Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899
1899-04-23
mutatkozott, be. Helyreütötte a csorbát Miehuban; a/, ijedős, jólelkű kereskedőt sok humorral, kacagtál', mimikával adta. JJnrráth Kálmán, az új szerelmes, szintén előnyösen mutatkozott be, de a túlságos élénksége néha erőltetette válik. Miklós küzdött a tábornok hálátlan szerepével. A mellékes szerepluk, a kar s a zenekar kifogástalanul működtek. Az előadást hétion ismételték. Gésák. A japáni dalos gésák Iones Sidney zenéjére Ibiiéi ellejtették táncaikat; a gésák szépek, Iones z..üéje még szebb s mindezek, valamint a szép tán(•.,1: is nem csak az ánglius tiszt urakat gyönyörködtetik, de a pápai közönséget is, mely erre uz — immár magunk sem tudjuk hányadik — előadásra i> /cáfolásig megtöltötte a színházat. Az előadáson rTváltalím nem látszott meg, hogy vasárnap délutáni >'•• hogy leszállított árú. I<el/tő bájjal teli', graciozus i;''.'ka, valamint Mány aljnak elragadóan szép éneke n.-ni f>0, de H)U percentes helyárakat is megérd en .'lt; jobb Mimózát, mint Máuyay még nem láttunk <-npadunkou s az övénél hatalmasabban esengő han- i is igeu régóta nem hallottunk; a gésa dalának \ ._vn felhangzott trillák pedig egyenesen szenzációik voltak. Lévay Margit, Miklóssij, Csáki es Csöreyh •y. i'itén kifogástalanok voltak. Gyimesi vadvirág. Vasárnap este szép számú közönség előtt ment •\-7.y hatásos népszinmű ve a régi szereposztással a rabbi előadás minden jelességeivel és erényeivel ,.sen s a közönségnek a múlt hetit is felülhaladó i-zésétől kisérve. Az összes szereplők neveit fel >ll"ue említenünk, ha mindenkit külön akarnánk • gdicsérni, kinek része volt az előadás sikerében. Himfy dalai. A század eleji magyarságnak nemzeti költésze••'t rajongását, derűs romanticizmusát vitte a Himfy .iáiban Bercik Árpád fényes talentuma a színpadra. gondolat, hogy a nemesség kedvelt poétáját drá:ii hőssé tegye, sikerült volt és^sikerült a gondo.! kivitele is. Élettel teljes alakok mozognak e .'•abban a színpadon s lényüket elárasztja az a miisítatlau magyar szellem, mely tulajdona volt a rnak, melyben éltek. A Himfy dalai diadalmas '.rútat tesz az országban s e körútján mi nálunk lenyes sikert aratott. 2sagy része volt ebben az ulásnak is, mely összjáték tekintetében hagyott xvau fönn kivánni valókat, de a második előadásra monyára kifogástalan lessz. Kisfaludy Sándort KlenociN játszotta ; daliás alakja, esengő hangja jó külső eszközök iihh.z, hogy a poéta-katona szerepében hatni tudjon. DP ezúttal n gondos tanulmány, melyet szerepére fordított és a természetességre való nagyobb törekvés is segítették igaz sikerluz Osztozott ebben vele 7'IWI Ilonka, 'Szegedi lló/.aj aki FeHiö Hóz-ival (a bájosan csicsergő naivával) és XtnieHuj Jolánnal együtt méltó a teljes elismerésre. A fértiak közül Bricht emeljük ki, aki Ágh gazdatisztet sok humorral játszotta, míg Balázsi nagyon a karzat számára dolgozott. Török Malvin ezúttal először lépett lel, nem ő a/, a naivn, akire ily jó társulatnak szüksége vau Kérők. Hálásabb publikum még nem nézte, illetve nem kacagta végig a magyar vígjáték atyjának ez elévülhetlen szinmíívet, mint a szerdai diákelőadáson, T-m.ét zsúfolt volt a ház, a színházi le vegö hőmérséke felvonásról felvonásra jobban felszökött, amint növekedett a hév. mellyel tetszését kifejezésre juttatta a lelkes ifjúság. Kisfaludy Károly színművei nem a mai vígjátékok mesteri technikájával épültek fel, de típussá vált alakjai, jóizű humora mindenkor sikert biztosítanak számukra. E siker eléréséhez ezúttal a jó előadás is hozzájárult; a szereplöket jókedvre hangolta .">()() diáknak ki-kitörő jókedve, Benedek, Balázsi, .Miklósi, Tóth Ilona, 1'nisoniji Júlia működtek közre főképen abban, hogy a Kisfaludy két órája utz előadás 1 Jl-kor véget ért; emlékezetes maradjon a diák-liúk és lányok szivében. Baba. A