Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-12-25

Kertészeti értekezlet, Lapunk múlt s'/ámában bírt adtunk azon mozgalomról, mely a szőlő ós gyümölcstermelés s általában a kertészet barátai közt egy kertészeti ec/yesiliet alakítására nézve megindult, s melynek kifolyása volt a folyó bó 18-án öás-.ehivott értekezlet, melyen szép számmal jelentek meg a kertészet barátai. Az értekezletet dr. Antul Géza nyitotta meg, ki hosszabb beszédben vázolta a célokat, melyek megvalósítására egy kertészeti egylet hivatva volna. Utalt arra. hogy ezelőtt 215 évvel már volt Pápáu ilyen egyesület, mely a kertészet iránti érdeklődést sikerült kiállításaival ébresztgette, s melynek több mint 200 i'rtnyi vagyona a városi közpénztárban vau letéve oly meghagyással, hogy azt csak egy hasonló célú új egyesület használhatja föl. Kifejti, mennyire hasznos a gvumólcslermelés és felhozza Csehország példáját, a hol sok községben az útak mellett levő hassa. Különben is a kertészeti egylet oly előnyöket fog nyújtani tagjainak, melyek pénzbeli értéke bőven fedezi a csekély 1 frtuyi tagsági díjat. Kis József a felhozottak utáu szintén szükségesnek ismeri, hogy az egylet tagsági díjakat szedjen, az 1 frtot a maga részéről is oly csekély öszszeguek tartja, melyet mindenki, még a legszegényebb is megfizethet a tagsággal járó előnyök fejében. Székehj István ezt a kérdést részletkérdésnek tekinti, míg a főkérdés szerinte most az: kimondja-e az értekezlet egy kertészeti egyesületnek megalakulását vagy nem ? A maga részéről a mozgalmat melegen üdvözli s kívánatosnak tartja a kertészeti egy ősül et m egal aki tását. Az értekezlet erre egyhangúlag kimondja a megalakulást s az alapszabályok kidolgozására egy négy tagú bizottságot küld ki, melynek tagjai: dr. I Antal Géza elnöklete alatt dr. 'Koritschoner Lipót, ! Székeli/ István és Szokott/ Ignác. Felhatalmazza egyMúlfc közgyűlési jegyzőkönyv megjegyzés nélkül hitelesíttetett. Ezután elnök a választmánynak 1897/98-ik évadi jelentését terjeszti a közgyűlés elé. A jelentés a következő : gyümölcsfák jövedelme fedezi a községi kiadásokat, , . , s- , . úttal a bizottságot, hogy a tagsági belépésre vouats í.óladó nincs. I'olcmbti, hogy nálunk nincs meg a . ° °, 1 , , ,, , 1 kozó felhívásokat bocsássa ki. lagdnul további közönségben az érzek a íak ápolása iraut, mert az, . J ' . ..... , ,., ,

u w, , 'intézkedésig a rendes tagoknál évi 1 irtot állapit út melletti Iákat kitördelik, s általában nem becsülik > °. . . , , , , , . ., T

, meg; alapító tagok egyszersmindenkorra 25 korona a fákat annyira, mint azt megérdemelnék. Ezen a

: &

j_ L ^ ^ j. bajon c*ak a gviiműlcsfák értékének ismertetésével, I ' ^ , ,i i ...... ,, i vannak mentve. népszerű felolvasásokkal s a gyümölcstermelés megs az évi járulékfizetés alól föl kedvelletésével lehet segíleni. A sok ártalmas állati Az értekezlet, melynek lefolyása majdnem egy — n. & növényi ellenség sikeres leküzdése csak egyöntetű uráig tartott azou tudatban oszlott szét, hogy egy eljárás mellett remélhető s ezeknek az ellenségeknek NPÄpa vfivos gazdasági életében számottevő tényezőt megismertetése s az ellenük való védekezés mö

