Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-03-13

Március 15. Márványlapok™ tel töket ()rök betűivel A történet komoly szavú Múzsája vési fel . . . Ks ti késő utód hódoló lelkesedéssel, olvassa a halhatatlan betűket. Olvassa most és olvasni lógja évszázadok múlva. A fény, mely a betííkbó'l kisugárzik mindig erő•sebb, mindig teljesebb lesz, a ti tova futó idő mindaddig növeli a glóriát, mely 1848 március 15-ikét és nagy alakjait körülsugározza, míg az egész a legendák ragyogó kodéi ie veszve hívők imádatának lessz állandó tárgya. Ma még csak ötven év műit el a nagy nap óta. Ma még — bár immár egyre gyérülő számban — közöttünk látjuk szemtanúit, részben hőseit is s halljuk szózatukat, azt a hatalmas szózatot, mely egy nemzet rabbilincseit törte szét. () március Idusa, te szent napok között is a legszentebb, ünnepek között a legünnepiesebb! Ezen a magyar földön millió meg millió ember léte akkor kezdődött, midőn te derültél rá a magyar hazára ébresztő lehelleteddeh hősöket nevelő sugaraddal. Te emlékeztetsz minket arra, hogy mik voltunk ölvén év előtt. Hordtuk az igát türelemmel. A szabadság, testvériség, egyenlőség után csupán sóvárogni tudott a nemzet s a sóvárgó vágy, az elfojtott szenvedély e napon tört utal magának, s forró véríi, láugajkú ifjak lerakták tizenkét pontjukban egy megújhodott államépülct alapköveit. Sajtószabadságot, cenzúra eltörlését, j felelős minisztériumot, évenkinti országgyűlést, törvény előtti egyenlőséget, nemzeti őrsereget, közös teherviselést, úrbéri terhek megszüntetését, esküdtszékeket, képviseletet egyenlőség alapján, nemzeti bankot kivan t a magyar nemzet e tizenkét pontban, kivanta, hogy a, katonaság esküdjék meg az alkotmányra, a politikai foglyok bocsáttassanak szabadon s jöjjön létre az unió Erdéllyel. Sajtószabadság, évenkinti országgyűlés, törvényelőtti egyenlőség, népképviselet . . . mindennapi fogalmak a. mai Magyarországnak, új, s eladdig szinte meseszerűen hangzott igék az akkorinak. Mert bár az eszméknek talaja meg volt e hazában, s a nemes mag el volt bele vetve, nem merte mégsem hinni senki, hogy ily hamar kisarjadjon és napvilágot lásson. Hosszú idő készítette elő elvetésüket, idő fog még eltelni kikelésükig, — gondolták — de március 15-ike elélte vágott az idő munkájának. Dicső nap, mely e tizenkét pontot megszületni láttad, dicső törvényhozás, mely megvalósítani tudtad ! Megvalósítottad, törvényeidben megírtad, hogy tiki magyar földön született az szabad ember, hogy nincs született nemes és nincs született rabszolga többé! Megírtad, hogy a gondolat, szabad, hogy a kinek lelkében az igazság, a jogegyenlőség magasztos elve visszhangos gondolatokat terem, az el is mondhatja embertársai javára, boldogulására. Megírtad, hogy a sajtó szabad. Hogy a lenyűgözött gondolat millió fehér papiron szárnyal kaphat és berepülheti e széles hazának minden vidékét, hogy a cenzúra meghalt, nem hamisítja meg a papirra vetett gondolat lényegét, nem zúzhatja szét formáját. Megírtad, hogy a nemzet ura önmagának, felavattad saját sorsának kovácsává, erős polgári társadalomnak vetvén meg alapját. Megvalósítottál mindent. S mikor a. szabadság szózata szerte röppent a széles magyar hazán, eggyé forrt a, nemzet az örömben, az újjászületés, az átalakulás nagy örömében. Eggyé, erőssé lett a nemzet. Es egységének tüzpróbáját mihamar ki is kellett állnia. H a nagy, a fenséges szabadságharchoz e nap, 1848 március 15-ikének emléke s a nyomában megalkotott törvényeknek öntudatos átérzése, acélositotta meg fiatalnak és aggnak izmait, s a csatákban, melyekre milliók imája bátorítótt», a lélek drága klenódiumakéntezt vitték magukkal... Es győztek is, mert eszméiknek győzni kellett. Évtizedek után bebizonyult győzelmük; félszázad elmultával csak magasztaló szó említheti fel a nemzetet megváltó e diadalt. Milliók imájával, egekbe törő hozsannájával üdvözlünk téged, ötvenedszer visszatérő március Idusa! Mint a hivő a szent feltámadás ünnepét, üljük meg — szabad hazának szabad gyermekeiként — nemzeti feltámadásunk ünnepét. S imánkban nemcsak a hála, az ünnepi öröm nyer kifejezést, de kifejezést nyert az az igéret is, hogy tudni fogjuk kötelességünket, ha valaha szentségtelen kéz nyúlna a Te dicső diadalaidhoz. a Te dicsőségéhez. Mert a Te diadalod örök időkre szól. a Te dicsőséged halhatatlan. Emlékezés 1848-49-re. , Az oly népszerűvé és hírhedtté lelt honvédség lén (jöveteléhez Pápa város- is egyik volt azon haza- | lia> városok közül, mely na^y buzgósággál és áldó- j zatial járult. , A mint ls4S tavaszán a rendi or.-zággyülés; képviselőházzá alakult, a mint a ráeok zavargása és fcktcleukedó.