Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-06-25
lS ( j;i. június 25. érdekei parancsolnak: a haza igaz szeretetét, a közügy önzetlen szolgálatát, lelkesedést mindenért, a mi szép és nemes. így iparkodjék tisztultabb világnézetet teremteni s irányt- adni a közvéleménynek, mely különben nem jóra foidítja nagy hatalmát. Korunkat joggal nevezik a haladás korának. Az utóbbi időben sok oly irány nyílt meg előttünk, melyet eddig alig ismertüuk, sok nemes és szép eszme született korunkban; de kétségtelen, hogy e lénynek árnyoldala is van. A mai generáció sok oly csábításnak vau kitéve, mi apáink előtt ismeretlen volt. Az élet sok olyanra rákényszerít bennünket a mit magunktól alig tennénk: annál szükségesebb, hogy az iskola korán beoltsa növendékeibe az igazán szépnek, az igazán nemesnek a tiszteletét; annál szükségesebb, hogy az iskola ne hivatalnokok gyára, hanem tiszta lélekből való emberek, hogy jellemek képző intézete legyen. Az eredmény, mit anyagi téren elérünk s a haladás a mit napról-napra tapasztalhatunk, csak úgy lessz fennmaradásunk biztos biztos záloga, ha a mellett jellemünk tisztaságát is megőrizzük. Tiszta jellemekre sohasem volt nagyobb szüksége ennek a nemzetnek, mint ma, midőn a jog, törvény és igazság álláspontjára helyezkedve megakarjuk teremteni a jövendő Magyarországot. Ám lássa el az iskola minél több ismerettel a maga tanítványait, mert az élet sok ismeretet, sok tudást kivan; de tegye hitévé, meggyőződésévé, hogy a tudomány jó erkölcs nélkül, tiszta jellem nélkül mit sem ér; sokszor iukább árt, semhogy használna. A csak nemrégiben kiadott tanterv különös gondot fordít a jellemképzésre. Legyenek rajta az iskola emberei, bogy ezt a szép célt el is érje, a szép tervet meg is valósítsa. A pályaválasztásról akarunk még röviden megunlékezni. Az volna jó, ha a pályaválasztásnál minden más szempont mellőzésével csupán az jöhetne tekintetbe, hogy mi felel meg leginkább az ifjú egyéni hajlamaiuak és egyéni képességeinek. Mindenki tudja, hogy ez az életben másként van. Nem az határoz a pályaválasztásnál, hogy kinek mire van hajlama és képessége, iukább külső körülmények, •» szülők társadalmi állása, anyagi helyzete stb. döntenek, innen van azután az a sok anomália társadalmi életünkben. Ma a hivatalnoki pálya gyakorol különös vonzó erőt ifjaiukra. Nem is csoda, hiszen a kenyér, melyet a pálya ád biztos és nyugdíjjal is jár. Ki venné rossz néven, ha az apa fia jövendőjét ily módon akarja biztosítani? A baj csak az, bogy mináluuk az a hivatalnok, a kinek S()0 frt fizetése van, épen úgy akar élűi mint az, a kinek kél sőt három annyi a fizetése. Ha tehát hivatalnoki pályára lépünk, hol a megélhetés még a pihenés óráira is biztosítva van, de a hol valami nagy jövedelemre soha sem számíthatunk, szoktassuk rá gyermekeinket arra is, bogy tudjanak kevésből megélni. Ne a gondnélkül való életre, a biztos ellátásra neveljük gyermekeinket, hanem a becsületes küzdelemre, a megfeszített munkára. A kereskedői és iparos pályák, miktől uálunk a jobb családok szinte irtóznak, talán több küzdelemmel, nagyobb munkával járnak, de annyival több anyagi jóléttel és függetlenséggel is kecsegtetnek. Negondoljuk azért, hogy csak az élhet jól és kényelmesen, ki hivatalnoki pályára lép, illetőleg ne a kéuyelmet, a biztos jövőt nézzük, mikor gyermekeink pályaválasztásáról van szó, inkább azt: hogy biztosíthatunk számukra leginkább erkölcsi éi anyagi függetlenséget? A hivatalnoki pályára való lépés egyebek közt azért is megfoufolaudó, mert egyik-másik szakban szinte túltermelés észlelhető s úgy nehéz az előhaladás. Két pálya van, hol kevés az ember: a tanári és papi pálya. A kiben van kedv és hajlandóság e két pályára, itt még boldogulhat s élvezhet annyi függetlenséget, a mennyit más pályákon alig élvezhet. Különben: ueveljük gyermekeinket erős akaratú emberekké, akkor nem kell sokat törődnünk a pályaválasztás nehéz kérdésével. Beceafichi lemond Nineltáról s ezt Írásban ;slja Auatoliónak, a ki holnap reggel amúgy is erős •Ijdalmat érez majd a szive körül, azután meghal! . . • Anatolió élvezni akarta az utolsó hajnalt. Tovább bolyongott tehát, a mig nem virradt. Akkor a.