Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-05-14
Huszonhatodik év. 20. szám. 1899. május 14. PÁPAI LAPOK P^avárog^tős* B ának éstöbl, pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal; Goldberg Gyula papírkereskedés?, Főtér. A fordulópontnál. Pápa, 1899. május 13. Teljes másfél évtized kellett hozzá, Feleló's szerkesztő': KŐRÖS EHDRE dr. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre H frt, negyedévre 1 frt 50. ]é>> vei Pápa város és vidékének előrehaladásaién egy jelentékeny lépést jelent, s a mely cli/^haladás viszont talán fordulópontot is kt'iiv-z egyúttal közgazdasági és kulturális élrtiink és érdekeink történetében. A páíjct-bánhidai vasútról szól az ének új és újra; azzal a különbséggel, hogy ii"; csaknem egy évtizeden keresztül ennek a vasútnak létjogosultságát, fontosságát (.•tiii.'gettük e helyen, ma már mint teljesen li>':.'jezett dologról lehet említést tennünk Volt módunkban hosszú időn keresztül Ti"-, /letesen megismertetni olvasóközönségünké mindama előnyökkel, anyagi és erkölcsi k.-'-y.nokkal, mely ezen vasútvonal megépít> ; vt következtében érdekeink javára szolgálnak : volt alkalmunk pozitív tényekkel igazolni . • méltatni Pápa városnak azt az áldozatk -/ségét, a mellyel e vasútvonal megtj. u'séhez százezer forintos tórzsrészvényj'. ./.éssel járult, nem lehet feladatunk tehát ivíétlésükbe bocsátkozni, csupán annak a a jelzésére szorítkozunk ez alkalommal, az eleinte talán uem is busás, de minden esetre nagyon is kielégítő — percentjeit. A régóta vajúdó vasútépítés ügyének a megsürgetése tárgyában csak a múltkor szólaltunk fel, s ma már azt újságolhatjuk, hogy líeijedüs Lóránt dr., orsz. képviselőnk érdekünkben való konveniálása végre eredményre vezetett s az illetékes miniszter kézjegye most már megmásíthatatlanúl rajta van azon a papírlapon, mely befejező okmányát képezi a huza-vonának, s bekezdő okmánya a vasútvonal technikai kivitelének, tényleges megépíttetésének. E sorok napvilágra jötte után alig 24 óra múlva pedig már az építkező mérnökök járják a tervezett vonalrészt, hogy elvégezzék a rendszeres kijelöléseket, a melyek alapján a uagy míí építkezésének technikai része a legrövidebb idő alatt elkezdhető legyen. Kedves hír ez azoknak, a kik Pápa város előrehaladása iránt szíves örömmel érdeklődnek, de kétszeresen kedves azoknak, kiket ez a lűrlelés bár talán nem is közvetlenül, de közvetve mindenesetre anyagi szempontból is érint: a város lakóinak. nyereség ez a vasútvonal, s a melyek végeredménye ismét és ismét Pápa város felvirágozása. A felső-gallai óriási kőszénbányám övekkel a közvetlen kapcsolat ilyetén létesítése, a budapest-gráci kereskedelmi, sőt talán később a személyforgalom jelentékeny százalékának, hozzávetőleges számítás szerint mintegy 45%-uak városunkon keresztül való lebonyolítása olyan tényezők, melyek nem tűnhetnek el nyomtalanul városunknak sem közgazdasági, sem társadalmi érdekei felett. A vasútvonal mentén tervbe vett nagyszabású ipartelepek építése következtében pedig a vidék is nyer nemcsak terményeinek értékesítésére felette szükséges módokat és eszközöket, de egyúttal a szociális bajok egyetlen mentő-telepeihez is hozzájut, a melyekben a legszegényebb néposztály is nyer megélhetési forrást, keresetet. De mindenekfelett a legtöbbet nyeri a vasútvonal megépítése következtében városunk, a mely a fentebb vázoltakon kívül népességében is gyarapszik az itt felállítandó osztálymérnökség tisztviselői, a vasút alkalmazottai s azok családjainak letelepedése TÁ RCA. Jókai atyja. •lókay József (1781—18"i7.) naplójából közli: Hegodüs Lóránt. Jókay Józsefről arcképünk nincsen, vonásait <'-al: két, nagy-idős fiának emlékezése, becsületes hu/ almát Komárom város aktái őrzik, míg egyéb 1 ;.;t, egész alakját a hallgató Idő már a mulan•'•-.ig szárnyai alá vette és eltakarta a jelen nem."•"•k elől. Annál jobban megrezzen figyelmünk, ha egyszerre megszólal ő maga, Jókay József, ki lYsi-től 1837-ig látott, beszélt és dolgozott Magyarországon, egy barnakötési'í napló sárguló vastagon merített lapjaiból kikel, hogy az elfeledőknek, hogy új nemzedéknek elmondja azt, a mit meg nem ümultunk, s mikor régi időkről új híreket hoz neí.'