Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-09-24

Huszonhatodik év. szám. 1899. szeptember 24. Pápa város hatóságának és több pápai, s papa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Blogjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 85fi Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papírkereskedés?, Fölér. A gyermekek védelme. Csöndben, minden nagyobb zaj s a mi manapság szokatlan — reklám nélkül gyűlt össze a múlt heteken Budapest fő- és székvárosban a gyermekvédők II. nemzetközi kongresszusa. Nagy emberek tanácskoztak a kis emberek ügyében ; de tanácskozásaik a magyar társadalom körében nem keltették fel azt az érdeklődést, melyet egész nemzeti életünkre kiható fontosságuknál fogva megérdemeltek volna. Elmondhatjuk, hogy a legjelentéktelenebb kongresszus is nagyobb hullámokat szokott fölverni közéletünkben. Most azonban, midőn a kongresszus tagjai, befejezvén tanácskozásaikat, a szélrózsa minden irányában szétmentek, lehetetlen, hogy fel ne ébredjünk, lehetetlen, hogy gondolkozóba ne essünk ama sötét kép láttára, mit a kongresszus élőnkbe tárt. Nincs ezen a képen semmi örvendetes, íitmrai vigasztaló ; annál több az elszomorító és lehangoló, mit szégyelni és sajnálni lehet - a min jövőnk és fennmaradásunk érdekéfii'ii segítenünk kell. Megtudjuk ebből, hogy hazánkban a gyermekek ötven százaléka nem éri meg; a/ öt esztendőt, hogy nálunk 70.000-rel több gyermek hal meg évenként, mint a 'iiennyi meghalna, ha a gyermekvédelemre Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések ós hirdetési dijak a lap ki a d ó Ii i v a t a 1 á h o z küldendők. A lap ára: Egész évre (5 frt. félévre H frt, negyedévre 1 frt ót). I-Oíi'ycn Hz;im dr;i lő Ur. oly gondot fordítanánk, mint Németországban s 100—12().000-rel több, mintha úgy volna szervezve a gyermekvédelem ügye nálunk is, mint A ngolországbau. Van-e, ki be ne látná köztünk, hogy ránk magyarokra nézve fontos ez a kérdés nagyon ? Hol volnánk azóta számban, erőben, nemzeti kultúrában, ha ezt a sok veszendőbe ment lelket megmenthettük volna a magyarságnak ? . . . Mert a. veszteség éppen a tiszta magyarság közt, a magyar Alföldön legnagyobb. A születések száma miatt panaszra nincs okunk, hazánk a születések számának arányát tekintve az elsők között vau, egészséges, erőteljes faj vagyunk, a gondatlanság oka a gyermekek nagy halandóságának. A kongresszuson kitűnt, hogy az ország 9117 községében nincs képzett szülésznő; IGT orvosi körben nincs orvos; sok községben hiányzik a tanító is, ki legalább némileg tájékozva volna a gyermekek egészségére való ügyelés dolgában. Gyermekkórházunk mindössze kettő vau, az is Budapesten; az állami költségvetésben 17.000 koronával szerepel a gyermekvédelem ügye, azt is egyesületek kapják. Pedig a mint felnő a gyermek, az állam rögtön magáénak tekinti, addig nem törődik vele a szülőin meg a jó istenen kívül senki. Ha meghal a gyermek, nálunk ma is az a régi okoskodás járja: :A jó Isten adta, a jó Isten elvette» ; nem gondoljuk meg, hogy gyermek halála veszteség nemcsak a szülőkre, veszteség a közre, a társadalomra, a nemzetre nézve, is, mert a társadalomnak legbecsesebb, legdrágább anyaga az ember. Ennek az emberanyagnak a számától s minéműségétől függ a társadalom boldogsága, az állam fennállása és virágzása is ; azért államnak, társadalomnak azon kell I lenni, hogy minél egészségesebb legyen ez I az emberanyag, hogy ti létnek napról-napra ; súlyosabbá váló harcában annál jobban meg; állja helyét, hogy segítőtársa, gyámola legyen I embertársainak. A satnya, elesenevészedett nemzedék nem támasza, inkább terhe a társadalomnak. Ne csak házat ne lássunk gyermek nélkül, de csökkentsük az egészségtelen, beteges gyermekek számát is. A betegségek, miknek csiráit a gy emlékszobában, j gyermekkorunkban magunkba szívjuk, idő! vei egész erővel pusztítja szervezetünket, j rontja életkedvünket és munkaerőnket. Ki tudná számban kifejezni, mennyi kára van I így a nemzeti vagyonosodásnak I A betegség kivált a szegényei)!) családok gyermekei közül szedi áldozatát, hol az egészségtelen lakás, ti hiányos és rossz táplálkozás, meg a felügyelet hiánya szinte magától kínálkozó melegágya a bajnak. Nálunk Pápán éppen most rendezik a szegényügyet, ezzel kapcsolatban kitérje.