Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-11-26

Huszonhatodik év. 48. szám. 1899. november 2G. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856 Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Köter. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dlj?.k a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre ló frt. félévre A frt, neeverlévre 1 frt 50. I^ííyes sscíím ára 1£5 lcr. Szervezeíi szabályaink módosítása. A ki városi közügyeinkkel behatóbban foglalkozott, az utóbbi idó'ben léptennyomon fennakadhatott városi szervezeti szabályaink hiáuyosságán. Már 14 éve annak, hogy a városi tanács utoljára kinyomatta és közrebocsátotta ezt a szabályzatot, s azóta ez annyiféle módosításon ment keresztül, hogy ma már alig lehet áttekintést nyerni az összevissza foldozott szabályzat paragrafusai fölött. Mint az a régi ruha, melynek a sok folt mellett nem lehet kivenni az eredeti szövetét, olyan a mi szervezeti szabályunk. Csak úgy hamarjában visszapillantva az utolsó pár év közgyűlési határozataira, a. szervezeti változtatások közül az nlszámvevő, rendőrbiztos, a rendőri fogalmazói állás az, a mely foltozás utján jött be városi közigazgatásunk organizmusába, s a végrehajtói állás rendszeresítését is ugyancsak be kellene a szabályzatba iktatni. Szervezeti szabályzatunk máig is a városi iskolaszékről beszél, holott ilyen testület a a polgári iskola államosítása óta már jogilag nem létezik, s helyébe az óvodai és ipariskolai felügyelő bizottság lépett. Az iskolaszéknek emez átváltozásából legutóbb eggy, baklövés számba menő kisded affér is keletkezett, de hát immár ez az affér el van intézve (nem a lovagiasság szabályai szerint) s így ez nem éppen nagy bajt okoz, de az már nagyobb baj, hogy például ezek a szervezeti szabályok szinházi intendatúráról is beszélnek, s nemrég meg is választotta a közgyűlés ezt az intendalúrát, de olyan ember alig akad városunkban, a ki az intendatiíra hatáskörét meg tudná jelölni. Persze, hogyan is tudná, mikor erről a szervezeti szabályzat egy szót sem szól. Majdnem így vagyunk a különböző bizottságokkai is, melyeknek működési köre és funkciója szintén nincs teljes határozottsággal megszabva. A szin ügyi bizottság és a szegényügyi bizottság szükségességét mindenki elismeri városunkban, csak éppen a szervezeti szabályzat nem, a melyben ezeket hiába kePár hónappal ezelőtt képviselőtestületünk azt is elhatározta, hogy rendes irattárt és kiadóhivatalt létesít, s erre a célra egy uj állást is rendszeresített, ezt is bele kellene valahova toldani abba a szervezeti szabályzatba, a melynek azonbtin már nincs olyan széles margója, hogy még erre is elegendő hely találkoznék. A katonabeszállásolási dijak kezelése tárgyában a múlt héten lefolyt vita ismét csak a szervezeti szabályzatnak eggy hibáját tárta fel: a beszállásolásnak a polgármester ellenőrzése alá utalását, holott ennek a dolog természete szerint a rendőrkapitány hatáskörébe kellene tartoznia. Végül még a. városi pénztári hivatal túlterheltsége napról-napra égetőbb kérdése lesz közigazgatásunknak s ez a baj megint csak szervezeti szabályaink módosításával lessz orvosolható. Szóba került e tekintetben az a javaslat, hogy a városi közpénztárt külön kellene választani a gyámi és alapítványi pénztártól, de ennek a javaslatnak tarthatatlanságát már kifejtettük eggyik nemrég megjelent cikkünkben, s ugyan e cikk megpendítelte a megoldásnak azt a módját, hogy eggy külön adóügyi osztály szerveztessék. Ebben az osztályban persze a mai két pénztári tiszt és irnok mellett az osztály ügyeinek vezetésére eggy új állást is kellene rendszeresíteni, s úgy ennek, mint általában az egész adóügyi osztálynak meg kellene állapítani ügykörét és