-nián elment újra (romiratohoz. — Már megint itt van? —hangzott a nem épbarátságos üdvözlés. — Igen, itt vagyok és tudtára adom, Ninelta s/abad. — Szóval, kereshetek megint férjet a számára ? — Engedje ezt át csak Ninettáuak. A leáuy közben bejött a szobába és mikor iJieghallotta e szavakat, így kiáltott fel: — Iia én választhatok, akkor . . . akkor "siiatolió . . . téged. — Az enyém lennél, Niuetta? 0 jaj nekem; miért kell meghalnom ? ~ Meghalni? — kiáltott a leány, Gomirato pedig ekként csitítgatta: — Ne hallgasson rá, meg van zavarodva! Anatolió pedig sietett el e házból, kocsiba vetette magát, hogy annál gyorsabban érjen Bartinibez. — Itthon van a tanár úr? — kérdezte a •dolgától. — Sajnos, nincs. — Hol van? Beszélnem kell vele! — Lehetetlen. Ma éjjel bevitték az Őrültek l'ázába. Meg akart ölni mindnyájunkat, mert - úgymond — mindnyájan meg vagyunk mérgezve . . . És Anatolió rohant vissza Ninettához. A főiskola ellen. Kínos feltűnést keltett városunkban a Pesti ÍJirlap f. hó líl-iki számában megjelent egy közlemény, melynek nyilvánvaló rosszakaratú célja az volt, hogy a főiskolának mocsoktalan nevét — igaz ok nélkül — a nyilvánosság előtt meghurcolja. Hogy közönségünk a dologról teljes tájékozást szerezzen, itt adjuk először is egész terjedelmében a P. Ií. közleményét: — ( Véres dohjok a pápai ev. ref. főiskolában ) Megbízható kézből egy levelet veszünk, mely a pápai ev. ref. főiskolában történt s úgy látszik a nyilvánosság elöl nagy gonddal elvont két, nagyon is feltűnő eseményről emeli föl a leplet, l'gy adjuk, ahogy vettük : „A pápai ev. ref. főiskola komoly csendjét folyó évi áprilisban fegyverropogások zavarták meg. Mivel a „Dunántúli Prot. Lap", a mely pedig ott szerkesztődik a főiskola tőszomszédságában, az esetet agyonhallgatta: jónak látjuk azt nyilvánosságra hozni. Az egyik esetben egy ifjú maga ellen emelt fegyvert. Sebéből egy hét alatt felgyógyulván, a tanáii kar elutasította, a városból kikísértette. Helyesen tette; életunt ember nem való tanulónak. A másik esetben egy V. osztályú tanuló revolverrel lőtte agyon I. osztályú lakótársát. Kis Ernő igazgató, méltó fölbáborodásábau, világi hatóságnak adta át a lövöldöző ifjút, ahonnan azonban Faragó tanár kezessége mellett 2 nap múlva szabadon eresztették s a protektor szárnyai alatt, mint magántanuló most itt lappang a főiskola falai között. Micsoda igazság ez ! Á ki más életét oltotta ki s porig sújtotta a szerencsétlen szüléket, kisebb bfínös volna, mint a ki maga ellen emelt fegyvert? Azt mondják, a fegyver véletlenül sült el. Nem bibetjük el. Az a revolveres ifjú pökhendi, hencegő természete miatt tauulótársai előtt nem rokonszenves alak. A múlt évi szünidő alatt szegény iparos apját, midőn ez részegeskedéseért dorgálta, tettlegesen bántalmazni akarta s akkor hazulról távozva, szüleivel minden összeköttetést megszakított. Az volt a szerencsétlen áldozat bűne, hogy karácsonyi szüuidó' után a szülék egy kérlelő levelét vitte a rosszfiúnak, — ezért kellett neki meghalni! Igazságot kérünk, főiskolai gondnok urak ! Egy apa." Olvasóink bizonyára emlékeznek az esetre, melyről itt szó van. Annak idején lapunk is megírta azt a, végzetes szerencsétlenséget, melynek főiskolánk egyik ifjú növendéke esett áldozatául. A tettnek szerencsétlen elkövetőjét a rendőrség elfogta, a vizsgálóbíró azonban — a szándékosságot teljesen kizártnak látván — rögtön szabadlábra helyezte. Azóta meg is indította már ellene az eljárást a veszprémi kir. törvényszék „gondatlanságból okozott emberölés vétsége" cimén, ami tudvalevőleg nem dehonesz'átó bűncselekmény. A főiskola tanári kara ugyanígy látván a dolgokat, nem akarta a szerencsétlen ifjút, ki egyike volt legjobb tanulóinak úgy viselet, mint előmenetel tekintetében, a kétségbeesés örvényébe taszítani, eltiltotta ugyan az iskola látogatásától, de megengedte, hogy év végén magánvizsgálatot tegyen. (E vizsgálatot éppen tegnap állotta ki jeles sikerrel.) Ezt a minden izében humánus eljárást ily bárdolatlan módon bírálat tárgyává tenui s egy olyan eset alkalmából, mely, sajuos, nem ritkítja párját, az iskolát meghurcolni akarni, oly eljárás, mely mindennek inkább nevezhető, mint tisztességesnek. Hogy mennyire nem érheti a főgimnázinmi tanári kart a lanyhaság vádja, bizonyítékául szolgálhat az a tény is, hogy Németh Antal dr., kir. főigazgató, ki éppen a szerencsétlenség megtörténte idején végezte a főgimnáziumban hivatalos látogatását, az esetet oly sajnálatos balvégzetű véletlennek nyilvánította, melyért az illető ifjúnak még az intézetből való eltávolítását sem tartotta volna szükségesnek, a mit azonban az az intézeti törvények elleni vétség, hogy puskája volt, tesz megokolttá. A főiskola tanári kara ez ügyben különben a következő helyreigazítást küldte bc a Pesti Hírlap szerkesztőségének : Helyreigazításul. A Pesti Hírlap f. hó lü-iki számában „Véres dolgok a pápai ev. ref. főiskolában" c. alatt jelent meg egy közlemény arról, hogy a főisk. egyik volt V. oszt. tanulója, ki még ápr. 23-án I. o.-beli lakótársát vigyázatlanságból agyonlőtte, mint magántanuló lappang a fó'isk. falai között, mivelhogy Faragó főiskolai tanár vette az ifjút protekciójába; kifejezést ad azutáu a hír beküldője azon vádjának is, hogy a nevezett ifjú szándékosan ölte meg lakótársát, mert még a karácsonyi szünidő alkalmával a szülök egy „kérlelő" hozta el a rossz fiúnak kézbesítés végett. Igaz ugyan, hogy úgy magának ezen még áprilisban történt gyászos esetnek két hónap múltával elöhozatala, valamint azon állítása, hogy egyik tanárnak pártfogása védi a bűnösta büntetéstől s végűi azou különös indokolás, a mellyel a bír beküldője a szerencsétlenséget szándékos gyilkosságnak minősíti, már mind világossá teszik a közlemény célzatos voltát: mégis a dolog teljes megvilágítása céljából kötelességünk felelni a közleményre a következőkben: Hogy ama boldogtalan ifjú ma is városunk területén van, annak oka azon tanárkari határozatban keresendő, melyet a gyászos esemény után ezen ügyben tanácskozásra egybegyűlt főgimn. tanári kar ápr. 28-án tartott ülésében hozott s mely a következő: „Tanári kar tekintettel arra, hogy c szerencsétlenség a fiú lelki állapotát is mélyen megrendíthette ; mert igen jó előmenetelű és magaviseletű tauuló volt mindig s szándékosság föl sem tehető: tekintettel végűi szegénységére, megengedi, hogy a városban maradjon s ételét a konviktusról megkapja, azonban a nyilvános előadások látogatásától eltiltja, de a magánvizsgálatot tőle díj nélkül fölveszi." A vizsgálóbíró a saját legjobb belátásából bocsátotta szabadon másnap a letartóztatott szerencsétlen ifjút a következő rendelettel: Am,). Bv. 52. Végzés. A kir. Jbsg. felhívja Faragó János tanár urat, hogy emberölés vétségével vádoit kiskou. Abai Ferenc tanulót, a ki szabadlábra helyeztetett, miuthogy apja nem Pápán lakik, mint osztályfőnöke, a mai napon, alulirt eljáró bírótól vegye át. Pápa, 18 ( J9. ápr. 24.P. H. Fürst Sándor, kir. aljárásbiró, mint vbiró." A mi végűi azon, humánusnak semmi esetre sem nevezhető vádat illeti, hogy a veszprémi kir. törvsz. által csupán gondatlanság által okozott emberölés vétsége miatt vád alá helyezett ifjú gyilkosságot követett volna el, ezt az ifjúnak eddigi kifogástalau magaviselete teljesen valószínűtlenné teszi, a miről egyébiránt a törv. szék fog ítélni. A főiskola tanári kara megbízásából Pápán, lS'.nl. jun. 21-kén Horváth József dr., főisk. igazgató.