-/.TÁ R C A. A Mond. — H á kosi Jenő énekes legendája. — Negyedfél évtizeddel ezelőtt az igazi siker diadalkocsiján vonult be Rákosi Jenő n magyar ii" 'Móniba. Az Arsopus nemcsak új, kiváló egyéni»'••: érkezését jelentette ; vele a magyar színpadnak i.- íj, jelentős alkotásokban termékeny korszaka kezdi <iik, melyet az irodalomtörténet a romantikus dráma korának nevezett el. Dóczy Lajos és Váradi A'tal, Gsiky Gergely és Somló Sándor alkotásaiban •'•a el tetőpontját ez irány, a ('sók és Iskarióth, Jóslat és Első szerelem diadalra viszik és értékét s jelentőségét megszentesítik az irodalomtörténetben. Rákosi Jenő pedig haladt a megkezdett úton előre. Az Aesopuséhoz hasonló külső sikere nem volt többé, de ki tagnduá a Szerelem iskolája, az Endre, és Johanna, az Blván vezér költői értékét? A mint a romantika bűvös világától a magyar történelem felé hajlik : megtalálja az összekötő kapcsot a történeti igazság és költői invenció között. A krónikások máskép jegyezték föl Nápolyi Endre szomorú históriáját, mint a hogy a költő fantáziája kiszínezi. De vájjon nem így szebb, költőibb, megi'agadóbb-e 1 A királynék harca sem játszódott le bizonyára úgy, a mint az Ő darabjában látjuk. Am a történelem, mikor az író fantáziája varázsvesszejé! vei életre kelti, nem pecsétes okmányokkal nehezítve i jelenik meg. A történeti hagyomány nem tiltja, hogy ja költő úgy jelenítse meg, a mint azt Arany kívánja: I „nem a való: annak égi mása, a mivel hat az ének j varázsa." A modern irodalomban egyetlen irót sem ! hasonlíthatok e tekintetben Rákosi Jenőhöz. Oly i szerencsés kézzel senki sem eszményítette történol! műnket, mint ö és a reálist senki oly művészettel j nem vitte belé a romantikába- A költői invenció ez erőteljes érzéke jellemzi minden alkotását és ebben összpontosul legújabb művének, a Bolomi-wúi értéke is. A napilapok azokban a cikkekben, melyek a Bolond színpadi sikerét-n! írtak, mint új korszak jelzőjét magasztalták. Nem úgy van. Az, a ki Rákosi Jenő drámaírói múltját ismeri, másként látja a dolgukat, l'jnak azért Ítélték, mert sajnos, oly ritkán találkozunk vele a színpadon, hogy a legújabb irói nemzedék szinte elfelejtet'e már Nemzeti-szinházbeli sikereit. Eu mikor a Bolond csengő-bongó verseit olvasom (mert hisz nem színpadi előadásáról, hanem miut költői alkotásról irok róla), úgy látom, hogy az Aesopus költője nem jár új úton. Ez annak a régi, dicsőséggel megkezdett, elismerés kisérte iránynak egyik szépséges másodvirágzás korabeli hajtása. A. Bolond költői értéke jóval nagyobb, mint azt elismerték. En odaszámítom a Csongor és Tünde mellé és benne a magyar nyelv zenei hajlékonyságát, finom költői kifejezésbeli erejét magasztalom. Ez a humor nem az az útszéli, elnyűtt szinpadi humor. Igv rég nem hallottuk bcs/.élni magyar író alakjai a mese bájos volta és jókedvének derűje egy •'•s-zhangzatos költői képpé less/., mely se nem vígját-'k, .-o nem dráma, hanem — találóan nevezte el a : szerző — mese. ; A mint megcsap a klasszikus levegő, mely a Bimbó és Bimbilla csudaszép történetéből felém ! áramlik, nem is a mese az, a mi lebilincsel. Iii»/ j maga a szerző is idegennek itéli, odaírván ntúVe ,' címlapjára : Malonvai l)ez-ő elbeszéléséből. En "Iva* 1 tam azt az elbeszélést is, de annak nyoma sincs a Bolond-hun. Az alapúi szolgáló eszméket átvehette ! az iró, de a mit belőle alkotott, az az övé, az <• ; leleményességének, az ő geuialitásának műve. A fiatul i lány lelkének vadságából keresztélni tiszta. Izgékonnyá változása, a mesének ez a fénypontja, »/. az ő költői invenciójára vall, a mint ö teremtette Dirigó jóízű és a szerelmes párok kedves alakjait is. Es bár idegenek voltak, mikor átalakításukhoz fogott és a mesét is a messzi liretugneból hozta: oly mag varrá formálta, hogy nincs a/, az esztétikum, a ki rábizonyítsa idegen forrását. A magyar érzésnek oly heve, a magyar gondolkodásnak oly hamisítatlan eredetisége, szól ebből a meséből, mint kevés magyar költői alkotásból. Igen, Rákosi Jenő a mai/i/ar romantikát keltette életre a Bolond-bon és ha ez a színpadim is tetszett, csak követendő' példára utalt, hogy a magyar iró honnan merítsen szinpadi mesetárgyat Az egyéniPÁPAI LAPOK