Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-06-25

— Kóstoló. Hfi esó's is mostanáig nz idő­járás, jövő vasárnapra bizonyára kisüt a nap, mert a jó Isten, a ki tudvalevőleg egyebek között főkép­pen a szegények és árvák ügyét pártfogolja, segít­ségére jön majd azoknak a derék úri asszonyoknak, a kik egy rövid délutánon át kóstoltatnak csak ben­nüuket s ennek a délutánnak a jövedelméből egy egész éven át etetik és ruházzák a város szegényeit. Mert bár kedvezőtlen idő esetén sem marad el a mulatság, mégis csak szebb az, ha napsugár mellett mellett élvezhetjük végig ezt a délutánt. Ilyenkor még a szép asszonyok is szebbek lesznek és így könnyebben megy a pumpolás a szegények érdeké­ben, mert ott, a hol a szívek nyílnak, könnyebben nyílnak az erszények is és Isteu tudja, melyik sze­génynek szerez fát télire egy-egy kedves női mosoly. Hiszen arról van szó mindössze, hogy tiz krajcárt adjunk „egy adag étel vagy ital"-ért, pedig ennél olcsóbban igazán nem lehet enni jótékony célra. Persze, az a titka az egésznek, a mi pedig már rég ismert titok, bogy az ételeket és italokat maguk a nőegylet tagjai és pártolói adják ; ők maguk árusít­ják is el s ez még annál is többet mond, hogy talán ők talán maguk is készítik az ételeket. Mindezeken felül pedig sok miuden történik azon a délutánon a a főiskola udvarán ; nyári hólabdák lesznek, só't Amor viráglabdáival is dobálódzhatunk, nemkülön­ben szerelmet is vallhatuuk, a kinek csak akaruuk, a világ posta remek intézménye útján. Vagy szóljak a három óriásról és a sziámi szép elefántról ? Mi­nek, hiszen úgy is tudja mindenki, hogy az ünnep­ségnek ez a két pontja nem jelenti ugyanazt. Ha még azt is eláruljuk, hogy lessz aranyeső, konfetti­dobál ás és repülő légi kígyó, nem is egy, de sok, akkor aligha lessz Pápán épkézláb ember, a ki el ne jönne a jövő vasárnap délutánján a nőegylet kóstolójára, hogy szép asszonyok kezébe áldozzon a szegények javára. — Arcképlüleplezés. Az érdemnek adja meg méltó koszorúját f. hó 29-kén a katholikus legényegylet, midőn Néger Ágoston apátkauonoknak, az egylet kiváló volt elnökének arcképét a kör helyiségében leleplezi. Ez alkalommal az ünnepi beszédet Kriszt Jenő, plébános tartja, a dalárda pedig énekel. — Az arcképleleplezés ünnepe d. e. 11 órakor megy végbe. — A főiskola köréből. Az 1889-900. évre főiskolai közigazgatóságra Tóth Dániel és Kis József theol. akad. tanárokat jelölte a főiskolai tanári kar. — A főiskolai pályázaton természettani pályamunkával pályadíjjal nyert Kádár Géza, főgimn. VIII. o. tau., himnusszal iSziils Lajos, I. é. th. Mint legjobb magyar irodalomtörténész, díjjat kapott Lázár Andor, főgimn. VIII. o. tau., mint legjobb héber és görög lilológus Patkó Károly, I. é. th. Azt hisszük, hogy közönségünk ezek után teljesen meg van nyugtatva az iránt, bogy főisko­lánkban semmi olyan nem történt, a mi reá esak a legtávolabbról is árnyékot vethetne s velünk együtt megalkotta véleményét a Pesti Hírlap is­meretlen levelezőjéről. TOLLHEGGYEL. Terka k. a. levele. Kde* Ilonkám! Három napja ki sem mozdultam ebből a kis szobából, a hol az én jó nénikémmel együtt várjuk, mikor múlik el ez a csúnya, esős idő, hogy végre némi kis napsugárban is részünk lehessen. Hidd el, édes Ilonkám, mikor tiz nappal ezelőtt a vasúti állo­más várótermében utolszor csókoltuk meg egymást, uagvon fájt a szivem, hogy el kell szakadnom tőied, de a mióta itt vagyok, azóta még jobban fáj. Az én pápai nénikém, a kihez a mamám elküldött, hogy megerősödjem, bizony Isten, derék asszouy és engem 1 nap-nap után agyon akar etetni és — urambocsá' — itatni. Mintha bizony én jogász volnék, hogy igyam és hidd el, édes Ilonkám, uéniely jogászok is jobban lennék, ha nem a kávéház ablakából néznék nagy büszkén, mint utazik el valaki, a ki iránt mégis több