Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-09-24

kedhetnénk a szegény gyermekek védelmére is. A magával is jó tehetetlen gyermek sokkal inkább rászorul a támogatásra, mint a jótéteménnyel sokszor visszaélő felnőtt szegény. Tudjuk, hogy a városunkban fennálló nőegyletek eddig is gondoltak a szegény gyermekekre, azok eltartására, ru házasára; de a jövőben még fokozniuk kell e téren való működésüket, mert az műveli a legnagyobb s leghasznosabb könyörületet, ki a gyámoltalan gyermekeket gyámolítja. Hókban hozzájárulnánk a gyermekvédelem szent ügyének előmozdításához, ha végrevalahára felállítanánk a régóta tervezett népkonyhát, helyesebben népkonyhákat. A bíróságok s a javítóintézetek statisztikája arra is megtanít bennünket, hogy a magyar társadalom nemcsak arra nem ügyel, hogy a jövő nemzedék testileg ép, egészséges legyen ; de a lelküket is elhanyagolja. Hokan már a szülői körben magukba szívják a mérget, még rosszabb a házasságon kívül született gyermekek sorsa. Itt dolgoznak az angyalcsinálók legtöbb sikerrel; de a szociálisiák, a társadalom fel forgatására törekvők, a bombavetők is onnan sorozzák tagjaikat a legnagyobb számban. A most lefolyt kongresszus az ő ügyüket is tárgyalta : emberiesebb bánásmódot, humánusabb törvényeket sürget a társadalom eme páriáival szemben. A gyermekmenhelyek, javítóintézetek helyett inkább azt ajánlja, hogy családoknál leljenek a szegény vagy eltévedt gyermekek menhelyet. Elmondani is sok volna, mily sok még a teendőnk a gyermekvédelem terén, majd olvashatjuk a kongresszus naplójában. De addig is, míg az megjelennék és sorompóba hívná a társadalmot és államot, gondolhozzunk és cselekedjünk, mert a kié az ifjúság, azé a jövő s a minő az ifjúság, olyan lessz a jövendő is. Faragó-János. Szabályrendelet a 7 éven felüli szegények segélyezéséről. Közsegél yben részesít emlők. 1. ij. Mindazon esetekben, midőn úgy az illetők, miut hozzátartozóik szegények, az 1898. XXI. t. c. 4— 7, §S-ban alkalmazható városi közsegélybeu részesülnek és pedig: a) a város területéi! talált, valamint hatóságilag elhagyottnak nyilvánított 7 éven felüli gyermekek. b) Kórházi vagy gyógyintézeti ápolásban nem részesülő betegek. 0) Kórházukban vagy gyógyintézetekben való ápolásra nem minősített, valamint az ezekből elbocsátott gyúgyíthatlau betegek. d) Nem közveszélyes elmebetegek, továbbá az ártalmatlan hülyék, siketnémák, vakok, nyomorékok. e) Végre mindazon szegények, kik önmagukat képtelenek fenntartani. Közsegélyre szorulók törzskönyve. 2. g. A polgármesteri hivatalnak kötelessége minden év végén, valamint az időközben a város területén talált közsegélyre szorultakat a negyedmesterek által pontosan összeiratui s őket hatósági orvos által megvizsgáltatni s anuak megtörténte után a szegények kimutatását a törzskönyvbe való felvételük végett a rendőrkapitányhoz áttenni, a törzskönyvbe felvett idegeu illetőségűek illetőségét megállapíttatni. Közsegélyezési ügyekben elöljáró liatósáyok. 1) . §. A törzskönyvbe felvett egyének közsegélyezése iránt a város polgármestere sürgősen intézkedik. A közsegélyezős kérdésében hozott polgármesj téri határozat ellen 8 napon belül fokozatos fellebbezésnek van helye II. fokban az alispánhoz, III. fokban a közig, bizottsághoz. A közigazgatási bizottságnak jogirtás kérdéseki ben hozott határozata elleu a közig, bírósághoz panasznak van helye. Közseyélyre szorultuk gondozása és ellátása édtuhíban. 