Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-11-06

A tanítóképző intézet,") Abbau a céltudatos, nagy törekvésben, melyet városunk közönsége a felállítandó új tanítóképezde elnve.'ése céljából kifejtett, az ügyet intézők részint ideális szempontok, részint — talán túlnyomó mérvben — általános közgazdasági érdekek által vezéreltették magukat. Közhellyé vált immár az a mondás, bogy városunk hovatovább a Dunántúl Athén-jévé fejlődik, és ha már az itt áldásosán működő kisebb tanintézetek: a kath. gimnázium, a két leánynevelő középiskola, földim'ívesiskola stb. mellett a századok óta hazafias missziót teljesítő ref. főiskola az ország legintelligensebb részének kulturális középpontjává tudta városunkat tenni, kétségtelenül még nevezetesebb mértékben lógja öregbíteni Pápának a művelődési történetben máris számottevő hírnevét egy nagyarányú állami tanítóképző intézetnek itt kontemplált íelállítása. Ez a dolognak eszményi oldala és bizonyára magában véve is érdemes arra, hogy a legjobbak lelkesedését felkeltse. Azonban korunk utihtárius irányzata mellett valósággal álszonteskedés lenne elfelejteni és be nem vallani azon gazdasági anyagi nagy előnyöket, melyek ezen több száz növendékre tervezett felsőbb tanintézet létesiilésc után a városi lakosságnak csaknem minden osztálya részére maguktól kínálkoznak. Háromszáz fényes étvágyú serdülő ifjúnak élelmezése, ruházkodási, lakásbeli szükséglete és egyéb elsőrendű igénye kielégítésre vár. Tiz-tizouöt tanárral, ezek családtagjaival - nem számítva az általuk képviselt szellemi tőkét — állandóan gyarapodik városunk népessége. További bizonyításra szorul-e az, bogy a mesteremberek egész sora, a kereskedők, a háztulajdonosok és szállásadók hasznot, jövedelmet búznak a preparandisták kis köztársaságából ".' Az éremnek jobban kidomborodó ezen másik oldala annyira szembeötlő, hogy ritkán volt még nálunk valamely eseménynek oly felviilanyzó hatása, mint a mikor első hire jött annak, hogy a közoktatásügyi kormány Pápán emel palotát a tervbe vett új állami tanítóképző intézetnek. A *) A tanítóképző intézet elhelyezése ínyében Szovátlu Lajos képezdei igazgató úr cikkéből kiindult vita Wírása után kaptuk dr. Koritschoner Lipót úr cikkét, melynek, tekintettel a beküldő előkelő személyére és arra, hogy a 1 (• f o 1 y l vitától függetlenül és t á r g y j 1 a<? o H a ii fejtegeti a kérdést, készséggel helyet adtunk. Szerk. hanyatlás lejtőjéről lassankint felfelé törekedő városunkban, annak minden körében nagy volt az öröm cs általános a megelégedés olyannyira, hogy a város képviselőtestülete, habár a kormány a tanintézet helyének célirányos megválasztását jóformán egészen reá bizta, minden körültekintés nélkül, minden kritikai válogatást félretéve, kevés kivétellel hozzájárult egy-két vezéremberünknek azon — mondjuk csak ki mindjárt — szerencsétlen eszméjéhez, hogy a tanítóképezde helyéül vásároltassék meg a város külterületén, a földművesiskola közelében levő 5000 • ölnyi telek. Vezórférfiaink intenciójának tisztaságához a gyanúnak árnyéka sem fér; de tény az, hogy kezdeményezésükre egy kellőké]) elő nem készített ügyben háttérbe szorult és egyszerre elejtetett az a két terület, mely addig mint a tanítóképző legalkalmasabb helye volt egyedül komoly kombinációban, vagyis a dohánygyár közelében kiszemelt telek és a város tulajdonát képező Woyta-Iíets-félc házcsoport. Azóta megérlelődött a közvélemény és erős meggyőződésem, bogy ma Pápán igen-igen kevés ama bátor férfiaknak száma, a kik talán maguk is csak helyén nem való következetességből kardoskodnak tarthatatlan ideájuk mellett. Egyik szerény tagja voltam én is a közoktatási kormánynál eljárt küldöttségnek és jól emlékezem, hogy dr. Wlassics Gyula miniszter úr annak idején teljesen szabad kezet engedett a városnak a preparandia helyének kijelölésére, és ő excellenciája, ki a művészi izlés fejlesztése