Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-08-06
működésre is készek. Műértő lelkes hölgyeink közül bizonyára szintén sikerül majd néhányat e bizottság tagjaiul megnyerni s így azután kibővül az intendatúra olyan szinügyi bizottsággá, amilyennek tervrajzát mi már másfél évvel ezelőtt elkészítettük a a milyennek a Jókai-kör vpzi'tömj• is kontemplálta, midőn e bízottság felállítása érdekében a városnál lépéseket tett. Ez az ideális célzattól vezetett, tevékeny bizottság — nem először hangoztatjuk — nagyot, igen nagyot lendíthetne szíimn'ívészetünk ügyén, állandó bérlet biztosításával jobb társulatot, sőt — a mire jelenleg gondolni sem merünk — téli szezéint is biztosíthatna városunk mfíszerető közönségének s így maradandó nagy érdemeket szerezne. ICpp azért ismételten' felhívjuk az intendatúra vezetőségét, hogy megszívlelvén az itt elmondottakat, alakítsa át az intendatíírát szinüyiji bizottsággá. Szobrot Petőfi és Jókainak. Még ez év tavaszán hírt adtunk arról a lelkes mozgalomról, mely célul tűzte ki, hogy a magyar költői irodalom két legnagyobb büszkeségének a főiskola előtt, melynek egykoron mindketten növendékei voltak, szobrot állítsunk. A szoborbizottság néhány hónappal ezelőtt megalakult, de csak most telte meg az első lépést a szép terv megvalósításához. A bizottság ugyanis felhasználva azt a lelkes hangulatot, mely a Petőfi ünnepélyek alkalmából nemcsak Pelőli dicső emlékezete, de a halhafatlunságban társa : Jók.-ii hánt országszerte uralkodik, a mai napon bocsálotta ki lelkes hangú felhívását, mely következőleg hangzik : Emeljünk szolir.it c hét s/i'll<'ü'<'iritNiiiik! ( hit-ük < : ivlie ti magyar néni/cl <• két világító <»/!n]):íu:ik nliikjn'i 1 Allit-mk fel a szobrokat itt. h"l a nagysig e-ir.-íi fejledozni kezdetlek! Állítsuk fel a szobrokat ///, honnét világhódító útjukon megindultak! Állítsuk fel a szobrokat JYtiián, azon a helyen, a hol Petőfi és Jókai iskolázott, állítsuk fel azokat Petőfi halálának ő()-ik évében. Emelj ütik szobrot Petőfi és Jókainak! Xe azért, mintha az emlékezet és kegyelet elhalása vagy elhomályosodásától félnénk; ne azért, mintha a nemzetnek tett nagy szolgálatokat megjutalmazni akarnók, do emeljünk szobrot Petőfi és Jéikainak azért, hogy: a mélyen érzett habinak, tőlünk telhető kifejezést adjunk, hogy az elismert tartozást, habár csekély részben, lorójjiik. Emeljük fel a szobrokat, hogy: a jelen nemzedék érzelméről tamtt állítson a jövendőnek, s a jövő nemzedék példát vehessen az elmúlttól. Emeljük fel a szobrokat, hogy annak az ezer ifjúnak, kiket Pápán vezetnek be az ismeretek és tudományok titkaiba, mindig szeme előtt álljon a két nagy férfiú alakja s azoknak szellemétől megtermékenyüljön fogékony lelkük, buzdítást nyerjen mind arra, mit igaz, szép és jónak tartunk. ]ly érzelmektől áthatva és lelkesítve határozta el Pápa város társadalma a Petőfi és Jókai szobor felállítását, ily érzelmektől eltelve fordulunk mi, alulírottak is a pápai Petőfi és Jókai szobor végrehajtó bizottságának nevében mindazokhoz, kik a-- említett elhatározást helyesnek és jónak tartják, kérve: kegyeskedjenek bennünket feladatunk megoldásában adakozásaik és gyűjtéseikkel támogatni. Kérjük továbbá: méltóztassék u kegyes adakozás és gyűjtés utján befolyt összeget, a gyűjtök és adakozók nérjeyyzékéri'l együtt, legkésőbb folyó évi október hó végéig, Hermann Pái bizottsági péi.ztárnokhoz Pápára, (t'ay/ egyszerűen a Petőfi- Jókai szobor bizottsághoz Pápául megküldeni. Az adakozásokat hirlapilng fogjuk kimiig1 JUni. Kelt Pápán, július hóban.Fenyvisfy Ferenc;, Veszprém vármegye főispánja, a szobor bizottság védnöke, dr. Hegedűs Lóránt, or.