Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-04-23

ügyforgalma az 1872—187f). években. Ennek hivatását képezné megszerezni az adatokat, hogy a veszprémi törvényszéknél, úgy a polgári, mint a bűnügyek számából minő szászázalék képezte a pápai és a devecseri járás beadványait és ha ezen adatai meg lesznek, miután a magas kormány is hivatásává tette a vidéki városok emelését remélhetjük, hogy helyes utánjárással elérhetjük a célt és akkor kilehet majd építeni az új városrészt és lehet reményünk arra, hogy hanyatló iparunk és kereskedelmünk fel fog virágozni, mi a város közönségének nagy érdeke. A A kegyúr és a püspök. A lapunk múlt számában ismertetett ügyben a gyűri püspöki aula benfeuteseinek kirohanását ugvauesak alaposan visszaverték az egész vonalon. Kern lehet ám mai napság — füllenteni még névtelenül sem. Ez ügyben itt adunk két közleményt : Kagy érdeklődéssel olvastam Esterházy Móric nróf és a győri püspök között felmerült kegyúri esetet. Magam is patrónus vagyok és bizelgek magamnak azzal, hogy jól tudom, mi a jogom és mi a kötelességem. De éppen ezen ügyben a legkiválóbb kánonjogászok véleményét is ismerem, kik uui sono azt állítják és velük tartok én is, hogy a bíboros hercegprímásnak feltétlen igaza van, mikor kijelentette, hogy Esterházy Móric gróf kegyúr áll a lapokban ismertetett esetben a törvényes alapon. Vagyis nem a győri püspök. Valóban megfoghatatlannak látszik előttem, hogyan vehette magának a győri püspök azt a bátorságot, hogy az előkelő világi pátrónusnak kétségbevonhatlan jogát nem respektálja. Tény az, hogy a világi patrónus bárkit prezentálhat a jogilag és tényleg megüresedett plébániájára. Vagyis sehol sincs az kimondva, hogy a kegyúr csakis a püspök által hozzá felterjesztett papok közül „köteles" választani. Ez nem igaz. A világi patrónus joga nem ismer ilyen megszorítást. A világi pátrónusnak ahhoz nincs köze: hirdet-e a püspök pályázatot a tényleg és jogilag megüresedett plébániára, vagy nem. Ezen pályázat ó't nem köti. A kegyúr prezentálhat a pályázat eló'tt is, ha akar csak betartsa a bemutatási törvényes határidőt. i I A világi kegyúr nincs kötelezve, hogy csak egy bizonyos egyházmegyéből való papot jelölhet ki. Bemutathat akármelyik egyházmegyéből, csak ne legyen ellene kánoni kifogás. Es ha a püspök nem tud kánoni kifogást tenni, akkor a püspök két hó alatt a prezentáltnak juriszdikciót adni köteles. De értsük meg egymást. „Felvenni" saját egyházmegyéjébe nem tartozik, mert ez az ő püspöki joga, de az illető prezentált megmaradhat régi egyházmegyéjében és mint ilyent, a kit a kegyúr törvényesen prezentált, a püspök elfogadni tartozik. Ez a tényállás, melyre nézve annyira érzem, hogy igazam vau, hogy ezennel felszólítom a győri püspöki aula akármelyik tisztelt tagját, cáfoljon meg, ha tud. (A győri püspöki aula azóta hallgat. A visszaverésből nem tud kilábolni.) A kérdés ez : Volt-e joga prezentálni a felsőgallai plébániára Esterházy Móric gróf v. b. t. tanácsos úrnak ? Igenis volt, mert ő a patrónus és mint ilyenhez, a győri püspök a prezentálás iránt felterjesztést tett. Köteles volt-e a kegyúr gróf csakis azon papok közül választani, akiket a győri püspök felterjesztett ? — Bizonyára nem, mert ilyen megszorítást a kánonjog sem ismer. Volt-e kánoni kifogása a püspöknek a prezentált ellen ? És ha nem, köteles volt-e elfogadni a prezentáltál ? Feleletem : Kánoni kifogást a püspök nem tevén (és miut ballom, nem is tehetvén), a prezentáltat akceptálnia kellett volna. Ha pedig nem akarta felvenni egyházmegyéjébe, ezt megteheti, de a juriszdikciót megadni kötelessége. Kern kételkedem, bogy ezen ügynek a í'eutirt értelmében keilend végződni ; ennek adott már is kifejezést a