4. i;. Közsegélyre szorultak gondozása és ellátása azoknak testi és szellemi állapotától, személyes körülményeitől és különleges bajától függ. Közellátásra szoruló 7 évm felüli gyermekek ápolása, eltartása, nerclése. ő. s.. 7 éves koron túl talált és hatóságilag elhagyottnak nyilvánított gyermek egész 14 évig mindaddig gondozás alatt tartatik, mig testi és szellemi fejlődése arra nem minősíti, hogy saját erejéből tarthatja föuu magát, havonként egyszer a rendőrkapitányság a városi főorvos közbenjötte mellett a a közellátásra szorult gyermekeket megvizsgálja s figyelmét azoknak valláserkölcsi nevelésére is kiterjeszti, a vizsgálat eredményét a városi polgármesternek bejelenti ki a szükséghez mért intézkedéseket azonnal köteles megtenni. Közellátásra szoruló gyermekek elhelyezése. ti. §. Mihelyt valamely gyermek, mint közellátásra szoruló a polgármesternél bejelentetik, tartozik azt azonnal gondozás végett arra alkalmas egyén vagy családhoz avagy árvaházhoz elhelyeztetni s ha gyám kirendelése válik szükséges

c

é, az illetékes gyám hatóságot sürgőseu megkeresui köteles. A közellátásra szoruló gyermek szegény-, dologvagy toloucházbau és általában oly helyeken, hol a gyermek erkölcse megromlás veszélyének van kitéve, el nem helyezhető még ideiglenesen sem. Közellátásra szoruló gyermekeknek mag (mosóknál való elhelyezése 7. §. Közellátásra szoruló gyermek csak oly egyénnél vagy családuál helyezhető el, kiknek sem egészségi sem lakás viszonyai a hatósági orvos, erkölcsi tekintetekből pedig a rendőrkapitány által nem kifogásoltatok. Tehát az elhelyezés előtt a hely hatóságilag meg vizsgál tatandó. Rendes körülmények között a közellátásrn szoruló gyermek saját vallásfelekezetei egyén vagy családhoz adandó, különösen oly helyekre, hol a gondozó által űzött foglalkozást elsajátíthatja s díjmentesen el tartatik. Azon egyének, kik gyermekeket kifogástalanul gondoztak, az elhelyezésnél előnyben részesiteuuök. Közellátás módja és mérve. 8. §. Mindazon szegények, kik az 1. §. alá esnek vagy pénzsegélyben vagy természetbeni ellátásban részesülnek, szegényházban, kórházban, gyógyintézetekben avagy magánosoknál. Pénzsegélyben részesülnek a házi szegények, kik a városnak egykor tisztességes polgárai, adófizetői voltak vagy azok gyermekei, kiket a áros polgármestere ilyeneknek minősít az előterjesztett bizonyítékok alapján. Ezek két osztályba soroztainak, az első osztályban 20-nál több uem lehet. Az első osztályú házi szegények heti 1 frtban, a második osztályú házi szegények pedig heti 80 krban részesülnek. A többi közellátásra szoruló 14 éven felöli szegények a mennyiben kórházba gyógyintézetbe nem utaltatnak, szegényházban helyeztetnek el, kik utáu a városi közpénztár, a mennyiben a szegéuy alap a kiadást nem fedezné, napi 10 krt térít meg. Addig is, míg a szegényház létesíttetik, továbbá annak létesítése esetén a mennyiben ott a helyszűke -égében rejlő hatalmas nemzeti karakter uralkodik rajta és avatja mint költői alkotást is jelentékennyé. Ks látjuk újra dokumentálva, bogy bár az új irodalmi irányuk forgataga elsöprés>el fenyegeti a romantika gyenge hajtásait, ezekbe kapaszkodik a modern sivárságokban elmerülő ízlés. Mert mindi"; meg ingják hallgatni a költőt, a ki Xaprúl, virágról, csörgő patakról, llarmntról, harmatgyüngyös lombozatról. Zöld zengő erdőről, csengő ligetről 8 mit mindez ébreszt: a szent szerelemről dalol. A romantika napja túl van a delelőjén, de le még nem hanyatlott. Sugarainak visszaverődő fénye még életre kelt egy-egy kedves virágot. Csak a kertészek kevesbeduek egyre, a kik a virágokat gondozzák. Rákosi Jenő szeretettel s a régi lelkesedéssel munkálkodik még és azokon a virágokon, miket ő gondoz, szivünknek, lelkünknek gyönyörűsége telik. Jöjjön is, maradjon is meg a munkakedve. r. b. 