Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-08-06
Huszonhatodik év. 32. szám. 1899. augusztus 6. mm* ff « PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések ós hirdetési dljp.k a lap kiadó hivatala hoz küldendők. A lap ára: Egész évre (S frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. KfSy-eH K^ilm ílra IC Ur. Intendatiíra. (A polgármester úr figyelmébe.) «Intendalura.» Ez alatt a hangzatos : MII alatt új intézményt létesített városunk képviselőtestületének múlt hó 20-iki közgyűlése annak ötletéből, hogy a sziniügyek nhligi intézője a művészet üldözése terén iilejtett üdvtelen tevékenységéért felsőbb hatósági megsemmisítő ítélet alakjában megwilutkozó megrovásban részesült. A városi képviselőtestület belátta azt, hogy a kultúra i'harcosait nem lehet teljesen védtelenül iugyni az esetleg újból felszínre kerülhető ..k idékoskodás ellenében és ezért odaállí-.'itti az érdemes tagokból álló intendatúrát Mely a rendőrkapitánnyal egy rangban ellen• : :vi a színművészet közitjazyuláxi ügyeinek '•ij.ílis és megfelelő elintézését. Megvalljuk, sokkal jobban szerettük válna, ha a szervezeti szabályzat megváltozta; í.-ával akár ez az intendatiíra, akár a városi ":oiáfs IcizárMnijos, föltétlen jogot nyert •••iltia a színházi ügyek vezetésére. A ki MÍ •iinntatta, hogy teljességgel nem ért a dnház dolgainak tapintatosan helyes meg• I léséhez, az esett volna el egészen attól, ; "j,y ezekbe tovább is belekontárkodjék. olüsleges kölöncnek mire való akár a írosi tanács, akár az inteiulatúra nyakába pasztáin ? Azok a kiváló tagok azonban, kikből az új bizottságot a közgyűlés összeállította, s főkép az intendatiíra erélyérol és műszeretetéről ismert elnöke: városunk polgármestere, megnyugtatnak bennünket a felől, j hogy evvel a bizottsággal szemben egy j egyén nem játszhatja — ha ugyan ezután ; egyáltalán eszébe jutna— a kerékkötő sze-| repét. Ez a bizottság kétségen kívül fel- j adata magaslatán fog állani és a színháznak eddig a rendőri hatóság alá tartozott — inkább anyagi — ügyeit oly módon fogja vezetni, melyből világossá lessz, hogy a kultúrát kedvelő és a színművészet magasztos hivatását felfogni tudó város megbizá1 sából működnek. De ha már létesítettünk egy nem csupán hivatalnokokból álló bizottságot, mely a szinház alaki és anyagi dolgaiba düntőleg beleszólhat, akkor ne állapodjunk meg ennél az első lépésnél. Itt az alkalom, a legmegfelelőbb időpont, hogy ez az intendaturakiegeszit.se magát oly bizottsággá, mely míg egyrészt a színház ügyeinek szellemi részére is befolyást gyakorol, másrészt a közönség és a színház között közvetítő szerepet játszván, a hozzánk érkező színtársulatnak a megélhetést biztosítsa. Itt az ideje, hogy az inlonilatura új intézménye körül létesüljön az általunk évek óta egyre sürgetett szín ügyi bizottság! Mert az intendatiíra nem léphet, fel azzal, az igénnyel, hogy a színtársulat szellemi ügyeire határozó befolyást gyakoroljon Ezt megfelelő ellenérték nélkül valóban nem kívánhatja, ellenérték pedig semmi egyébb nem lehet, mint a mit fentebb jeleztünk: biztosítania kell a szin társulat egzisztenciáját. II >gy mást ne említsünk: a bérletgyüjtést kellene magára vállalnia s csak ha legalább ennyit megtesz a színtársulat érdekében, igényelheti, hogy tagok szerződtetésére műsor megállapitására s hasonló szellemi ügyekre befolyást gyakoroljon. Az in te n dal ú