Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-07-23
hadviselés idejében Pázmándi ú't inkább futárnak és kémnek használta, küldözvén egyik táborbői a másikba. () vittomog legelőször PestrePázmándinnk a hírt, hogy Porozol Mór s Görgői [Izóránál Roth és Philippovies osztrák császári tábornokok 10 ezer főnyi sói-egét elfogta és lefegyverezte. A pákozdi ütközet előtti napon szept. 2N-dikán, midőn Kossuth és Pázmándi Pestről kijővén a magyar tábort belovagolták, buzditván és lelkesítvén őket a bekövetkezendő ütközetre, a kíséretükben levő több pesti fiatal íróval szintén jelen volt. Vas Gerebennel este odajött tábortüzemhez : „Hogy vagvtok".'- kérdezek. Megvolnánk jelelem, de a húst, melyet kaptunk, nem használhatjuk, nem levén semmi edényünk, hogy megfőzhetnénk, azután mindjárt megtanítottak bennünket, hogy miként kell a zsivány pecsenyét edény nélkül elkészíteni, rövid idő múlva meg a martouvásári táborban találkoztam vele nagy eső szakadásban, a mint arra keresztül ment. Ezután elváltak ulaink, én mentem, merre a bábom árja sodort egész a komáromi kapitulációig. A háború lezajlása után Kis Gábor Tarozi Lajosnak és magynri Kossá Sámuelnek közbejöttével a félreeső gvönki négy osztályú, akkor még német gimnáziumba ment tanítónak. Ide vitte feleségül Osváld Krisztinát. Innen csakhamar Pápára, elébb gimnáziumi, azután thoologiai tanárnak. l.S'iS-lian Losoncra választották meg lelkésznek, hol lelosége elhalván, másodszor nősült Tóth Máriával, most hátra hagyott özvegyével. Innen l*i)*-ban Tatára lön papunk megIIÍVM, hol az egyh. megye esperes! hivatalát is közmegelégedéssel viselte. Tatáról INT^-ban néhai Liszkai József lemondása után Pápára lett nieeva'lasztva, hol hivatalát egész haláláig tisztelet és szeretettel környezve viselte. Mint papol az ötvenes években, tanár korában szerette meg a pápai kö/öiiség, a midőn még fiatal erővel és hévvel az akkori nyomasztó politikai viszonyok között a esak templomban hullható hazalias, de béketűrésre intő beszédeket tartott. Ez időben történt, hotry egy alsóvárosi valami Czupor Horváth nevű gazda embert, mivel ellenállást próbált meg, a z-uudárok annyira agyon szurkáltak, hogy sebeiben hamarosan meghalt. Ezt, mint pap Kis Gábor temette el, s a halott fölött mondott, s az egész közönséget zokogásra indító beszédjéért valaki föladta. A zsandártiszt elakarta fogatni, de s/oronoM : jéro ekkor volt egy derék magyar érzelmű tekintetet vetett rám, aztán hosszan, merően nézett szemeimbe s úgy ismételte a kérdést : Mi lett belőle '! Észrevettem, hagy nagy megerőltetésébe került ez a kérdés; láttam, hogy megreszketett bele, láttam azt is, hogy mikor elfordult, nagyon csillogó, talán bizony könnyes volt a szeme. E közben a gyönyörű est többeket is felesalt a szalonból a fedélzetre, kik külön-külön csoportokban bámulták az éjszaka fenségét, az elmaradozó gyönyörű tájrészleteket, esak azután, mikor a hűvös i-sti -zello' is megjött a zebegényi hegyek mögül s neglibegtette a fedélzet fölé vont vászonpouyvákal, s a mamát ez a .