-za'ggyülési képviselő, a szobor bizottság elnöke, Hamms Zoltán, a pápai Jókai-kör alelnöke, a szoborhizotlság társelnöke, (iyöri Gyula, gimnáziumi tanár, a szoborbizottság jegyzője. A szegényügy javítása. A társadalom minden rétegében találunk oly egyéneket, a kik létfeutartási szempontból vagy az államra, vagy embertársaikra vannak utalva. Ezen állapotnak különböző okai lehetnek, mint pl. fizikai, szellemi, erkölcsi és gazdasági. Fizikai okoknak nevezzük, ha testi fogyatkozás, szelleminek, ha a szellemi tehetség elvesztése vagy bénultsága, erkölcsi, ha iszákosság és kicsapongás, vagy végül gazdasági, ha elemi csapások, rossz termés stb. teszik a keresetet lehetetlenné. Tekintve, hegy a szegénység terjedésével az erkölcstelenség, a jog és vagyonbiztonság veszélye is egyenes arányban halad, minden államnak első rendit kötelessége a szegénység okainak kifürkészése és eltávolítása. Különböző államokban különböző módon igyekeztek a szegényügynek megoldására, miután a szegényeknek önmagukra való hagyása a humanizmus elveivel mindig összeférhetleunek találtatott. Első helyen említendők azok, a melyek a szegénység megelőzését célozzák, akár gazdasági intézmények, akár törvények által ; ilyeneknek tekintendők a munkaképesség fokozása, fenntartása, a kereseti alkalmak biztosítása, tőkegyűjtés könnyítése, muukásbizlosítások különféle módjai, segélypéuztárak létesítése, munkaközvetítő irodák felállítása. Mindezek mellett azonban nem zárkózhatik el az állam a közvetlen segélyezés elől sem; sem a magánjótékonyság, sem pedig a községek részéről történő segélyezések nem elegendők arra. hogy az állam munkáját e téren feleslegessé tehetuék. — Angliában a szegények ellátására szegéuyadók is vannak behozva, melyek az ingatlan tiszta hozadékára vannak kivetve, Franciaországban a színházak és a nyilvános mulatságok tiszta jövedelmének 10%-a, Svájcban hagyatéki és vállalati adók, hazánkban pedig némely kihágás után kiszabott pénzbüntetés és a községi pótadónak egy része fordíttatik a szegények gyámolítására. Hogy a magán jótékonyság, vagy a községi, vagy az állami segélyezés előnyösebb-e, úgy ellenük mint mellelük sokat lehetne felhozni, általában véve azonban hazai törvényeink igen helyesen oldották meg a kérdést, miután a szegények ellátását a községekre ruházták, mert kétségtelen, hogy a község ismeri legjobban szegényeit, valamint a szegénységük .ikát, szükségleteik mérvét s így az ez által történt segélyezés a leghatásosabb. Minthogy azonban nem minden kö/.ség bir éppen olyan íailinált, olyan gyor-an gondolkodó hány lett. mim akárinelwk társa, a kivil oggvütr h:i!o/oit a VI \ 11. kör lennének parkettjén. Panaszkodott az unalomról, a mi majd megöli, igen szellemesen gúnyolta a fürdő' publikumul és niegiria, hogy hí/.ik, jó s/int ölt stb. De valamennyi levelének a végén «>tt állt, hogy mennyire sóvárog vis~/a az egys/i-ni, csendé* h-áuyvári társaságba, a gesztem e-allé hü- lombjai alá . . . líarna, a ki -zeivlmes és ostoba volt, mint egy gunár. annyira örüli e/.eknek a