-e a magyarságra nézve veszélyessé kezdett válni, és a mint a leküzdésükre s a törvényes korlátok közé szorításukra az odarendelt császári kal'Uiaság elégtelennek látszott, sőt az volt észreveheti';, hogy ezek nekik gyakran előnyöket adnak: a képviselőház tíz zászlóalj honvédnek toborzás utján leendő fölállítását ^egy zászlóaljat ezer emberrel számítva) elhatározta, s ezen határozatot az uralkodó Y-ik Ferdinánd is megerősítette, s a toborzás Pesten azonnal megkezdődött. A pápai tanuló ifjúság nem várta, hogy itt közelebb valahol egy másik toborzási hely is kijelöltessék ; gyűlést tartott és azonnal tömegesen mentek Pestre, magukkal vivén több gazda és mesterlegényeket is. Ezen áramlat annyira megindult, hogy az iskolát, már az 5-ik (i-ik osztályokon kezdve, a nagyobb tanulók elhagyták. Hiába volt a tanárok, szülők lebeszélése, ellenállása, kénytelenek voltak az iskolákat feloszlatni. Ezen nagy áramlatot titkon a tanárok egyike, Tarczi Lajos maga is élesztette. A tanulók példája átragadt a társadalom minden osztályára. Mire a pápai deákok és társaik a toborzó megkezdése után harmadnapon Pestre jutottak, akkor már az első zászlóalj együtt volt. Ezek tehát már a 2-ik zászlóaljba soroztattak. Ezek közül jól emlékszem Győ'rfi Endre, Bzobi Józsi, Farkasdi Béni. Szilágyi Józsi (utóbb tanári és l'ap (láborra (utóbb püspök), Baráth Lajos és Baráth Károly öcséimre, közülök (lyó'rli és Szobi Buda ostrománál, Farkasdi Béni Szent-Tamásnál estek el. Szilágyi, Pap (labor és Baráth Lajos Péterváradon kerültek az ellenség kezébe, Baráth Lajos besoroztatott a Schlick huszárok közé s 1 I évig ott tartották, Szilágyi és Pap Gábor mint gyengék elbocsáttattak, Baráth Károly Mórnál sebesült meg. Ezen első föllobbanás után rövid időre Pápán is felállíttatott a toborzás Itt alakult a 7-ik honvédzászlóalj. Ebbe állt be Csoknyai János ügyvéd, Pókai János, ki most (Irázbau lakik, mint nyugalmazott táborszernagy. Nálunk a pákozdi és sweehati ütközetben veti részt, azután Lipótvárba rendeltetvén, itt az egész őrséggel osztrák kézbe került; ezeknél táborszernagyságig vitte. Ezután Yeszprémmegye állított egy 1200 főből álló zászlóaljat. Ennek gyiilhelyc is Pápa volt. Ezen zászlóalj neve volt Önkéntes mozgó nemzetőrség, de a sweehati ütközet után ezeu zászlóalj mindenestől besoroztatott a honvédségbe, Pozsonyban a koronázási templomban tette le a bonvédi esküt és kapta mint honvéd-zászlóalj a 71-ik számot, a fölszerelés a községek költségén történt. Ehhez Pápa 7(i embert adott és szerelt föl. Ebb ez állt e sorok írója is, Tóth Dániel, domodi József, Yid Károly stb. mint a követelt létszámon felüli önkéntesek. Ezen zászlóaljhoz a tiszteket a törzstiszten kívül a megye hatósága nevezte ki. Ez a szó szoros értelmében veszprémmegyei zászlóalj volt és szept. 7-én indult ki Pápáról Kosztolányi Mór vezénylete alatt; ekkor már Jelasich a Dráváu átkelt és Somogyon keresztül tartott Budapest felé 40 ágyúval és mintegy 25000 emberrel. Zászlóaljunk Veszprémnek ment, a hova I István főherceg nádor is szept. S,-án, miut a magyar i király és kormány küldötte megérkezett, hogy | Jelasichcsal találkozzék és ha lehel, a félreértést {kiegyenlítsék. A püspöki palotában volt szállva, a ! mi zászlóaljunk állt előtte, mint díszőrség. I Veszprémből Kenésének tartva meutüuk Jelaj sics elejbe és midőn a kenései dombokon haladtunk fölfelé, láttuk Siófoknál Jelasics táborát, melynek fegyverei odacsillogtak. Itt pillantottunk meg először ellenséges fegyvereket. A nádor és Jelasich találkozása nem történt meg, mert Jelasich nem állt szavának, bár megígérte, hogy egy semleges területen, t. i. a Balatonon a Kisfaludi gőzösön találkoznak. A nádor megjelent, de Jelasichot állítólag tisztjei nem eresztették, mondván: „Erős ugyan István főherceg szava, bíznak is benne, de sokkal erősebbek a gőzös kerekei." Attól féltek, hogy Jelasichot a gőzösön levő magyarok elrabolják. Zászlóaljunk az iszka-szeut-györgyi mezőkön szállt először táborba, itt háltunk először szabad ég alatt, keserves egy éjszaka volt, nem voltunk hozzászokva, de annál inkább kijutott ezután, mert belekig sem kerültünk födél alá. Ezután vonult a zászlóalj, már akkor a somogyiakkal egyesülve, Jelasich előtt Pest felé, lassú tempóban, mert Jelasics is igen óvatosan jött előbbre, mígnem a pákozdi-sokorói határban a velencei tó partján valóságos csatarendbe állítottak bennünket táborba. Szept. 28-áu Kossuth Lajos, Pázmándi Dénes országgyűlési elnök táborunkat belovagolták több képviselővel és pesti Írókkal, lelkesítve, buzdítva az alig 10 ezerre menő sereget, miből gyaníthattuk, hogy közel az összeütközés napja. A pákozdi ütközetünk szeptember 29-én volt