-zellőeske a hajó védettebb helyére vonulni kényszerítette, akkor mondhattam el annak a szomorúan boldog asszonynak arra a kérdésre a fel eletet. — Emlékszik-e még a múlt farsangra, mikor .a Kováiban utoljára táncolt a Pistával'! — Etulékszik-e '/ — Mit igért neki V — Nos, hát onnan kezdem a történelet . . . Az után a mulatság uíáu került felénk a fiú, telve ambícióval, telve a boldog szerelem minden érzésével, telve a legszebb reményekkel, a melyek szinte ihletté telték a lelkét, hogy ecsetjével befejezhette azt a pasztelt, a mit talán kegyed is látott, s a mely meghozta neki azt az ösztöndíjat, a mivel kijöhetett közénk, s a mi lehetővé tette neki, hogy legalább a Pere Laebaise alatt egy szűk kis atelierHtuhlrichterünk (íobiriínk) valami Radó nevű lutheránus uri ember, ennek közbenjárása aztán őt megmentette. Papi hivatala mellett mind az egyházmegyénél, mind a kerületnél folyvást többféle bizalmi hivatalokat is viselt. Mint egyházi iró a prot. egyházi és iskolai lapok több évi folyamaiban dolgozott. Nevezetesebb gyászbeszédeit és imádságait pedig a papi dolgozatok cimű vállalatban lehet föltalálni. Mint ember, barátkozni szerető és kedélyes társalgó volt, mint családapa gyermekeinek élt, mint gazda cs hivatalnok egész a pedánsságig rend és tisztaságszerető, szóval olyan egyén, kinek halálával mindenki vészit. l)c hát végre is meg kell nyugodnunk, mert a természet folyásán keVlelhetlen szükségesség uralkodik, a természet kebelében nem dobog szív az ember részére. A természet törvénye hajthatatlan erőszak, millió és milliók imája sem képes azokon a változásnak még csak árnyékát sem l'ölidézni. Te túl vagy már, nincs kétség útadón! Követni jogunk! B. F. * Villáinsobossóggol járta be városunkat a minden körben egyaránt tisztelt lelkipásztornak váratlanul bekövetkezett halála. A magas életkora dacára még mindig tetterős és buzgóun munkálkodó férfiú halála megdöbbenést idézett elő s igaz részvétet keltett. Halála súlyos csapás egyházára, melynek évtizedeken át volt híí pásztora, az iskolára, melynek nem volt Kis Gábornál buzgóbb gondviselője, s az egész városra, mely a közért lelkesülő önzetlen polgárát siratja benne. Elhunytának hírére azonnal kitűzték a gyászlobogól összes középületeinkre. A család a következő gyiíszjolentést'adta ki : „Alulírottak fájdalomtól megtört szívvel jelentik a maguk, valamint a közelebbi és távolabbi rokonok nevében, hogy a forrón szeretelt férj, apa, ipa és nagyapa Kiit Gábor, pápai ev. ref. lelkész, egyházkerületi taiiácsbiró, főiskolai gazdasági és igazgatóanácsos, megyebizottsági tag, városi képviselő, életének SO-ik, tanári és utóbb lelkészi pályájának f)0-ik évében végelgyengülés következtében f. hó 18-án esti :1 fi órakor rövid szenvedés után elhunyt. A boldogultunk poi-részci f. hó 20-án d. u. 4 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint az alsóvárosi sírkertben örök nyugalomra tétetni. Pápa, 1S99. jul. 18. Áldás drága emlékén, béke porain ! Tóth Mária mint hitves. Ernő, Mari Szántó Jánosné, Tivadar, Lujza, Ödön, Vilma Seregély Gyuláné, mint gyermekei. KisEruö'né Szügyi Erzsébet, Kis Ti vadamé Kósa Karola mint menyei, Szántó János, Seregély Gyula, mint vejei. Kis Béla, Jolán, László, Margit, Szántó Kálmán, Irén, Gizella, Kis Károly és Gábor mint unokái." Csütörtökön délután volt a temetése. A ravatal az ev. ref. templomban volt Jelállítva, melynek egyszerűségükben imponáló fehér falait gyászkárpitok borították. A kijelölt időre a templom zsúfolásig megtelt gyászoló közönséggel. Ott voltak az elhunytnak hívein kívül az összes Jelekezetek képviselői s társas életünk minden számottevő alakja s a városi lakosság minden rétege felekezeti különbség nélkül. Valóságos virágerdő borította el a ravatalt, a koszorúk nagy seregétől nem is lehetett látni a koporsót. A koszorúk szalagjairól a következő feliratokat olvashattuk : A Dunántúli ev. ref. egyházkerület — közgyűléseink buzgó és hü munkásának. A pápai ev. ref. egyházmegye — tisztelete és szeretete jeléül. A pápai'ev. ref. gyülekezet — szerelett lelkészének. Kis Gábor emlékének — D irányi Ignác. Az