Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-05-07

A napirend pontjai közül nagyobb vitát keltett Yégb Istvánnenak, a nemrég öngyilkossá lett pápai főszolgabíró özvegyének nyugdíj illetve kegydíj megszavazása iránt beadott kérelme. A közgyűlés hosszabb vita után megszavazott Végb Istvánnenak 250 frtnyi évi kegydijat, de csakis özvegysége tartamára és azzal a kikötéssel, hogy ha kedvezőbb anyagi körülmények közé jutna, a vármegye által nyújtott kegydíj megvonható a segélyt élvezőtől. A harmadik nap Pápát érdeklő fontosabb tárgya a IV. gyógyszertár ügye volt. Két — gyógyszerátr felállításának engedélyezése iránt beadott — kérvényt tárgyalt ekkor a közgyűlés. Az egyik Pápán, a másik Veszprémben felállítandó gyógyszertár engedélyezését kéri a vármegye Nebántsvirág. A francia szelleműek ez a bájos terméke nem tudott nagy közönséget vonzani hétfő estére a színházba. És ezt nem irjuk a közönség rovására, mely már többször megmutatta, hogy finom zenéjű, szellemes szövegű operettet akár egy szezonban többször is meghallgat. Az okot inkább abban keressük, hogy közönségünk a sziulapra tekintvén, az édes-bájos Denise személyesítőjéűl nem azt a kiváló szubrettet találta, a kinek távozását mindnyájan őszintén sajnáljuk. A kis számú közönség lehetett aztán annak is oka, hogy a színészek — kevés kivétellel — kedvetlenül játszottak, így első sorban Celestin személyesítene : Miklósi, a kitől pedig azt vártuk, hogy valami értékeset fog produkálni. Sajnos, azonban színtelen, unott volt, s csak az utolsó felvonásban — törvényhatóságától. A közgyűlés felhozott indokok ! élvezhető. Lévay Margit (Denise) több ambíciót miialapján nem látta szükségesnek sem Pápán negyedik, sem A

7

eszprémben harmadik gyógyszertár feltátott. Játéka ügyes, kedves, de híjján minden eredetiségnek. Énekszámai közül, melyeket kicsiny állítását. — Ezután még a hátralevő kisebb ügye- j hangján sok zenei tudással adott elő, csak a Jani ket tárgyalta le a közgyűlés, majd Szűcs Ákos és Juci kupléja melegítette fel jobban a közönséget. m. főszámvevő terjesztette elő a vármegye házi pénztáráról szerkesztett mult évi számadásokat és egyéb számadásokat, végül pedig a főjegyző bejelentette, hogy a belügyminiszter leiratot intézett a vármegyébe/., mely szerint az 1897: XXXIII-ik t.-e. 14. ij-a értelmében felszólalások elbírálására és az évi lajstomok összeállítására hivatott bizottságba a törvényhatóság a vármegye területének különböző részeiből oly bizalmi férfiakat válasszon, kik lakóhelyük környékének esküdtképes féríiait leginkább isinerik. E bizottságba a veszprémi járásból Óvári Ferenc és Reé Jenő, a pápai járásból Barthalos István, a zirci járásból Andre Gyula, az enyingi járásból Mihály ft/ József és a deveeseri járásból Giay József dr. választattak be. Ezzel a közgyűlés minden tárgya ki lévén merítve, a főispán köszönetet mondott a vármegye j közönségének uagy számban való megjelenéséért, mire a közgyűlés a főispán éltetésével véget ért. Színház. A közönség dicséretes érdeklődése mellett zajlott le a színházi bét olyan műsorral, mely párját ritkítja vidéki színtársulatoknál. A jövő beti műsor szintén változatos és értékes. Kpp ezért biztosra vesszük, hogy közönségünk színházlátogatási kedve nem fog megcsappanni. Tudósításunk itt következik : A Gyurkovics-lányok. Herczeg Ferenc, ez a nagytehetségű novellista, népszerűségének tetőpontjára hágott, mikor novellái alakjai a színpadon jelentek meg. Drámaírói hírnevét, melyet a Dolovai uábobhal, a Három testőrrel s a Ilouthy házával szerzett, nem nagyobbította, de nem is rontotta le legutóbbi darabja : a