Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-07-23

Huszonhatodik év. 30. szám. 1899. julius 23. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Blegjelenik minden vasárnap. Szerkosztőség: Jókai Mór utca Sáfi Kiadóhivatal: E Goklbei-K Gyula papn-kereskedése, Főtér. i Felelős szerkesztő: Az adótárgyatok után. Huszonhat napi munka után véget értek az adótárgyalások. Az eredményt, hogy t. i. a harmad osztályú kereseti adó végösszegében a mfiit évi összeggel szemben emelkedés vagy csökkenés mutatkozik-e, ma még nem tudjuk, de annyit már is nagy örömmel konstatálunk, hogy a javaslatok elkészítése és közzététele nyomán az egész városban támadt nagy aggodalmak teljesen elenyésztek. Pedig a tárgyalások megkezdése előtt ii/. aggodalomra, valóban nagy volt az ok, s a. mindenfelől hangzó panaszok épenséggel nem voltak alaptalanok, de még túlzottak sem. Általánosan ismert dolog, hogy városunk gíizdasági viszonyai az utóbbi időkben jelentékeny mértékben rosszabbra fordultak, terheink napról-napra aránytalanul szaporodnak, s íny a polgárok adózó képessége csökkent. Ennek ellenére azonban a| javaslatokban alig volt 1—2 tétel, a mely! a régi adóval szemben emelést nem j kontemplált volna, s igen gyakoriak vol-j tak a 2 — .'HJ0"

(J-os emelések is. Nagy sére-! lem volt az adózókra nézve a több cimeu , megadóztatoltak elkülönített tárgyalása is, s általános volt az elégedetlenség. Es most, hogy az adótárgyalások végeti értek, a panaszok elnémultak, a sérelmek j orvosolva vannak, s a, kedélyek minden izgalma, a magas fokra hágott elégületlenség elcsendesült. Mikor o héttel ezelőtt az általánosan felhangzott panaszokat lapunk is tolmácsolta, kifejeztük azt a reményünket, hogy az adókivető bizottság ti pénzügyigazgatóság igazságtalan és indokolatlan eljárásával szemben ismerni fogja kötelességét, s ma igaz örömmel és megelégedéssel említjük fel, hogy a bizottság összes tagjai nemcsak hogy felismerték ezt a, kötelességüket, de ennek fényesen meg is feleltek. Páratlanul izgalmas és fáradságos önfeláldozást igénylő munka volt a/., a mit ez a bizottság teljes önzetlenséggel és minden dicséretre érdemes pártatlansággal végzett. A kincstári képviselő túlzott és minden reális alapot nélkülöző kövi-telés-iive] szemben esetről-esetre nagy lelkiismeretességgel kereste és meg is találta az utat arra, hogy a kincstárnak érdekeit összeegyeztesse az adózó polgárokéval s összhangot teremtsen olt, hol csak mesterséges úton, semmivel meg nem indokolható hivatalos túli uzgalom tudott ellentéteket felidézni. Es valósággal kemény csaták, izgalmas szótusák folvtak a tárgvalá^okon. melyeken a bizottságnak erélyes és a viszonyok alapos ismeretére valló igazságos eljárása mindvégig dominált. Előfizetések és hirdetési dijp.k a lap k i a d ú h i v a t a 1 á hoz k ü 1 d e n d ö k. A lap ára: finesz évre. Ii irt. félévre ii frt. iintrvedévre 1 frt öt). Nincs rá ugyan formális megbízásunk, de meg vagyunk róla győződve, hogy az egész város polgárságának érzelmeit tolmácsoljuk, ha köszönetet mondunk albizottság minden egyes tagjának buzgó, igazságos és erélyes eljárásáért. Az összes adózók őszinte hálájára tette magát érdemessé a bizottság s mi büszke örömmel emelünk kalapot előtte. Kis Gábor A pápai reform, egyház lelkésze meghalt folyó hó lS-ilikáu, igen hirtelen, minden szenvedés nélkül. Született Adandón, Somogy megyében lsl'.i. október 20-dikán, tehát élt so évet. Atyja Kis Dániel iskolatanító Pápára hozta tanulás végett 12 éves knrá'iuii, a tiiikor i< Ivleléuyi Sándor volt a klasszaim direktor, a mint akkor a gimnázium igazgatóját neveztek. Itt a gimnáziumot, a filozófiai kurzust, a jogi é- theolugiai tanulmányokat folyvást kitüuíí sikerrel végezvén, az akkori gyakorlat szerint, mint végzett tlieolo»'ti>t, a poétikába praeeepiornak bent nianisztuiiák, ezután főiskolai ellenőr es utóbb szenior lett, ezen főiskolai két hivatala mellett a mallie/ismik volt segédtanára a lilozoliai kurzusban. Is l'i 7-ben a kollégiumban tanulmányait végezvén. 1