szenzációs sikerű operettnek még a negyedik előadása is egészen telt ház előtt ment. Az igazgató ambiciózus buzgólkudása, s a szereplők vállvetett igyekezete ezt a darabot a vidéki operett-előadások nívóját messze túlszárnyaló előállásában mutatta be közönségünknek, s így méltán rászolgált arra a páratlau nagy sikerre, melyben közönségünk előtt e darab részesült. A szerepek a régi jó kezekben voltak, Keresd a szived. Régi divat — s jó formán a bontouhoz tartozik — Jókai drámáit kicsinyleni és leszidni (de nem ám Jókaiját, a mint a színlap ortográfiája nagy halhatatlanunkat visszakeresztelte); az azonban már igazán nem tartozik a bontouhoz, a mit közönségünk tett, hogy Jókai egyik legnagyobb hatású drámájának előadásán üresen hagyta a színházat. Az a kis közönség azonban, mely a pénteki előadást végignézte rendkívül érdeklődéssel kisérte a drámának hatásos jeleneteit és sokat tapsolt a kitűnő előadás öss/e< szerepi"inek. Klenorie-tnf rég in-ni l.ítnik aninira helyén és elemében, mint ez <•-!'• volt ; '/<!'/( Ilonka pedig mint mindig úgy ezúttal is keresetlen egy<zerfl<é^íi, természetes játékával és minden f-de-lcgos póztól mentes, de mindazáltal mély drámai erővel imponáló alakításával ért <d nagy hatást; Benedek - úgy látszik —- minden szerepkörben egyaránt otthonosan érzi magát; Henedeknó és Pozsonyi Júlia i< nagyrészt vindikálhatnak maguknak az est sikeréből. Török Ma'vintól ez este az első felvonásban hallottunk igaz ér/é--e] teljes, szívhez szóló határukat Irodalom. A Visky lányok. Kellemes meglepetés fogja érni pár hét mnlva Pápa városának lelkes nn'íbarátait s az ev. reform, főiskola jelenlegi é< v >U növendékeit azzal a jeles kis füzettel, mely most vau szedés alatt nyomdánkban s melynek irója el.Wé ismert a város és lapunknak olvasó köy.üusége el.itt. Bahay Kálmán jeles tollú munkatársunknak „A Visky lányok" cimii korrajzáról van szó, mely egv igen lelkapott műfaj keretében, s mult században élt leányka bájos történetében ismerteti a főiskolát, az egyházkerületet, annak egyes intézményeit, mint a konviktust, szupplikációt, örömüunepélyt, az iskolának mult századbani szellemét. Jól esik konstatálnunk, hogy a munka egyik szép töredéke „Papvásár'' c, alatt lapunkban látott először napvilágot ezelőtt mint egy 4 esztendővel, honnét azt sok laptársunk közlés végett átvette. Meglátszik a munkán, hogy annak irója ezt a szép várost, melyet szeretettel emlegetnek és méltán magyar Athénnek, az alatt a * esztendő alatt, melyben itt lakott, mint a szeretett főiskolának növendéke, rajongásig szereti, a sok kellemes emlékért olyan bűbájos zománccal vonja be, melyért csak hálával gondolhatunk reá. Jóllehet egyik igen kiterjedt egyházmegyében, a mezőföldiben játszódnak le az egyes történetek, de azért a közpunt mindegyikben Pápa s az itteni főiskola s nem csalódunk, mikor azon ötletünknek adunk kifejezést, hogy csak azért vitte el innét, tőlünk az eseményeket, hogy örök szerelme tárgya: a szép Balaton mellett játszassa le azokat, tudván, hogy egyénisége ott nyilatkozik meg igazi erejében, lelkének poétikus hangulata ott találja meg az igazi hangokat, mikor azt a remek szép vizet láthatja maga előtt. Csak a meglepetéshez kívánunk hozzá járulni mi is a magunk részéről, midőn lapunk tárcájában Hi-,1 «pikheres». «pikheres-.. , . .! Hogyha én Pápában városbíró volnék, Vz szegény cétnsnak más eledelt adnék. Hej pikheres, pikhercs: de megitatának! Kgy pár sorát még csak a kán tus zengette, > már a pikhercsről szóló részt fújta az egész •'iákság olyan anhnóval, s akkora harsogással, hogy csak úgy zengett bele az űtea. Harsogó kacaj, majd közbon egy ablaktábla '"•esapódása jelezte a hatást, a mit a dal itt-ott "h >idézett. Kgy hónapig nem beszéltek Pápán másról, mint" a városbiróék szerenádjáról, egy hónapig nem zengett más dal Pápa utcáin, mint