Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-10-15

gyereknek szüksége vau rá, hanem csak akkor, a mikor a fölruháző társaság bizottsága elkészült a ruhaosztogató ünnepség előmunkálataival. A mikor a meghívók is szétmentek, az elnök is elkészítette és betanulta az ünnepi beszédet s akis fiúval és leánykával bemagoltatták az ünnepi dikciót. Pedig miért ne lehetne azt a melegítő posztóruhát úgy eljuttatni a didergő gyereknek, hogy ne is sejtse, kinek a könyörületessége mentette meg a téli hidegtől ? Miért kell már a fiatal gyermeket a nyilvánosság gyámolítottjai közé sorozni, és miért kell szegénykének éreznie, hogy a meleg ruhája közjótékonyság alamizsnája? A szegény gyermek is tiszteli a szüleit, miért nem rontjuk meg tehát, ezt a tisztelelet, mikor azt a tudatot plántálják ai szegény gyermek szivébe, hogy az ő szülei nem tudják megszerezni neki még azt a ruhát sei», s mely a megfázástól megóvja. A fényes ünnepségeknél mennyivel szebb volna, ha fölruházó társaság elküldené a szegény gyermek szüleinek a meleg ruhát, hadd adják azt ők át a kicsikének, a ki így két dolognak is örülne: annak, hogy jó meleg ruhát kapott, annak is, hogy apjától, anyjától kapta. A jóllevő így igazán kettős jótéteményt gyakorol lialnu, mert. nemcsak a gyermeket látná el meleg ruhával, de a szegény apának is módot adna. hogy jó lehessen a gyermekéhez. IIa van kegyes csalás, akkor ez az, a melyet mindenki megbocsátani!, s a kit tisztán csak a szíve jósága ösztökél a szegény gyermek fölruházására, az megelégszik azzal a tudattal, hogy az a meleg ruha egy gyönge gyermektestet óv meg a didergő fázástól. W. S. dr. Új korszak. — Városi közgyűlés. — 1899. oklóber 12. Városunk emelkedésének és jövő fejlődésének új irányát inaugurálta az a hatátozat, melyet képviselőtestületünk hozott a csütörtökön tartott közgyűlésen. Városunk az utolsó évtizedben sokat, rendkívül sokat tett pozíciójának biztosítása és megerősítése érdekében, de a jövő, még pedig a közvetlenül szemhatárunk előtt levő legközelebb jövő, az eddigieket is messze felülhaladó nagy feladatokat vár tőlünk. Jelentőségükben rendkívüli és városunk létfeltételét képező alkotások és intézmények azok, melyek megvalósításukat várják s ezek a nagy feladatok nagy áld »zatokat igényelnek. Sajnos dolog, hogy a mi szegény városunk az e célra szükséges nagy anyagi eszközöknek csak Injával szűkölködik s azért a városunk boldogulásán fáradozók működési program inját az az egy feladat meríti ki, hogy a jövő nagy feladatainak keresztülviteléhez szükséges anyagi eszközök számára új jövödelmt forrásokat teremtsenek. Városunknak számbavehető törzsvagyona nem lévén minden ily irányú működésnek kizárólagos célja, tehát csak az lehet, hogy a mi közcéljaink egyetlen jövedelmi forrását, a városi lakosság adózó képességét kell fokozni s városunk intézőinek helyes érzékére vall az a törekvés, hogy ez időszerűit minden igyekezetét arra fordítja, hogy városunkban uj iparvállalatok létesítését tegye lehetővé, s ily módon teremtsen új kereseti ágakat egyrészről, de másrészről a már meglevő ipar és kereskedelem részére új fogyasztókat. A cikkeknek egész seregét irtuk mi magunk is ez érdemben s íme e héten végre megtörtént az első lépés, mely városunkat eló'haladásáuak új útjára fogja vezetni. Egy angol vállalkozó kérvényét tárgyalta e héten képviselőtestületünk s midőn e gyárnak nálunk való felállítísa érdekében elég jelentékeny anyagi áldozatokról volt szó, a közgyűlés felismerte az ügy fontosságát s minden ellenmondás nélkül egyhangúlag szavazta meg a szükséges szubvenciót, mert a képviselőtestület mindeu egyes tagja tudatában volt annak, hogy nem áldozat, hanem jól gyümölcsöző befektetés az, melyet a gyár céljaira megszavaz. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk jelentése a következő': Mészáros Károly polgármester megnyitván az ülést, nyomban áttér a napirend egyetlen pontjára : Xelson Eduard gyáros kérvényére, melyben egy Pápán létesítendő' fonógyár céljaira a város segélyéi kéri. Ugy a városi tanács, mint az állandó választmány pártolólag terjesztették a kórvényt a közgyűléshez, mely eló'tt iSteinbergpr Lipót városi képviselő nagyszabású beszédbeu vázolta azokat az előnyöket, melyekkel a városra nézve a gyár létesítése jár, s az összes jelenvoltakat meggyó'zte arról, bogy a válalkozó által kért szubvenció bó'ségeseu fog gyümölcsözni a város részére. Általános helyeslés kisérte Sreinberger felszólalását a kívüle még csak Bognár Gábor és Krausz József N. szólaltak fel az ügynek némely részletéhez, s az elnöklő' polgár mester csakhamar kimondhatta a