Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-01-15

XXVI. év. 1899. január 15. 3. szám. PÁPAI LAPOK. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Mcgjolenlk minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca S56. Kiadóhivatal: tíoldherg Gyula papirkereskedése, Fölér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS EHDRE dr. Előfizetések és hirdetési dijak a I a p k i a d ó hivatal á h o /. küldendők. A lap ára: Egósz évn- (! frt. félévre U frt, negyedévre 1 frt 5o. Házadónk szabályozása. Pápa város közönség-e kérvénnyel és panasszal járult a képviselőházhoz, a házadó törvényben rejlő bajok ét) viszásságoü: orvoslása érdekében. A kérvényezés és panaszolás jogával városunk kétségen kívül helyesen élt, midőn szót emelt és eszmecserét indított azon elégületlenség hatása alatt, amelyet a háza dó teher egyenlőtlensége és aránytalansága okozott és midőn a vagyoni erőnk és teherviselési képességünknek megfelelőbb, jobb és igazoltabb adórendszer megalapítását szorgalmazta. Kn a kormány és törvényhozástól ebbeli sérelmünk orvoslását nem reménylem, mert nem tehető fel, hogy 11 törvényhatósági és 17 rend. t. város kedvéért', — amelyek t. i. a házbéradó terhe alatt görnyedeznek, — a házosztályadó kedvezményeit és előnyeit élvező llDó'ó város és község sujtassék és vettessék alá nagyobb tehernek. A belátást, igazságérzetet és közszellemet feltételező ilyen adóreform jelen viszonyaink közt jámbor óhajtásnál nem egyéb, ennélfogva oda kell hatnunk, hogy a hatályban levő házadő törvény keretén belül keressük meg a jóllétünket, fejlődésünket és érdekeink biztosítását célzó kibonta kozás útját. Ezen útat megtaláljuk a házadó két alakzatának a házbéradó és házosztályadó megkülömböztetésében és ezen megkülönböztetés kritériumainak a megismerésében. Az általános húzbéradó ugyanis azon városokban és községekben van érvényben, ahol , a tényleg bérbeadott lakrészek a létező laki részek összes számának legalább felét képeI zik, ellenben ahol a tényleg bérbeadott lakrészek száma a lakrészek összes számának \ felénél kevesebb, a ki nem bérelt lakrészek házoKzhUijmlú alá esnek. A két adórendszer! közötti ellentét kirívó, mert amig a házbér- j l adó, a ház fönntartást és értéktörlesztési' ! költségek levonása után fennmaradó nvertJ bérösszegnek Ki"

0-át teszi és ez az általános jövedelmi pótadónak és egyél) járuló-1 kos adótételeknek hozzászámításával a két- ; szeresre emelkedik, — addig a házosztályadó a lakrészek száma alapján osztály és foko! zat szerint vett el vén ki, — minden egyes \ Likrész után 1 frt 2l) krtól frt ig terjed;' I sőt ha az összes lakrészeknek egy harmada I sem volna bérbeadva, úgy házosztályadó, ; fejében lakrészenként csak 1—1 frt lenne |nálunk az egyes házakra kivethető. Hozzávetőleges számítás szerint a házbéradó .; 4—li-szorta nagvobb a házosztálvadónál és 'ez legyen számokban kifejezett magyarázata ' a béradó és osztályadó közötti külömbségnek. Tudomásom szerint I8t;s dőlt csak ! egész községek rovattak meg. vagy a házbér, — vagy házosztályadóval, úgy amint ezen rendszer az 1S50 március 4-én kelt nyilt parancscsal behozatott és 1SH7 év végéig fönnállóit. 18C5S óta azonban azon körülmény dönt, hogy a kibérelt lakrészek száma nagyobb-e, vagy kisebb-e a ki nem bérelt lakrészek számánál és azt hiszem, hogy ezen megkülömböztető ismérvek félreértésének kell tulajdonítanunk, hogy eddigclé'kí nem derítettük, melyik rendszer alá van jogunk sorakozni, vagy ha netán meg volt bennünk az igyekezet, hogy az előnyöseim osztályadót hozzuk be városunkba, úgy ezen igyekezet meddősége a szakéi telein hiányára vezetendő vissza, a mely szakismeret nélkül a lakrészek helyes és a törvény intencióinak megfelelő összeírása el sem képzelhető. A házbérvallomási ivek rovatai teljesen megbizhatlanok, mert. a lnkré.