Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-03-27

Pápa varos hatóságina

k CH TÖBB papai, s papa-vidéki EGYESÚLECUEK Megjelenik minden vasárnap. megválasztott közlönye. Laptulajdonos: Szerkesztőség: Jókai Mór utca s,"

;

fi. dr. Keuyvessy Ferenc Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése. Főtér. Felelős szerkesztő : clr*. Körös EJxxdJre. Előfizetések és hirdetési dijak a 1 a p k i a d ó h i v a t a 1 á hoz k ti 1 d e n d ü k. A lap ára: Egész évre i) l'rt. leié vre :í frt, negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára 15 kr. A szegényügy. (drhs.) A hazánkban is napról-napra mind jobban elharapódzó szocializmus leküzdésével és megfékezésével nagyon sokat foglalkozik mostanában a kormány; erről cikkezik már 'hónapok óta úgy a napi, mint a szaksajtó, s mindezek közölt aligalig hallottuk, hogy szó esett volna a szociális kérdés egyik rendkívül fontos — mert igen veszedelmes — ágáról: ti szegényügyről. Az érdekek egész lánc-sorozata köti a mezőgazdasági munkást a maga falujának földjéhez, rögéhez, az ipari munkást a maga. műhelyéhez és szerszámaihoz, de a csavargók és koldusoknak mindinkább nagyobbodó osztályát a társas életnek semmiféle ka pesti, semmiféle köteléke nem fűzi hazájához, a esavargónak és koldusnak nincs családja, nincs állandó lakása, és — a mi a legnagyobb baj, — nincs rendszeres munkája ; sivár lelke ellenséget lát mindenkiben, s gyűlölettel fordul a haza ellen is, mely csak életet adott neki, de kincseiből nem részellette. Megmérhetetlen nagy az a veszedelem, •i mely minden országot, s hazánkat is fenyegeti a szegényügy elhanyagolásával. Ks mégis vajmi kevés az, a mit ebben az irányban törvényhozásunk tett. Az 187'J. XL. t, c. b'2-ik g-a nyolc napig terjedhető elzárással bünteti a csavargókat, s ugyanilyen büntetést szab a kérdéses törvény (13. §-a a hatósági engedély nélkül való koldulásra is, előírván e mellett úgy a csavargás, mint a koldulás miatt elítéltekre azt, hogy büntetésük kiállása titán illetőségi helyükre toloncolandók. Biz ez vajmi kevés és gyenge represszió a koldusok és csavargók révén társadalmunkat fenyegető veszedelemmel szemben s épen azért még csak nem is lehet okunk sajnálni, hogy ez a kevés 2—o paragrafus is a gyakorlati életben jóformán írott malaszt marad s a rendőri közegek csak a legritkább esetekben hajtják végre. Azt az egy-két napi elzárást a csavargó vagy a koldus fel sem veszi, sőt a hideg téli időben örül, ha államköltségen kap pár napra ellátást. Az illetőségi helyre való eltoloncolásnak sincs egyáltalában semmi eredménye. A hazatoloncolt csavargó meg sem igen melegszik szülőföldjén, hol ismerősei körében nem érzi jól magát, s a hatóság sem törődik vele, ha mihamarább elkotródik a helyiségből, mely igy a községre háruló tartási kötelezettség terhes nyűgétől is megszabadul. De tahin a dolog természetében is fekszik, hogy az általános törvényhozás nem gondoskodhatik kellőleg e bajok megszüntetéséről. Időnkint és helyenkint másmás formában fellépő bajok nehezen vonhatók egységes szabályozás alá azért sokkal tágabb terük van a községeknek a szegényügy istápolása körül. Az 1KSI). XXII. t. e. 14."). g-ii a községekhez utalta, a szegényügyet, kimondván, hogy: a község, a helyi viszonyukhoz képest, gondoskodni tartozik a községben illetékes mindazon szegények ellátásáról, kik magukat közsegély nélkül fenntartani egyáltalában nem képesek. Elvileg ez kétségkívül nagyon helyes rendelkezés, de nem tarthatjuk szerencsésnek azt a módot, a hogyan a községek a törvény emez intézkedésének eleget tettek. A községek ugyanis ennek folytán évről-évre bizonyos összeget' szavaznak meg a szegények között való szétosztás céljából, pedig ez a szegények segélyezésének egyáltalában nem helyes és célravezető módja. A szegénység enyhítésére törekvő községeknek és társadalomnak két irányú kötelességei vannak: a munkaképtelen es gyámoltalan szegényeknek segélyezése egyrészről, a munkára képes szegényeknek pedig munkával való ellátása, sőt szükség esetén munkára való szorítása másrészről; amaz a népkonyhákhun való élelmezés, tűzifa kiosztás, lakbér>-egélyek adása stb. utján, az utóbbi pedig dologházak felállításával volna legjobban elérhető. Ami a szegényügy orvoslása körül ebben a helyes irányban hazánkban történi. TÁ RCA. Szélcsend. (Goethe.) Áll a tenger néma csendben, Mozdulatlanul pihen, S a hajós búsan, leverten Néz körűi a sík vízen. Nincs szellő'.' . . ah egy se lebben .' Bus, halotti csend honol . . . A mérhetlen messzeségben Nem rezdül a hab sehol . . . K. B. Ellenkező eredmény. — A «Papai Lapok* eredeti tárcája.— Irta: Tihanyi Iván. Egy délután szétdúlt arccal és gyűrött „gé"rokkban nyitott be hozzám Major Dezső. Felkapta az asztalon levő vizes kancsót és addig le nem tette, míg egy csepp viz volt benne. Aztán kérdé tőlem: — Tudod-e honnan jövök '! Végignéztem rajta. Cipője fakó, haja szétborzolva, bajusza pedig úgy fityegett alá, mint két rombadűlt kérdőjel. Kombinálni kezdtem és azután merészen kivágtam : — Az állatkertből. — Ugyan! Es miből következteted ? — A külsődből. Ugy nézesz ki, mintha csimpánzokkal enyelegtél volna. ! — Nem találtad ki. (rondolj messzebb, sokkal messzebbre. — Az éjszaki sarokról'{ — Onnan sem, hanem a más világból. No, ne nézz rám ol)

