Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-06-04

Huszonhatodik óv. 23. szám. 99. június 4. PÁPAI LAPOK. Papa vnros hatóságának es több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 85fi Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések ós hirdetési dijp.k a I a p k i a d ó hivatalához küldendők. A lap ára: Epész évre ti frt. félévre .'i frt, nocvedAvre 1 frt 50, I'Iíí.yc^H w>;íiin íii'it 1C> lei*. Utcaöntözés. A por veszélyes ellensége az emberiségnek : mindenütt fejlődik, a hol emberek vannak; sehol sem hiányzik, a hol emberek laknak; a forgalom és szél mindenfelé elhordja. A por belégzése beteggé teheti a tüdőket, de az emberi szervezet más részeiben is okozhat betegséget. Azért minden jól rendezett értelmes, művelt községben, hol a lakosság egészségének fen tartására gond van fordítva, mindent elkövetnek, hogy a port lehetőleg ártalmatlanná tegyék. Kétféle mód kínálkozik ezen czél elérésére. Az első abban áll: a por fejlődését, keletkezését lehetőleg megakadályozni és kevesbíteni. A mai technika hatalmas eszközökkel rendelkezik, melyek a por fejlődését a lehető legkisebb mennyiségre szorítják úgy a lakásokban, mint a nyilvános utcákon és tereken. Cement, keramit, olajos padlózat és olajosfestékek, parkettek és még sok más szolgálnak erre; az utcákon pedig a különféle kő- és faburkolatokkal és aszfalttal étjük el e célt. De én nem erről kívánok most szólni, hanem inkább arról, hogyan küzdjünk meg a már meglevő porral Erre csak két mód van; az egyik minél kiterjedtebb növényzet, létesítése a városban és annak külterületén ; ÍÍ második mód az öntözés. Valamennyien tudjuk és érezzük, hogy városunkban igen nagy a por. A főközlekedő utunk az indulóháztól a széles vizig részben aszfaltozva van, de ezen kívül alig van kővel burkolt utcánk; ez a kő sem kockakő, hanem rendetlen felületű somlai, vagy puha mészkő. Minden egyes kő között nagy hézagok vannak. Csaknem valamennyi utcánk még nyers természetes állapotban van, azokat sem véve ki, melyek makadámozva vannak. Valamennyi utcánkat — szárazságidején — vastag porréteg fedi és tudjuk, hogy mekkora por van ha egy kocsi megy keresztül utcáinkon, vagy ha a nálunk majdnem állandóan uralkodó szél a port felkavarja. Szenvedünk is valamennyien a por által; hát még azok, kik a por miatt betegek ! A hetvenes és nyolcvanas években minden esztendőben a költségvetés tárgyalása alkalmával tettem indítványt utcaöntözés létesítése végett. Az intéző körök kinevettek. Midőn talán úgy l(!-szor ismételtem az indítványt, kezdtek vele másjk is foglalkozni, hozzá is szóltak többen, de nem látták azt kivihetőnek. Végre szavaztak meg erre a célra egy lófogatot és 1 öntöző kocsit de ezeket néhány évig más célra használták fel. Taláu 4—5-ször egy évben öntöztek egy keveset 2—.'5 utcában és szenvedtünk a por által, mint azelőtt mindig. Csak az utolsó 2—3 évben öntöztek gyakrabban, de teljesen elégtelenül. Végre elkészült a vízvezeték. Van azóta elég vizünk, jó vizünk, de mit tapasztalunk az utcaöntözés dolgában? az teljesen elégtelen. Xem öntöznek mást a tűzcsapokból mint a promenád és tizesmalom közötti részletet. Ezenkívül az öntöző kocsi is jár néhány utcában és csekély mennyiségű vizet ereget útjában, de mi koránt sem elégséges, mert a por legnagyobb része szárazon marad. A város minden utcája igen bőségesen van ellátva tűzcsapokkal; de ennek dacára még sem lehet megkövetelni, hogy valamennyi utca öntöztessék; részint azért, mert annyi tömlő kocsi és akkora személyzet kellene hozzá, hogy nem birnók a költséget, másrészt ez azért is lehetetlen, mert utcáink nagy része oly állapotban van, hogy még a bő öntözés sem volna elégséges a por megkötésére. Kell gondolnunk arra is, hogy annyi vastag porréteg által borított utak sikeres megöntözésére nincs is elegendő vizünk. Meg kell ezért egyelőre elégednünk azzal, a mi financiális megerőteté.^ünk nélkül kivihető és ez nézetem szerint a következő. Az eddigi egy öntöző-kocsi teljesen elégtelen ; kell legalább még egy második. Egy ily kocsi ára tömlővel együtt 470 forint. TÁ R C A. Ábránd és valóság