Gyurkovics-lányok. Hogy azonban nálunk nem esett csorba e darabja miatt hírnevén, azt egyedül Benedi'k Gyulának köszönheti, ennek a minden izében intelligens, kiváló színésznek, a ki kisegítette Herczeg hajóját a zátonyról, melyen egyes szereplők rossz játéka miatt csaknem megfeneklett. Temperamentumos, kedves, szellemes Horkay volt, minden mozdulata, szava, a mily természetes, épp oly hatásos. Ismételjük, csak ez feledtethette főleg a liadváuyi ezredes és Sáudorí'y főhadnagy urak játékát, mellyel brigad-raportou való megdorgálásra szolgáltak rá. A fő női szerepet Bohó Sárika (Mici) játszotta tisztességes sikerrel. Egyéuiségről ugyan még kora volna nála beszélni, de ügyessége, színpadi otthonossága tagadhatatlan. A többiek közül csak 1 úttal is Mányai Araukáuak tüneményes hangja doraiB. Németiig Jolán (Gyurkovics mama) és JleUay uálta az estét, de mellette mindent megtettek a siker érJenő ((jida báró) érdemelnek dicsérő felemlítést. — j dekében a többi szereplők is. Különösen ki kell azonA darabot vasárnap telt ház mellett ismételték; bau emelnünk a szerződtetés céljából vendégszereplő Csőregnek kevés alkalma nyílt érces tenorját hallatni, játéka pedig csak közepes volt. Jobb volt Békés és bőven rászolgált a tapsokra Loriot őrmester kis szerepében az újból viszatért Pesti Kálmán. Utoljára hagytuk, a kinek ez este legnagyobb és őszinte sikere volt: Madas Pistát. A színigazgató torzalakját sok leleménnyel, maszkban, gesztusban, beszédben kacagtató komikummal állította elénk. Xagy reményünk van e fiatal komikus jövője iránt. — Virányi az egész partitúrát kotta nélkül, mesterien vezényelte. Fernand házasodik. Mérsékelt élvezet jutott ama keveseknek osztályrészül, a kik végighallgatták kedden este Feydeau vígjátékát. Vájjon maga a darab, vagy az előadásnak gyakran észlelhető hiánya tették-e ezt, nehéz eldönteni, de az sem téved, a ki e kérdésre azt a feleletet adja, hogy mind a kettő. Xem szenved kétséget, hogy Feydeau eme vígjátéka nem éppen a legkiválóbb terméke annak az újabb francia dráma-irodalomnak, mely a színpadi hatás legraffináltabb eszközeinek sokszor káprázatos ügyességű felhasználásával tudja feledtetni a dramaturgia legfontosabb szabályainak megszegését. De másrészt a keddi színlap szereplői bizonyára maguk sem fogj ják eltagadni azt, hogy a szereptudásnuk legalább 100 percenttel uagyobb kvantuma sehogy sem vált volna hátrányára az előadásnak. A kik legkevésbé leledzettek ebben a hibában, azok közé kell számítanunk Benedeket, Tóth Ilonkát és Pesti Kálmánt, kik jól megállották helyüket. M.iklósi tábornokával nem voltunk kibékülve. Proletárok. Utolsó diákelöadásúl szerdán a Proletárok ment és sajnáljuk, hogy ezúttal is meg kell rónuuk néhány színészt (most pláne nem is a segédszereplőket), a miért minden áron kacajt és kacajt akarnak provokálni néha valósággal bábszínházi eszközökkel. Olyan jó színtársulatnál, mint a mienk is, nem volna szabad megtörténni, a mi, fájdalom, megtörtént, hogy Mosolgő és Irén nagy jeleneteiben nevetni kezdett a hallgatóság. A különböző elemekből összetett jellemnél nem szabad nagyon előtérbe helyezni egyik elemet, mert a mikor aztán a folyton mókázó alak drámai hangba csap át, a tapasztalatlan, ifjú nézők azt hiszik, hogy most ez is csak nevettető célzattal történt. — Jót produkáltak ez este is, mint reudeseu Benedek, Benedekné, Pozsonyi Julia és Tóth Ilona. Bőregér. A múlt heti fényes siker e darabnak a második telt házat, az előadás pedig a társulatuak a múlt heti siker méltó párját hozta meg. Természetes, hogy ezarra, hogy benne a kiváló művészi kvalitások egész seregét