gyöngédséggel illenék viselkedni. Igen, igen, édes Ilonkám, a te rossz Géza bátyád sok kellemetlen percet szerzett nekem és néha úgy fáj a szivem, hogy meg sem mondhatom. Lásd, édes Ilonkám, Pápáról kellene neked írnom, úgy a hogy megígértem, de mindig haza gondolok, a mi szép virágos kertecskénkre, a hol annyi édes órát töltöttünk együtt, s a hová olyan édes kár­örömmel nem ereszteltünk be valakit, a ki neked ugvau bátyád, de nekem egyszerre csak nem köszönt. Hát mondd, Ilonkám, azért, mert én az unoka­bátyámmal, ki végre is elég csinos fiú, löbbszörön­kint sétáltam, hát megszegtem én ezzel a hűséget és illik e miatt nem köszönni? Majd meglátod, Ilonkám, hogy Karádi Géza első éves joghallgató űr még szívesen köszön nekem. Iis itt az ablakom előtt ma is tizenegyszer sétált el egy magas, barna fiatal ember, a ki igen halavány ; a néni ugyan azt mondja, hogy azért halavány, mert az érettségire készül, de te csak mondj annyit Gézának, hogy igen halavány. Edes Ilonkám, a városról nem igeu irhatok neked, mert még alig jártunk benne valamit és a vasárnapi tornavizsgát is elmosta a csúnya eső. Pedig a néni ide elvitt volna, mert azt mondja, hogy Pápán a tornavizsga igen szép látnivaló, a diákok itt mind fessek és nagyszerűen tornázuak. Nincs szerencsém, édes szívem, még a tornavizsgákbau sem. A főiskolai képzőtársulat év végi ünnepén azon­ban ott voltam vasárnap délután a nénikémmel és hallgattam a sok szavalatot és éneket. De az ének néha olyan mélyen szállt, mintha a pincéből jött volna és egyik szavalat is alig ment magyarul fllomérról szólt, tán görög volt), mert én egy szót sem értettem belőle. Az meg már igazán fájt, mikor azt hallottam az egyik felolvasásból, hogy a képző­társulatban pang az élet és keveset dolgoznak a tagok; persze, ha annyi verset visszautasítanak, mint a hogy ebből a felolvasásból is látszott, akkor bizony elmegy a kedve a szegény verselöknek. Pe­dig azokat, a kik verset imák, mindig meg kellene dicsérni, hiszen bizonyára szerelmesek a jó fiók és — szent Isten ! — még meg sem dicsérik a verseiket! Azután itt láttam a nénikém asztalán egy igen csinos meghívót is az érettségit telt ifjak mulatsá­gára. Oly csinos meghívó, édesem, és annyi szép név van alatta, hogy én sírhatnék, ha arra gondolok, hogy a mama szigorú tilalma miatt nem lehetek ott, még táncolnom sem szabad, igazán nem tudom, mi lessz már velem. De azért ne mondd cl senkinek, hogy vágyódom a diákok mulatságára . . . Gézának se szólj egyelőre semmit a halavány fiatalemberről, mert emlékszem még olyan reggelekre is, a mikor fehér rózsát találtam az ablakomon. Én jól tudom, ki tette, azt oda, de azért ne mondd meg annak a rosszaságnak. Gondolsz-e rám te is néha, édes lelkem ? Sze­relnék sok mindent kérdezni tőled, de félek, bogy valaki még jobban elbizakodik, bár hiszen szövet­séget kötöttünk egymással, hogy ha kell, megőrizzük egymás titkát a síiig is. Majd legközelebb irok neked sok mindenről, a néni azt mondja, hogy kóstoló is lessz, s bár én még nem tudom, mi az, mert uáluuk ilyen sohasem volt, azért nagyon biztat és arról majd irok neked is, szívem. De írj te is. irj meg mindent, mert már igen kíváncsi vagyok. Számtalan­szor csókollak és ölellek, drágám, s maradok a te sírig hű barátnőd Torka. U. i. Még egy csókot küldök, édes Ilonkára, tégy vele, a mit akarsz. VEGYES HÍREK. — Személyi hirek. Fenyvessy Ferenc dr., főispán holnapután városunkba érkezik. — Antal Gábor, ev. ref. püspök és Körmendy Sáudor, egyházkerületi főjegyző a főiskolai vizsgálatok alkalmából a bét folyamán városunkban voltak. — Öreg János dr., debreceni főiskolai tanár, a fő­gimnáziumunkban hétfőn kezdődő szóbeli érettségi vizsgákra ma délben városunkba érkezik. — Az állandó választmány tegnap d. u. 3 órakor gyűlést tartott, melyen a f. hó 28-iki közgyűlésre