Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-05-14

1899. május 14. által, ez a körülmény pedig már csak társadalmi szempontból is ugyancsak számottevő jelenség. 8ok olyan dolog megvalósulhatásának fordulópontjához értünk tehát azzal, hogy a holnapi nappal a tényleges építkezés előmunkálatai kezdetüket veszik. Keni zárkózhatunk tehát el előle, hogy ilyetén rövid visszapillantás és az annyiszor meghány tvetett dolgok rövid összefoglalásával őszintén ne üdvözöljük a pápa-bánhidai vasút legközelebbi építkezési munkálatainak megkezdését s mindazokat, a kik ehhez Pápa városát hozzásegítették. A vöröskereszt-egyesület estélye. — 18S-9. május Íj. — j Lapunk múlt számaiban jeleztük volt azokat a készülődéseket, a melyek a pápai vöröskereszt-1 liúkegyesület csütörtöki estélyét megelűzték, most pedig már azoknak a készülődéseknek a sikerét is | ki ustatálbatjuk. J A szeszélyes időjárás, mely addig ugyancsak , bőségesen osztotta az áldást a tavaszi esőzés alakja- ; bau, a nevezetes napra egészen megváltozott s verő- j fényes gyönyörű májusi idő fogadta miluuk a magyar iró-világ jeleseit, kik szintén a vöröskereszt- j egyesület estélyire jöttek közénk, kiegészítem, teljessé tenni az estély műsorát. | Az egyesület élén álló úrhölgyek, Wéber Ilezsöné, Sfcinherger Lipótné úrnők már napokkal ; a/előtt lázas tevékenységet lejtettek ki az elökészü-. b'tek magtételével s fáradozásaikat fényes siker is koronázta. Sikerült az estélyen való közreműködésre megnyerniük a lludapesti Napló szerkesztősége három I oszlopos tagját, Vészi József, Ábrányi Emil és Pékár (lyiihi urakat, kik közül azonban Pékár Gyula akadályozva lévén, hogy körünkben megjelenjék, helyette (Si'rqelii István a kitűnő poéta és szellemes novellista . jött i-l az cslélyre. E-ti 1 _,s óra tájban már gyülekezett a közönség s 8 óra felé már csaknem teljesen megtelt a Griff szálloda nagyterme Pápa város és vidéke előkelőségeivel, 8 óra után néhány perccel azután megérkeztek az iró-vendégek is I'enyvessyVevenc, dr., főispán és Esterházy Pál gróf társaságában. A műsor első száma Mendelssohn „Nyitánya" volt a „Szentiván-éji álom" cimű operából, melyet Csoknyai Erzsi, Kiss Vilma úrhölgyek zongorán és Gáthy Zoltán hegedüu és Schultz Vendel cellón adtak elő a tőlük már megszokott precizitással. Azután pedig Gergely István ült a felolvasói asztalhoz s olvasta fel nagy tetszés mellett „Az utolsó állomás" cimű elbeszélését, majd pedig Ábrányi Emil szavalta el költői szépségekben gazdag két költeményét a szerelemről, a másodikat pedig a feltámadásról. Az igazi bensőséggel előadott költeményeknek szépsége kétszeres volt, magának a szerzőitek ajkairól s nem is maradtak hatás nélkül, a mit a felhangzott tapsvihar eléggé igazolt, úgy, hogy a költőnek, Magyarország jelenlegi első lírikusának, háromszor is meg kellett jelennie a pódiumon, hogy az ováliót megköszöaje. Az érdekes előadók után újra zenei szánt következett, a melyben Kiss Vilma (zougora) és Peutz Mariska úrhölgyek (cimbalom) s Gáty Zoltán (hegedű) kísérete mellett Barthalos Olga úrhölgy adta elő Várady Autal „Petőfi a Hortobágyon" cimű melodrámáját osztatlan tetszés mellett, majd pedig Vészi József, a kiváló publicista lépett az emelvényre, hogy most az egyszer politikától menten ragyogtassa meg előttünk szellemét. Ötletekkel, szellemes rellexiókkal gazdag elmefuttatást olvasott fel „Párbaj az asszonnyal" cintmel, a melynek érdekes fordulatai mindvégig lebilincselték a hallgatóság figyelmét, úgy, hogy vége-hossza nem akart szakadni a végén felhangzott tetszésnyilvánításuknak. Ezzel kimerítve lévén az estély műsora, a közönség egy része hazafelé indult, egy tekintélyes rész azonban társasvacsorához ült a Grill' szálló földszinti éttermében. Itt a fehér asztalnál történt aztán meg a szellemek mérkőzése, mikor úgy egy kis idő múlva felzúdult a tósztok árja, a melyet Steinberger Lipót nyitott meg Vészi Józsefre mondott tartalmas s vonatkozásokkal gazdag fel köszöntővel, mely után I Vészi József is