Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-03-13

Egy lap 1848 március 15-ike történetéből. Pápa város közönsége díszközgyűléssel ünnepli meg 1848 március tizenötödikének ötvenedik évfordulóját. A város hazafias érzelmeinek e megnyilatkozása felújítja emlékezetünkben Magyarország első városának ama híres március lő-iki nyílt gyűlését, melyen a márciusi ifjúság tizenkét pontját Pest város tanácsa magáévá tette. Ez eseményt W beszéli el a nagy idó'k króuikása : ... Délután 3 óra volt. A múzeum előtt összesereglett roppant sokaság Petőfi éltetésével újólag a „Talpra magyar"-t kívánta hallani. A nép nem ttulotr betelni a hata'mas riadó szépségeivel. Sokan már majdnem kívül tudták, a refrénjét pedig az egész tömeg mindig utána dörögte a költőnek. Petőfi a lépcsőzet baloldali oldalpárkanyáról szavalta el immár ötödször forradalmi dalát. Percekig tartott az éljenzés, a mint a költő szavalását bevégezte. A nép tombolt, ujjongott elragadtatásában. Oszbevegyült, komoly férfiak szemében megcsillant a lelkesedés könnye. A uők kendőiket lobogtatták. Irinyi most arra kérte a közönséget, hogy küldöttséget válasszon, a mely felhívja a városi tanácsot a csatlakozásra. Iriuyi szavait azonban, mint gyermekszót a mennydörgés, elnyelte a meg-megújuló „éljen"-rivalgás, mely még mindig Petőfinek szólt. Ismételnie kellett kérelmét. A küldöttséget kikiáltással végre megválaszthatták. Tagjai lettek: Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári,Irányi és Egressi Gábor. A küldöttség azonnal elindult ,i városházára. A nép a hatvaui-utcán, kigyúlt teán át, mint a tengeráradat hömpölygött utánuk, s ellepte a városház-tért. A városi tanács, több polgár felszólítására, épeu rendkívüli ülést tartott, megbeszélendő a nép mozgalmával szemben a teendőket. Résztvettek a tanácsülésen : Szepessy Ferenc polgármester, Rottenbüler Lipót alpolgármester, Kacskuvics Lajos tójegyző, Holovics Boldizsár tanácsnok, Stalfenberger István szószóló stb. A küldöttség, melyhez útközben Nyáry Pál és Klauzál Gábor is csatlakozott, egyenesen a tanácsterembe nyitott. Irányi Dániel röviden tolmácsolta a nép kívánságát, s arra. kérte a tanácsot, hogy ezúttal kivételesen nyílt közgyűlés tartassék, a melyen ök is, mint a nép küldöttjei, résztvehessenek. A magisztrátus részéről Kacskovics Lajos főjegyző válaszolt, s kijelenté, hogy a tanács a nép programmpontjait, kevés különbséggel, magáévá teszi. Majd Rottenbüler alpolgármester szólalt fel : — Üdvözlöm önöket, — monda — mint a tavasz első fecskéit. Önök hozzák a teljes szabadság reményeit, önök verték le a sajtóról a bilincseket, s bizton hiszem, hogy az önök oltalma alatt városunk meg lesz óva a rendzavarásoktól. Harsány üdvözléssel fogadta a küldöttség a polgármester lelkes szavait. Most azonban feláll Holovics tanácsnok és kijelenti, hogy ő a közjót szivén viseli ugyan, de elvek elfogadására nem engedi magát kényszeríteni. Azt kívánja tehát, hogy a nép előterjesztését a tanács előbb zárt ülésben vitassa meg, s csak azután adja tudtára a népnek határozatát. A lelkesedés hevét Holovics rideg és visszautasító kijelentése egy perc alatt kioltotta. A méltatlaukodás moraja zúgott végig a küldöttség tagjai közt. A tanácsurak zavartan összenéznek, Rottenbüler próbálja meggyőzni Holovicsot, ki azonban makacsul ragaszkodik nézetéhez. Eközben a nyitva hagyott terem ajtajáu a folyosókról betódul a közönség. Az izgatottság percről-percre nő. Ekkor Irányi, ki a hosszú zöld asztal felső végén ülő Szepessy polgármesterhez sehogy sem tud férkőzni, felugrik az asztalra, miközben egy kalamárist feldöut, s három