Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-10-01

Huszonhatodik év. |,i tV. '.' t'l I i I í :.. l Ű 18U9. október 1. PÁPAI LAPOK. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Kőtár. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések ós hirdetési dijak a 1 a p kiadóhivatal á h o z küldendő k. A lap ára: liírész évre. ti Tri. félévre S frt. npsvedévre 1 frt öl). I^yes* sscíun ííra. lő lír. Gyárak városunkban. Néhány hónap óta folyton gyáralapítái-ukról hallunk beszélni; a tervek váltogatják t'gyiuást: gombgyár, cérnagyár, kalapgyár, o;vapjúfouógyár stb. jelennek meg a szemhatáron s egy-egy pillanatra mint a fata uiorgana mutatják városunk jövő virágzásának képét, hogy azután ismét elenyésszenek, éppen mint a fata morgana a valóság hideg szelének érintésére. A sok tervezgetés közül eddig csak a kisebb méretű, de szolid alapokon nyugvó kalapgyár terve mutatkozott olyannak, melynek valósítását remélhettük, de a melyet, iiii'ií c lapokban is érintve volt, még sem nyerhettünk meg, mert Ausztriával való viszonyunknak 1907-ig szabályozása s illetve :'.z erre való kilátás a cég osztrák tagját \isszatartotta attól, hogy ausztriai gyártelepét is ide, Magyarországra helyezze át. Ez, és nem a városi hozzájárulás volt az ok. a mi miatt a kalapgyár létesítése eii- . ;t. Most, hogy újra egy gyár terve fekszik a város képviselőtestülete előtt, talán neiii lessz időszerűtlen a város állásfoglalásáról az ilyen tervezetekkel szemben igényti'h-n nézetünket elmondani, s megjelölni •>/. utat és módot, melyen a magyar gyáripar fejlesztés első időszakában a várossal szemben támasztandó igényeket a város legkisebb megterheltetésével kielégítendőknek s kielégíthetőknek véljük. Mert, fájdalom, hogy úgy van, de úgy van s ezzel, mint tényezővel számolnunk kell, hogy országunk ipari hátra maradottsága s a gyáriparra — a népesség átlagos ritkaságaésegyébb okok miatt — kevéssé kedvező viszonyai folytán gyáripart csak úgy lehet teremteni, ha a magánvállalkozó az állam és a községek részéről támogatásban részesül. így tehát, ha gyárakat akarunk, el kell készülve lennünk arra, hogy ezt csak áldozatok árán fogjuk elérhetni. Már pedig városunk jövő, mindnyájunk által óhajtott fejlődése tekintetéből a gyáripar létesítését akarnunk kell s így a méltányos, városunk erejéhez mért áldozatoktól nem szabad visszaretteni)ünk. Nem tartozunk azok közé, a kik a gyáraknak csak előnyeit láják s hátrányairól egészen megfeledkeznek. Sőt lehetőnek tartjuk azt is, hogy a gyárak magára a városra több hátránnyal fognak járni, mint a mennyi előnyt nyújtanak a lakosság eggyes rétegeinek. A közgazdaság oly komplikált organizmus, hogy kiszámítani s megállapítani, mily hatással lessz tgy új tényező az organizmus többi részeire, nem lehet. Mert, hogy csak eggyet említsek föl — nem is szólva a hivatalnoki s iix fizetésből vagy jövedelemből élő osztályról, melyre a gyárak keletkezése mindenképpen hátrányos — ha a keletkező gyárak csak a le nem foglalt munkaerőket veszik igénybe : akkor közgazdaságilag előnyösek, de ha pl. a szükséges erőket a mezőgazdaságtól vagy az ipartól vonják el, s a mezőgazdasági vagy az ipari termelés költségeit éppen ezáltal emelik : akkor hátrányuk nagyobb lessz, mint a minő előnyt nyújtanak a munkabérek forgalomba hozatalával. Azonban, ha a gyárak esetleg hátránynyal járhatnak is, mégis nem hunyhatunk szemet az előtt a tény előtt, hogy a nagyiparral rendelkező országok s a nagyipari helye-köl szolgáló városok a külföldön nagy föllendülésről tanúskodnak és ha a külföldi viszonyokat nem is lehet minden további nélkül hazai viszonyainkra alkalmazni, mégis a remény nem látszik indokolatlannak, hogy a nagyipar hazánk és az eggyes városok fejlődésére is előnyös hatással lessz s igy az eggyes érdekeknek, melyek a maguk világos hátrányát látják, a város jövő fejlődhetése általános érdekének szempontjából el kell némulniok. Ámde az a körülmény, hogy a gyárak létesítésével járó előnyök é.