poharat emelt s gyönyörű rögtönzéssel poharat ürített a vörös kereszt egyesület pápai fiókjának két elnöke : "Wéber Rezsőné és Fenyvessy Ferenc főispán úr ő méltósága egészségére. Utána azután egymásután hangzottak el a tartalmas dikciók, Barthalos István, Sült József az ünnepelt vendégekre, Ábrányi Emil Pápa város lelkes közönségére, I Szenté János Barthalos Olga úrhölgyre, Nagy Imre dr. ' pedig Gáty Zoltánra köszöntött, s a szónoklatok elhangzása után is még sokáig együtt maradt a társaság, sőt hogy a műsoron jelzett „esetleg tánc" ' programmpontnak is elég legyen téve, asztalboutás után hamarosan egy kis parázs csárdás is kerekeJ dett, melynek azonban végét vetett az a körülmény, I hogy későre járt már az idő, s hogy egy kellemes est emlékével kiki hazafelé iparkodott. <-r.) Színház. „Vége felé immár közelít az ének", — a main kívül még csak egyszer fogunk ..színházi hétről

1, beszélhetni. Bohó igazgatónak ugyan más volt a terve. Az áprilisi szezon nagy .sikere alapján még egy teljes hónapot szándékozott körünkben tölteni, de a közönség érdeklődése lelohadván, e hó 18-kán utolsó előadását fogja tartani. Biztosra vesszük, hogy közönségünk e héten kárpótolni fogja a társulatot az e hóban mulasztottakért és zsúfolt házak vesznek búcsút attól a társulattól, melynek nem egy tagja valósággal szivünkhöz nőtt s a mely annyi élvezetes estét szerzett nekünk. — A lefolyt hét fénypontja Ledojszkg Gizella vendégjátéka volt. A Magyar Szinház kitűnő primadonnája a kellemnek, a játék- és énekművészeinek, az ötletességnek és finomságának akkora teljességével lepett meg, mely valósággal varázst gyakorolt mindenkire. — A héten ismerkedtünk meg Geryely Gizellával is, evvel a tehetséges és rendkívüli ügyes szubrett-énekesnővel, kinek szerződtetése esetén igen jó vonzó erőt nverne a társulat. varia" — tűrjél különbözőket, — mert a tűrésben hőséggel v«'lt rés/e úgy Tekintetes lhdoghi Hnloghy János viiv.eszolgabirii úrnál, mint ennek egy esztendő <s két hónap múlva v dó regre»zálása után Varsányinál hiko/ó Tette.- Njáregyházi Nyári ignátz főszolgabíró úr portúján. Mind a kél háznál érdekes dolgot és kemény liirí in-próbákat mutat a mi Írásunk, lhiloghy derék iieni('"iiek van irva, a ki éjjel is tanította patvaristája), ámbár a Jialal Jókayval nem tudta elhitetni, miről pfdig ő maga - a prutczipális — meg volt győződve, hogy a lakájban kisértet jár s az a szobában lévő palackokat és üvegpoharakat több izben sorra csengette. A kiérteihez különben annál keve"ebb köze lehetett az ifjúnak, mert nem levén pulvaristának való lakás, az öreg béressel la kit hebegő beszédje miatt Pa-pálynak hívtak és a hajdúval kellett egy szurtos szobában laknia, a melyben üllek a tyúkok és pulykák is tojásaikon, mert a béresnek felesége volt a baromfiakra ügyelő inajoro"iié, a ki reggel korán les/állította ti kotlósokat, aztán meggyújtván egy darab rongyot, azzal füstölt ki. Eleintén nagy baj volt a koplalással is Kemencén, mivel a prineipálisnk a kns/.teilánusmil szoktak a patvaristáknak kosztol adatni s mert ott kése, villája és kanala csak annak volt, a ki hozott, az első napokon egyebet nem kapott, még pénzért sem, mint némely kalászsütő asszonyoktól, a kik a vármegyeház előtt szoktak árulni, holmi sovány kalászokat. Xyáry Ignác kereskényi főszolgabíró úr egészen máskép mutatkozik : büszke és kemény ember. — mondja a napló - a kinek másik gazdasága Fegyvcrneken lévén, estik annyit mondott a Jialal Jókaynak: ,,vedd a puskát a válladra s ballagjál Fegy verm kre", ő aztán ballaghatott torony irányában gyalog három órát. De már lakásban a fóbiró is hasonlított Palogbihoz, mert a patvaria."zobál lebontatván, Jókaynak a béressel és a kocsissal kellett egy szobában laknia, ennek — írja — „három apró gyermekei lévén, annyit sírdogáltak éjjel, hogy miattuk keveset álltattam ; hanem azután kifogtam rajtok, mert ha ők sírtak, én meg elől vettem a klarineüoinat és musikálván, elhallgattak: nyáion ugyan ezekkel 1 volt, mert a mint a tseresznye