Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-12-25

XXV. év. 1898. december 25. 52. szám. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Eladóhivatal: üoldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos: dr*. Fenyvessy Ferenc. felelős szerkesztő : dtr. Körös Endre. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához k ü1d e nd ő k A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára 15 kr. Év végén. Nem beszámolót tartunk akkor, midőn visszatekintünk városunk haladásának a most lefolyt év történetéből kiemelkedő mozzanataira, mert hisz semmiféle olyan szünet nem állt be ebben a haladásban, mely beszámoló tartását megokolná. Ebben a haladásban szünetnek beállania egy percig sem szabad, inkább csak a jövő irány meg­állapítása céljából kell rövid visszapillan­tást tartanunk. Egy város fejlődésének csak akkor van meg a helyes és egészséges iránya, ha fej­lődésének egyes stádiumai közt meg van az okszerű Kapcsolat, a logikus folytonosság. A természetben sincs ugrás, nem lehet ez máskép egy város életében sem. Ha előre­haladásunk gyors menetében itt-ott hibáz­tatható lépést találunk, ezt minden esetben arra vezethetjük vissza, hogy nem volt meg az organikus rendszer, a céltudatos programm, mely nemcsak azt mondja meg, hogy mit csináljunk, hanem azt is, hogy hogyan, mikor és milyen egymásutánban ? A korábbi években a városi ügyekkel foglalkozók érdeklődését, de e mellett váro­sunk anyagi erejét is a legnagyobb mérték­ben kötötte le a kulturális célok istápolása. A város kezdeményező, segélyező és köz­vetítő szerepének meg is volt a kellő ered­ménye. Az új lendületet vett régi iskolák, az újból életre keltett tanintézet mindennek bizonyítékai. Kulturális alkotásainkat nyo­mon követték közegészségügyi reformtörek­véseink, melyeknek előtérbe lépése egészen helyes és nemcsak jogosult, de szinte kény­szerítő szükség is volt. A sorrendben tör­tént a hiba, mert nem akkor kellett volua gondolni a városi közegészségügy megjaví­tására, midőn iskoláinkban már a járványok pusztítottak, hanem megfordítva : előbb kel­lett volna a közegészségügy s esak azután a kultúra terén alkotni. Ebben az évben kezdték meg a pol­gári leányiskola építését és még valószínű­leg ez év utolsó napjai hozzák meg a dön­tést tanítóképezdénk elhelyezése ügyében. Ezek korábbi évek áldozatainak valóra vált eredményei, míg a közegészségügy terén kész dolog, befejezett tény gyanánt csak a vizvezeték áll előttünk, mely különösen az iskoláknál mutatta az orvosi jelentésekből világosan látható hatását. A vizvezeték csak első lépés volt a közegészségügyi reformok terén, esak kezdő száma az organikus programúinak, a melyen épp oly kiváló jelentőséget követelnek maguknak a kórházügy és a csatornázás. A kórházügy kérdése — a szakszerű meg­vitatás után — idestova döntés alá kerül, kívánatos, hogy a csatornázás is minél hamarabb napirendre kerüljön és a tervek elkészítése után a hozandó anyagi áldozat és a kivitel nem egyébb kevésbbé fontos részletkérdései felől tájékozódhassunk. A közgazdasági alkotások terén egy­előre a pápa-bánhidai vasút kérdése vau és még hosszú ideig marad is előtérben. Megvalósulása a város gazdagodásának és előrehaladásának új forrásait fogja meg­nyitni, a melyek azután lehetővé teszik, hogy a gazdasági fejlődés további feltételei is napirendre kerülhessenek. Uj iparválla­latokról mindeddig csak általánosságban beszéltünk és városunk vezetőségének erélye és ügyességétől várjuk, hogy ezt a kérdést konkrét alakban tárgyalhassuk. Szó lévén pedig a városi vezetőség­erélyéről, nyíltan bevallhatjuk, hogy ez az erély városunk jelenlegi vezetőségében tény­leg megvan. A városi adminisztráció az új — mindössze másíéléves — vezetőség kezé­ben üdvös átalakuláson ment keresztül. Gj r ors, erélyes és pontos lett az és a város lakosságának érdekeit híven szolgálja. Ez. ad nekünk reményt arra, hogy váro­sunk minden téren való felvirágoztatásába vetett hitünkben semmi esetre sem fogunk csalatkozni. TÁ RCA, Karácsony-est. Tudod-e édes, hogy mi van ma? Gondolsz-e rám ez éjjelen? Avagy feledtet fényes multat A még szebb, fényesebb jelen ? . . . Emlékszel rá? Pár év előtt még Dióra játszlunk gondtalan', S ma már a játék mindkettőukre Örökre vesztve, vesztve van! A pajkos lányból asszony, nő lett, Es férje van, kit nem szeret, — Nem sírsz-e föl, midőn ma este Ünnepet ül a — szeretet ? Meleg szobádban, férjed mellett, Az élet még sem oly rideg, Hisz pompa, fény ragyog körülted, S ami szegény, az csak — szived ! Mi más az én keservem útja! Hol rózsa nincs, csak tüske tép, Csüggedt a lelkem, s fáradt lábam Minduntalan egy rögre lép. Oh! én tudom : te nem v.gy boldog! De én nagyon boldogtalan! . . . Gondolsz-e rám, éu szép szerelmem. Most, hogy karácsouy éje van?!. . . Erdélyi Zoltán. Békülés. — A «Papai Lapok» eredeti tárcája. — Irta: Ilma. A béke és szeretet ünnepét, karácsony estéjét ünnepli a falú népe. Az ólomszürke felhőkből gyor­san szállnak alá az apró hópelyhek s vakító fehér leplet borítanak a vidékre. Pehér köd emelkedik föl a völgyből és lebegő csipkefátyolként ereszkedik le az urasági kastély apró tornyocskáira. A kastély körül hosszúkás négyszög alakbau húzódik a dénesi major. A cselédlakások ablakaiból a halvány fény kisugárzik a jegenyefákkal szegély­zett útra, melyen délceg legények csapata közeledik a majorba vezető kapuhoz. A kapu előtt az apró gyerekek már lesik a legényeket s egyikük éles hangon kiáltja: — Jönnek a regősök. Néhány pillanat múlva fölhangzik az első béresek ablaka alatt: — Hej regő, regö. Itten vagyon egy szép leány. Kinek neve Marcsa; Amott vagyon egy szép legény Kinek neve Pisla. Az L'r Isten megengedje, Boldog pár legyen helöle. Hej regő, regö. Vígan csörög a vers végén a regősök lánca s az első béresek Marcsája égő arccal nyújtja a legé­nyeknek a süteményes tálat. — ízleljék reg Kendtek. A legények mosolyogva veszuek a sütemény­ből, csak Erdős Pista uem. Ot rogőlték a szép Marcsának. Közelebb megy a leányhoz és halkan kérdi : — Hallottad galambom? — Hallottam. Ha Isten is meg a szüleink is úgy akarják, éu nem leszek ellene. Pista hálás kézszorítással búcsúzik a leánytól.* A legények láuccsörgetve haladnak a Miska bojtá­rok ablaka alá, mert bizonyára ott is van eladó leány. S újra fölhangzik: — Hej regö, regö. * A regősök éneke a juhász gazda szobácskájába is behallatszik. Az öreg Márton gazda hirtelen letörli a szemeibe szivárgó könnycseppeket. Hízelgő

Next

/
Thumbnails
Contents