működésének mikéntjét. Ime! csak úgy ötletszerűleg is a városi szervezetünket érintő újítások egész seregét említettük itt. fel, melyeknek tvy része már papiton meg is van, a másik része pedig fontosságának egész súlyával követeli, hogy mihamarább megvalósíttassak — de ne papíron. A helyes ökonómia szabályai azonbau azt parancsolják, hogy mindezek az újítások ne afféle foltozó munkával TÁ R C A. Tiszaháti dalok, íit. Az én babám a nyalka lány, Hét sor gránát van a uyakán . . . Bnrna piros az orcájn, Csókra termett pici szája. Csali kendő a fejében, Szúró parázs a szemében . . . Hej! eszem azt a két szemét, Az bolondítja a legényt ! A mcly'k utcán végik suhog : Iictesz-ajtó kinyikorog, Minden legény néz utána S megmozdul ... a szíve tája! IV. Azt mondjátok, hogy szeretni Minden kebel kénytelen, Hogy az nem bűn az az érzés, Minek neve : szerelem ! És ha von' bűn, melytől a sziv Száz poklokon égne el ?! , . . Rzáz szívem vón' érted égni, Hogy százszor éghetne el. Deák Géza. Szászok között. - A «Pilpai Lapok> eredeti tárcája. — A legtöbb magyar ember Erdélyt csak hírből ismeri, aminthogy az ország azon részén kívül, a melyen maga lakik, nem igen szokott más vidéket felkeresni. IIa utazik, külföldre megy, s ott keresi fel azokat a szépségeket, melyeket itthon is bőviben megtalál. Főkép Erdély, hazánknak ez a természeti szépségekben oly gazdag része, érdemelné meg, hogy nagyobb számban keressék fel az utazni vágyók. Azokon a kincseken kívül, a melyekkel oly bőven eMialmozta a nagy természet Erdélyt, különösen az az előrehaladt civilizáció, mely déli vidékén a szász városokban és falvakban feltalálható, érdemli meg a vele való közelebbi megismerkedést. Nálunk az erdélyi szászokról nem valami nagy rokonszenvvel szoktak megemlékezni. Rossz hazafiaknak tartják őket és hazai sajtónk néha kissé túlzottan színezi ki rossz tulajdonságaikat. Hogy hibáik vaunak, az kétségen kívüli, de nem szabad őket egyoldalúkig megítélni. Jelenleg még téuyleg nem a leglelkesebb fiai e hazának, a mit főkép a magyarosodás iránti közönbösségükböl láthatunk, de az is igaz, hogy ritka mívcltséggel biró, vasszorgalmú, jellemteljes nép, mely sokban például szolgálhatna hazánk másnemzetiségű lakóinak és mely, ha tapintattal és meggondolással megtudjuk nyerni a magyarságnak és nem mérgesítjük el az egész fontos ügyet erőszakoskodással, éppen hazánkmk délkeleti részén, hol az oláhság mindig jobban és szinte veszélyes mérvekben terjed, derék, megbízható fiai lesznek, kikre majd támaszkodhatunk és kik ellensúlyozzák az oltani eloláhosodást. Az erdélyi szász nép éppen olyan mint az elcsesző gyermek, jó szóra szívesen hallgat, de erőszaknak éppen nem enged, sőt ellenkezőleg, annál makrancosabb lessz! Kpp azért érdemes vele foglalkozni, és nem csak — szidni. Hogy mily kitartó és SZÍVÓS nép ez az erdélyi szászság, mely 1141-től lll>l-ig vándorolt be új hazájába az Alsó-Rajna és Mosel vidékéről, abból látjuk, hogy a számtalan küzdelemnek ellenére, melyet a délvidéken, Magyarország végbástyájaként a Délről és Keletről jövő ellenséggel vívtak, meg tudták tartani eredeti míveltségükot mind a mai napig. Az ellenség pusztításai ellen oly módon védekeztek a leghatásosabban, hogy minden szász városban és falúban a templomuk körül erős bástyákkal ellátott várat, úgynevezett templom-várakat vagy kastélyokat építettek. Ellenség közeledtével a falú vagy város népe legértékesebb holmijával ide menekült és innen védekezett ereje és tehetsége szerint. A várakban minden család számára külön kis helyiség volt, a vár udvarán pedig marháikat helyezték biztouságba. A várakat tornyokkal látták el, minden eggyes tornyot egy-egy iparos-céhnek adván át megvédelmezés végett. Szentágotán még