Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-11-19

H uszonhatodik év. 47. szám. 1899. november 19. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. üiogjelenlk minden vasárnap Szerkesztőség: Jókai Mór utca 8ü:i> Kiadóhivatal: Goldbei'ü Gyula p;i|» rkercskedése, Kölér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dlj?.k a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Kuész évre (i Irt. lélévre H frt. neirvedévre 1 frt ÖO. Kííi'Prt s/ííin dríL IG Irr, Tanítók Háza. — nov. 19. A mai napon, mikor az egész ország Erzsébet királyné emlékünnepét üli, nagy ünnepet, örömünnepet ül a hazai tanítóság, n jövő boldog reménységének örömünnepét. Huszonnyolcezer magyar tanító rebegi ma boldogan a háláimat az egek urához, a miért, nekik is megengedte élvezniük annak a sokáig esak messze jövőben beteljesedni látszott. Ígéretnek a valóságát: "Segíts magadon, az Isten megsegít.» A magyar tanítóság lelkébe véste ezt a tanítást és nem véste hiába ! Huszonnyolc esztendő küzdelmes munkája, eggy emberöltő véres verejtéke meghozta gyümölcsét, áll immár szilárdan s befogadja kebelére a magyar tanítóságnak felső iskolákban tanult fiait az ő saját külön alkotásuk, nyomorúságos jövedelmükből önmegadóztatás útján megkuporgatott filléreikéit felépült a T'iní'ók Háza ! Tanító és a szegénység — két atyafigyermekek, pedig senki sem érdemes anynyira a gazdagságra, mint a jó tanító. De hálátlan az ember nagyon, a kinek legtöbbet köszönhet, azzal szemben érzi magát legkevésbbé adósnak, mint ezt a tanítók sorsa mindenütt, de különösen nálunk, oly sötét sziliekkel tanúsítja. Eggy tanító! Egész emberöltő, harmincnegyven évnek minden ivadéka az öleikének gyermeke; az az első betű, a melyet megtanult, az az alapja minden embí r nagyságának a világon s azt az első bet''' az a szegény 800 frtos tanító véste - későbbi hatalmas szellemóriásnak fogékony gyermekszívébe ! Az első lelkesedés a múltak emlékein, az első tisz'a fogalmak a haza szentségéről, a melyek immár nem vesznek el a mesék világában, hanem bevésődnek a szív rejtekébe s eggybeolvadtiak a dajkamesék óriásaival, a történelem nagyjai, a gondos jó anya lelket melegítő nemessége, szívjóságot tápláló érzésével, a hazai föld áldó melegének hatását hirdető fejlődő öntudat, mindez ebbe az eggy szóba foglalható össze: tanító. Láttátok a gyermeket, mint kigyúlt az arca. mikor kérdezték tőle, mit tanúit az iskolában s az rajongva, gyermeki lelkét, Síyönge testalkatát szinte felülmúló akaraterőtől, szent lelkesedéssel hirdeti : — Azt tanultam az iskolában, jó atyám, hogy a mi nemzetünk, a mi őseink valaha tiszteletet szereztek maguknak, becsülést a magyar népnek, mert 4 évszázadon keresztül tartották távol nz ellenséget az európai országoktól s biztosították azoknak nyugodt fejlődését. ö ha kérdjük tőle : tudod, fiam, mit jelent ez? — felel reá bátran: — Tudom, atyám, megértettem, mert megtanított rá a tanítóm az iskolában ! — önkéntelenül is igazat adunk Beötlni Zsoltnak, a ki a quem dii oder e-t így fordította le : — Az istenek szerettek : tanítóvá tettek ! Szép, lelkesítő is az a feladat, a mely tanítóinkra vár, de mit ér, ha post etjuitein sédet atra cura s a mint kilép az iskolából, fel kell sóhajtania : — Tme, ezeknek a gyermekeknek én megadom az alapot, hogy tanúihassanak tovább s tamilnak is, s mikor azon az alapon, a melyet nekem köszönhetnek, emberekké, a társadalomnak hasznos tagjaivá válnak, megfeledkeznek rólam, meg az én gyermekeimről, a kik hiába kezdték az élet igáját velük eggy iskola padján : elmaradtanak ti sorból, mert nincs módomban, hogy felső iskolába kiildjem őket annak idején ! () társadalom, az erről való gondoskodás a te kötelességed, a ki létetlet a tanítónak köszönheted '. Vedd észre ezt a nyüzsgő hangyabolyt, mely téged nem várva is munkához látott s megalkotta nélküled is a Tanítók Házát ! Megalkotta, igen, de hogy fenntarthassa, az egész ország, az egész társadalom segítségére vau szüksége : teljesítsd a kötelességedet a tanítók iránt, magvir társadalom és siess adományaiddal a Tanítók Háza oltárához ! TÁ R C A. ! Krizantémum.*) j — A *Pápai Lapok« eredeti tárcája. — i Irta: Paur Ödön. ! Furcsa dolog az, hogy egy kérőiemmel kezdem felolvasásomat, de hát a dologra tartozik e i kérés, a mely uem teljesíthetetlen, s mindössze esak | annyiból áll, hogy legyenek kegyesek a mai fényes j estét úgy képzeletben felcserélni azzal a borongós | •'•-zi reggellel, a melyen az én itt előadandó igény- j telén történelem kezdődik. i Szürke, borongós novemberi reggel van. A közeli templom tornyában most kongott el a hat órai misére hívogató harangszó, mégis még olyan koránnak tetszik az idő s olyan nehezen birja átvenni birodalmát a nappal a hosszú hosszú ö'szi éjszakától. A kisvárosi utca képe olyan csendes, olyan nyugodt még, csak itt-ott bukkan elő valamelyik utcaszegleten egy-egy koráu munkára siető álmos alak, a kinek a léptei kopogása még akkor is hallatszik, mikor már a harmadik utca kövezetét rójja monoton egyformasággal. Odébb a sarki kávéház ablakait is nyitogat') Felolvasta szerző a kath. kör nov. 18-diki hangversenyén. ják. Csak most jutnak hozzá, hogv eggy kis friss reggeli levegőt bocsássanak az eddig sötétre elfüggönyözött nagy tükörablakok mögé, mert esak nemsokkal előbb ment el az titnbó vendég, a helyben állomásozó zászlóalj legmulatósabb tagja, a kezelő tiszt úr, a kit jóindulatú, de bizonytalan hazafelé iparkodásában az erzedorvos úr volt szives támogatni. Ok voltak az okai, hogy a helybeli jóhirnevií zenekar tagjai is esak most jutnak a megérdemelt pihenéshez, de hát nem bánták meg, mert bőkezű volt a mulató kompánia, a mint ezt eggyhangúlag konstatálják is a cigányok, miközben a hónuk alá szorított nyirottyú'kkel valamelyik szűkebb sikátoron át iparkodnak a csendes otthon felé. Változik ez a kép is. Trombita harsogás hangzik a kaszárnya-utca felől, feszesen lépkedő bakagyerekek százada kanyarodik ki a térre, az üde piros-pozsgás arcok látása oly éles ellentét az őszi reggel álmos, szomorú hangulatához. Peckesen, szabály szerű ütemben mérik végig a főutca kövezetét; a kürtös tele-tüdővel fújja a marsot, mintha bizony tudná, hogy fontos feladatot kell megoldani azzal, hogy itt-vagy ott az emeleten megmozduljon valamelyik ablakfüggöny, hogy mögötte kikukucsálhasson valamelyik kék vagy fekete szempár bájos, de még álmos tulajdonosa. Menetgyakorlatra meuuek a fiúk! Nagy út áll előttük, de hát majd meggyőzik valahogy. Á századot Körner Mnki a uarnizmi hv-iiAJdigahb főhadnagya vezeti, de mintha nem éppeu hívére való ,!,,].,_; volna ez a masíruzás, m >rt olyan unottan lóbálja k<-/,-ben a kivont kardot, a feltúrt k ipeny^allérja m.".g,il pedig álmos szemekkel tekint bele a reggeli :

