ül. A hátsó kerlajíóu az udvarra lopózott, de előbb nem az ólhoz ment, hanem a házhoz került ; a cseléd hortyogását ki lehetett hallani. A kutyát hamar elnémították. Munkára szaporán ! A lakat L'tünt az ajtócskáról. A dádé egy husánggal benyúlt s elkezdte döfölni a disznót. Két társa a kert alól szintén odasomlbrdált. (A többiek a falú végén már fölszedték a sátorfát) A disznó csak eggyet-eggyet mordult, de nem mozdult. < 'salogalta kukoricával, erve se' hederített. A husánggal nem éne jól, hát I. >csúszott az ólba. Az állat feltápászkodott s mogorván hátrábbhiizód itt. A dádé türelmeileniii ;dátes/i!..M. a husángot s megemelintette. A lomha te~t talpra állt. Egyik cigány oilasniíta : — Fogd meg a fülit .' A dádé tapogatta -ötétben ,'s húzta, mikor a kezébe akadt. Hanem ekkor oly-m hatalmas nva!;levesl kapott, mintha nem i~ di-zuö adta Volna, hogy nekikalimpált nz ajtónak. Is/k,,h is Life]/., hamarjában nem hitt egyebet, mint hogy m:u:á\;u nz ördöggé] akadt össze. De esak tm-Jve volt, a ne !v utánakapott. Szerencse, hogy a cigánynak nem v>lt cipője, mert letépte volna; így cs ;l k. a lábába harapott. A dádé föl híj dűlt és háfoinké/.láb igyeke/.eii. továbbjutni. Most már nem ho</,nutoUu volna. Iia bent marad, de bizony a medve is kinn termeti. A két cinkosban volt annyi bátorság, hogy tüstént elillantak a hátsó kertajtón, melyet clisuierésreniéltó lélekjelenléttel behiutak maguk után, úgy, hogy a dádé, de, a mi fő, a medve se' jöhetett titánok. Csak a mngárehngyott vajda cifra káromkodása érte még őket utói. Elein:e vitézül hadonászott a husánggal s hátrál vn eggyet-eggyet húzott a mackóm; mikor ez azonban már egész bizalmasan közel fért hozzá, az öl"lés elöl megfutamodott. Az udvar közepén n medve utolérte volna, ha a kútnak nem menekül : ckkörűi