djii derült életre keltenie. Adja Isten, hogy úgy legyen t is legbiztosabban egyrészt a példaadás, másrészt a gyakorlati előadások útján általánosítható. Kívánatosnak jelzi a kiállítások rendezését, hogy így azon fajták, melyek vidékünkön díszlenek s bőven fizetnek, szaporíthatok legyenek s végre az értékesítés szempontjából is a társulást, hogy a gazdák gyümöl e A Mélyen tisztelt közgyűlés.' pápai korcsolyázó-egyletnek 20-ik évada A korcsolyázó-egylet közgyűlése. — 1898. december 18. — A pápai korcsolyázó-egylet folyó hó lS-áu sükért lehetőleg nagy jövedelmet tudjanak biztosítani.', d. e. 'j.,12 órakor tartotta meg a városházán ez évi Hogy pedig a társulatnak minél több tagja legyen, ' rendes közgyűlését, a melyen az egylet egyúttal a ajánlatosnak véli a tagsági díjnak csekély összegben j folyó 189rí/99-iki évadra is megalakult, megállapítását. A közgyűlés, melyet Körmendi/ Béla elnök Baráth Ferenc az előadó által felhozottakat j vezetett, szépen látogatott volt, különösen a hölgyek helyesnek mondja s indítványozza, hogy mondja ki} részéről, kiknek soraiban ott láttuk: Bermüller az értekezlet, hogy kertészeli társulattá alakul. j Alajosné, Berger Anua, Barlhalos Olga, Galamb Kis József az iránt intéz kérdést, hogy nem ' Józsefné, Sz. Galamb Böske, Galamb Ilona, Galamb lehelne-e a kisgazdákra való tekintettel tagsági díj j Kózsika, Hanauer Béláné, Hanauer Iluska, Langraf nélkül alakítani meg az egyletet? Zsigáné, "Wittmauu Ignácné é.s AVittmauu Jolán úrSzokohf Ignác a tagsági díjakat nem tartja hölgyeket, nélkübizhetőknek, mert minden egyletnek vannak Tudósításunk a közgyűlésről a következő: kiadásai, melyeket csak a tagsági díjakból fedezhet. . Körmendi/ Béla elnök a megjelentek üdvözEhhez járul, hogy a kertészeti egylet iölveszi műkő- ! lése utáu a közgyűlést megnyitja s bejelenti, hogy dése körébe a védekezést s igya védekező eszközök- J Répay Dániel titkár Pápáról eltávozása miatt állásáról nek beszerzésénél szüksége van pénzre, hogy azután lemondott, ennélfogva a jegyzőkönyv vezetésére ezen eszközöket tagjainak olcsón használatba ad- Arnberg József egyleti tagot kéri fel. folyt le tavai az 1897/98-ik évi idény alatt, melyről a következőkben van szerencsénk beszámolni: Az egylet 1897-ik évi november bó 30-áu tartott közgyűlés alkalmával alakult meg az 1897/8. évadra, a melynek folyamán a következő nevezetesebb események történtek: Pápa város és vidéke fiatalsága az egylet pénztára javára 1898-ik év január hó 19-én korcsolyabált rendezett, melynek tiszta jövödelme 40 frtot tett ki; az egylet kebelében 1896-ban szervezet, „Lawu-Tennis