rá t ól azonban ily irányú terhes működést ne kéljünk. Elég nagy, valóban hálára érdemes szolgálatot végez az a kultúra érdekében, ha közigazgatási jellegű hivatásának eleget tesz. Más jellegű hivatásának pedig úgy felelhet meg legkönnyebben és legkényelmesebben, ha keretét, kibővíti és — míg a hivatalos város részére megmarad intendatúrának, addi l a nagy közönség számára átalakul 'Ziniiipji bizullsáipjá. Nem ok nélkül ajánlottuk igénytelen sorainkat éppen az intendatiíra vezetőjének ügyeimébe. Tőle várjuk, hogv az intendatúrát szinügyi bizottsággá lógja kiegészíteni ennek tagjaiul behiván olyanokai, kde \\\'\<z Í egyrészt szín művészethez is értenek, másrészt városunk kultúrája érdekében agilis A csatatér sirdombja. Kügyre fakadt az ág, kihajtott a lombja A puszta sír lelett, A hanton meg apró vad virágok nőttek, Pedig nem ül lette szerető kéz őket, Xcm hullajtott rajok senki se könyeket. Olyan nyugodalmas csend van körülötte, Xéma most a puszta. Még a pacsirta is, hogyha idetéved, Szinte félve töri meg a csendességet, A mint zsolozsmaként dauáját dalolja. Olt lent meg a sírnak horpadt hantja alatt Csendcsen piheuuek Névtelen hősei a dicső csatáknak, Drága halottjai a magyar hazának, A magyar seregnek. Csendesen alusznak odalent a sírban És álmodnak szépet. Álmodják dicsó'uek ezt a szép országot, Régi fényével a magyar királyságot, Gazdagnak, boldognak ezt a magyar népet. Aludjatok szépen ; Álmodjátok tovább Azt a dicső álmot! Minek tudni néktek, bogy a miért annyi Vérnek kellett folyni, szívnek meghasadni, Hogy tiporják lábbal azt a szabadságot '.' Aludjatok szépen ! Álmodjatok tovább Egymásra borulva. A mi lengödésünk ne lássátok ti meg, Régen porrá vallott honfiú szívetek Vérkönyeket sírna, meghasadna újra. Aludjatok szépen ott a vadvirágos, Horpadt hant alatt ! Csak fájna az néktek, hogy ha megtudnátok, Hogy a ti véretek, hogy az unokátok Szájjal hadakozó, hízelgő korcs maradt. Leszáll az alkonyat. Halkan jár a szellő A puszta sír körül. Ott lent meg a hősök lassan porladoznak, Es lelkük, éjében az örök álomnak, Houfiszerelemben megégve üdvözül. Istvánt! Reo János. Regény, a mi nem sikerül. — A »I 1 á p a i L a p o k» tárcája. — Irti: Alapi Gyula. I. Matildnak már akkor is voltak bo-v-ánandó bűnei, mikor Kéri Barna belezöldült határtalan, bolond szenvedéllyel. Ezt tudta mindenki a kaszinóban, csak Barna nem hitte el. A logikája s/örnyii egyszerű volt, abból indult ki, hogy a ki >zerenesétlcu a játékban, az föltétlenül szerencsés a s/.-iv. lemben. Barna pedig ölkrajeáro* tarokkban egy este busz forintot is elve.-ztett abban a boldog tudatban. : hogy Matild halálosan szerelmes belé. Bizony egy kicsit sántított az okoskodása, a I mennyiben igen sóiéi volt még a tarokk partiban, mert öt tarokkra is mondott négy királyt, sőt ultiI mót is a szerencsétlen. Az öblös hangú esperes I pedig természetesen mindig „megellenezte." Maliid —- a ki egészen árván maradt — a nénje famíliájával Karcagh Gyuláékkal Gyertyánligetre ment fürdőzni, a hol a szezon alatt a svihákok ütik föl tanyájukat. Barna nem kisérhette el őket, mert a tótjait csak egyedül közigazgatta, a segédszolgabiró is, a gyakornok is elment szabadságra, csak maga volt a főszolgabírói hivatal az öreg Xagy Miklós bácsival, az írnokkal, meg a Péter hajdúval. Hanem mindennap irtak egymásnak levelet Matild uem töltött hiába két telet Budapesten,