-> hátrányok kiszámíthatatlanok, kell, hogy óvatossá tegyen bennünket a városi hozzájárulás megszabásánál. A teher, melyet a város Arad. IA .'.fjiliarom vértanú kivégzése félszázados évfordulóján.,' I . a hol meghaltak a hősük, a hátrak, Glóriájuk fénye túl Időkön áthat — \ I'f, hol minden rögöt annyi könny feresz tett, Hol bitók jelzik a megváltó keresztet, In, hol szent berekké nőtt a ciprus ága : Itt borulj le térdre, hazám ifjúsága! Itt, hol — álomnak is szörnyű ez az álom — Hol mártírhalált halt az a tizenhárom. Arad Golgotája : szent vngy te minékünk '. Szent Kálváriádhoz imádkozva lépünk. Hol Okét bitóra húzták a pribékek: Szent marad ez a hely, ezt feledni vétek. Melynek itt nem csordul hulló könnye árja, Hát az a nemzedék méltó a halálra: Ara ne csókolja . . . anya ne szeresse . . . De még a csontját is ez a föld kivesse ! Nem lehet, nem is lessz olyan bitang, gyáva, A kinek ez emlék ne élne agyába ; Égető sugáiral felgyújtván a múltat, Beragyogva, hol e vértanúk kimúltak . . . A kiknek porából a szabadság fája Felnövekszik és lomb, virág fakad rája, Kik mártírhalállal váltották meg neked Hazám : Magyarország, az Örökéletet! . . . Konduljon a harang, üunep vagymi itt ma Mindenféle templom légyen tárva-nyitva; Ünnepi mély gyásszal, feketével födve, Mint sötét fellegek fenn a bérezi ködbe. Könnyével fiirössze meg a honlibánat Miuden göröngyét e szent Kálváriának, Melyeken keresztül Golgotára hágtak Mártírhalált halni a dicsők, a bátrak. Most is látom Okot lángsugárban égve . . . Ol tekintsetek csak fel a magas égre! Csillagos mezőit hogy ha végigjárom: Ott ragyog egy sorban az a tizenhárom! Megszédül a lelkem, szívem remeg szinte, Mindegyik egyenként már annyi fényt hinte . . , Bámulja a világ, ámul a ki látja : Messiások voltak ! csodálva kiáltja. Messiások voltak . . . Golgotán elveszve . . . (')! de él az hje, élni fog az Eszme : Nincsen az megölve, nincsen az meghalva, Nem temeti azt el a síroknak halma ; Ha kondul az óra: e koporsók zára Felnyílik a kürtnek riadó szavára ! Szemfödelet tépve : véget ér az álom, Zászlót emel ismét az a tizenhárom. Ív villámot szórnak a kicsorbult kardok, i Melyeken a harcok vihara kavargott : Megremeg ez a föld, lángot kap a >/.ikra : Oreg, ifjú, gyermek mind kiáll a ^ikra ! S hol elébb a kínok őrlő férge rága : Felváltja a ciprust győzelem cserága! Az a tizinhámm diadalmat arat: Kzt hirdeti a te szent Golgotád — Arad .' Soos Lajos. Az 8 halottja. — A tFápai Lapok, tárcája. — Irta: Regőoi (Exncr) Győző. Az orvosnövendék ötödik éve folytatta tanul! mányait. Egyebütt nem lehetett látni: a hallgató1 termekben, a mint sűrűn jegyez, a boncoló asztalnál ! ollóval, tűvel, csíptetővel, késekkel szürvn-vágvaS bontva, — a sarok vendéglőben, a hol bérletre ebédelt, hányva magába az ételt, nehogy vcsztegeste a drága időt, — meg hónapos szobájában a könyvei közt. A háziakkal sem igen állott szóba, csak a varróláuykával jutott ismeretségbe. Edes keveset törődött különben vele is. Gyakrabban találkoztak, hát köszöntötte; hallotta, hogyan szólítják, hát ő is odatette a köszöntéséhez: — Jó napot, Iluska! A leány egy párszor csak elhallgatta, de miudig nevetett neki, míg már uem állhatta meg, hogy ki ne javítsa: