Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-02-27

lakrészeket utcák szerint kellene osztályozni, erre azonban nehéz volna az osztályozásnak igazságos iráuyeszméjé'i megtalálni, s e helyett célszerűbbnek tartjuk azt a módszert, mely egyéb városokban is érvényben van a lakrészek osztályozása tekintetében. Kétségtelen ugyanis, hogy mindenki annál több vizet fogyaszt, minél közelebb találja a vizet szolgáltató csapot, s minél könnyebben és kényelmesebben hozzáfér valaki a vízhez, annál többször és annál nagyobb mértékben veszi igénybe. Ebből a szempontból olyképen lehetne osztályozni a lakásokat, hogy a drágább fokozatba tartoznának az oly lakások, a melyekbe közvetlenül be van vezetve a vizvezeték, azok a lakások ellenben, a melyek csak egy, az összes házbeliek számára közös (az udvaron levő) vízcsaptól kapják a vizet, azok az alacsonyabb osztályba tartoznának. Lehetne esetleg még egy harmadik osztályt statuálni az oly házak lakásai számára, a melyekbe a viz egyáltalán nincs bevezetve, a melyek tehát az utczán, talán esetleg csak egy szomszédos utcán levő nyilvános kútból kapják a vizet. l>y tehát pl. az oly lakások, a melyekbe közvetlenül be van vezetve a viz, fizetnének 1—1 szoba után 3 frt 50 krt, a melyekbe nincs ugyan közvetlenül bevezetve a viz, de a házba be van vezetve, fizetuéuek 1—1 szoba utáu 2 frt 50 krt, az oly házakban levő szobák pedig, melyek utcai nyilvános kutakból kapják csak a vizet, azok fizetnének 1 frt 50 krt vagy 1 Irtot. Az összegeket persze minden statisztikai számítás nélkül önkényesen vesszük fel, ezek nagyobbak vagy kisebbek lehetnek, de az osztályok közt megmaradhatna körülbelül az itt felállított arány. E kérdésen kívül a szerdai értekezlet vitája legnagyobb részt dr. Klufje Endre és Steinhn-yer Lipótnak azon figyelemreméltó javaslata körül forgott, hogy a vízdíjak által fedezendő szükséglet összegszerű megállapításánál a vizmü elkészítésére fordított regálekötvények ezentúl idesö 7132 frtnyi kamatjövedelme figyelmen kívül hagyassék; s illetve hogy ezen összeg ezentúl ne a vízdíjak jövedelméből pótoltassák, mint azt a tanácsjavaslata kontemplálja. A szép számban megjelent állandó választmányi tagok nagy érdeklődése mellett lefolyt ülést Mészáros Károly polgármester nyitotta meg s előadván az értekezlet célját, kérte a választmány tagjait, hogy az ügynek a közgyűlés részére leendő minél alaposabb előkészítése végett adják elő a vízdíjak miként leendő megállapítására vonatkozó nézeteiket. Miután Csoknyay A szabadítóm nevét! Mondd! Sokáig várják, várják a választ, de a forint nem mozdul . . . A zárda udvaráról felhallatszik az első kakasszó. Hajnalodik . . . Erre fel ijednek . . . Vágytól, kéjtől, fáradságtól zsibbadó testüket alig tudják megmozdítani. Pelvánszorognak a földről. Úgy tántorognak, annyira megviselte őket az éjjeli szórakozás. Felhúzzák a gyűrűiket ujjaikra. Megigazítják összegyűrődött ruháikat, fátyolukat. Soror Friderika eldugja a szalmazsákjába a pénzt és a kört . . . Megcsókolják egymást, alig hallhatóan suttogva: Ismét találkozunk, amint lehet. A cella ajtaját óvatosan kinyitják. Soror Benedikta lábujjhegyen eltűnik a sötét folyosó homályában . . . Társnője pedig leborul az Üdvözítő fakeresztje elé és egyedül könnyázott arccal, összekulcsolt kezekkel, ábrándozik a szabadulásról . . . Még így találja az első mosolygó napsugár . . Károly városi főjegyző ismertettea városi tanács javaslatát, a megjelent választmányi tagok beható tárgyalás alá vették annak úgy általános irányelveit, mint egyes részletkérdéseit. A vízdíjakkal fedezendő összeg megállapításánál dr. Kluge Endre és Steinberyer Lipót részletekbe menő indokolással előterjesztik a fentebb már ismertetett indítványt, mely mellett még Koczka László, Paál István, Baráth Ferenc szólaltak fel; ezzel szemben dr. Antal Géza a 7132 frtnyi elmaradó kamatjövedelemnek a vízdíjakból leendő pótlása érdekében érvelt, s a tanács javaslatát pártoló indítványához dr. Löiry László, dr. Kende Ádám és Vajdits Károly is csatlakoztak, mely azután el is fogadtatott, abban azonban az összes jelenvoltak megegyeztek, hogy a vízdíjakból évi 2500 írttal leendő tőkegyűjtés az idővel esetleg szükségessé válható javításokra ily nagy összegben nem szükséges s e helyett csak 1500 frt lessz felveendő. A vízdíjak kivetéséuól a tanács javaslatával szemben dr. Antal Géza szólalt fel először, ki a hangoztatott progresszív adóztatást helyesli, de a tanács javaslatában épen a progresszivitást nem látja megvalósítva s különböző számításokban mutatja ki, hogy a tanács javaslata inkább degresszív természetű. Szerinte szobaszám szerint nem lehet a vízdíjat megállapítaui, mert van három szobás lakás, melynek bérjövedelme 60—70 frt s van három szobás lakás, mely 300 frt évi bérért van kiadva, nem méltányos tehát, hogy mindkettő ugyanazon vízdíjat fizesse. Lakrészek szerint csak úgy lehetne a vízdíjat megállapítani, ha egy bizottság az egyes lakásokat felbecsülné tekintettel arra is: be van-e vezetve a viz, vagy nincs? Legcélszerűbb azonban az adóbevallást fogadni el alapul s ezután állapítani meg bizonyos százalékot, úgy azonban, hogy ne csak a házbér — bár ez első sorban — hanem a többi adóalap után isiegyen néhány százalék vizdíjképen kivetve; ugyanily értelemben szólalt fel dr. Kende. Ádám is, ki előterjesztette azt a konkrét javaslatát is, melyet lapunk 3-ik számában közzétett. Barthaloslstvim azt az indítványt terjeszti elő, "hogy a szükséglet fele a lakrészek után beszedendő járulókokból, a másik fele pedig az egyes adónemek után kiszabandó pótadóval fedeztessék. Természetes, hogy az összes felszólalók egyetértettek abban, hogy az ipari célokra szükséges viz mindenek előtt képezze a megadóztatás tárgyát, s csak az ezekből befolyó összegen felüli szükséglet veendő alapul az egyéui, illetve lakrósz szerinti kivetésnél. A szobák szerinti kivetés mellett szólaltak fel többek közt Vajdits Károly, Steiuberger Lipót (ki a végleges megállapítás előtt a részletes statisztikai adatok szükségességét hangoztatta) és Saáry Lajos, ki különösen a földbirtokosoknak földadójuk utáni megrovását ellenezte. Az ipari célokra szükséges viz megállapítása tárgyában Fischer Adolf és dr. Kende Ádám emeltek szót, míg egyéb részletkérdésekhez Krausz József N. és Baranyay Zsigmond szólottak hozzá. Az összes felszólalók kérdéseire bőséges felvilágosítást adott az elnöklő polgármester, ki az idő előrehaladottsága miatt az értekezletet bezárván, azt a további részletkérdések tárgyalása végett ismét egybe fogja hivni. A hét mulatságai. i. A JELMEZBÁL. Minden jó, ha jó a vége. Ezt a stereotip mondást valami Shakspere nevü úr mondotta, még pedig szabadon fordítva magyarra az „Ende gut, alles gut" német közmondást. Azt mondják, hogy az a Shakspere nevü úr sok igaz- dolgot mondott, így tehát igaznak vehetjük ezt a mondását is, s levonhatjuk ebből azt a következtetést, hogy a pápai farsang mindenkor jól kell, hogy sikerüljön abból az egyszerű okból, mert az u. n. hivatalos farsangot nálunk a vöröskereszt-egylet bálja szokta bezárni. Ivz az egyesület ugyanis évek hosszú során keresztül megállapodott hagyományok alapján megszerezte magának azt a privilégiumot, hogy Karnevál herceget ő búcsúztathassa el évről-évre a mi bálozó közönségünktől; s ez kétségtelenül sokkal hálásabb szerep minden egyéb búcsúztatásnál, mert hisz semmi elérzékenyüléstől, pláne sírástól a búcsúztatónak nem kell tartania ; s még azok is, kik egyéb bálokon taláu a legsiralmasabb szerepet viselik, t. i. a szabókontók terhe alatt nyögő papák e bálon megkönnyebbülten sóhajtanak fel : Hála Isten ! vége a farsangnak. A tavalyi dominóbál inkább csak szellemi (helyesebben talán szellemes?