Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-09-24

miatt mindannyian elhelyezhetők nem lennének az \ ott el nem helyezhetők részére a szegény-alap avagy a városi közpénztárból heti 60 kr segélyben részesittetnek. A 14 éven alóli gyermekek után 7 évtől kezdve egész 14 éves korig havi 4 frt tartásdíj állapíttatik meg, a mennyiben ingyenes gondozásban nom részesül 12—14 éves korig, ha testi és szellemi ereje önmaga fentartására nem képesíti, havi ?> frt tartásdíj fizettetik a gondozónak, kivéve ha csak teljesen nem munkaképtelen, nyomorék, hülye, süket, néma, avagy elmebeteg, a mely esetben a tartásdíj havi ti frtig felemelhető. A közellátásra szorulók utáu kórházba jutása esetén a kórházbau léte idejéig a közsegély fölfüggesztetik. Gyermekek nevelése, iskoláztatása. 9. §. A közellátásra szoruló gyermekeket a gondozók kötelesek 12 éves korukig a mindennapi, 14 éves korukig pedig az ismétlő iskolába járatni •s e téren tapasztalt mulasztásért a gondozó felelős. A javító inlézetekbeni elhelyezés. 1U. §• Javíthatatlannak mutatkozó rossz erkölcsű gyermekek a rendőrkapitányság vóleménvére javító intézetben helyezendők el a nagymélt. h"lü<iy miniszter úr közbenjötte mellett. Gyógyítható betegek és terhes nőknek kórházi elhelyezése. 11. §, A közsegélyre szorultak megbetegedésüket tartoznak akár közvetlen, akár közvetve a városi orvos tudomására juttatni, ki köteles azokat azonnal megvizsgálni s őket vagf a városi kórházba utalni vagy saját lakásukban gyógykezelés alá venni. A 7 éven felüli gyermekek megbetegedését a gondozó tartozik bejelenteni. A szegényházban elhelyezetteket pedig a szegényházi felügyelők. A városi orvos a megbetegedésekről esetrőlesetre a polgármesternek jelentést tesz. A közsegélyre szorultak ruházása. 12. §• A szegényházban elhelyezett vagy kórházba vagy gyógyintézetbe utalt vagy magánosoknál elhelyezett 7 éven felüli szegények ruházatát a szükséghez mérten a város szerezi be árlejt»'» u'.jáu. A házi szegények pedig ezt maguk kötelesek beszerezni. Illetőségi község kölhégmegiérisési kötelezettsége. 14. ij- Midőn a közellátásra szorult illetősége megállapítva van, tartozik nevezett közí-ég átvenni, törzskönyvébe bevezetni s az addig felmciült költs-éget megtéríteni. A mennyiben az illetőségi község nz átvételt megtagadná vagy elmulasztaná, a további tartási költségekért felelős. Iioivát-szlavón községi illetőségűek, osztrák honosok, nuís külföldiek és hontalanokkal való elbánás. lő. A horvát-szlavón, valamint a monarchia másik államában illetőséggel biró egyének után felmerült tartási költségek megtérítése tárgyában a törvényhatóság utján teendők meg a szükséges Míg ha más külföldi vagy hontalan vétetik községi ápolásba, úgy e körülmény a nmélt. m. kir. belügyminiszter úrnak azonnal bejelentendő. Ellenőrzési felügyelet. Ili. §. A közsegélyben részesülők gondozásának ellenőrzése a városi tanács hatáskörébe tartozik, ki a közsegélyre szorultakat évnegyedenként megvizsgáltatja az orvos közbenjöttével, s magának írásbeli jelentést tétet. A v. orvos a közsegélyre szorultakat ingyen tartozik gyógykezelni, a gyógyszerek kiszolgáltatása pedig az államkincstár terhére történik. EPÍ jelentés. 17. A közsegélyezés gyakorlásáról a polgármester minden év végén a v. törvényhatósághoz kimerítő jelentést tartozik tenni. Közsegélyre szorultak eltemetése. 