ev. ref. főiskola — igazgatótanácsosának. Az egyházkevületi leánynevelő intézet — egykori elnökének A pápai ev. ref. nőegylet — szeretete jeléül. A pápai takarékpénztár — igazgatósági tag}ának. Ali. polg. leányisk. tantestülete — tisztelete jeléül. Igaz tisztelőjétől. Neje és gyermekei: — A felejthetetlennek. Édes jó atyjuknak — menyei, vejei és unokái. Az ov. ref. énekkar által előadott gyászdal vezette be a szomorú szertartást, s ezután Szekeres Mihály esperes, takáesi-i lelkész mondott megható búcsúztatót, melynek végeztével ismét J'elhangzottak a dalárda énekének szomorú hangjai s megindult a hosszú menet az alsó-városi sírkertbe, hol ]'ikár Vince la polcafői lelkész imája után örök nyugalomra helyezték a megboldogultat. A temetésen Antal (bíbor püspökkel ós Czike Lajos kir. tanácsos, főiskolai gondnokkal ben művészetének élhetett s közvetlen benyomások alatt tanulmányozhatta a párisi műremekeket s a világváros termékenyítő, izgalmas életét. A Café dc La Paix-beu volt az első találkánk, soha se felejtem el azt a boldogságot, a mivel az a messze vidékről jött ember a nyakamba ugrott, s azt a bőbeszédűséget, a mivel előadta terveit s kiszínezte előttem a jövő reményeit. Gyönyörű tervei voltak, a melyek azonban mind egy név körül fűződtek. Ez a név pedig épp kegyed előtt lessz talán legismeretesebb. ' A szép szőke asszony az ajkába harapott, hogy kiserkedt belőle a vér. Izgatottan kérte a folytatást. Mindennap együtt voltunk, lassan-lassan kezdettek a (ervek valóvá is válni, mert a fiú szépen haladt s egy napon meg különös örömmel újságolta, bogy az „Illustration" ötszáz frankot (izélett neki egy alkalmi vázlatért. Nos és ilyen diesekvése alkalmával mindig elővett egy kicsi kis levelet a zsebéből, hogy — megcsókolja. Azok a levelek pedig csaknem mindennap a posta friss kelti bélyegzőjével voltak lebélyegezve, láttuk hát, hogy valaki ott az elhagyott messzeségben nagyon sűrűen gondol reá. Egyszer azután nagyon szótalan volt s vagy egy hétig nem is jelent meg a bohém-tanyán, a mikor pedig közénk jött, rettenetes siralmas volt az ábrázatja. Nem is soká maradt köztünk, vágyott ki a szabadba, valami megmagyarázhatatlan érzés űzte ki az utcára, talán bizony felejteni akart. Elkísértem. A Madelaine előtt tértünk le a Boulevard nyüzsgő emberáradata közé, miközben karját a karomba l'űzte, rettenetes keserű hangon adta tudtomra, hogy még a napokban elutazik haza s felkeresi önt, bájos nagyságos asszonyom, s megkérdezi kegyedtől, hogy meddig is tart hát a Ieányj hűség ! ? ... I Kíváncsian fakgattam, majd vigasztalni is próI háltam, miközben kocsit szólított elő s kért, hogy I j'li.H'k vele az atelierjéhez, olt majd elmond mindent. Nos léhát, ott tudtam meg, hogy azok a kis levelek mind kegyedtől jöttek onnan messze a mi közös szülőföldünkről a Tisza mellől, némelyiknek még a címzése is csak úgy plajbásszal volt a borítékra hevenyészve, a tartalmuk pedig forró szerelemről beszélt annak a szegény, árva fiiinak, a kinek csak egy volt a gondolata, egyetlen egy volt a vágya, hogy valamikor boldoggá tehesse azt, a kit olyan igen nagyon szeretett . . . A legutolsó levél pedig nagyou rövid volt, csupán azt kérte benne kegyed, hogy küldje vissza mind a leveleit, mert fél valamitől, de azt maga se irta meg mitől . . . Ez a levél űzte, ez gyötörte éjjel-nappal, míg elhatározta, hogy visszatér. Pataky Pista azutáu csomagolt s még az éjjel otthagyta a Szajna parti metropolist, rám hagyva néhány függőben levő ügye elintézését, meg egy kis akvarell-képet, a mit az utolsó napok gyötrődései