lépéssel ott terem a polgármester előtt. — Mi nem érünk rá addig várakozni. — kiáltja ingerülten, -- mig a tanácsuraknak tetszik. Kívánjuk a Iá pont azonnali aláíratását 1 Ha Nyáry Pál higgadt, tapintatos modorával közbe nem lép : baj lett volna a dologból, mert Holovics magatartása már az alant váró tiz-tizenkét ezernyi tömegnek is tudomására jutott. Szepessy Ferenc polgármester megértvéu a helyzet válságát, tollat ragadott és minden habozás nélkül gyorsan aláirta az eléje tett programúi-poutokat, azután épp oly gyorsan ráütötte a város pecsétjét. Irányi az aláirt okmánnyal a tanácsterem nyitott ablakához rohan és tudtára adja a népnek, hogy a városi tanács épp ebben a percben magáévá tette kívánságaikat. Egetrázó éljenzés támad ez örömhírre. — Hadd lássunk valakic a tanácsurak közül is! — kiáltja valamelyik kételkedő. Halljuk Rottenbillert! A polgármester enged a hívásnak és a városház erkélyéről lelkesítő beszédet intéz a néphez, maga is megerősítvén Irányi kijelentését. Most Myáryt, majd Klauzált akarja hallani a tömeg, titánok Jókai, majd Vasvári szóltak a néphez. Petőfi ismételten elszavalta költeményét, Irinyi pedig fölolvasta a tanács által elfogadott 12 pontot. Ezalatt fontos megállapodások történtek a tanácsülésen. Elhatározták, hogy a lií pontot petíció alakjában külön küldöttség viszi Pozsonyba az országgyűlésitek. A küldöttség, mely a nép választottjaiból és a város tisztviselői-karából elegyesen állíttatik össze, egyúttal a trónhoz is járul, megkérendő ő Felségét, hogy népképviselet alapján új országgyűlést hívjon össze. Pestre. Megkeresik István nádort is, hogy kérelmüket hathatós befolyásával támogassa a királynál. Elhatározták továbbá, hogy a rend és közbiztonság f'entartá.sára külön bizottságot alakítanak, s a polgárságból önkéntes jelentkezésst-l e célra külön nemzeti őrséget szerveznek. A „közcsendi bizottmány" 14 taggal nyomban meg is alakult. Elnöke: Kottenbiller Lipót alpolgármester, jegyzője: Irányi Dáuiel, tagjai Kacs,kovics Lajos főjegyző, StaHWiberger István szószóló. Molnár György szószó.ó-segéd, Nyáry Pál, Klauzál Gábor, Tóth Gáspár, Gyurkoyjes Máté, Irinyi József, Petőli Sándor, Vasvári Pál, líengcl Alajos és Egressy Sámuel lettek . . reggel 7 órától délután 2—'> óráig változó szerencsével; mindenik fél megtartotta hadállásait. Délután •"> napra fegyverszünet köttetett, mialatt Jelasich mindenestől megszökött Bécsnek tartva. Innen aztán vonult zászlóaljunk ütközetből ütközetbe. Sok volna azt leírni egy tárcacikkben, a miken keresztülment. Jelen volt Schwechátuál < iuyon brigádjában, innen Pozsonynak ment, s a morva vonalra rendeltetett, hol az előőrsi szolgálatokon kívül két csatát vívott, i. i. a Dévéuvujfalusi hid elfoglalásánál és fülégotésénél. Itt győztünk. Azután tVilehb a Morva parton l'ngerauiiál (Magyarfal vai, itt mi kaptunk ki, sebesültjeinket sem tudtuk elhozni, egy századost hoztunk el, ez is meghalt, mire Pozsonyba vitték. A sereguek az ország belsejébe visszavonulásakor a morva határról mi is visszareudeltetlüuk, Vereknyénél keltünk át a Dunán Csalóközbe Komáromnak tartva. Azután a Vág-Dunáu át Simonics ellen, de Szent-Péterről visszarendeltettünk Perczelhez, ki akkor jött Pápáról seregeivel Mórnak, mire azonban a Nagy-Dunán mintegy háromezerén átkeltünk, ágyukkal, lovakkal, hid nem levén, dereglyéken, akkorra a móri csata elveszett, az egész német sereg által voltunk elvágva a mieinktől, Perezel is azt izente az egész csapatnak, hogy ha már átjött a Dunán, hát menjen vissza, ha tud, és maradjon Komáromban. A visszamenés még nehezebb volt, n Duna zajlott, iszonyú