-zek számának objektív bevallása kellően ellenőrizve sohasem volt és ennek ellenőrzési- a kincstárnak érdekében sem áll, mert a kivető közrgeket nem a lakrészek száma, hanem a bérjövedelem érdekli. Az előadottak szerint nem a há/al. •'nem a lakások, hanem </ ////,';'>; ./.• s/áma .szolgálván irányadóul, kétségtelen, lmgy a kibérelt és ki nem bérelt lakrészek számainak egybevetése és ezen célból :: lakrészeknek megbízható és bizalomgerjesztő szakértelemmel való összeírása vált elkerülhetlenfd szükségessé, mert csak ily módon lehet Egy ablak alatt. Csak megállok az utca-sarkon Es elnézek egy ablakot, Szobám volt ott is szembe vélem Három szép ifjú lány lakott, Három liliomszál lakott — Le virágzott tavasz fuvalma Érint lágyan — gondolva rajok. — Ah ! oly édes-pajkosau libbent A habos fehér pongyolájuk . . . Nyugtalan, kóbor legény voltam, Vágy, ábránd hajszolt, kergetett. Egy kicsit a szivem is, sajgott . . . És csitítgatnom jól esett, Csitítnom olyan jól esett — Zajos éjjeli társaságtól Haza sokszor biz' reggel jöttem. — Oly bájos volt a három kis lány Mámoros, rózsaszínű ködben ! . . . Egyik varrógépét szerette, A másik meg a zongorát, A harmadik könyvvel kezében Ábrándozott órákon át, Álmodozott órákon át — S a szigorú missz hogy kifordult, Hopp: az ablakba' mind a hárman . Fülig pirultam boldogan én S a zöld zsalut gyáván lezártam. ... A három lánykát férjhez adták, A kis szobában más lakik. Álmok, vágyak úttalan útját Már én sem járom hajnalig, Már én sem rovom hajnalig — Közéig a szív arany nyugalma, Hív békés rév, nyugalmas fészek . . . — De arra a zöld zsalus ablakra Örökké köuyes szemmel nézek . . . íliudapest.) Lampérth Géza. A papucs. — A «Päpai Lapok» eredeti tárcája. — Irta: fflartoníalvay Blok. Ama sok, jobb sorsra érdemes intézmény közé, a melyet az emberiség nem mindig méltányol, sőt lábbal és félre tipor, nem utolsónak sorakozik a papucs. Lehet, hogy ez az eljárás, a mi részünkről, a férfiakéról, öntudatlan boszú kifolyása. Kifolyása t. i. annak az ösztönszerű érzetnek, hogy taposnunk kell, mert ha a lábunk alól kisiklik, úgylehet, a fejünk fölé kerekedik. Lábbal tapossuk továbbá, mert a mi minket férfiakat illet, mi ugyan soha se jöttünk volna rá, hogy azt másra is lehet használni. A nők ... az más. Azokat nem érheti vád a papucs részéről; az ő testük könnyű neki, s ő tőlük nem fáj neki semmi. Azok megértik őt és méltányolják. Tudják, hogy a műhelyben, kirakatban még nem papucs a papucs, csak lomha anyag, a melybe — hogy úgy mondjam — éb-tet esik a kis lálueskák lehelnek és liujív csak a használatban magas/t.>súl azzá, a min- s/erinlük, t. i. a n.'ík és a juipu :s közös nézete szerint, hivatva van. Sokat gondolkoztam e téma felett, régebben is, ujabban is és úgy találom, hogy megérdemli, hogy kísérletet tegyünk rendszeres tárgyalására, már a mennyire lehető lessz a rmiils/.i-i"'*—>"^. Valószínű, hogy nem fogok sok ujat mondani, a mikor megpróbálom megszerkeszteni '/ /»//<//>'s fi>rin<'s:i'tf<lffi'rwféf; nem a nőknek, a kik szánalmas mosollyal mondják magukban: „Osak most jöttél rá <; dolgokra, a melyek oly régiek, mint a világ", s no.rn férfiaknak sem, a kik azt susogják — ők csuk susogják —: A diagnózist jól ismerjük, de mi a medicina? A papucsnak két megnyilatkozása van; a természeti és eszményi. Az első minőségben tűrésre, szolgálatra, szenvedésre, a másodikban uralkodásra van hivatva. Tárgyalásomban a kétféle vonatkozást igyekszem elkülöníteni; ha nem mindig fog sikerülni, annak nem én leszek egészen az oka, hanem maga a téma. Hogy növény-e, állat-e vagy ásvány, azt eldönteni nem tudom. Talán mind a három országhoz hozzátartozik. Növény, gyakran, anyagánál, rózsákkal, nefelejtsekkel, ibolyákkal díszlő voltánál fogva,, s azért is, mert növekedéséhez az öntözés, a női könnyek sürü hullása, nagyban hozzájárul; állat