Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-01-15

kilátásunk és reményünk, hogy a fennálló törvény megváltoztatása nélkül is az érvényben levű lntzadó törvény keretében oldhassuk meg a kérdést akkép, hogy a bérjövedelem elkobzásával majdnem egyenlő súlyos házbéradó-teher alól magunkat fel szabadítsuk. En eiősen hízom abban, hogy a lakrészek helyes összeírásának eredménye azon meggyőződésre fog bennünket vezetni, hogy a tényleg kibérelt lakrészek száma a létező összes lakrészek számának felénél kevesebb és hogy ekkép városunknak a házosztályadó alá sorozásához törvényes joga van. Ha már három évtized óta tűrtük sivárságunk és lehetetlenségünk következményeit, úgy most már többé közömbösek nem maradhatunk, hanem a legélénkebb érdeklődéssel és "figyelemmel gyorsan és erélyes módon kell hozzálátnunk sérelmeink orvoslásához és én egyelőre megnyugszom azon jóleső fellevésben, hogy derék polgármesterünk, a polgárság tiszteielének és bizalmának letéf emén}

r

ese, valamint városunk boldogítása)) eddigelé fáradozott, úgy e részben is kielégítő sikerrel fog eljárni és munkássága révén szerzett érdemeit a szóban levő nagyfontosságú kérdés bölcs megoldása állal is gyarapítani. A lakrészek szabályszerű összeírásának elrendelését a képviselőtestület határozata ;ilá térj esztendőnek tarlóm azon okból, hogy ezen képviselőtestületnek módjában álljon az összeírásnál a közbenjárással saját kebeléből olyan" kiküldötteket megbízni, a kik a házadó alapiörvényét és az erre vonatkozó kiegészítő törvényeket tudják, mert a lakrészeknek a törvény értelme szerinti fogalmához, megfelelő osztályozásához és csoportosításához még az ezermesterek sem értenek, annál kevésbhé a fertálymesterek, a kikre tehát e nagy horderejű és legvitálisabb érdekeink egyikét érintő munkát megnyugvással rábízni nem lehet, de egyébként is az összeírás törvény szerint a községi elöljárók kötelessége. A város polgársága pedig világosíttassék fel, hogy a lakrészek összeírása adóterhük enyhítését veszi célba, hogy annál nyugodtabban és minden elfogultság nélkül támogassa a kiküldött közegek eljárását. Dr. Hirsoh Vilmos. A vízdíj megadóztatása. A vízdíj szándékolt megadóztatása tárgyában a m. évi december 22-kéu tartott városi közgyűlés azt a határozatot hozta, hogy a pénzügyi kormány kerestessék meg, hogy a vízdíj ne szárníttassék a nyers házbérjövedelemhez. A városi hatóságnak a pénzügyniinisztériuurioz intézett erre vonatkozó felterjesztését, mely (.'xakru/ni/ Károly főjegyző tollából származik, közérdekű voltára való tekintetből ejrész terjedelmében itt közöljük: Pápa r. tanácsú város képviselőtestülete a városban uralgó és sok áldozatot elragadó különböző járványos betegségek megszüntetése céljából a közogés/^égi