s/.arkalábbeiüs leveleknek, melyek esak úgy lehelték ki magukból a ehypre illatot, hogy egy tótot se csukatott he erdei kihágá-érl, ha egy egész erdőt elloptak volna is. I!. A gyógy/.em; ihallatlan rossz fordítás) valami gavottol játszott és az eszplanádon ott sütkérezett a/, egész fürdő. De nem igen hallgatták az allektáló, Amerikái, Parist végigjárt cigányprímást, a ki kiállhatatlan tudott lenni erőltetett, pozó'r gesztusaival, hanem a fehér niészkőlörmelékes szerpentin útra néztek, a mely lomha íekervényekben kanyarodott föl a plató felé. Valami úrféle hajtatott föl egy négyesen. Valamennyi loruyett és monokli a szemek elé került (a Zinnburg leányok pláne távesővel néztek) és kiváncsiau találgatták, ki az a két gavallér, a ki a kocsiban ül. Végre Koszlolánszky Zsiga, a ki felső Magyarországon minden úriembert ismer, kisütötte, h igy a két Zsigor-zky litt igyekszik fölfelé. Mikor a kaiiyarulóuál befordult a könnyű jukker kocsi, a zene is elhallgató!, a négy lipiz/.ai pedig tajtékosan, megizzadva láncolt be a fonton. A nagyobbik Z-igorszky, a Herei, egyet káromkodott é- hamar leugorva, a lovakat cukorral traktálta és a lóértők mosolyával mustrálgatta: nyilván meg volt velük elégedve. A kisebbik, a Kázmér gyerek, lustán más/ott le az ülésről, unottan végig né/.ett »/. egé-/, környéken és bla/.irl, fanyar tekintettel, mint a kit semmi sem i/gat többé, eldobta féligs/.ÍH eigarettjét. Z-igors/,kv Herei utasításokat adott a kocsisnak, mire az visszafordult. Míg a nyárfák közt el nem tűnt a fogat, mindaddig utána néztek, aztán azt mondta az öccsének: •— Mindössze, ötven forintunk van, valakit okvetlenül meg kell koppasztanunk, mert így csak egy napig egzisztálhatunk. — Igazad van. De itt balek nehezen akad, mert ott látom Kosztolánszky Zsigát. Az egv ho.-zszal elöltünk érkezett be. Aztán lusta lépésekkel iparkodtak a zene felé, a hol a társaság, különösen a Neuwirlhék (nagykereskedő família a Lipótvárosból) izgatottan lestek n legl'risehb vendégeket. Az ismerkedést senki se bánta meg velük, mert a két Zsigorszky igen kellemes íiú volt. Hereit úri megjelenése és sziporkázó élcei telték rokonszenves-e, Kázmért pedig gúnyos, de mindig szellemes ötletei és az a biztos öiiludatu komolyság, mellyel kiröpítette azokat. A leányok határozottan Kázmért kedvelték, mivel egyiknek se udvarolt : hanem mindegyik elolt a másikat gúnyolta, egyébbként is igen érdekesnek tetszett hideg, kimért allűrjeivel. Este makaó járta, Z-igorszkvék ölszáz forinttal megkönnyebbítették a gyertyátdigeti vagyonos osztályt és Herei e/.en felül niegpumpolta L.avölgyi Aladárt is másnapig bagatell ötven forint erejéig. Másnap azonban elhajtatott és haza vitte a forintokat, meg a négyes fogatol a gazdájának, Deér Harnahásnak. Az öcs pedig ottmaradt zálogban. Egy kicsit akart foglalkozni Matilddal, a kiből kinézett ötvenezer forintot. Persze Kosztolánszky Zsiga nem tudta informálni ti felől, hogy Matildnak már vőlegőnye van, de nélküle nyaral. 111. Zsigorszky Kázmér kijárta a pesti iskolákat mindvégig és igen jól tudtak mulatni Matilddal. Matild különösen elemében érezte, magát, a hogy partnere akadt az unalmas fészekben. A platánsortól egész a kilenc hársig megtették napi sétájukat, már egy hete és azt vették észre, hogy nem idegenek egymás iránt, valami pajláskodás származott köztük az alatt a pár nap alatt.
