Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-05-07
jiiiír vezércikkében foglalkozik ezzel a mozgalommal és városa iránti szeretetből élénk színekkel irja le, minő veszteség fenyegetné Veszprém városát, lm Pápa törvényszéket kapna. Távol áll tőlünk Veszprém városa vagy annak törvényszéke ellen mozgalmat vagy állást foglalni, de nekünk pápaiaknak nem veheti Veszprém városa rossz néven, ha első sorban magunkra gondolunk, minek iparunk és kereskedelmünk hanyatlásának megakadályozása oéljából legfőbb ideje, és mivel esak a szomszéd járások közelfekvő részcinek Pápához csatolása is elég területet és munkakört biztosít a pápai törvényszéknek és ez nem akadályozza, hogy a veszprémi törvényszék kellő ügykörrel és területtel bírjon. Arról nem akarok szólni, hogy egyes nagyon bonyolult sommás perekben a többszöri felebbezési tárgyalás Veszprémben az ügy tárgyát meghaladó költséget okozott, mire van tapasztalatunk. l>7. r )-ben az is sérelmére lehetett a városnak, hoo-v a közbeesett választásnál a kormánypárt jelöltje kisebbségben maradt, azonban most nem állunk választás előtt és mivel a törvényszék felállítását igazságszolgáltatási érdekek teszik szükségessé, a iii"Zgaloiu időszerű és megindítandó. Steinberger Lipót. Vármegyei közgyűlés. — J8SH). máj. 1-8. — Yeszpréravármegye törvényhatósági bizottsága 1- hó 1—;5. napjain közgyűlést tartott. A gyűlésen a bizottsági tagok rendkívüli nagy számban jelentek meg. Fenyvessy Ferenc főispán elfoglalván az elnöki >./riv' t, üdvözölte az impozáns számban egybegyűlt lór ényhatósági bizottsági tagokat, külön azokat, a \ik iniut újonnan megválasztottak, először jelentik 'u'g a vármegye közgyűlési termében. Kérte • •!.•'. Vgyenck segítségére a vármegye érdekében ';>.>- Hei, eréllyel és igazsággal folytatott munká;.! s >'ui. 'italt a közelmúlt szomorú példáira, amikor az i'lmVér. és az crély hiánya nem egyszer szomorú A./menyekkel járt. A közgyűlést megnyitottn:i» Vt.eiili. (Lelkes éljenzés.) "Napirend előtt bejelentette a főispán, hogy •tv ..Országos Magyar Gazdasági Egyesület" a .. V.-/]iréminegyei Gazdasági Egyesület" meghíva>:i -.i Veszprémben, a vármegyeház nagytermében május 1,')., 14. és 1 fi-ik napján a magy. kir. gaz- í dasági akadémia tanárainak közreműködésével mezőgazdasági előadást rendez. A főispáu annak az óhajtásnak adott kifejezést, hogy vármegyénk gazdaközönsége ezeket az előadásokat minél nagyobb számban fogja látogatni. A napirend első pontja Kolozsvári/ József alispáni jelentése volt, a melyet minthogy a megyebizottsági tagok előtt, már különben is ismeretes volt, felolvasás nélkül egyhangúlag tudomásul vették-. A jelentés egyébként a megye életet ő hónap alatt híven tárja lel. Koller Sándor m. főjegyző jelentést tett a vármegye házipénztárában megejtett vizsgálatról. Ennek kapcsán megemlíti a főispáu, hogy a pénztárkezelés mostani módját nem tartja célszerűnek és erre nézve legközelebb új módozatot fog a vármegye törvényhatósága elé terjeszteni. Ezután következett a közgyűlés legfontosabb tárgya: a restauráció, A főispán bejelenti a kandidáló-bizottság tagjait, majd Óvári Ferenc orsz. képviselő felolvassa a kandidáló bizottságnak április íJU-án este tartott ülésén felvett jegyzökönyvet. Ezután a főispán bejelenti a megüresedett megyei állásukra a pályázók neveit és névszerinti szavazási rendel el, megjegyezvén, hogy csak azokra szabad szavazni, a kiket a kandidálóbizottság jelölt. A pápai főbirói állásra két