képviselőtestületnek egyhangúlag hozott következő' határozatát: „ 1. Pápa város képviselőtestülete a pápai m. kir. dohánygyár háta mögött fekvő s a vállalkozó által kijelölt 13,SIS •ölnyi területet a pápa-ugodi bitbizományi uradalomtól megveszi és Xelson Eduárd gyáros részére Pápán létesítendő fonógyár céljaira díjmentesen átengedi s a terület vételárát kölcsönből fedezi. Az ingatlan megszerzése kérdését az 18Sl). é. XXII. t c. 110. ij-a értelmében f. évi uov. Ili-áu megtartand 1 közgyűlésre ezennel kitűzi. ösincrö's előttem. Kgytől-egyig. Xémelyiknek egész története van már, a másik esak most kezdi az életet s a harmadik, ó, annak nincs története s nem is lesz talán, ez csakúgy átverekedi magát az életen, egyik napról a másikra s nem hagy maga után semmi jelt, semmit, hogy valaha éli, leiekzeit s szaporította az emberek tömegét és szívta ő is az illatos levegőt. Xyoma sem marad. Pedig a ki jól (ud nézni s meg is lát egyetmást, annak valóban jó anyag ez a forrongó, gondtalan, kacagó tömeg. S az nem is tudja, nem érzi, hogy ím biráló szemekkel nézed s keresed köztük az alakokat és a történeteket. Az alak, az olt él, tolong, tolakodik s ürül a tarka, mozgó képnek, melyben saját magát is látja s sütkérezik az utcára vetődő fénysávban, mint a színes légy. S olt állván, látod magad eló'tt elvonulni a legkülönbözőbb arcokat és elmélyedsz és nem veszed észre, hogy ott ment el előtted egy világszép asszony, a kiről leánykorában azt mesélték, arzént eszik, hogy csoda szépségét még észbontóbbá tegye. Es irták akkor róla: „Arzént eszik és el van jegyezve." Valóban el volt jegyezve és szeretett, talán igazán, talán csak szokásból? Mert még sem azé lett a kit szeretett, hauem másé. Es ott egy másik alak, férfié. Xeye mindenütt szerepel, jótékonysága ösmert, klubbok, egyesületek, pénzintézetek vezérférlia ino.-t s kezdte alant, nagyon is alant, mikor még reggel nem tudta, hogy este lesz-e hova a fejét lehajtsa álomra ? S igazi uagy úr most. Es forog, forog tovább a tömeg előtted. Miuden alak, minden arc elmond valamit, apró törtéucteket, melyek valamikor közszájon forogtak, de hirtelen elröppentek s most már senki sem beszél azokról. Szenvedélyekkel telt, való élet-drámákat, melyek az egész város nyugalmát fölkavarták, de már feledésbe merüllek. Amott öreges úr tipeg lassan, botjára támaszkodva s kívüle taláu már senki sem emlékszik, bogy volt egy szép leánya, a ki megmérgezte magát, mert uem lehetett azé, a kit szeretett s együtt haltak meg az ifjúval, megosztván a balálthozó mérget egymás közt S k itudta azt akkor, hogy a leány miért tette ablakába áiicoiiyattájt a lámpát s ennek szelíd fénye azt jelentette: „Bevettem a mérget . . . szeretlek." H a hogy fölvillant a lámpa fénye az ifjú is a halál karjába dűlt. Az öreg úr esak megy tovább a tömeggel, mintha ez csak mese lenne és a meséről sem tudna már. 8 talán már ő is ott pihen künn a borostyános temetőben, közel a szerető szívekhez ? Hisz én csak emlékekről beszélek itt. Ezek a váltakozó képek, történetek tolongnak, tolakodnak elém, mint a hogy láttam megeleveuedui magam előtt a lámpa fényében a forrongó tömeget. Legkitűnőbb A nagy város emeletes házai közé ékelődött be éppen egy kis földszintes ház. Még annak is kicsi volt. A körülötte levő házak szinte agyonszorították kó'tömegeikkel. Valósággal csodálatos volt, hogyan maradt meg ott, repedező falaival, deszkás fedelével ? De ott állott sok-sok éveken át. A helynek, a melyre épült valamikor, taláu félszázaddal, nem volt gazdája s a telekkönyv sem tudott róla. Hanem hát a jó öreg Egger bácsi szedte be a lakóitól a házbért í'élszázadou át s úgy hitte mindenki, hogy az övé, mert szomszédos is volt az ő szép kétemeletes házával s át is lehetett onnan járni a kis ház udvarára. Csak akkor tudódott ki, hogy a hely uem az övé, mikor megvette tőle a város és a telekkönyv egyiknek sem akarta elismerni a tulajdonjogát, mert sehol sem fordult elő a telekkönyvekben. Tehát kimondták, hogy az a hely, mely tényleg létezett, nincs sehol s maradt mindeu a régiben. Egger bácsi szedte a házbéreket, de nem költött a házra soha, mert hátba egyszer valahogyan megokosodik a telekkönyv s gazdája akad a helynek s majd ingyen kell, bogy elhordassa onnan a kis házat. Es ott laktunk mi sokáig ebben a házban. Es az én édes jó anyám valódi paradicsommá változtatta át a kis ház udvarát. Ott, a nagy városnak majdnem kellős közepében kert virult. S a paszulyos asztali viz! mmm Mint gyógy Kapható Oszwáld J á n o s és S z a !> ó Ede czégeknéL nyálkaoldó hatásánál fogva minden fmrutos Dáritalniaknál legjobban ajánlva !