Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-10-22

Huszonhatodik év. 43. szám. 1899. október 22. Papa város hatóságának cs több rnpai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856, Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, fölér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dij?.k a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 6 frt. félévre í-í frt. negyedévre 1 frt 50. A szegényügy rendezése. i. (drhs.) Majdnem négy hónapja már annak, bogy legutoljára — tudja Isten hányadszor — megsürgettük a szegényügy rendezését. Annak az utolsó cikkelynek okfejtése abban kulminált, bogy nem ötletszerűen kell e kérdésben eljárni, mint az nálunk történik, hanem rendszeres és megállapított terv nyomán haladó akciót kell ez irányban indítani. Ugyanakkor azt is kilátásba helyeztük, hogy lapunkban ki fogjuk fejteni egy ilyen rendszeres akciónak irányelveit. Abban a cikkben még méltán panaszkodtunk a szegényügy iránt való érdeklődés abszolút hiánya miatt s ama négy hónap alatt, mely azóta eltelt, éppen nem érdektelen változás állott be ebben a kérdésben. Alig, hogy az a cikkünk napvilágot látott, nyomon követte azt a városi tanács etigyik tagjának : Caoknyay Károly, városi b-jegyzőnek lapunkban megjelent munkálata, mely rendkívül figyelemre méltó eszméket tárt fel a szegényügy megjavítása érdekeli; n. Egy-két héttel később városunk polgárau'stere kért szót a humanizmus nevében (• szegényház lelállílásáuak tervével lépett a képviselőtestület elé, mely el is határozta szegényház létesítését . . . elvben. A múlt hónap végén pedig a várost közgyűlés megszavazta a hét éven felüli szegények segélyezése tárgyában eléje terjesztett szabályrendeletet. Igaz ugyan, hogy az elvi népkonyha méltó testvérpárjaképen létesített elvi szegényház egyelőre nem sokat lendít szegényügyünkön, az is igaz, hogy az imént említett és a közgyűlésen körülbelül két percnyi előadás után egyhangúlag elfogadott szabályrendelet oly messze van a szigorú végrehajtástól, mint annak nj-elvezete a magyarságtól és megérthetőségtől, mégis rendkívül fontosnak tartjuk azt, hogy a szegényügy immár minálunk is kezdi foglalkoztatni az elméket, a minek különben örvendetes tanújele az is, hogy ez ügynek némely részletkérdéseivel foglalkozó több uagyérdekű cikk érkezett az utóbbi időben 1 a p u n k s z e r k esz tőségé b e. Szóval az a szegényilgy, a melyet eddig legtöbben csak a féle laptölteléknek tartottak, kezd már komoly téma lenni azoknak a szemében is, a kikhtz eddig falrahányt borsóképen intéztük sűrű felszólalásainkat. Ideje tehát, hogy már most eleget tegyünk régi igéretünknek és részletesen kifejtsük nézeteinket e kérdés rendezéséről. A szegényügy terén felmerülő teendőknek csak egy része az, a mit a hatóságoknak kell végezniük, a nagyobb rész pedig a társadalomra és pedig ennek egyes rétegeit magában foglaló különböző egyesületekre hárul, midőn tehát a szegényügynek tervszerű rendezését kontempláljuk, akkor fel kell ölelnünk úgy a hivatalos, mint a társadalmi és egyesületi szegényügyet és éppen az a mi akciónknak a célja, hogy ez a két tényező: a hatóság és a társadalom, mely eddigelé a szegényügy intézésében egymásról alig vett tudomást, vagy legalább nem volt egymással a kellő kontaktusban, ezentúl összhangzásba hozasaék és egyöntetűen járjon el a közös cél elérésére vezető munkában. Midőn kritikát mondunk a szegényügy eddigi kezeléséről, előre kell bocsátanunk, hogy városunkban úgy a hatóság, mint a társadalom nemcsak, hogy elegendő áldozatot hoztak és hoznak még ma is a humanizmus • oltárán, de sőt kétségbevonhatatlan bőkezűséggel feleltek meg