1;5. §. A közsegélyre szorultakat a Liltségéu temetteti el. város önSzínház. Változó érdeklődés mellett tartja Dobó társulata előadásait, a mi eléggé sajnálatos körülmény akkor, mikor ez a színtársulat változatlan buzgalommal iparkodik minél jobbat, minél élvezetesebbet produkálni. Kőké]) a vígjátékok és drámák érdemelnének nagyobb figyelmet, egyrészt azért, mert e darabokkal közelítheti) meg legjobban az a cél, a mire a szinmíívészetnek törekednie kell, t. i. az irodalmi izlés fejlesztése, másrészt mert Dobónak vígjátéki és drámai személyzete valóban elsőrendű. Mint halljuk a győri árviz miatt, az igazgató meg fogja hosszabbítani pápai szezonját. Ez esetben lessz alkalma közönségünk azon részének is, mely komoly drámai előadásokat érteni cs méltányolni tud, művészi ízlésének bizonyítékát adni. A hét legérdekesebb újdonságáról: Szulamitról, jövő számunkban szólunk részletesen, egyelőre, csak annyit, hogy az új opera nálunk is óriási sikert aratott. A bolond. Jlákosi Jenő múzsája dominálta e héten színpadunkat, a mennyiben nem kevesebb mint négy estét foglaltak le a műsorból az ő darabjai, s a négyből három a Bolondnak, ennek a klasszikus szépségekkel ékes legendának jutott. Tárcánk behatóan foglalkozik a műnek irodalmi jelentőségével, s hogy magával a darabbal végezzünk, még meg kell említenünk azt a minden izében magyaros zenét, mely méltó kerete volt nz ihletett poéta inspirációjából alkotott gyönyörű drámának. Az előadás minden tekintetben méltó volt az előadott darabhoz, s azon a magas szinvonalou állott, mely Dobó színtársulata számára a nagyrabecsülésnek legmagasabb fokát szerezte meg úgy magunk, mint városunk egész közönsége részéről. Mányai Arankának diadalmas estéje volt a Bolondnak mindhárom előadása s a közönség bámulata és elragadtatása fokról-fokra nagyobb volt azoknak a színházunkban soha nem hallott csudásan magas és tiszta csengésű hangoknak hallatára, melyekkel szinte megbab mázta hallgatóságát. Hihetetlen könnyűséggel, játszva éuekelte végig a fáradtság legkisebb nyoma nélkül a nehéz áriák egész seregét, melyek mindegyikét a tapsok vihara kisérte. Külön dicsérettel adózunk neki azért a természetességével megkapó játékért is, mellyel a szilaj lelkű, pusztai vad leányt ábrázolta. A címszerepet Dobó Sándor játszotta, s a Svengaliban kivívott nagy drámai sikeréhez újabb sikert fűzött Bimbó reális ábrázolásával. Különösen erős hatása volt az utolsó felvonás végjelenetének. Dirigót Miklóssy porapás humorral és sok eredetiséggel játszotta, s a Kékike, Piroska és Fehérke triászt bájjal és kedvességei ábrázolták Gergely, Tomesányi és Török. Csáki éneke ezúttal is sokkal jobban kielégített bennünket mint játéka. Virányi törhetetlen buzgalma és szakavatott kezei a lehető legjobbat produkálták, a "mit a kis karokkal elérni lehetett, s a nagy sikerből oroszlánrész illeti őt. A rendezés kifogástalan volt, de a jó izlés nevében kérjük az igazgatót a Mária képes zászló és zarándok keresztek mellőzésére. A jó barátok. Az igazi francia eszpri egyik legfényesebb termékét adták és n színházban alig-alig látni 1—2 szál embert. IIa a mi viszonyainkkal ismeretlen idegen látná ezt az elszomorító jelenséget, talán valami franeia-bojkottoló Dreyfusard mozgalmat sejtene a Parisba. De nekem minden héten kell órát tartanom. Tehát kezdjük el. Ezen szavak után a kis emberke a katedrára sietett és ott egy-kettőt köhintve, nagy páthoszszal kezdette: — A múlt órán már volt alkalmam a -zanszkrit nyelv alapelemeit ismertetni; minthogy uzonhau hallgatóim nem voltak akkor mind jelen, l-nsételui fogom a múltkor előadottakat . . . Ks mintha a terem zsúfolva volna hallgatókkal, '"»• hévvel, oly nagy