bizottság egyöntetű határozata folytán megalkotta a város minden egyes polgárának óriási áldozatkészsége mellett a vízvezetéket, mely közel kétszázezer forintba korült. Tekintve azt, hogy a város ily horribilis lökével nem rendelkezett, ezt kölcsönből fedezte, a mely kölesönnek évi kamataira és amortizálására, továbbá egy vízvezetéki alap létesítésére, úgyszintén a vízvezeték évi fenlartási költségére a város évi 1251(1 frt vízdíjat irányzott elő, melyet a megállapított kulcs szerint a városi lakosság köteles a város pénztárába befizetni. Ámbár a vízvezeték közszükségletet pótol, a veszprémi m, kir. pénzügyigazgatóság eme pótadó természetével biró vízdíjat, melyet a város jogosított kivetni és beszedni, azért, hogy a házbirtokos a lakótól szedi be és fizeti be a pénztárba a lakbérüknek arányában, mint nyers jövödelmét a háznak megakarja adóztatni. Pedig ez a vízdíj nem jövedelme a háznak, hanem adója, a mellyel nemhogy emelkednék a liáz értéke, hanem a magas vízdíjnál fogva inkább száll. Ha a pénzügyigazgatóság által tervbe vett sérelmes megadóztatás meg nem akadályoztatik a kivetett házbéradó 3 évig fog érvényben maradni, mely habár megfellebbeztetnék is, mindazáltal annak eldöltéig a városi lakosság oly adóval lenne sújtva, mely sem az igazság, sem a jog, sem a törvénnyel összeegyeztethető nem volna és így a lakosságból minden új intézmény létesítésére irányuló nemes törekvést, mely a város fejlődésére befolyással bírna, kiölné, s minden esetre városunkat a fejlődés útjáról terelné le. Ezen vízdíj megadóztatásra való törekvés miként fentebb előadtuk, a városi lakosságra .sérelmes, sérelmes pedig annál is inkább, mert összetörve látnók általa azon nemes mellékeélt, hogy a közegészségi állapotunkat gyökerében javítva, megnyithatnék a város kapuit az ipar, kereskedés és tudomány művelőinek, a kik eddig az évrőlévre dühöngő járványos betegségektől való félelem miatt városunkat elkerülték. A pénzügyi igazgatóság azonban nem értvén azon magasabb s városunk ez által országunk emelkedésére is lendülettel biró nemes törekvésünket, előtte egyedül csak az állami jövedelmek fokozása fekszik. Törekvésének igyekszik törvényes alapot teremteni, hivatkozván az 1HS3. XLVI. t.-c. 3. tj-ára, a mel}- szerint a vízvezeték költségei is a nyers házbérjövödelemhez tartoznak. Ez azonban egészen más természetű, mint a vízdíj, mert ha a háztulajdonos a bevezetés költségét veti ki a lakbér arányában és szedi be, úgy ennek megadóztatása kifogás alá nem eshetik, mert tényleg ez által létesült kényelemnél fogva a lakás értéke emelkedett, szintén anyagánál fogva, s mert az állati élet, sőt az eniberállali élet legfejlettebb nyilvánulásaival is bir. Szorít, nyom, megve>zteget, becéztél, különösen pedig (7 (

