Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-10-15

A magyar politika új alapjai. II E lapok múlt számában ismertettom Beksies könyvének a magyar politika eddigi tévedéseire vonatkozó részét, ezt a második közleményt az új politika alapjainak megismertetésére szántam. A magyar faj, mint ős, erötöl duzzadó, egészséges s e miatt szapora faj, terjeszkedésre képes, e propagntív erő azonban hanyatlik, ha tőle éltető elemét megvonjuk. A magyar, mint agrikultur nép, szaporodás tekintetében bámulatos eredményeket képes felmutatni s nyomról-nyomra szorítja ki a rác és oláh honfitársakat; a magyar nép propagatív ereje tehát a földben gyökerezik, miért is első és legsürgősebb teendők közé tartozik, hogy az erőkifejtéshez szükséges terület rendelkezésére boesáttassék. Xemesak nálunk, de az egész világon azt a tapasztalatot szerezték a statisztikusok, hogy a népszaporodás a gazdasági helyzettel szoros kapcsolatban van. A jó gazdasági viszonyok a szaporodásra előnyösen, a nyomasztóak pedig hátrányosan folynak be. E tapasztalat következtében a magyar politikának oda kell irányítva lenni, hogy a magyar faj gazdaságilag jó viszonyok közé helyeztessék, s minthogy a földmívelés az a tér, a melyen a magyar nép anyagi jólétet tud magának teremteni és erőit bámulatra méltóan tudja kifejteni, elegendő földterülettel kell a magyarságot ellátni. Sürgősnek pedig azért mondható ez az ügy, mert már is mutatkoznak oly jelek, a melyek komoly aggodalomra méltók, s melyek egyenesen rámutatnak arra a szükségre, a melybon a magyar nép földterület dolgában van. Ezek a jelek: a születések apadása oly megyékbon, hol sok a kötött birtok. Kőiddel kétféleképen lehet ellátni a parasztságot, vagy a nagy, majorságilag kezelt birtoktömbök örök bérbeadása útján, vagy pedig a kötött és nagybirtokok parcellázásával. Ez első módot Beksies nem ajánlja, vagy nem oly vidékekon ajánlja, hol a magyarság javára történnék az örökbérlet. Kél ennek következményeitől és méltán. A földesúr és a bérlő közötti viszonv hátrányos befolyással lenne a magyar parasztság jellemére.; a mostani büszke, önálló, független magyar parasztság helyébe egy, a tulajdonoslói függő, akaratnélküli, meghunyászkodó parasztság lépne, a mely játékszere, lenne a földesúrnak. Politikai tekintetben ez kiszámíthatlan károkat okozna a nemzetnek, minthogy az ily parasztság a földesúr parancsára választaná az országgyűlési képviselőjét s magában a parlamentben tulajdonképen a földesúr és Jiem a nép képviselői ülnének. A bérrendszer ezenfelül még nem oggyezik meg népünk hajlamai, vágyaival sem, minthogy az tulajdonosa szeret annak a földnek lenni, a mit miivel, nem pedig bérlője. A magyarság üdve ezek szerint a bérrendszerben nem kereshető, marad tehát a kötött birtok és latifundiumok parcellázása, még ha bitbizományok lennének is azok. Első sorban és egyelőre elegendő volna azoknak a kötött birtokoknak felosztása, a melyeknek szabadbirtokká tétele legkevesebb nehézséggel jár. Ilyenek : a községi és közbirtokossági területek és az államjavak. A hitbizoinányokra esak akkor kerülne a sor, ha az előbb említett területek kevésnek bizonyulnak. Ehhez a parcellázáshoz a parasztság kevés vagy talán éppen semmi pénzsegítségro nem szorulna, mert a vásárlandó területek ára, mint takarékbetét, a takarékpénztárakban vannak felhalmozva, az Alföldön és Dunántúl 357 millióra rúgnak. A parcellázás az Alföldön és Dunántúl lenne megkezdendő, mert leginkább ezeken a helyeken mutatkozik nagy hiány szabadforgalmú földterületben, miután a bitbizományok és más kötött természetű területek itt vannak óriási