r

an csodálkozva. Egy órája, hogy kihúztak a Dunából. — Beleestél a propeller hídjáról'{ — Ellenkezőleg. A Margit hídról magam ugrottam bele. Holnaj) már valamennyi képes lap lógja hozni az érdekes jelenetet. Szerencse, hogy akit ük fognak hozni, az nem fog egy cseppet sem rám hasonlítani; ellenben szerencsétlenség az, hogy két halász kimentett. — Csak nem akartál öngyilkos lenni '! — Pedig éppen az akartam lenni. De hát hiába pecchem vau a szerelemben, hát a játékban kapok kárpótlást. Játszottam a halállal és amint látod, ! a partit én nyertem meg. ( — Szegény fiú, hát még mindig nem szeret ' Emmy? J — Úgy látom sohasem is fog szeretni. Nagyon közönséges vagyok neki. Ah, ha tudnék hegedülni, zongorázni, vagy legalább csak ílótázui! Ha tudnék verseket, beszélyeket irni vagy csak három villanykati epigrammj egy hónapban kidrukkolni, nyerve volna a csata. De igy semmi, de semmi reményem sincs, hogy valaha szeressen. — Es valóban ezé.'t ugrottál a Dunába '/ — Ezért. Ma délután a Duna partján sétáltam s valami úgy vonzott, csalogatott, hogy egyszerre csak a Margit hidra állottam. Barátom, akit a viz a Margit hidra tud csalni, az már elveszett. — Semmid sem veszett oda '! — Az utolsó öt forintosom. A vizben elázott. Hanem nem bánom, mert szereztem egy kitűnő ideát. — Es pedig ? — A mikor fejjel lefelé a vizbe estem, mint a -villám cikázott át agyamon egy kitűnő gondolat. Ha ezentúl nem jön jó gondolatom, mindig a tejem tetejére fogok állni. Te is így tégy majd. — A sírig hálás leszek a jó tanácsért. — Tehát barátom, e pillanatban jutott eszembe az a mentő gondolat, hogyha egy felolvasást tartanék, Emmy megpuhulna. — Vájjon. — Biztos vagyok benne. A felolvasást te fogod készíteni, én pedig a „Bunda" asztaltársaság nyilvános összejövetelén saját szerzeményemként előadom. A hatás bizonyos, Emmy karjaimba fog hullani. . . ^^^^^^^^^ ^^^^^^^ ^^^^^^^^^ ^^^^^^^^^k