Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-05-14
Operabál. Nagyobb bír ritkán előzött meg, nagyobb csalódás ritkán kisért még operettet, mint a színházunkban szombaton és vasárnap szinrekerült operettet. Bécsben — úgy tudjuk — nagy sikert aratott ez a darab, a híre is innen' kelt szárnyra, de hát a mi Ízlésünk — és ezt örömmel konstatáljuk — nem azonos a bécsivel. Mi uem tudunk bevenni ily léha é s sivár szöveget, melynek keresett frivolságát nem enyhíti semmi olynemü szellemesség, aminővel a francia operetteknek szövegirói frledtetni szoktak sok-sok erős dolgot. Kissé drasztikus kifejezéssel „sült német hülyeségnek nevezte" ezt a szöveget egv színházlátogató s annyi bizonyos, hogy agyoncsépelt témájával, idétlen szójátékaival és egyéb izetlens-égeivel rá is szolgált. Áz operett zenéje hasonlíthatatlanul magasabb nívón áll, mint szövege. Néhány szép melódiát énekelt szép sikerrel Mányai Aranka, Csöregh, Lévai Margit, Csákg és — Törők Malvin! Igen, a naivából egészen ügyes kis énekesnő led az Operabálon, a ki a teugerészkadett szerepében aratott először igaz sikert. Mikló-ti sok humorral ábrázolta az öreg lumpok (bocsánat a kifejezéséi", a darab hatása alatt csúszott tollamra) tipikus abil.iát. A darabot vasárnap ismételték, e nap dél ut-iiján a Ggimesi vadvirág került színre. Gyurkovics lányok. A pápai közönség körében a Gyurkovics famili;> szépséges leányai nem tudtak akkora hódításokat {-.-inalni, mint a Bácska vőlegényjelöltjei közt s a harmadik előadáson Katinka, .Sári, Ella és Mici i-;-k alig 30—40 főből álló közönség előtt vezetb.ite csapdájába a négy áldozatot s mondhatta el a (v:i!ád jelszavát: „Beszéljen a mamával." Éppen azért r/rk az egyébként vig kedélyű derék lányok ez este Mintha a szokottnál kedvetlenebbek s általában az I-LÍW. előadás nehézkes, unott és vontatott lett volna. L'gfclebb csak Benedeket, Horkay kitűnő személyeM'ojét lehet kivételképen felemlíteni, a ki most: is A Szultán. " Ledojszky Gizella, az operett színpadnak ma :-.:k első dísze. Fénves csillagkéut ragvug a Magvar színház égboltján (•-- naponta ezren és ezren gyönyörködnek ebben a ragyogó csillagban, melynek nemcsak fénye, de melegsége, szine is van s melynek sugarai behatolnak a szívbe. Prózára téve át a beszédet: Ledojszky Gizella elsőrendű művésznő, játéka, éneke — miuő ezüst-harang csengésű hang! — a művészi tudás rendkívüli magas fokán áll, de hatásának titka egyéniségének vonzó voltában, egész lényének bájában és csodás kedvességében rejlik. B-ij-vlriwjn a szinte érthetetlen módon esak közepes számú hallgatóságot valósággal megbabonázta. Játékával, énekével nem győztek betelni, zúgó taps és éljen iparkodott kárpótolni a kiváló vendégmíívésznőt — az elmaradottakért is. Méltó partnere akadt Ledofszkynak Mányid Arankában kinek tiszta koloratúrája, remek csengő hangja pompásan érvényesült a szultán nagy és nehéz szerepében. Az elismerés pálmáját bőven megérdemli ő is. A többi szereplöknek minél kevesebb dolguk volt: Miklósi ia rettenetes basa), Pes'i (a kellemetes basa) és Beltag iföeunuch) szórakoztatták a közönséget azokban a jelenetekben, mikor Ledofszkyt és Máuyait nélkülöznünk kellett a színpadon. Bányamester. Ledojszky Gizella második felléptéül a Bányamesternek szubrett szerepét: Nellit választotta, s ez a kiváló művésznő az egyébként nem éppen nagy kaliberű szerepben is páratlanul féuyes sík ert tudott kivívni. A mi báj, finomság és poézis ebben a szerepben nyilvánulhat, azt mind pazar bőkezűséggel öutötte bele Nelli kedves alakjába a művésznő, ki e mellett abszolút zenei képzettségre valló művészi énekével is mindvégig lebilincselte hallgatóit. A koluratúr szerepet Mángai Aranka játszotta azzal az imponáló énektudás.-al és azzal a tüneményes szép hanggal, mely a mostani sziui szezonnak mindazokat az előadásait, melyekben neki része volt, örökké emlékezetessé teszi. Nem emlékezünk az időre, mikor szinluizunkbau két olyan hangot hallottuuk a legkellemesebb harmóniában összecsendülni, mint mikor Ledofszky és Mángai együtt énekeltek. A címszerepben Csáki Ferenc iparkodott leküzdeni e.