kerülő ügyeket tárgyalta. — Gyász a Hegedűs-családban. Kolozsvárott elhunyt pénteken délelőtt egy kiváló ma­gyar úri asszony, özv. JlegedüsStindovué, Hegedűs Sáu­dor, kereskedelmi miniszternek és Hegedűs Istváu, egyetemi tanárnak édes anyja. Az agg úrnő már hosszabb idő óta betegeskedett, s fiai, a kik meg­ható szeretettel ragaszkodtak édes anyjukhoz, gyak­ran töllöttek hosszabb időt is mellette. A beteg úrnő életének utolsó uagy öröme fiának, Hegedűs Sándornak, niiuiszterré történt kiueveztetése és számos politikai sikere volt. Halála nemcsak Kolozsvárott, hanem az egész országban részvétet kelt, különösen városunkban, a melyet több kötelék csalói a nagynevű miniszter családjához. Temetése valószínűleg hétfőn lessz. — Az ihászi csata jubiláris év­fordulója. A szabadságharc Pápa mellett vívott ütközetének f. hó 27-kén lessz 50-dik évfordulója. Nemzeti létküzdelmünk e kis epizódját egy levél újítja fel, melyet Sollich Ferenc, ki 1848 — 49-beu a Kmetty daudárában irányzó volt s jelenleg Ó-Buda tisztes polgára, intézett városuuk polgár­mesteréhez. Levelében felsorolja az ihászi csatában résztvett tisztek és az I. üteg összes embereinek névsorát és arra kéri polgármesterünket, hogy ameunyiben Pápán honvédegylet vau, hívja fel e nap megünneplésére. Egyszersmind az iránt is kér intézkedést, hogy e napon a csatában elesettek lelki üdvéért az ő költségére csendes mise mondas­sák, melyen személyesen meg fog jelenni. Polgár­mesterünk minthogy városunkban hon védegylet nincs, a kérés másik felét teljesítheti csak, a misén való részvé­telre azonban felhívja az összes Pápán élő 48 -49-es honvédeket. — A főiskolai igazgatótanács jövő hó 10-kén d. e. 9 órakor kezdődőleg Czike Lajos, kir. tanácsos, főisk. gondnok elnöklete alatt időszaki tanácsülést tart az ev. ref. főgimn, épület dísztermé­ben. A tárgysorozatból kiemeljük a következő pon­tokat: theol. akadémiai igazgató, főgimn. igazgató és kerületi nőinternátusi felügyelő jelentése az egész tanévről; iskolavizsgáló bizottság jelentése; a rajz­os rajzoló geometriai tanszékre hirdetett pályázat ügye; Németh Antal dr. taiiker. főigazgatónak a főgimn. tanári karral tartott értekezletéről szóló jegyzőköuyv; gazdasági tanácselnök jelenlése Kiss János, theol. akad. tanár nyugdíj ügyében ; konvik­tusi segélyek; gazd. tanácselnök jelentése a kerüle­tileg segélyzett tauítóképezdészek tanulmányi elő­meneteléről; a főiskola költségvetése; főgimn. tanári kar javaslata a parallel osztály ügyében — Az adófelemelés ellen. A túlságos adófelemelés ügyében, miről lapunk más helyén részletesen szólunk, a füszerkereskedők egy küldött­sége (Kohn M. Mihály, Koréin Vilmos és Lővy Ignác) tisztelgett polgármesterünknél. Kérésük részint a 2 —300 O]Q -os adófelemelés, részint az ellen irányúi, hogy üzletük miuden ága (fűszer, pálinka, trafik) külön napon kerül tárgyalás alá. A v. tanács azon­nal tárgyalta a kérvényt és a kérés lehető tekin­tetbevétele szempontjából azonnal átírt a veszprémi kir. pénzügyigazgatósághoz. — A dohánytőzsde tulaj­donosok is uagy sérelemről panaszkodnak az idei adókivetésnél. Az adót a trnfikok 10%-os jövedel­mére vetik ki, nem véve tekintetbe a haszonbéri összeget, melyet a tőzsdéért fizetnek. Ez ügyben a trafikosok tegnap este gyűlést tartottak, melynek eredményéről lapunk zártakor még nem kaptunk tudósítást. — A III. osztályú keresetadó kivetés mértéke elleu különben általános panasz. Óhajtandó, bogy ezt az adótárgyalás méltányossága elnémítsa. — Anyag- és tanszergyüjtemény. Herz Dávid, ipariskolánk érdemes igazgatója, az ipariskolában — a szemléltető oktatás lényeges kelléke­ként— egy anyag és tanszergyüjtemény létesítését vette tervbe. Tervének támogatására több helybeli tekin­télyes iparost kért fel, kik készséggel megígérték

Next

/
Thumbnails
Contents