hercegprímás és ezt követeli még anyaszentegyházunkban is a „jog, a törvény, az igazság". Egy kegyúr. Ez ügyre vonatkozólag a vitában legelevenebben érdekelt Heinrich Gyula pedig egy fővárosi napilapban a következő nyilatkozatot teszi közzé: Igen tisztelt szerkesztő úr! Alássan kérem, szíveskedjék lapjábau a felsó'-gallai plébáuia ügyében megjelent és személyemre vonatkozó közleményre nézve megengedni, bogy kijelentsem, miszerint az idézett közleményben személyemre vonatkozó állítások nem Jelelnek meg a tényállásnak. (E hamis hírek is a győri aulából kerültek ki.) Mert nekem, igeuis, vau a veszprémi egyházmegyében „synodale" vizsgám s tőlem a győri püspök úr ő excellenciája ilyet nem is követelt, mert mikor Esterházy Móric gróf kegyúr ó' excellenciája táviratilag értesített, hogy engem prezentált a felsó'-gallai plébániára a győri püspök úr ő excellenciájánál, én azonnal, fiúi hódolattal tisztelegtem a győri püspök úr ß excellenciájánál s tőle prezentám kegyes elfogadását kértem ; de ő excellenciája, aki előttem személyemre nézve semmi kánoni kifogást nem említett, kijelentette, hogy prezentámat Esterházy Móric gróf kegyúr ő excellenciájának visszaküldötte. Ez a tényállás. — Fogadja stb. Heinrich Gyula. Szinház. A két Kisfaludyt uralta e héten a szinház. Az öregebbik maga jött el közénk, hogy „kesergő szerelmével" meghasson bennünket s a század elejének magyar világát varázsolja elő, a másik — a nagy Kisfaludy — humoráuak egyik sikerült termékét küldötte el, hogy az ifjúságot tanítsa s a magyarság érzését erősítse benne. A Iiimfy dalai és a Kérők bizonyítják, hogy színtársulatunk nemcsak a divatos operettek és sikamlós francia vígjátékok légkörében érzi jól magát, hanem magasabb irányú darabokban is sikerrel megállja helyét. Elismeréssel kell adóznunk a színigazgatónak a biztos művészi érzékkel összeállított műsorért, a társulatnak nem lankadó ambíciójáért, melynek a hétről-hétre lázas szorgalommal betanult áj darabok előadásával bizonyítékát adja és elismeréssel adózunk a közönségnek is, mely nagymértékű érdeklődésével mindezt méltányolta és bizonyára a jövőben is méltányolni fogja. Michu lányok. Az elcserélt gyerekek hálás témája újra és újra kisért operett szövegekben. Ez éled fel a Michu lányokban egy kedves, vonzó és — szolid történet keretében. Marie Blanche és Blanche Marie, ez az édes testvérpárt, a Michuék két elcserélt gyermeke, kiknek poétikus alakja bájos zeneszámokra ihlette meg Messagert, az új operett zeneszerzőjét. Egész sora a fülbemászó, igazi francia tűzű dallamoknak („Szent Mikulás", „Mily sivár", „A csarnokokban vau erény" stb.) teszi feledhetleuué a hallgató eló'tt a Michu lányokat. I'elho Rózsi és Lévay Margit bájos játékukkal versenyeztek az est pálmájáért, melyet mindkettő egyaránt megérdemelt. Felhő nagy sikert aratott összes énekszámaival is, míg Lévay csak kettőt tudott érvényre juttatni; hangja gyöngesége miatt — sajnos — elejtette a többit. Michu papát Hellay Jenő játszotta, ki múltkor a Boszorkánj

rvárban egy nem neki való szerepében igen gyöngén hatóságnak feljelentette volna e , tilalmas együttlétet és veszedelmes hangszert. Így az virágzott egész a múlt század végéig, a diákbanda pedig még ma is fennáll. Sokszor megkisérlették a tanulók, bogy a hegedűt is bevibessék a kollégiumba, folyamodtak, könyörögtek, de a felsőbbség ezt az y egész IS. században következetesen tilalmazta. így aztán kénytelenek voltak titokban hasznába. Szálai János ügyes muzsikus s egyúttal dilettáns zeneszerző is volt s mint kántus prézesnek módjában állott, hogy az általa szerzett darabokat előbb hangszeren a bandával, utóbb az énekkarban is betaníthatta társaival. Kgyik sötét őszi estén, mikor a város