kötelességüknek. FelI tétlen dicséret illeti meg a mi összes jóté! kony egyesületeinket, a melyek kivétel J nélkül nagy áldozatkészséggel szolgálták [humanitárius céljukat, s önmagát dicséri : a városi képviselőtestületnek az a ténye is, hogy évről-évre igen jelentékeny összeget vesz fel ii költségvetésbe a szegények íel' segélésére. S ha mégis a kritika szavait j kell hangoztatnunk úgy a társadalom, mint a hatóságok ez irányú működésére, akkor TÁ R C A. A szerzetes. (Legenda) I. Nyugalmat és megeuyhülést keres Cellájában az ifjú szerzetes; De a lélek kigyói üldözik, Mindig csak egy szép arcba ütközik. A templomban az Vr oltáriuál Az ő rémének gyötrő képe áll, S ha cellájában magányt keresett, Csak ott leié a szalmaágy felett. Ez arc, ez arc ! e folyton üldöző, Nem rút vala, de isteni dicsó'; Lesugárzott a szépség heve róla, S mikéntha mindig vigasztalva szólna : „Az euyémuél nincs szöruyebb fájdalom, S éu kínomat mosotygva hordozom ! Légy nag)', ha szenvedsz, föld kicsiny fia." Üdvözlégy, ah üdvözlégy Mária ! Dicsérlek én, imádlak Isten anyja, Be jaj, nem úgy, miként más emberek, Szívem legbenső mélyen megfoganva Egy égő, üszkös seb ott megeredt. Bocsáss meg nékem, én ó'rült vagyok, Az ég irgalma, érzem, elhagyott, Imádkozom hozzád, imádkozom, Nem úgy, mint más, nem úgy, mint akkoron. Eltün előlem a vérző anya, Mit ér nekem az égő szent malaszt? Ah arcod bája, ajkoduak szava Szivemben égő szerelmet fakaszt. Pokol kitárja sötét kapuját, Mily borzalom lessz azon jutni át, A szerzetest lángnyelvivel már várja A szélcsapkodta, fojtó füstű máglya, El kell kárhoznom, tudom végzetem, A pokol ül törvényt a lelkemen, De nem tudok harcolni ellene, Megigézett az asszonynak szeme .' O Istennőm, vegyed hét tőrödet, l'sd által véle e szegény szivet. Hadd vérezzek, haljak meg általad, Kéj vón' elhunyni ily csapás alatt. Arcod mi bájos, szemed égi, tiszta, Fölemeled az Égben híven bízva, Reszketve kell eléd leomlauom : Őrültté tett e bájos íajdalom, Imádlak, szú'mnek meg kell nyílnia : Üdvözlégy, ó üdvözlégy Mária." H. Tanácsot ülnek az öreg papok „Atyáim, én a pokloké vagyok, Az ördög űzi játékát velem." — De ifjú vagy, tiéd a kegyelem. Fehér szakálluk tiszteletre int, Tanácsot adnak jó szívük szeriut: „Menj a világba, láss, élj és szeress, Mert látni és szeretni érdemes. Lehet, hogy egyszer visszajössz, fiam, Akkor se jártál egész hasztalan. Élj úgy, miként szived sarkalni fog, A míg benned meleg, hő vér lobog. Keresd az eszményt, ki tiéd lehet, A kit szeretsz, ki téged is szeret. Megtörten hogyha visszajö.-sz talán, Vigaszt találsz atyáid oldalán." . . . Szemükből egy-egy meleg könnyű hull. Búcsúz az ifjú iiémáu, szótlanul. Sebét magával hordja a világba, Hurcolja, vonja égő' hevű vágya, Hogy a kit képen annyiszor csodált, Ismerje meg, mint uó'i ideált, Yagy gyógyuljon meg szivének sebe. Melynek mérgével annyira tele, Hogy érzi, meg kell. meg kell halnia : Üdvözlégy, ó üdvözlégy Mária ! III. (Vak látni kelle arcát — s tudhatád, A szépséghez hol keress ideált, Es egyszer hogyha beszéltél vele, Elbűvölt mély, csodás, nagy szelleme. S. ha bántott inség — mindig segített, Nem láttam még ily érző, mély szivei. (), minden jóság édes ideálja, Szép test, szép lélek így nem egyesült, Átszellemülve, földi lényre válva, Kiért, a ki ismerte, lelkesült. Megismerő az ifjú szerzetes, Es ideált többé uem is keres, A mint látta . . . megdöbbent: ez ö, A mindenütt egyképp jelenlevő, Követ, bármerre is viszen utam, Előle menekülnöm hasztalan. Es megszerette forró lánggal 5't, Ott állt az eszménykép előtt, Kimondta mélységes érzelmeit: „Éretted örök, igaz láng hevit. PÁPAI LAPOK