-ős iudiszpozieióját, de ez nagymérvű rekedt-ége miatt nem igen sikerült neki. C*öregh Jenő a második felvonásbeli, Máuyaival énekelt ritka szép duett eléneklésével aratott szép sikert, Miklósi pedig Zwack bányaigazgató jeles ábrázolásával állandó jókedvet é.s derültséget teremtett a közönség sorai között, a miben kitűnően segédkezett partnere : felesége: Pozsonyi Júlia is. M~a-dus és Pesti is keltettek jól eső derültséget. Dreyfus kapitány. Ezen is át kellett esnüuk és át is estünk szerencsére minden különösebb baleset nélkül, l'gy látszik, még mindig sokan vannak nálunk, kik nem érik be azzal, mit az „AH'aire"-ről a lapokban olvashatnak, hanem arra is kíváncsiak, hogy KlenoviesDreyfus hogyan erősítgeti ártatlanságát, s hogyan tesz e mellett tanúbizonyságot a hős P'npuart, a nagy Zola s a derék Scheurer-Kestner. Eu ezennel üuuepélyeseu kijelentem, hogy meg vagyok győződve Dreyfus ártatlanságáról, de arról már nem, hogy a csütörtöki előadás szereplői is ártatlanok az előadás balsikerében, még pedig abból az egyszerű okból, mert nem tudták a szerepeiket. No de se, baj. La verité est eu marche. Nebántsvirág. Gergely Giza Denise par excellenee szubrett szerepében lépett iél nálunk, s már az első előadáson alkalmat adott arra, hogy benne a primadonnaerények egész seregét fedezzük fel. Gyönyörű szinpadi alak, kellemesen esengő hang, igénytelen egyszerűségével hódító szép játék, eleven temperamentum mind oly jeles tulajdonságok, melyek (-férgeii/ Gizát jeles szubbrettnek kvalifikálják ; arra azonban, hogy végleges ítéletet mondjak a mai előadáson is kétségtelenül megnyilatkozó nagy tehetségéről, arra ez az egy szerep nem elégséges. Denise szerepéitek mindeu minueiozitását inár annyira kiaknázták a primadonnák, hogy ebben valami újat, eredetit, önálló invencióról tanuskodót alig lehet produkálni. Bohó Floridor-Celestin szerepével brillírozott, s eleeleven 1 umorú, ötletes játéka s egyszerű eszközökkel dolgozó ízléses komikuma állandó derültséget keltett a közönségben, mely hálásan tapsolt úgy a vendégművésznőnek, mint a jeles direktornak is. A többi szereplők ugyanazok voltak, mint a múlt héten. A harc lezajlott s megjött helyébe — mint után az iszap a gazdasági tönk. Mert 1-! 1-ról azt látom feljegyezve, hogy „ez nz egész "'-ndő különös volt — a búzának pozsonyi méreje •- 40 frt, a rozsnak 24 frt, a húsnak fontja Ki g.:is, a bornak itcéje 30 garastól egy forintig, a n,"/.nek itcéje 7 frt, a szalonnának fontja 4 frt, egy }••<•• >/(•]) csizma 1)0 s S() forint, bosszú szűr fn) frt, .! . ! '-/bunda lf)0 s 200 frt, a gyapjúnak mázsája *' :|) frtól 15J00 forintig. De nem is csuda! mert () és kir. Felsége ebben az esztendőben március i-'Ilién az egész birodalmában tétetett közönségessé pit.'Dtalis mellett oly sanyarú rendelést, mely szerint a ;< gibb papirospénz újabb papirospénzzel váltatódik f*de régi öt forintért csak egy frtot fog adni újat. M'vnyi sok kár, veszély és szerencsétlenség történt e '"iatt, azt lei mi nem lehet. Csak azok tudják, a ki' velem együtt ezen szerencsétlen epoehában éltek". O .izony nemcsak tudta, de érezte is, anyagigondja' közepette. Pedig ott volt rokona, Király József p'-si kath. püspök, a ki a Jókay-íiúkat akarta térítmi. de adományos segítségre esak egyszer gondolt, •"•ról is ezt jelenti a napló: „1811. dec. 2í>-ikén a i'íies s gazdag pécsi püspök bátyám ruegjándékozolt engemet 40 frt ó-bankóval, a melyek között volt ,s gy öt forintos, mely már 2 esztendővel ezelőtt ki volt tiltva a folyamatból; ennél több javával O Méltóságának sohasem éltem, kárt pedig szegény famíliánknak eleget okozott". Ezen a módon, mikor 1-43-bau rokoni torzsalkodások miatt beköltözött Jókay József Komáromba, a Nagy Mihály-uteára kijövő kisded házba s a drágaság úgy növekedett, l'ogy „a mi produktumainknak ára felettébb megszállott, a külső-országi manií'akturáké pedig még drágább, a sónak is mázsája mostani pénzben 12 frt, azaz ó-bankóban (50 frt"; különös és nagy isteni gondviselésnek mondotta azt, midőn az épülő várnál a munkára rendeltetett napszámos emberekhez Inspektornak nevezték, három forint diurunmmal, mely ismét a következő évben 24 napig tartott egy forinttal megszaporítva. Ámde mikor