pályázat érkezett. Bélák Lajos a devecseri- és Dok'orics Sámuel a veszprémi járás szolgabirája pályáztak. Mindkettőnek meg levén a törvényben előirt képesítése, a főispán elrendeli a szavazást. A szavazatszedő-bizottság a következőkből alakult meg: Elnök: Sült József, kir. tanácsos, pápai kir. közjegyző, tagok: Iliász Lajos, Wall a Gyula és Sznbadhe<iyi Kálmán. A névsort Barthalos István, pápai ügyvéd olvasta. A szavazás folyamán Doktorics visszalépett, így hát a főispán Bélák Lajost jelentette ki a pápai járás megválasztott l'öszoigabirájának. A tiszti főügyészi állásra Csapó Kálmán ügvvcd, volt m. főjegyző és Bélák István ügyvéd, az envingi szabadelvíípart elnöke pályáztak. A főispán elrendeli a szavazást és a szavazatszedőbizottságot a következőkből alakítja meg: Elnök: J'uri/hi Sándor, orszgy. képviselő, tagok: Hunkár Dénes, Kenesseij Pongrác, itácz Gyula és Walt Pál. A névsort ('sete Antal ügyvéd olvasta. Puryly Sándor a szavazás végeztével jelenti, hogy headatott ös.-zcsen 2f>2 szavazat. Ebből Csapóra li>4, Pelak Istvánra KS szayazat esett. így tehát 72 szótöbbséggel Csapó Kálmánt jelentette ki a főispán a vármegye megválasztott főügyészének. Az árvaszéki ülnöki állásra az egyedül pályázó Hada Józsefet, a megüresedett devecseri szolgabírói állásra Szabó Nep. Jánost választották meg. Az újonnan megválasztottak nyomban le is tették a hivatalos esküt. Koller .Sándor m. főjegyző olvasta az eskümintát. Az eskü letétele után a főispán mindegyikükkel kezet fogott és üdvözölte őket a vármegye bizalmából nyert állásukban, majd ők mondottak köszönetet megválasztatásukért. Fodor Gyula, b. tiszti főügyészhez is intézett néhány szót a főispán, kinek működése az új tiszti főügyész megválasztásával véget ért. Meleg hangon emlékezett meg valóban kiváló és becses szolgálatairól és kérte, hogy egy időre, míg az új főügyész áttanulmányozhatja hivatali ügyeit, vállalja még magára a vármegye jogi képviseletét. Lodor Gyula szép szavakban köszönte meg a főispán elismerését. Doktorics Sámuel veszprémi- és Huszár Gyula zirci szolgabírót tiszteletbeli főbirákká, Illés Dezső dr., veszprémi ügyvédet pedig tb. megyei ügyésszé nevezte ki a főispán. A közgyűlés több választmányi tagsági hely betöltése után Borsodvármegye, közönségének a kóbor cigányok vándorlásának íneggátlása érdekeljen a képviselőházhoz intézett feliratát, melyet pártolás végett megküldött Veszprémvármegye törvényhatóságának, vette tárgyalás alá. - - A közgyűlés elhatározta, hogy hasonló szellemű feliratot intéz a tőrvényhozáshoz és Óvári Ferenc indítványára elhatározták még, hogy ebben a feliratban hangsúlyozni fogják a ló- és kocsitartási engedély megvonását a kóbor cigányoktól, mert a vándorlásuk ellen csakis ily módon lehet sikerrel védekezni. A második napon Iliász Lajos indítványozta, hogy a vármegye a postatakarékpénztár útján bonyolítsa le pénzforgalmát. Hosszabb és alaposabb indokolás kapcsán fejtegeti azokat az előnyöket, melyeket a pénzkezelésnek cz a módja a vármegyének nyújt. Kolossráry József alispán komolyan megfontolandónak véli ezt az indítványt. Ajánlja, hogy az indítványt adják ki egy szűkebb bizottságnak, mely a vármegye szeptemberi vagy decemberi közgyűlésén tegyen előterjesztést. Az alispán indítványát elfogadta a közgyűlés. A kűu a legnagyobb flegmával felel: — Megvan az mind, nem veszett el egy se. — Azt kérdem hány lakosa van a falunak? — Nem falu ez, liauem város, telel a kön í''!: íiüetlenül. — Hát