hangon kezdte meg az előadását. Azt meg kell engedni, hogy értelmesen ictgyarázott. Lelkiismeretesen betartotta az órát. Ezután '"jött h ozzám és udvariasan meghajolva előttem, így szólt: — Nagyon örvendek, kedves kisaszony, hogy -szerencsém van kegyedhez. En X. tanár vagyok és reméuylem, hogy ön megfogja szerelni a tárgyat. Szép tárgy, nagyon szép ! És biztos vagyok benne, bogy ön csakhamar teljes buzgalommal fog véle foglalkozni. Nagyon szívesen segélyére leszek ; örömmel megszerzem önnek a szükséges könyveket is. Különben is végtelenül lekötelez, ha meglátogat; íme névjegyem. Nőm és leányom örvendeni fognak, ha megismerhetik. Tehát számítok önre! A viszontlátásig a legközelebbi óráig ! De biztosan eljöjjön! Barátságosan kezet fogott és távozott. Csakugyan nem tudtam, hányadán vagyok és mit csináljak. Természetesen első gondolatom az volt, hogy a szanszkrit nyelv tanára ma látott először és — utoljára! De ha eszembe jutott, mily lelkesen magyarázott a szegény, öreg tanár, s mennyire örvendett, mikor akadt egy — második -hallgatója is, akaratlanul megsajnáltam. Szinte láttam magam előtt, mily büszkélkedve mondja otthon el a feleségének, leányának, hogy órájára ismét jött egy új hallgató és elgondoltam, mily fájdalmat fogna érezni szegény, ha a jövő órán már nem találna engem ott. Mily rosszul esnék ez neki ; és mennyire restellene a dolgot családja eló'tt is ! Es addig-addig töprengtem ezen, míg csakugyan elmentem, meglátogattam őt ; mily örömmel fogadott, és mily előzékenységgel mutatott be nejének és leáuyának. Azután mennyi könyvet, röpiratot, tanulmányt adott ! Alig tudtam már haza vinni ! Es midőn távoztam, erősen megfogadtatta velem, hogy a legközelebbi órára okvetlen elmegyek. És megtartottam szavamat. Azóta minden órán szorgalmasan megjelenek. Sőt lassankint komolyan érdeklődni kezdettem a szanszkrit nyelv iránt. Tanárom tűlboldog volt, mikor ezt észrevette! Egész lelkével magyarázott nekem! Es azt az örömet, túláradó boldogságot el sem képzeled, a mit mutatott, midőn egyszer valami kérdést intéztem hozzá, mely egy kissé bővebb fejtegetést igényelt. Kacagni szerettem volna, midőn „tisztelt uraim mai kezdette meg előadását, a melyen csak egymagam — tolongtam: de viszont megható volt az az öröm, a mely arcáról lesugárzott, ha látta, hogy az órán megjelentem. Egy napon az előadáson a másik hallgatóval találkoztam. Rokonszenves külsejű, már idősebb úr volt. Kíváncsi voltam megtudni, mi indította <>t a szanszkrit nyelv tanulására. Megmondta. — Hát elég sajátságos oka van, szólt iinwnIyogva. Versaillesbcn nagy gyáram van és üzleti ügyeim miatt minden két héten egyszer Parisba kel! jönnöm. Dél felé azonban már rendesen végezek és a vonat csak délután indul. Mit csináljak 'í Az uteáu ődöngcui nem szeretek, a zaj, a lárma, a toluiigá* nem az én kedvemre való; kávéházba, veudéglnhe nein szeretek járni, — tehát idejövök. Itt e>eu<b'»eji, nyugodtan elüldögélek, no és különben sem nagy baj, ha az ember két hetenkinl egyszer valami okosat is hall. Nincs igazam'{ így tehát a másik hallgató is csak a véletlenség folytán járt az órákra. Szegény öreg professzor! Maholnap majd . . . no de, no beszéljünk erről . . . — Hohó! mi azV kérdezte pajkosan kacagva Alexandra. <— Bizony nem lehetetlen, bog}' egy szép napon az öreg tanár űr egyszerre veszti el mind a két tanítványát . . . Kgy is történt. Lydiát néhány hét múlva a Versailles*! gyáros nőül vette és az öreg, töpörödött tanárka le.-i-várja, mikor akad ismét hallgatója . . .