égi) versenyre nyújtott alkalmat hölgyeinknek, kik ezúttal e mellett a hölgyek igazi terén: a toilettbeli leleményességben is vetélkedtek egymással. Hogy ki volt e verseny győztese, azt bajos volna megmondani, s az igazat megvallva, nem is merném e kérdésben az én egyéni véleményemet közzétenni, s e helyett a modern zsurnalisztika legpraktikusabb eszközéhez folyamodtam : az interwiewhoz. Meginterwiewoltam azokat, kik >• kérdésben a legilletékesebb itélőbirák : a táncosokat, s magam is a legnagyobb kíváncsisággal néztem o plebiscitum eredménye elé. Mire munkámat befejeztem, a kezemben levő papírra tekintve azt vettem észre, hogy azon rajta vau a teljes báli névsor, az összes táncosnők névsora. Íme, tisztelt olvasóim, lehet-e egy bálnak annál fényesebb sikere, hogy azon nem kevesebb, mint 40 bálkirálynő volt jelen. Ks ezzel mindéül megmondtam, a mi csak a bálnak sikerét jelentheti. Már maga a táncosnőknek a korábbi éveket kétszeresen meghaladó száma is kétségtelen tanújele a j nagy sikernek, de e mellett az igéző nó'i szépségek, a páratlan Ízléssel és eleganciával, a legnagyobb j leleményességgel készült gyönyörű jelmezek tűndök1 lése volt különösen az, mi az eddiginél magasabbra j emelte a vöröskereszt-egyleti bálok színvonalát. Az > persze magától értetődik, hogv ily kfiriilmény-k. 1 vagyis helyesebben hölgyek között a táncos, .k is jól j érezték magukat, s azon pillanattól kezdve, mík"r a líákóey hangja mellett a jelmezes hölgyek kápráztató tarka serege a terembe bevonult, egész a .legkésőbbi reggeli órákig a táncnak nem v«>lt -"k ] szünete, lankadatlanul kitartottak abban hölgyek *'« 'urak egyaránt. Csak a reggeli világosii: vt'tt j véget a táncnak, melyet azután a delelőt a órákba i is belenyúló múlatás váltott fel Lángú NYci bar ;

! [ seregének élénk és zajos as.-ziszteneiája mellett. Jelen voltak névsora: Asszonyok: Baranyay Zsigmondin', 15orműllvr Alajosué (Villáin), Bodnár Zoltánné, dr. Ferenezy Bernárdné, Galamb Józsefné, Hanauer Bélám', Hanauer Zoltánné, özv. Hanvay Istvánné (Felpé'O, Harmos Zoltánné, dr. Kertész Jánosné (Szerb-nő), Kis Tivadarné, özv. Kuthy Lukácsné, Marinezer Antalné, Matkovich Pálué, Németh Imréué, özv. Noszlopy (íyuláné, Oláh Sándorné, Pakrócz Ferencné. Pentz Józsefné (I)áka), Sebestyén Dávidué, Stéger Pálné (Iiococo), Stöger Miksáné, özv. Szűcs Sándorné (Szany), Steiuberger Lipótné, Sz. Galamb Böske, Sült Józsefné, özv. Vikár Kálmánné, Weber Itezsöné,, •\V~urda Adolfné, (Bécs, Kozák-nő). Leányok: Baranyay Böske (Carmen), Barthalos Olga (Nympha), Berger Anna, Dreisziger Irma (Tél), üreisziger Gizella (Ámor postása), Dreyhausen Mici Bécs, (Alt-Wien), Frauck Mariska (Arany), Ferenezy Paula (Bebe), Galamb Ilona (Bohóc), Günther Mariska (Jánosháza), Hanauer Iluska (Japán), Hanvay Irén (Felpéc), Harmos Etelka (Mephisto), Jakubovich Marianna (Kéményseprő), Jerfly Vilma (Mezőlak), Kiss Vilma (Pikkardi nő), Lakner Szeréna, Matkovich nővérek, Németh Emma (Csipkerózsa), Noszlopy Emma (Spanyol cigányleány), Pentz Anna, (Dáka, Tótleán'J), Pentz Eliz, Pentz Mariska, (Dáka, Oroszleány), Sebestyén Juliska (Berni leány), Vágner Irén (Szany), Vikár Böske (Lengyel leány), Weber Olga. ViTenr.