;

.s Hi'itlkinlik! (hitudalos, önérzetes, ennek bizonyításával tartozom: íme egy igaz történet: A csizma és cipő (a férfi lábbelik) egyszer összevesztek: „En vagyok az első, az igazi" — így szólt a gőgös cipő, — „Nélkülem nem lehet sétálni, bálba, az udvarhoz menni: te csak sárba való vagy." A csizma dühbe jött ezen és így replikázott: „A vitézség és dicsőség jelét, az ezüst és arauysarkantyút mégis rajtam s nem a hitvány cipőn hordják." Természetesen nem tudtak megegyezni és tovább civakodtak, míg egyszerre megszólalt a nesztelenül oda surrant műi) papucs: „() ti dőrék! mi a ti hatalmatok az enyémhez képest, velem szemben ? Bölcsészek, művészek, hadverőhősök és államférfiak én alattam nyögnek. Az én egyetlen szeszélyein nem ereszt téged cipő a bálba, s nem ereszt ki téged csizma a házból!" Eletének legutolsó szakában azonban a papucs többnyire ásvánnyá lessz. Fokról-fokra szállva lefelé, végre a szemétbe kerül s a szemetes ember ásója nem egyszer hozz napvilágra ilyen háromlaki egyedet, a ki ha beszélni tudna, gyakran régi dicsőségről, örökre elmúlt aranhuezi szép napokról tudaa mesélni. * Tudjuk, hogy a szó : papucs, nem átvitt (eszményi), hanem természetes értelemben is már mily különböző fogalmakat jelel meg. ' í&y a Pipacs az a fehérselyemből való, gyöngygyei, skófiummal ékes lábbeli, mely a hivők ezreinek csókjától elborítva, a papucsok hierarkhiájában a legmagasabb fokra emelkedett, és papucsnak hivatik az a monstrum is, a melynek lába kiterjedését 'háromszorosan meghaladó öblében csoszogva utazik a lábak topográfiájának jövendőbeli nagymestere : a suszterinas. Papucs az, a mely a házmester alsó végtagjainak piedesztálját ölelve körül, zavarja meg önök hajnali álmát (t. i. azokét, a kiknek van házmesterük), és papucs az is, a melyről a novellisták úgy szoktak írni, hogy aszougyák : A nyári hajnal aranyveres pírja Alice (vagy Erzsike) ablakának nehéz damaszt-függönyein is átszűrődött. Most orrocskáján táncol egy játszi sugár, s a pihenő leányka felébred; kiszáll a hóhalmazból, a melyet ágynak csak a materialista nevezhet, s a föld legparányibb (mind „leg"parányibb, a mit megénekelnek) lábacskáit a bizalmasan integető bársony papucskákba bujtatja stb. Lásd folytatását a többi novellákban. Papucs az is, a melyből a művésznő játékától, énekétől, táncától elragadtatott mámoros arany ifjú, vagy az imádottja bájaitól részeg lengyel gavallér serleget csinál és issza a habzó, gyöngyöző pezsgőt; papucs volt az is, a melyről gyermekmeséink emlékei susognak nekünk : a „hétiuérföldes", a „tengerhágó", a mivel az Operenciákra is könnyen eljutott mesét hallgató fantáziánk, s az a másik, a mely a tüudérkertben az arany almafa alatt veszett el s a melynek gazdáját a szerelmes királyfi úgy kereste, míg megtalálta . . . Közelítsünk egy kissé a papuesfogalom másik megnyilatkozásához, átmenetül foglalkozva a mesés kelettel. Keleten a papucs törvények és szokásjog alapján valóságos társadalmi, anyagi és perjogi intézmény, tökéletes pótlója sok haszontalan teketóriás nyugoti copfnak. Például: ha egy indus törzsfőnök meghódol a radsahnak, egy pár fényes papucsot nyújt át, melyeknek talpain az ő arcképe díszeleg, a legteljesebb meghódolás és alávetettség jeléül s annak kifejezésére, hogy az úr tényleg lábbal tapossa Őt. A török házassági jogban pedig a válópert pótolja. Ha az asszony kiszeret a férjéből, egyszerűen elmegy az illető járásbírósághoz — kádi — s egyik papucsát talpával felfelé fordítva eléje teszi a szőnyegre. A kádinak nem kell több, megérti ezt a néma keresetlevelet és minden kérdezősködés, békéltetés nélkül kimondja a válást. Se papir, se stempli, se hűtlen elhagyás, se izgalmas találkozások a felek közt, mindent pótol a felfordított papucs. Pótolja ugyancsak a török hölgyeknél a szerelmes levelet is. Ha a férj elhanyagolja nejét, ű nagysága egyszerűen elküldi neki papucsát, s a férj megértve ez ékesen szóló képes levelezőlapot, siet pflichtschuldigst az ölelő karok közé. Még egy igen nevezetes használata van a papucsnak a török nő kezeiben. Tilalomfa, závár, erősebb száz testőrnél, a gyilkos fegyvernél, villamos battériánál. Ha t. i. a nőnek hölgylátogatója van a háremben, a papucsát künn hagyja a küszöbön, és nincs az az igazhivő férj, a ki azt átmerné lépni. A EOSSZ nyelvek persze azt is mondják, hogy ily idegen papucsok némely háremben készletben vannak, s ezek nem egyszer olyankor is az ajtó elé kerülnek, ha a látogató nem éppen hölgy . . . De jöjjünk vissza az aranysugaras keletről a mi ködös-borongós égtájunkra. Van-e önök közt, hölgyeim, a ki valaha papucsot ne hímzett, horgolt vagy kötött volna vőlegényének, férjének, apjának, bátyjának vagy öccsének ? (Pardon az udvariatlanságért, öuöknek öccsiih nem lehet 1) És van-e öuök közt, tisztelt kollégáim, férfipublikum ! a kit valaha papuccsal meg ne lepett volna arája, felesége, lánya, buga vagy menye ? (Megint pardon, öuöknek nénjiik nem lehet.) Alig hiszem, mert a női prezentek 99 %-a papucs. Egy menyecskét akkor leptem meg, mikor úgy karácsonytájt „csinált" valamit. Veres volt és berliner-pamut. Láttam, hogy papucs. De a világéi"