ünk, azt felelje az álmélkodókuak, hogy ez a hír ez a tanítás nem más, mint: „Az én életemnek L'irnsa és az ezen időközben esett némely történeakiiek rövid följegyzése. 1 ' Szokatlan történetek estek akkor, s még sokkal szokatlanabb az a látvány, hogy az országokat és népeket rázó nagy kavargások, melyektől korszakok szédültek meg, hogyan verődtek le apró gyűrűkké, míg elértek a komáromi kúriákra, és az ('inberelméket vívó eszmékből hogyan lettek naplójegyzetek, míg abba a régi irásba kerülhettek, a melyből most a dédunoka böngészi ki a szépapa átélt világát. Mintha mese volna, pedig valóság; kit mintha mély vizbe néznénk, pedig csak egy század ( úszott el közöttünk s annak az árján keresztül csillognak, integetnek ki a naplónak zománezos emlékei, I mint mohos kavicsok a vizből. Igazán úgv van, hogy a mint elfordítok egy-egy avéttas lapot, minden levelén egy uagy mozgalomnak ott feledett hagyományai jelennek meg, s mialatt az irodalom és történet csodás erőknek forrongását, országok és világok ütközését látják azokban a mozgalmakban, addig itt, a csöndes, régi naplóban, minden korszakból, minden csatából és minden hullámzásból egyegy emlékkőveeske marad, hogy így lepje be lassan a moha. Mindjárt a napló elején Jókay József bárom éves korában már oskolába adott öregatyja, „megtanítván már előre odahaza a betűknek ismerését, és azok összve foglalását", —• mondom, mindjárt itt, különös érdeko.-séget lapasztalt meg gyermeki elméjével s ez József császárnak tanügyi rendszere volt. El is mondja Nagy-Peszeken szerzett tapasztalatait, hol nagyatyjának, ]'öres Andrásnak, Tettes llouth Vármegye Táblabirójának házánál lakott, ekképeu : ,,a' N.-Peszeki Oskolában Tanítóm volt Szuhay l'ál Oskola-Ilector. Akkorjában ennek a' keze alá lő esztendős s nagyobb paraszt ifjak is jártak, a kiket a Decliuátiók tanulásával (az akkori barbarizmus szeréut) kiuzottak, én pedig nemtsak a magam tanulását dicsérettel végeztem mindenkor, hanem a mely Declinátiókat a nagyobbaknak tanítottak, én reájok figyelmezvén, hallásból megtanulván, oda haza az Öreg Atyámnak elmondottam, a ki is azon igen örült. Mintegy négy esztendeig jártam a Peszeki Oskolába, a mikor már a Deák Comparatiókat tanultam; ekkor be hozatván a Nagy emlékezetű Felséges Második József, Tsászár Systemája, íninden Falusi Oskola Reetorokat, a Néim-t Nyelv tanulása végett Budára menni kényszerítenek Normális Oskolába, némellyeket pedig Mária X"-tra nevű Helységbe N. ILmth vármegyébe, a hová a mi Tanítónk is vitetett." Ebből az lett, hogy két hónapig nem találtak a gyerekek Ueetort s várni kellett a tudománnyal addig, míg a nurni.íb'«1 a tanítókat vissza nem bocsátották. Hanem hogy ennek utána is nehezen ment a systema és az állandóság, arról a rév-komáromi syntaxis-évek adnak bizonyságot, a melyekről a forrongó időnek >ejtelmes jeleképen ezt a följegyzés látom : „itt volt az első Tanítóm Mikola István l'r, kegyetlen dölyfös természetű, a kinek szerentsémre tsak fél eszt 'ii léig jártam keze. alá, mert a/.utáu O Pe-tre ment Jurátusnak, de ott roszsz társaságba adván magát, nn-llynek t/.élja valamelly felzendülés volt, s itt megfogattatvtín, több társaival együtt, azok köz/.ú'l Mikola István és Zsarnotzay fövételre büntettetvén, szerentséf lenül lenyakazta!tak 175H5-bau elkészült Komáromban a reformátusok gimnáziuma s a kis oskolából, valakik esak voltalí tanulók, ide vezettettek által, míg a napló írója Kontra Tengi János „német kesztyűs mesteremberhez" ment, s ott tanulta meir annyira a Német nyelvet, hogy ha idegen látogatók jöttek az Oskolába, a Professor úr Jókayt mint remeket a Német nyelvben, úgy mutatta elő a próbára. Az lS()l)-ik esztendőben április 4-ikén Közönséges Examen zárta le az iskolai életet s ekkor, tizennyolc éves korában, édes atyja pünkösd előtt való hétfőn elvitte Kemeulze helységbe, a hol akkortájban N. Iíouth Vármegye gyűléseit tartani szokta. „Itt patváriára adódtam" — mondja a napló írója — s nemsokára meg is fejti, hogy a patvária szó ezt jelenti: „pati