1

. (Két délelőtt az ablaknál., — A «Pápai Lapok» eredeti tárcája. — Irta: Kohányi Gyula. I. .... l.ssli). márc. :U. Erősen közeledik dél felé az óramutató s az " ;tluenzás ember őrül, hogy ismét túl van egv félen ..'ok közül az unalmas napok közül, a melyek rá• .'akadnak a szobai levegőre kényszerítőit emberre. De mintha a mai nem is lett volna hasonló eddigiekhez. Ih'tr nem mondhatnám, hogy gyor-•tbban lelt volna, mint a többiek, mégis másféle •'•rzések környeznek, mint szoktak különben így dél '•lé. Mi lehet ennek az oka? Hiszen a JJrjua Endre síientur-ni, bármennyire érdekeltek is lapjai, míg nem forgattam őket, ma, mikor a kezembe kerültek, igazi iniluenzás hangulatban találtak s csak úgy ímmel-ámmal nézegettem érdekes táblázatait. Kinézek az ablakomon — s meg vau a magyarázat. Mert különös volt ez a mai délelőtt. Megpróbál óm megörökíteni. Reggel hat órakor csöndes, felhős, nedves idő volt. a füvön a hajnali esőnek gyöngycseppjei ragyogtak a kelő napnak át-átszürődő sugaraitól, szóval szép tavaszi idö Ígérkezett Nagypéntek napjára. «, . . Hsak aztán ne volna Tavaszi időnek jókedve csalóka í Mert ha reggel fénylik, Zimankó lessz délig ! . , .» S csakugyan, 7 óra után elkezd szemetelni az eső, lassan, de biztosan lehűtve a levegőt. Az égen mind szennyesebi) felhők gyülemlenek, a szemetelésből szitálás lessz s S óra után feltámad a szél északnyugaton, mind sűrűbb és sűrűbb rajokban csapkodva ablakomhoz a hópelyheket is. U óra körül már szinte havazásnak mondható az a havas eső, a melyet mind erősen támadó északnyugati szél kavar a város határában a szántóföldek fölött s néhány pillanat alatt olyan hatalmas orkán kergeti a hózivatart, hogy akármelyik januári napnak becsületére vált volna, szóval az idő meggondolta magát, sietett egy napot s március íll-én elkezdi járatni az emberekkel az áprilist . . . Mondom, csak ablakomból szemlélem a természet játékát, még esak egy barométer siucs a szobámban s arra, ha uéha-uéha karomba nythdlik időjóslás szempontjából, nem szoktam ügyet vetni, hanem ez a gyors alakulás mégis lekötötte teljesen a figyelmemet. Kissé elszoktam az utóbbi időben a természetvizsgálástól s talán ez az oka, hogy annyira meglepett. Egy negyedóra alatt ezernyi gondolat támadt a fejemben, valamennyi érett és éretlen eszmecsira, a mely tiz esztendő alatt elraktározódott a fejemben, újra életre kelt. ha csak parányi vonatkozásban állt is a meteorológiával . . . S nem is csodálkozom rajta. Előttem a különös tél után kifejlődött természeti alakulás a maga teljes pompájában, minden Ígérkező reménységének egységes képével, melyet fenséges egyhangúságában még a máskor oly lelkesítő tavaszi munkának seréuysége sem zavar meg a Nagypéntek ünnepi csöndjében. : Rögtön ablakom alatt a konyhakert ágyainak ' felgerehlyélt, friss ásású földje, lágyan nyomott kéjm taposott utaeskáivul s körül tök a rügyező' gyiimölcsfák tavaszi napsugárra vágyódó gallyai, valamivel távolabb pedig gyenge zöld fényben hullámzik a i tél folyamán nekibuzdult sűrű hu/.avetés. Ez a föld. , a légben pedig a zúgó szélvihar egy-egy iránytvesztett verébcsoport sí kongását c>apja ablakom táblájához, a mely aztán felébreszt immár andalgá-ru hajló szemlélődésemből s tu're körülnézek, már verebeket nem, esak néhány megtévesztett vadlud.it látok kóvályogni a fél magas légijen, a melyek el nem tudják képzelni, hogy minek jötn-k ok még haza, ha ilyen idő vau s mikor mindezt látom, önkéntelenül tör ajkamra a költő sóhajtása : • Kis bokor, ne nyílj ne'-g. Tél ez, IILMII tavasz. Kis lány, ne őrülj niéjr. Nem liiciod, mi az. Jiokor új hajtását Letarolja fagy, Lány kora nyílását lift követi i.agy.» Pedig a bokor nyílik s a lány; emberben és madárban örült még néhány héttel ezelőtt nagyon, öröme átragadt a higgadt emberekre is, a kik nagy buzgalommal láttak neki a szemhatár legalján még a hóviharban is áttetsző szőllőhegynek s megnyitották a tőkéknek befödött venyigéit . . . Vájjon nem követi-e majd bú ezt az általános korauyilást ?! . . . S a felébredt eszmecsirák mintegy megkívánva az életet az ablakon túl kétségek közt hányódható növényektől és állatoktól, ösztökélnek, hogy ne hagyjam őket újra elaludni s így beszélnek hozzám :