jégtáblák közt kellett három-négy dereglyén áthurcolkodni háromezer gyalog, 150 lovas és hat sikágyu tartozékaival együtt és mintegy ;J00 darab szarvasmarha, mit a tábor után kellett volna szállítanunk. Borzasztó hideg szél süvöltött végig a Dunán, de az átkelés minden nagyobb baj nélkül megtörtént dec. 21. és 28-dikán. Komáromnak talán szerencséje volt, hogy e/. így történt, mert alig volt benn valami őrség, a komáromi lakosok, mint nemzetőrük látták el ngv a hogy, de támadásnak nem tudtak volna siken-Mui ellenállani. Most kellett vártüzérséget alakítani és még Zichi Ottó alakított egy zászlóaljat Csallóközhői. Komáromból kél kirohanást és ütközetet vívott zászlóaljunk Nyárosdnál, ahol a császáriak vezénylő tábornoka báró Goráiul) is elesett, kit a nyárosdi plébános temetett el a nyárosdi temetőbe. Innen igen szép prédával tért vissza, elfoglalván Szerdahelyen a sóraktárké-izletet, mire Komáromban igen nagy szükség volt, a pénztárakat és a postái, Tanyou igen tekintélyes összeluilmozott élelmiszereit a császári seregeknek. A másik volt Ersekúj várnál gróf IOszterházy Pál vezényletével, ez a támadás a Vág-Duna kiöntései miatt nem sikerülhetett, sőt a 4(i-ik zászlóaljunkból két századot el is fogtak. Március 17-dikén lőtték be Komáromba az első ostromlöveget, s a • >(), 1.50 és 120 fontos bombákkal és a 24 fontos tömör és tiizesített golyókkal való ostrom alatt zászlóaljunk, melynek éjjel-nappal talpon kellett lenni, sokat szenvedett, mígnem a Nagy-Pallói ütközet utáu Görgei hadserege Damjanicscsal megérkezett. 2ő-ik áprilban átkelt a Dunán s a komáromi várőrséget magához vonva, a fölmentő támadást 2(5-dikán reggel megkezdte s a császáriak nagy veszteséggel ostromló vegeik hátrahagyásával már délután Győrnél futottak. Résztvett ezen mi zászlóaljunk a Győr melletti utolsó ütközetben Pöltenberg vezérlete alatt, hol másfél napi küzdelem után alig 8000 emberrel és csak kilenc ágyúval, a", egész osztrák sereggel állván szemben, nagy vereséget szenvedtünk, a mit elkerülhettünk volna, ha (iürgeire ín-m várunk, de .; akkor jött, midőn már, hogy a bekeríté>t elkerüljük, vi»/.avonulóban voltunk. A vN-zavniiuhN Komáromnak történi, hol mink"l a mono-tori dombokra h< Ivivii\. Ide vonóit (iíirgei is. A/ ő ve/érleic a!a"! >. :

v' k jul. 2-dikán é- 11-dikén a nevezet'-.., d" ne'_ •< céltalan uagy ütközeteket Ao, Igmánd é- Sz«>ny határaiban s ez utóbbi iitkö/.i>tbeii már eiry haJt"-t muszka is voll, kikből mintegy kéts/.ázat Szőrme'! elfogtunk, kik többnyire lengyelek voltak és boo-/,tatták magukat s/á/adainkba. Ezután <íörgei seregivel elvonult lefelé, hol a yéivs jáiéknak csakhamar vége lett. A mi zászlóaljunk azon okból, hogy a várvédelembe már beletanúit, ismét Komáromban hagyatott. Innen vívtuk az ubnVó és legnagyobb győzelmünkéi aug. ."i-dikán Klapka vezérlete alatt, ki a várt körül övodző ellenséget teljesen tönkretette, legnagyobb részét elfogta, egy nagy rés/.ét a Lóri hídnál a Dunába szorította, a többit lelőtték vagy levágták. Minden ágyúik a kezünkbe kerültek. Ezután a kapitulációig velünk .-einmi nevezetes nem történt. Minthogy az út az aug. 3-iki győzelemmel Pápáig megnyílt, Pápa városa Osváld Dániel vezetése mellett ismét küldött mintegy 400 újoncot, de ezeknek már nem vehettük hasznát. A világosi fegyverletétel után a komáromi kapituláció megtörténvén, zászlóaljunk is a többivel elbocsáttatott. Mikor Pápáról kiindultunk, voltunk 121(i-an, egyszer kaptunk ,

;

500 újoncot és visszajöttünk mintegy 8l>í)-tcn. Ezek közül még vagyunk egynehányan Pápán, mint élő, de már roskatag tanúi a nehéz időknek. Baráth Ferenc.