fedezzük fel. Xem uagy terjedelmű, de kellemesen csengő hangon, élénk színezéssel előadott énekszámai is megnyerték már a közönség tetszését, de a mi nála különösen kiemelendő, az az ő művészi tökéletességű, finom játéka. Egy szubrett, a ki uem csupán hódítani törekvő kacsiutasokkal, hanem igazi, természetes játékkal hat, vajmi ritkaság, s ha még hozzávesszük a játékában nyilvánuló bájos humort, akkor esetleges szerződtetését nagy nyereségnek kell tartanunk. Ingyenélök. A péntek esti szokásos üres ház kicsiny közönsége sokat derült Vidor jóízű népszínművén, mely már régóta nem került nálunk színre. Az előadás összevágó, jómenetű volt; bizony telt házat is megérdemelt volna. A közönség figyelmének és érdeklődésének középpontja Kézdy Juliska volt, ki ezúttal Sári parasztleány szerepében ragyogtatta tehetségének legjavát. Csáki Ferenccel, a szépbangú baritonistával együtt énekelt szép dalait többször kellett ismételniök. Dobó Sándor immár — sajnos — kisszámú szerepeinek egyikét a tőle megszokott jóízű komikummal játszotta ; Tóth Ilouka Eszter drámai szerepében meghatotta a közönséget; jók voltak még Pozsonyi Julia, Benedek és Benedekné és Pesti. A Balázsi, Miklósi, Heltay és Békés-hői álló csengő érckvartett zajos sikereket aratott — a karzaton. TOLLHEGGYEL. ugyanez nap délutánján a Baba ment e szezonban ötödször nagy közönség eló'tt. Kézdy Juliskát, ki Adél szerepét játszotta. A vendég már az első estén bőséges alkalmat szolgáltatott Probléma vagy elmélkedés egy színházi függönyről és a múlandóságról. „Minden inulaudó a nap alatt és semmi sem lehetetlen!" — szokta volt mondani egy régi jó barátom, a ki ugyan uem állott bölcseség dolgában se Sokratesszel, se don Quijotteval egy uívón, tehát idéznem se igen volna szabad, de hát urain Isten, mivel kezdjem akkor ezt a karcolatot, ha nem idézettel, mikor manapság az idézés olyan divatos, hogy mindeu harmadik ember, ha nem képes levelező-lapot gyűjt, hát biztosan idézetekben utazik. Ki kell jelentenem, hogy én inkább képes levelező-lapot gyűjtök s ritkábban idézek, elnézést kérek tehát, hogy most az egyszer eltértem a jó szokástól, s már az első mondatom is idézet, a helyett, hogy valami képtelen képes levelező-lapot mutattam volna be bájos olvasóimnak. De legyen szabad a tárgyamra térnem. Mint fentebb idéztem: „mindeu mulandó a nap alatt". Ennek a mondásnak az igazságáról kénytelen voltam meggyőződni a minap, mikor a színházba érve arra a szomorú tapasztalatra jutottam, hogy színházunk régi színpadi függönye se bírt ellenállani a fenti mondásban rejlő igazságnak és egyszerűen elmúlott. Elmúlott, s helyette most egy „modern" függöuy takarja el szemeink elől a festett világot. Két forró könycseppel búcsúztam el ezután a felfedezés utáu a régi függöny megszokott alakjaitól, a bájos tájképtől, mely Pápát lett volna hivatva megörökíteni a termetes Hungária védőkarjai alatt. Búcsút vettem tehát magától az isteni főalaktól, Hungáriától is, a kit olyan sokszor megsajnáltam azért a hiábavaló erőlködéséért, a mellyel szemmel láthatólag szeretett volna szembe fordulni velünk, egyszerű nézőkkel. De hát nem kegyelmezett meg neki sem a haladás szelleme, el kellett múlnia, mint mindennek, hogy helyet adjon Thália teniplomábau a — reklámnak. Milyen felséges dolog is ez! Mikor egy jól megjátszott végjelenetbeu például valamelyik szereplőnek egy rossz bocskorost kell ábrázolnia, a kinek a rossz lábbelijén még a közönség is megbotránkozik, leeresztik a függönyt, s a közönség rögtön olvashatja, hol vau nagy választék a legelegánsabb lábbeliket illetőleg. Ha pedig valamelyik szereplő vissza-