s J^-biui Pázutándy Délieshez, az akkori képviselőim/ elnökéhez, ennek gvcrinekei mellé ment nevelőnek. De a -]•*—ik év uem volt alkalmas ti csendes, nyugalma- há/i élethez, miért is az ezen év tavas/áu már kezdőd" Egy arcképhez. A kis Hanna második Születése napján: Nemde, sikerült a kép '! Fgy-c, milyen nagy lány '! Nemcsak nagy, de ügyes is, Okos, engedelmes ; Egész áldott nap' sürög, Rakosgat és rendez. A cseléddel takarít Reggel a kis fürge, Bútoron a porszemet Sehol meg nem tűrve. A mamának délelőtt Segit sütui-fó'zni ; Nem lehetne különben A sok munkát győzni! S mig mamája foldoz, köt, Avagy varr a gépen — Pici öccsét Jenőkét Mulattatja szépen : „Hallgass, drágám, me.-élek, Itt a könyv, a képes.' Csitítgatja : „Szeretlek, Ne sírj, Jenőm, édes ! A jó Isten tartsa meg ! Derék lány a Hanna, Szüleinek édesebb Mint az égi manna. Bléry Károly. Modern boldogság. — A «Papai Lnpok» eredeti tárcája. — Irta: Paur Ödön. Hárman ültünk az „Iris" fedélzetén. Két hölgy, afféle régi ismerősök, a kiket éppen a véletlen vetett utamba, s jó magam voltam a harmadik. A hölgyek egyike, az éltesebb volt a mama, a fiatalabbik pedig a leánya, ki szinte fiatal asszony, még pedig bóditóan szép szőke s — állítólag szintén boldog — asszon}'. Ok is Bécs felé utaztak s a gyönyörű nyári est felcsalta őket a fedélzetre, akár csak engem, s ott töltöttünk el néhány igen kellemes percet, a visszaemlékezések egész raját elevenítve fel emlékezetünkben. A hajó éppen a Visegrád fölötti szoros Duuába futott be, jobbról a houti hegyek elfogták a kilátást, balról azonban annál felségesebb panoráma tönt elénk, a mint a pilisi hegyek ormait megaranyozta a kelő hold, a melynek aranyszínű -ugárkévéi - a csillagok miriádjainak rezgő fénye megtörve reszketett előttünk az ezüstös víztükör fodrozó hullámaiban. Jó ideig némán, szinte megittasulva néztük a gyönyörű képet, a melyet még hatásossabbá tett az a néma csend, a mi a tájra borult s a melyet c-ak a hajó kerekének monoton zakatolása zavart, a mi fölött szinte, boszankodtunk is egy kicsit. Az éltesebb hölgy, a kire úgy látszik, már kevesebb hatással volt az est hangulata, törte meg a csendet, s szapora beszéddel néhány perc alatt szinte évek történetét mesélte el odavetett szakadozott mondatokban. Tőle tudtam meg, hogy Bécsből tovább utaznak a vadregényes Reichenhall felé, hova néhány nap múlva a vő is követi őket, a kit egyelőre az üzleti ügyek tartottak vissza abban a tiszaparti mezővároskában, a hol valamikor magam is a boldog gyermekkor miuden álmát keresztül álmodhattam. A régi ismerősökről is esett néhány szó s az a gyönyörű szőke fej is felénk tekintett egyszer, mikor a mamája azt kérdezte tőlem, hogy hát a Pataky Pistáról nem-e tudok valamit ? — Mi lett belőle ? Ugyan mi lett volna más, csendes, nagyon csendes ember. Ilka volt a szőke, fiatal asszony neve, fürkésző