már arról beszél ez a fölirás, hogy újság vagyon: Napóleont nz egyesült Angltis és Burkus seregek semmivé tették és Szent Ilona szigetébe vitették örökös számkivetésbe, az „l'r Istennek elegendő áldása mutatkozott," és ettől kezdve prókátort' keresetének lassú, de szigorú nmnkilját elégedettséggel fizető növekedését tapasztalhatjuk. így év-év utáu fordul el addig, míg Jókay József 1823ban szabad királyi Komárom városában „Hatvan személyé vála-ztalott", I82<i-ban a Nagy Mihály-utea szegletén ezerhalszáz váltó forintokon fuudust vett s építeni kezdte házát, mig a külső Tanács által az árvák gondviselői hivatalára választatott. Ezt a gyarapodó előmenetelét azonban sok vesződséggel s még több ellenség gáncsával és az osztályos atyaliak perpatvarkodásával kellett megváltania. A naplónak mind ezt a sok följegyzését, a mely az időjárásnak s a pozsonyi mérő árának pontos tudósításaival vau tarkázva, e helyütt most nem szedem elő, — a mi belőlük még a nyilvánosságot érdekli, akkor fog csak előkerülni, mikor a hátrahagyott családi levelek talán világosságot látnak. Ez alkalommal róluk mondani valóm annyi, hogy atyaijaival tett jóságait azok csufondároskodással fizették meg, hogy a vicispán, mert Jókayt „lelkiismerete arra soha reá nem vitte, hogy öt szegény háznépnek szántszándékkal kárt okozzon", ezért rajta sok méltatlan vexákat tett, a mi azonban mind nem tudta megállapítani azt, hogy lS32-ben elnyerje mind Tettes Komárom, mind pedig Fejér A T ármegyékben a Táblabírói rangot s az 1837hen hátrahagyott bonyolult perek tökéletes hűségükkel dicsérjék prókátorságának idejét. Naplónknak, melynek külső történeteit eddig mutattam, mind apróbbá és tördeltebbekké váló betűi között, egyszerre esak egy meleg, szeretetsugárzó hely kap meg minket, hogy azután végig kisérjen mind a halálig. Mert lSÍ2-ben ezek a sorok jegyzettek föl: „Június 2S-ikáu eljegyzettem magamnak jövendőbeli Házas Társul régtől fogva kedveltemet Ns. Pulay Máriát, néhai Ns. Nemzetes Pulay Dávid Urnák és még életben levő Nemes Szűts Erzsébet Asszonynak hajadon leányát. Júliusban egyszer, a mint a kertben a dinyuyéimet gyomlálgattam. az ujjamon jegygyűrűm, azt elveszt-ttem, cb> délután szerenesésen megtaláltam. Augiw.tus 14- ikén összeesküdtem az én >zerelmes jegve-emme!, és őtet l.")-éu szerencsésen hazahoztam, kit is az l'r Isten velem együtt mind lelki s testi áldá-aival hogy megáldjon, buzgón könyörgök O Szent Felségének ! •* S ez a melegség, melyből a vallásos áhítat zsolozsma! hangzanak fel, mindegyre kiújul, a mint a családfő és szerelő atya füljegvzéseii róhatia élet-irásába. így mondja, hogy az IN 4-ik esztendőt is megértük, Istennek légyen hála, s — „máju3-án született az első fiunk, a kit másnap megkereszteltettünk itt Komáromban, Károly Józsefnek" ; így emlegeti Eszter születését és két Lajos fiának kora elhalálozását, és számítja fel büszkeséggel 1S30 eseményei közé, hogy „a Károly (íjamat ezen esztendőben október végén a Pápai ('ollegiumba vittük tanulni". így értjük meg azt is, hogy 1825-ben nem Széchenyi híres országgyűlést 1 érdekli, hanem az a rövid írás, hogy ltunk született február 15- án délután 4 órakor s pzen kis liunkat megkereszteltettük 20-ikán Móricnak, Mert hiszen az országgyűlés csak annyiban bántotta, hogy a perek folyamutja e miatt megszűnt a prókátori kereset megcsökkent, de erre a dátumra, ls2."> február lS-ikára annyival inkább ügyelhetett, mert Tohlytól kezdve a Pallas Lexikonig mind hibáznak benne, február lll-ikére tevén Jókai Mór születése napját. A naplónak ugyanazon a helyén van Jókay Józsefnek maradékaihoz intézett egyetlen intése, a melyet vége felé siető közlésembe itt beiktatok s mely szól ekképen : „Nem javaslom az én niaradékim közül egynek is, hogy a kereskedőségre áhítozzon, inkább legyen mesterember, ha máskép el nem élhet. Mert a- kereskedésben a philasopiiia nem segít, hanem csak vak szerencse, úgy hogy itt lehet legjobban elmondani : többet ér egy lat szerencse egy mázsa észnél. Ha periig valaha valamely maradékom kereskedő lenue, aunak azt tauácslom : hogy ha kereskedésben Isten segítségével boldogulván, pénzt szerezne, — igyekezzen fekvő