hányan laknak városban? Nem érti? — Mit tudom én! Nem vagyok éu pap. Mire Albrecht kir. herceg türelmetlenül: — Maga tán nem is tudja, hogy kivel beszél? Eu Albrecht í'6'herceg vagyok. Mire a kúu szemeire húzza a kalapot és így felel! — Máu én arrul sem tehetek. A Kemény Zsiymond szi varai. Falk Miksa egyszer Kemény Zsigmondhoz ment, hogy elkísérje valami gyűlésre. Indulás eló'tt a báró egy pillantást vetett Íróasztalára, melyen egynéhány szivar bevert. Aztán belenyúlt a zsebébe, kivette szivartárcáját s bennlevő havannákat oda rakta az asztalra a többihez. Falk nem értette, hogy az eróV* dohányos Kemény szivar nélkül indult útnak. — Ennek az a nyitja, magyarázta a báró, bogy inasom az én szivarjaimat szívja. De ha csak három-négy marad az asztalon, a szegény ember zsenirozza magát — nem mer elvenni belőle. És aztán útközben látta el magát szivarral a jószívű nagy ember. i I A szerző. j Tóth Kálmán „-l Király házasodik vígjátékát adták először, !*(?;', telén a Nemzeti .Színházban. A költő' estefelé hurutjaival előre áldomást ivott lakásán a darab sikerérc. ííét óra tájt aztán jó kedvvel indultak a színházba. A lépcsőn lefelé haladó j társaságnak Tóth Kálmán régi bű inasa, Pista vilá{gított a nagy karos gyertyatartóval. — No Pista, nevetett a költő és egy bankót vett elő a zsebéből, gyere el ma te is a színházba, aztán ha hívnak engem, hát majd kiabálj te is. Az első felvonás után tetszé-? zajával volt teli a szinház. „Szerző! szerző! Tóth Kálmán!" hallatszott a teli ház minden zugából. De egy stentori hang, fent, a kecskeméti páholybau, győzedelmeskedett a többi ezer torkon ; azt kiáltotta : — Tekintetes úr ! Tekintetes úr ! Deák Ferenc présháza. Mikor már Schmerling és minisztertársai is érezték, hogy politikájok a csőd szélén van, Deák Ferenctől megkérdezte egy bécsi német jó ismerőse és tisztelője: meddig tarhat még ez az állapot ? — Messziről kell kezdenem, hogy erre a kérdésre válaszolhassak. — Volt nekem valami birtokom, azon egy domb és a dombou egy régi présház; vén rozoga épület; düledezett, általában igen siralmas állapotban lévő. Mivel a birtokot el akartam adni, az új présház költségeit pedig szerettem volna megtakarítani, hát fölkértem egy építőmestert, hogy vizsgálja meg a pré>há/,nt: ö.>szi> lehet-e valamelyest tatarozni és ha igen : hát meddig bírhatja ki': A/, építőmester megvizsgálta a dolgot és a mikor aztán kérdezősködtem felőle, azt mondotta: „llát öss/.etatarozni össze lehet, és egy, két vagy taláu három esztendeig kis is bírhatja; de viharnak nem szabad érnie". A Schmerlingék présházát lsiilí-ban aztán el is érte a vihar. Báró Eötvös Józsej és az angol. Báró Eötvös József lSoti—íJT-beu bejárta : Franciaországot és Angliát. Mikor Londonból visszatért a kontinensre, a Dower és Calais között a I Manche-csatornát (Pas-de Calais) járó gőzhajón egy augol utas előtt magasztalta Franciaországot. — La France est sublime! (Franciaország föuséges !) kiáltott lelkesen. — Du sublime au ridicule il n y a qu un pas! (A fönségestől a nevetségig csak egy lépés!) vágott vissza az augol élesen. — Le pas-de-Calais, monsieur, szólt nyomban Eötvös, magyar létére kitűnő szójátékot csinálva a pas (lépés) s a Pas-de-Calais (a Franciaországot és Angolországot elválasztó Manche-csatorna) szókból. Az angol erre, a hagyomány szerint, tüstént párbajra hivta Eötvöst, ki meg is verekedett vele. Ez azonban mendemonda. Csak a szójáték valóság. Báró Eötvös Lóránd elbeszélése.