u társaság az 1898-ik év folyamán is megalakult és 16 működő és 11 pártoló taggal működött, kiadásait a tagok által fizetett tagdíjakból fedezte ; az egylet elnöksége az 1898. évi május hó 29-éu tartott távkerékpárverseny tiszteletdíjához és a versenyzők fogadtatási költségeihez hozzájárulás végett gyűjtést iudított az egyleti tagok között, a gyűjtésnek 14 frt 50 kr lett az eredménye, a mely a versenyt rendező bizottságnak átadatott. A korcsolyázó-egyletnek az 1897/98. óvadbau 60 rendes 3 frtos és 156 1 frtos és 34 (tanuló) ingyen jegyet, összeseu 250 tagja volt. Első korcsolyázó nap 1897, évi december hó 23-án az utolsó 1898. január 28-áu volt, a korcsolyályázó napok száma 14; napi belépti jeggyel 293-an látogatták a jégpályát. Zene egyszer volt. Múlt évi pénztári zárszámadás szerint: Bevétel volt: 1896,97-ik évadról készpénzmaradvány és takarékpénztári tőke betét 1500 frt 39 kr, betét után takarék pénztári kamat 65 frt 10 kr, tagsági jegyekből 320 frt, hátr. tagdíjakból 34 frt, belépti-jegyekből 45 frt 50 kr, báljövödelem 40 frt. Összesen 2005 frt 99 kr. Kiadás: Jégpálya évi bérlete 50 frt, egyleti szolga fizetése 50 frt, zene 10 frt, fütő anyag 5 frt 85 kr, napszámosok 57 frt 99 kr, vegyes kiadás ( 17 frt 75 kr. Összesen 191 írt 59 kr. Pénztári maradvány tehát mint vagyon Itilí [frt ÍO kr, melyből 1810 frt 15 kr takarékpénztárI ban vau elhelyezve, 4 frt 25 kr pedig készpénzben áll az egylet pénztárában, a vagyonszapornlat e sze|riut 314 frt 1 kr. i Midőn a számvizsgálók által felülvizsgált és helyeseknek talált számadásokat elfogadásra ajánljuk, i egyszersmind indítványozzuk, hogy a bál rendező hangou kérdi az ágyban lehunyt szemekkel fekvő leánytól: — Hallottad a regősöket? Igen édes apám. A beteg leány fölnyitja szemeit. Elsorvadt, reszkető kezeivel az átelleni ablakra mutat. - OU voltak a Maresáéknál. Oh, ide nem jönnek már. ide majd csak a halál angyala jón el. Á száraz köhögés elfojtja szavait s fáradtan dől párnái kozé. lvi hitte volna, hogy a dénesi major legszebb leánya, Pető Vera néhány hónap alatt ilyen sorsra jut. Egy évvel ezelőtt Ő is büszkén, dobogó szívvel, örömtől lángoló arccal hallgatta a regősök jóslatát. Vörös Jancsit regőlték neki, az uraság nyalka kocsisát, a kiért auuyi leáuyszív dobogott titokbau. Vera nyugtalanul nézeget körül a szobában. — Úgy-c édes apám megmondja majd Jancsinak, hogy sohse haragudtam reá, hogy mindig szeretetlel gondoltam (í reá is, meg az édes anyjára is. Márton remegő hangon feleli: — Megmondom neki, egyetlen gyöngyvirágom. De hiszen azt majd magad is megmondhatod Jancsinak. Meglátod, majd eljön hozzád. Ha jól gyanítom, épen ma estére készül. — Persze, hogy eljön ide. De csak a halál. Azt látom mindig magam körül, éjjel-nappal, a mint csontos kezeivel a torkomat meg a mellemet fojtogatja. — Ne beszélj ilyeneket, gyöngyvirágom. Hiszen hallottad mit mondott a járásorvos úr. Ha csendesen nyugodtan viselkedel és a rendelt orvosságokat pontosan beveszed, mire eljön a szép tavasz, Pető Vera megint a régi erős, délceg leáuy lessz. Vera megtölt szemekkel néz az öregre. — Értem apám, értem. Mire eljön a szép tavasz, mire kikelnek a földbőt a szép gyöngyvirágok, addigra a maga gyöngyvirága mélyen leuu lessz a földben. Ujabb köhögési roham tör elő a leány melléből. A keskeny ajkak közül előszökő vérsugár pirosra festi a fehér párnákat. Pető Márton mély fájdalommal roskad a tulipántos ládára. A beteg leány összekulcsolja keskeny, ös.<:zeasszott kezeit zakatoló keble fölött s úgy gondolkodik a múltról. A mikor Vörös Jancsi még hű volt hozzá. Mikor csillogó szemekkel mondogatta: — Édes szerelmes párom. Édes szép menyasszonyom. özvegy Vörösné asszony, Jancsi édes anyja uem a legjobb szemmel nézte fia választását. — Az én fiam szebb és gazdagabb leányt is kaphat, akár mindegyik ujjára tizet is, mondogatta Vörösné. Meg azután Isten bocsa, hisz Verában is benne vau annak a nyavalyás betegségnek a csirája, a miben auyja, Petőné asszonyom elpusztult, "úgy ám. De hisz a mig éu élek, abból a leányból nem lessz Vörös Jancsiné. A sok meude-mondogatás és sajnálkozás szeget ütött Jancsi fejébe. Tudni akarta, mennyi igaz a dologból. Húsvét első napján, mikor a szép himes tojást átadta a boldog leánynak, bátortalan, halk hangon mondta : — Ha nem haragudnál meg Vera lelkem, szeretnék valamit kérdezni tőled. — Osak ki vele, enyelgett a leány. — Sokaktól hallottam, hogy anyád családja, de meg édes anyád ís, sorvadásban halt meg. A majorbeliek azt súgják-bűgják, néked is megmondta a keszthelyi doktor, hogy abban fogsz meghalni. Igaz ez? A leáuy elkomorodva felelte: — Miért tagadnám, igaz bizony. De azért mi ne adjunk semmit a doktor beszédjére. Úgy-e Jancsi te azért mindig íbgsz szeretni ? A legény gondolkodva válaszolta: — Hogyne. Ez volt utolsó boldog napja Pető Verának. Mert ettől a naptól íogva Jancsin nagyou észreve