csendes s a hosszú utca néptelen volt, a kántus tagjai szép rendben sorakoztak a városbíró háza elő s Szerénáddal tisztelték meg a jólelkű pátrónust. Megkapó, szép énekükre egymásután nyíltak fel az ablakok, Szőllősy uram is rettegett hitvestársával az ablakba könyököltek élvezni a kellmes meglepetést. Mikor már talpon volt az utca s a városban kint levő diákság — 8 órakor lévén csak kapuzárás — betöltött minden zeget-zúgot, a sok szép műének után egy ártatlan dal csendült fel a 3(5 ifjú ajkán. «Kefeleves», «csizmatalp» fáin egy pár étel, Bárcsak a jó patrónus szenvedélyezné el! »Nyubajbli», «koporsószeg>, «liizkil», • enrizmartas», • Kétszer rolLyantott» mellé: llaclesheli áldás! Nekünk rendre kijutnak, Az beleink felasznak. Volt "Pápán egy hires városbíró, gazdag, de fösvény ember. Megverte az Isten a szegény diákokat, mikor ez a fukar városbíró patrónusa lett a kollégiumnak. Olyan nyomorúságos ételeket s iííképp olyan alávaló kenyeret sehonnét sem hoztak a dárdások, mendikánsok, mint ISzőllösy István, uramtól. Eteléinek gúnynevei a jelenkorig fennmaradtak, levesek: ..csiriz-", ..tüzkíí-" és „kefeleves". Az első tojástalan koekatésztu, mik «—10-enként voltak csomóba összeragadva; a „tüzkíí" fotelen, vizes csicsóka — a burgonya még ekkor nem volt elterjedve hazánkban — míg az utolsó alászelt szárazkenyér-levos volt. Főzelékek: a ..koporsószeg", a Pápa vidékén bőven termő fanos; „kutyanyalató", elrothadt savanyú káposzta. Pecsenyék: „esizmatalp", a városbiróék és szolgák számára délben kifőzött hús este íbghagymás lében megsütve; a ..uyullajbli", házi nyulaknak eafraugos-hártyás oldalbordái és a ..kétszer rotlyantott", mely ismét a déli főtt húsnak este aludtejes babarcban történt másodszori megfőzése. Kenyerét elnevezték „pikheros"nek, melyet hogyha a falhoz odavágták, ott ragadt. A jeles városbíró hosszú utcai háza valóságos réme volt a szolgadiákoknak; mert eltekintve attól, hogy óriási, diákkoszton levő bundásat a ruhát szedték le a kántáló explorátorokról, a városbíró meg hárpia felesége a füleiket marták le a szegény dárdásoknak, ha egy-egy ételhordó-fazék repedtem került vissza. Mondani is felesleges, hogy az egész eétus, a hogy a kollégiumi ifjúságot nevezték, leste az alkalmat, hogy boszuját ti fukar városbirón kitöltse. I Végre is a hosszasan várt megtorlási idő elérkezett. Szabd Jánosnak hívták az iijfit, kit a ! Gondviselés a diákok szabadítójátd Pápára küldött. Szelíd arcú, balatonmelléki gyermek volt, mely vidék nem esak arról nevezetes, hogy egy század óta ez adja a püspököt a túl a dunai reformátusoknak, hanem arról is, hogy onnét kerülnek ki a legelevenebb eszű diákok. Kántus prézes volt különben, ezenkívül prímása a diákbandáuak — az agyaglikban. Mert a copfos magisztrátus és „Fié Piée"-i (fel Pée) dialektust! presbitérium úgy okoskodott, hogy tanulót csak gitár illet meg és fuvola, legfeljebb citera, a hegedű maradjon csak meg a pordáni és térjmeg utcai vályogvetőknek. E tilalom dacára olyan bandája volt az iskolának, hogy Czinka Panna atyafisága is megirigyelhette volna. Hanem a kollégium helyett egy a városon kívül esett hatalmas csárdában, az agyaglikban tartották szereiket, gyakorló óráikat, a mint a szemfüles sáfár elől megugorhattak. Hogy ez a megugrás csak formalitás volt, bizonyítja ama körülmény, hogy Szentgyörgy Dénes kontra skriba korában tárogatósa volt a diák bandának. Végvár levén Pápa, tele német katonasággal, kik előtt a tárogató veszedelmes szerszám volt, képzelhetjük a jó pápaiak rettegését, mikor ennek a hangszernek egy-egy trillája búbánatos kumodalokat sikoltva a városba bebehallatszott. Es a pápai nép között áruló soha nem találtatott, ki akár a katonaságnak, akár az iskolai