.• • 1.i~ szürkületbe. Az imént tovahaladt eigányb.uida e^y-kéi kíváncsibb tagját is visszacsalja a sarokra a irombba recsegő hangja s az elmaradt, nehéz hang-zérót cipelő nagy-bőgős meg nem állja b igy niegjegv/.é-t ne tegyen a látványos elvonulásra. — Nézd more, a főh iiluagyou már nein N i_' -u lát-v.i N a sorry, pedig vagy két órával e/el,tt m ;

g ugyancsak alig forgott tőle a nvelve. — Katonaember győzi! I! »plikaz a brá<wU, hanem azért ö is inkább szeretne m i-t ha/afelé botorkálni, mi.it így a kompániája eló'tt egy áttivornyázott éjszaka után nekivágni gyalogszerrel a harmadik határnak. Körülbelül ilyesmi fölött tűnődhetett Korner főhadnagy is, mert alig hogy elmaradt mögöttük a város legutolsó fehérre meszelt házacskája, dühítse a taszította hüvelybe a kardját s megszüntette a században is a fegyelmezett ütemes menetelést. Beszédbe elegyedhettek most már a fiók, pipára is gyújthatott az, a kinek még tellett a bakadohányból, ő maga pedig az őrmesterre bízva a további hivatalos funkciót messze elmaradva a század mögött, kedvetlenül bandukolt utánok a poros országúton.