'A két tanítvány. — Franciából. — Varrois Lydia könyvei fölé hajolva tanulgatott, midőn hirtelen felnyílt az ajtó és nagy zajjal lépett valaki a szobába. Lydia kissé kedvetlenül pillantott fel könyvéről, de tekintete csakhamar felragyogott. A látogató Derija Alexandra volt, a kit még Moszkvából ismert és a kiről uem is tudta, hogy Parisbau vau. Midőn a viszontlátás első örömén túlestek és a közös ismerősök, jó barátok állapotáról, hogylétéről egymást kölcsönösen és alaposan kikérdeztek, Alexaudra vidáman így szólt barátnőjéhez: — No de most ebből elég lesz! Edes Lydiám, egy-kettő kalapot, kabátot és menjünk'. Egyet-mást szeretnék hamarjában megvenni és a te ügyességedre, jártasságodra okos tanácsaidra nagy szükségem van. — Még nem mehetek! Légy egy kis türelemmel ! Olvasgass csak, mig elkészülök. — Mivel ? kérdő csodálkozva Alexaudra. A leckével, — feleié mosolyogva Lydia. — Miféle könyv ez ? — Szanszkrit nyelvtan. — Szanszkrit'! De hát mi jutott eszedbe? Azutáu mire jó ez? Minek neked ez a nyelv? Lydia hangosan felkacagott. — Nekem ugyan nincs szükségem reá, abban igazad van és csak — könyörületből, szánalomból tanulok. Vgy-e különös? Mindjárt elmondom az esetet. — Azt tudod, hogy azért jöttem Parisba, vágyaim Mekkájába, hogy itt mindent megnézzek, a mi látni való és megismerjek mindent, a mit lehet Örökségem megengedte ezt, habár nagyon költekeznem nem is volt szabad. Es én teljes mértékbeu éltem az alkalommal. Elmentem mindenhová sorra vettem a muzeumokat, könyvtárakat, sziuházakat és így elértem ugyan célomat, de pénzem is lassacskán elfogyott. Ekkor jutott eszembe, hogy valamelyik egyetemen előadást hallgassak. Ez mulatságos, szórakoztató és hasznos is volt. Céltalanul látogattam az előadásokat; hol az egyik, hol a másik órára mentem. Egyszer véletlenül valaki a szanszkrit nyelvet említette előttem. Gondoltam magamban, legközelebb elmegyek a szanszkrit tanár órájára, hadd halljam, miféle nyelv ez a holt nyelv, melyeu taláu soha nem is beszéltek. A mint gondoltam, úgy is tettem. A terembe lépve azoubau meglepetten néztem körül. Nem volt abban egy szál hallgató sem. Azt hittem, hogy rossz helyen járok, és már éppen vissza akartam fordulni, midőn a katedráról egy kis gnómszerű alak ugrott le és felém sietett. Száraz, összeaszott emberke volt, ki reám szólt: Kisasszony kérem, várjon csak egy percet! És e szavakkal kurta lábait gyorsau szedegetve jött felém és mosolyogva szólt : — Nemde azt hitte, hogy nem is vagyok itt! De igen, itt vagyok ! Osak tessék leülni! Azonnal megkezdjük ! Annyira meg voltam lépetve, hogy nem feleltem semmit, és némán engedtem a kis törpe unszolásának. — Ön nagyon kedves, kisasszony, hogy szakmám iránt érdeklődik! Ó a szanszkrit nyelv gyönyörű tárgy, de hát a fiatalság nem tudja eléggé méltányolni! Az ma már mindennapi Lényéiért tanul, a tudomány, maga a tudomány neki semmi ! Nincs is csak egy hallgatóm, az is Versaillesben lakik és csak minden két hétben jön egyszer