mennyiségben összetorlódva s a magyar parasztság itt nem képes földterületeket vásárolni, vagy ha igen, csak nagyon magas árakon. A telepítést nem tartja feltétlenül célravezetőnek Beksies, miután nem minden vidék magyarsága alkalmas a telepítésre. De van igen alkalmas telepes népünk is, ilyenek a székelyek és a dunántúliaknak egy része; ezeket lehetne felhasználni a telepítésre még pedig a nemzetiségek közé, de csak nagyobb tömbökben, hogy a telepek nemzeti mivolta veszélyeztetve ne legyen. Ilyen településre alkalmas terület Erdély volna, hol, ha másként Tekintettel arra, hogy vállalkozó az építkezési munkálatokat azonnal megkezdeni óhajtja, felhatalmazza a v. tanácsot, hogy az építkezési engedélyt a fennt elősorolt ingatlanokra vállalkozónak azonnal adja meg. Kiköti azonban a v. képviselőtestület már most, hogy a megvásárolandó, illetve átengedendő ingatlanokra vállalkozónak telekköuyvileg csak tulajdonjogi előjegyzést enged, a mely előjegyzés a gyár lf> évi fennállása után a gyár fennállása bizonyításával igazoltathassák és teljes tulajdonjog a gyár javára bekebeleztessék. A mennyiben a gyár az üzemet ló éven belül beszüntetné, az átengedett ingatlanok a város tulajdonába szállnak vissza és a tulajdonjog előjegyzést Pápa város egyszerű kérelmére kitöröltetheti. 2. Beleegyezését adja a v. képviselőtestület abba. hogy a gyártulajdonos szerzett jogait esetleges jogutódaira bármikor átruházhassa. •}. A kért 500,000 drb téglát kérelmezőnek megadja s annak még a tél folyamán a helyszínére szállítására magát kötelezi s en.-iek foganatosítására a v. tanácsot utasítja. 4, Az összes községi terhek viselése alul vállalkozót és a gyárat 15 évi időtartamra felmenti. 5. A vasúti vámmentességet ugyancsak 15 évi időtartamra neki megadja. ti. Telefon, továbbá a vasúti állomáson fiókposta és távirda-állomás létesítése céljából a kereskedelmi minisztériumhoz kérvényt nyújt be. 7. A gyár mellett elvonuló kocsiútnak jókarba helyezéséről gondoskodik. M. IVÓVÍZ uyerhetése céljából a vízvezeték csőhálózatát a gyárig meghosszabbíttatja s az ivóvizet 100 frt évi átalányösszegért a gyárnak szolgáltatni fogja. •'• Á gyárig vezető útvoualat a szokásos módim kivilágíttatja. A szeuyvizek levezetésére a Bakouyerét jelöli ki. 10. A gyár felállítására a telepengedély megadását biztosítja. 11. A férfi- és női munkaerők megszerzésében a vállalkozót a v. hatóság utján erkölcsileg támogatja. 12. 15 évi időtartamon belül hasonló iparvállalatnak semmiféle kedvezményt nem nyújt. Biztosítja a céget, hogy várostól szerzett jogait jogutódjaira átruházhatja. Ezen névszerinti szavazással eldöntött határozat birtokon kívül felebbezhető," karók szép sorjában fel valának állítva a falak nu'iitén köröskörül és az udvar középén lillegória b>'löliik. 8 ott tarkállott a napraforgó sárga, a georgina piros és bársonyos kék virágjával. Egész kis «•i'ilü volt ezekből. A hajnalka, melynek virágja a nap feljöttével kinyitja a kelyhét és lehunytával ••"zeesavarodik, mindenüvé betolakodott s belepte .". karókat s fölfutott a napraforgókra, georginákra, ügy kis szilvafa, mely olt állott az udvar egyik farkában és már száradni kezdett, egyszerre füléledt a virágos udvar láttára és gyümölcsöt is termi'lt. Es egy külön álló pince, melyben a legforróbb nyáron is jéghidegen állott a viz és a tej, a hús. Kgész csoda volt ez a kis piuce s a ki csak vendégül jött, ha tikkasztó meleg volt, friss, hideg vízzel kedveskedett neki az én jó anyám s bizony hálával telten fogadta mindenki a hűsítő cseppeket. Mindezek úgy jutnak eszembe az öreg Egger Barnabás történetének emlékezetével. Naponkint átjött hozzánk, különösen uyárou át, alkonyatkor s beült apámmal a Allegóriába kártyázni s borvizes bor mellett vacsoráig ott veszekedtek kedélyesen, mint már ezt a kártya magával hozza. S a mint elment, oda szólott édes apámnak valami különös selypítéssel: — Jól van édesz űr, holnap revauszot adok. És így ment ez sok éven át. Talán most is úgy lenne, ha valami közbe nem jön. III. Egger Barnabás még a szabadságharckor jött be Ausztriából hozzánk. Puskamííves volt az osztrák hadseregben. Aztán, hogy lezajlott a harc, bogybogy nem, itt maradt s igaz magyarrá lett. Üzletet nyitott, fegyvereket javított s becsületes munkával vasszorgalommal vagyont gyűjtött magának és a város tekintélyes polgárává küzdötte föl magát. Magyar leányt vett el feleségű! és fiait is magyarokká nevelte. Egész élete szakadatlan munkával telt el s semmi különös nem történt vele, míg meg nem öregedett. A fiai már szép állásban voltak és a fővárosban laktak, mikor a felesége meghalt. így ó' egyedűl élt s a mikor már nagyon öreg lett, fölhagyott az üzletével is, csak házának bő jövedelméből élt s az volt minden goudja. Es hát úgy hívtuk mind: „Jó öreg Egger bácsi". S ő szívesen fogadta ezt a megszólítást még apámtól is, pedig majdnem egykorú volt vele. Hanem egyszer csak tiltakozni kezdett az ellen, hogy Ő „öreg" volna és zsémbelt, ha bácsinak szólították. Kgy történt, hogy a házába vette egy nagyon szegény rokonának árva leányát, a ki öreg napjaiban vele legyen. Ellássa a háza táját s ügyeljen föl mindenre, mert már nz ő szemei nagyon gyengék voltak. S ez a leány lett a jobb keze az öreg úrnak. És nem tudott már semmit tenni és az étel sem izlett, ha nem volt mellette a leány. Ha csak egy óráig elment valahova, százszor is kiment az utcára, hogy várja, lessé, mikor fordul he az utca szegletén s a mikor hazaért, azzal fogadta, hogy milyen sokáig oda volt s hogy vele már nem is gondol. Marianna szelíd, jó leány volt. Azzá nevelte a sorsa, a szegénység, az otthoni folytonos küzködés a mindennapi élet ezer bajával. S a mikor teljesen árvává lett, hálás szívvel fogadta, hogy öreg rokona magához vette és nem is gondolt soha arra, hogy az üreg űr néha mily igazságtalan hozzá szemrehányásaival. Ifjúságáról, szépségéről sem gondolkozott még soha s eszébe sem jutott tahin, hogy ím itt az öreg rokon mellett megvénülhet, szépsége elhervadhat. Semmire sem gondolt egyébre, mint arra, hogy hálás legyen. 8 tűrte angyali jósággal az öreg úr minden szeszélyét. Soha nem panaszkodott, vidám volt mindig, pedig jóformán igazi rab volt. Hanem egyszer a szép Mariannát nem találták sehol. Szökése eló'tt való napon csupán valamelyes izgatottság látszott rajta, de nem tulajdonítottak annak valami fontosságot. Éppen úgy jártkelt, éppen oly nagy gondossággal forgolódott Egger Barnabás körül s ápolta őt, mint máskor s csak akkor borzongott meg, a mikor az öreg űr arról kezdett beszélni, hogy bizony jó volna, ha olyan kis felesége lenne, mint Mariánua s bizony Marianna sem bánná meg, mert hát ő úgy sem sokáig él már s aztán pompás vagyonocska marad ám utána. S ki is mondta, hogy a dolgot nem sokáig halasztják. Es bizony bolond dolog volt nz öreg úrtól, hogy egy ifjú leány szivének álmait megzavarta és elűzte magától ezzel a hóbortos gondolattal. Egger Barnabás mindent elkövetett, hogy Mariannát föllelje, de nyoma veszett. Szivére is vette nagyon és nem sokáig élte túl ozt a bánatot. Hanem azért minden vagyonát Mariannára hagyta. És Marianna? Annak a holttestét később úgy találták meg valami tutajosuk a Kőrös partján, a hová kivetette a viz.