a pikhercs-nótu. [ T tóbb is az iskola hatóság a cétnsnak, a magisztrátus pedig a lakosságnak betiltotta a népszerű dal éneklését, melynek az a kettős eredménye lett, hogy: inkvizició tartatott a dal -zerzőjének kipuhatolása végett, a mi természetesen kárba veszett igyekezet lőn s hogy a pikheres és moslék ételek nem kisértettek többé a kollégiumban a diákság nagy ürömére. Alikor Szentgyörgyi Dénes a karácsonyi legátustól meghallotta a piídieres-histőriát, a visszatérő diáktól levelet küldött Szálai Jánosnak. .,Kijöjj gyerek Szihtsra rektornak (Jergely utánra,; ilyenekre van nekünk szükségünk." Es elment, többre becsülvén c promóciót a roktorprofesKzoi'ság'nál, a mellyel mint szolid, tehetséges ifjú, stipondiózusa a magisztrátusnak, szintén megkináltatott, Á tündérszép Visky Ilonának, Szentgyörgyi l'eieségcnek első kis fiát hozta meg ezen közben a gólya. Nagy eklézsiában voltak, segítség kellett a parókiára. Eva, a kis Visky fruska másnap lent volt Enyingről nénje mellett. A szilasi komposszosszor uraiinék ilyen két ember kellett, mint a pap és rektor, egyik úgy, mint a másik, lelke a társaságnak, eszményképe a női szívnek, velük minden, nélkülük semmi sem történhetett meg. A szilasi bálok országos hírneve e korból kezdődik. A Halász, Kazay, Kenesscy íiuuiliák ifjú tagjai, a Huszár cs Xiezky urak apraja-nagyja többet lakta a rektőriát, mint az ősi udvarházakat. Ezért aztán leleményesség, korhelykedés és vezérszerep a szilasi dzsentriből indul ki mindig. A bogárdi bál együtt szokott tartatni a i szilasival olyképpen, hogy ha az egyik évben j Szilason volt meg a mulatság előbb, a következő esztendőben Sárbogárdé lett az elsőgég. E télen Ilogárdra jött össze Dunamellék mulatni szerető fiatalsága, hol a Meszely lányok e korban is nagy vonzerőt gyakoroltak. Innét kellett volna aztán Szihtsra átmenni a társaságnak, hogy a farsangot (elvettessék. Ilona az ifjakkal szintén átment, de Évának otthon kellett maradni a kis babával, kinek elválasztásához éppen kapóra jött a bogárdi mulatság. Rögös, fagyos úton mentek át Bogárdra, de a három napos lágyulás, a meddig a mulatság tartott, olyan feneketlen sártengerré változtatta át a zsombékos Sárrétet, hogy azon istenes ember át nem vergődhetett, ha csak szárnyakat nem kölcsönöz magának a jövő századokból. (iondot szerzett ez nz egész jeles társaságnak, kik nemcsak ez egy mulatság* kedvéért verődtek össze messze földekről, de legnagyobb gondot mégis az ifjú rektornak okozott, kinek gondolatai és igazi jókedve ott maradt és visszaszáll a/ elhagyott bölcső, s az annak lakóját csie-ijjá/ó Evike t mellé. Epp ezért, ha a többiek csak szerettek volna Szilasra átmenni, ő akarta, hogy át is menjenek s ha egyszer Szálai akarta, akkor az meir is történt. Összesúgott egyik szilasi Huszárral, a bandából kikapták Sügét, a félszemű kontrást s másnapra, mikor a sopánkodás legmagasabb fokra, hágott, a szilasi földesúr ágyadi pusztájáról megérkezett s t) pár ökrös szekér, mely bár IL>*:ii a legbrilhínsabb szállítási módozat volt, de kétségkívül igen kényelmes cs praktikus s ez úttal a célnak legjobban megfelelő. Ez az alkalmatosság aztán, mely legkevésbé tetszett az ilyen szállításhoz nem szokott Mügének, a konvenciós cigánynak, úgy átvitte S/.ilasva nz egész kompániát, hogy sem egy topánnak, sem egy fodornak sem lőn veszedelme a rengeteg sár miatt. Kél év múlva Kostolieh uraság megfogta Szálai tógájának kötőjét. —• IIa akarja, hu nem: viszem szentatyámat Kgresrc papnak. V'iskyné nagytiszteletű asszony pedig azon vette magát észre, hogy az a sok szép lenvászon, a mivel pár éve még két szoba teli volt, eltűnt, elpusztult és hogy ha a két utolsó lánykát: Lenkét és Esztikét is kiházasítani akarja és ily gyorsan kergeti egyik ti másikat: negyven enyingi asszonyt kell szerződtetnie, a kik termeljenek és fonjanak számukra.