kezdett szüretig, ha odahaza voltunk, én minőig a szellőben háltam a szőllöpásztornál." lS():5-at irtak, mikor Jókay József Pestre jött, hogy a kúria prokuráeiójánál szentenciákat írjon. Azt mondja most, hogy ,,H)-dik Juni volt Pesten a legelső keresetem bizonyos Írásomért eggy forint, a mellyre nagy szükségem is volt, mert az é.les Atyám Pestre levivén, otthagyott két forinttal, s még tsak kardot sem vett, pedig arra múlhatatlan szükségem volt és szerencsémre Nagy Asszony Anyám adván öt fvlolcat, ezzel együtt 7 Írtnak lettem ura, s így elmenvén eggy zsibvásárba, ott vettem egy hitvány atzélos kardoeskát (i frton. Maradt forintom a most említett keresetemmel lett kettő. A Teslitnoniálisaimért adtam eggy frtot, maradt eggy lVlom; ezzel kénytelenitettem nyomorogni a szinte 9 hetekig tartó terminusok alatt; úgy, hogy ebédem lévén csak a Principálisomnál és szállásom, fölöstököinrö'l magamnak kellett gondoskodnom, szerencsémre olcsó lévén ekkor az élet, nagyobb zsemlyét adtak akkor egy krajcáron, mint a későbbi esztendőkben ti krajcáron, este megvettem eggy-két zsemlyét s auuak felél megettem estve, a másik felét pedig reggel. Ilyen urasság volt a dolgom Pesten, ezen az első terminuson," — míg hazamehelett a nagy árvizeken keresztül. Augusztusban megint Pestre jött, szavai szerint még kevesebb pénzzel, mint elsőben s ettől kezdve sok exbibitiók, hideglelés s nehéz takarékosságok között várta ki jurátusi idejét a cenzúráig, melyhez csak 18l)li júniusban jutott el. Mert különféle akadályokban nem volt hiányosság. Egy az, hogy a komáromi gimnáziumnál tovább nem taníttatván, a maga szorgalmatossága által kellett sok tudományokat megtanulnia. Másik, hogy a mint sok hosszadalmasságok után egyetemi cenzúrára bocsáttattak az ifjak, a kir. tábla deputátusai nem akarták meghallgatásra admittálni őket s bizony, hiábau telvén a terminusok, még a gyermekek I arra is í'jkoni közbenjárás kellett, hogy a vizsgáké vés bajom j lat ideje ki tűzessék. Harmadik: hogy a mint miuérni, egész ! den rendben lett volna, összehívták az országgyűlést, a mi azt jelentette, Ív igya bíróságok, vizsga-bizottságok mind elszaladlak, követet választani és törvényt hozni. Ekképen Jókay József lSUli-bati térhetett csak haza, mint felesküdt prókátor, s miután a gróf i Károlyi-család direkturájának meghivasát el nem ; fogadta, diplomáját a vármegye gyűlésen publikáltatta és következvén azután a restauráció, a méltóságos főispán úr által a vármegye honorárius fiskálisának kineveztetett, ugyanabban az évben, mikor „oly igen uralkodott a forró-betegség" s édes anyját, N. Vöres Katalint is elvitte a halál. Ebben az időtájban szól először a napló a francia háborúról s arról a rémülésről, mely Napoleon csapatainak nyomába járt. Majd ]8()8-ban halljuk azt, hogy a komáromi várat kezdik íijra építeni, a következő évnek rövid komputusa pedig már így végződik: „most egyebeket föl nem jegyezhetek, ' mivel édes Hazánkat ismét a francia háború fenycI getvén, fegyvert fogni készül minden buzgó hazafi. Magam is a Felkelő Nemes gyalog seregbe Al Hadnagynak lévén választva — más gondok terhelik ! fejemet. Május, 1*09." Es valóban. Az utolsó inszur1 vekció ott látta a harcolók közt Jókay Józsefet. Leírása, mely naplójának tetemes részét foglalja el, j nem egy szempontból érdemli meg azt, hogy második cikkemben egészen közreadjam. Egy közvetlen tanú, a ki a golyó fütyüléstől a szúnyog-támadásokig miudeuett végighadakozott, mondja el bennük, hogy ezt, meg ezt láttam és nem mást. A közölt sovány adatok közt, melyek a nemesi fölkelésről ránk maradtak, jár itt ezekben a jegyzetekben egy vérszerinti férfi, a ki a szervezetlenségnek, zavaroknak és ósdiságuak kudarcát elmagyarázza nekünk, olyan őszintén, — úgyszólván akaratán kívül. Megtalálhatja betiuök az olvasó a távoli eseményeknek azt a kis gyürüdzését, a melyre kezdetben céloztam. Sőt talán némely helyütt megtalálhatja fölharsanó haugját azoknak a híres „Csataképek"-nek is, a melyeket Jókai Mór irt meg . . .