érdekében csak az imént kibocsátott körrendeletével (íjból szaporította nagy koncepciójú kormányzatának fényes sikereit, lehetetlen, hogy helyeselje, hogy a közel 200,000 frt előirányzattal tervezett monumentális középület a városnak lakatlan, kietlen mezőségein emelkedjék lel. Minden jól szervezett tanítóképzőnek gyakorló iskolával kell ellátva lennie. Még elképzelni is rettentő, hogyan fognának a szegény (i -9 éves iskolás gyermekek dermesztő téli fagyban vagy észbontó nyári forróságban a hamuházaktői, a felső bosszú-utcáról, a deveeseri utcáról, vagy akár csak a Korona- és Kis-uteáról a kora hajnali lírákban útra kelni, bogy a több kilóméterre fekvő gyakorló iskolába még kellő időre lelkendezve és összetörve odaérkezhessenek. Nyerni fog-e és ruganyosabbá válik-e ez által a gyermekek képessége ? és van-e kényszerítő olt arra, hogy ily képtelen állapotokat teremtsünk ? A ref. főiskola konviktusában a képezdei növendékek számára felajánlott ingyenes és kedvezményes helyek igénybevétele is a nagy távolságnál fogva valószínűleg illuzoriussá válnék. Okos dolog volna-e az egyházkerület nemes áldozatkészségét, érdeklődését ekkép megzsibbasztani ? Teljesen jogosult kívánság, bogy az elemi néptanítónak el kell sajátítania bizonyos mértékű gazdaságtani ismereteket is. Egyetemijogászkorunkban voltunk sokan, a kik a törvényszéki lélektan nagy rejtélyeinek tanulmányozása és megismerése végett két hetenként kizarándokoltunk az országos tébolydába, de bizony senki sem gondolt arra, bogy azért az egyetemet oda kell vinni a budai begyek közé. A tanítóképzőnek növendékei hetenként egyszer — mert több idejük úgy sem kerülhet reá — szívesen fogják frekventálni a földműves iskola tanárainak szakavatott előadásait. Debrecennek is van tanítóképzője a belvárosban és van állami földműves iskolája a kültelken, a mi természetes, mert hisz a gazdasági intézetnek már céljainál fogva nagyobb földkomplexum fölött kell rendelkeznie. És itt eszme társítás utján reá térek az ellenvéleményüeknek egy sokszorosan hangoztatott érvére. Azzal, bogy a tanítóképző intézetet a gazdasági iskola tájékára viszik, előakarják mozdítani a város déli részének fejlesztését, kiterjesztését. Alig képzelhető nagyobb önámítás. Hisz azon a részen a vallás-alapítványi uradalom és egyes nagyobb birtokosok rendelkezésre álló minden földje bérszerződésekkel évtizedekre le van kötve a földműves-iskola céljaira. Ez okból egy házhelynek való telket sem lehet majd kapni ezen a tájon évtizedeken át. Hogyan, mi kép és hova akarnak tehát terjeszkedni a város déli részének lelkes megrae.ntői ? A tanítóképző azon a helyen valósággal nem lenne más, mint a város lüktető organizmusából kivált, zordonan elszigetelt és kelletlenül tengődő korcsalkotás, melynek sivár egyhangúságát csak néha napján szakítaná félbe az ugyanoda provideált sertéspiac és marhavásár filharmonikushangversenye. Hogyan is mondta ..a haza bölcse?" Ha egy gomblyukat elhibáztunk és kabátunkat rosszul gomboltuk be, hasztalanul igazgatjuk, nem megyünk vele semmire, ki kell azt gombolni vígig és újra kezdeni. Xem nagyon valószínű, a mire némelyek hivatkoznak, hogy a mostani földművelésügyi Valamit gondolt, azután elfelejtette mindjárt. Köd volt a fejében. Az öreg asszony meg folyton a nagy papirost nézegette, simítgatta. Olykor könyet is ejtett reá. Sze^énv Martba. II. Iis nem fogyott ki a gyönyör. Mindennap édesebb volt az s Martba nem kívánt semmit látni a város fényéből. A zaj is bántotta, a mi az utcáról tolhatott hozzá. Néha visszagondolt az árnyas helyekre, gyermekkorára, a patakra. Ott szabad volt. Aztán föltűnt előtte György, meg a nevelő anyja s valami fájót érzett szivében. De elfelejtette a Tötösi Pál karjai között. Itt nem volt dolga. Pál óvta a munkától s tanítgatta mindenre. Lassanként fehéredni kezdtek a kezei. Az arca megnyúlt, úrias szint öltött. Es így éltek boldogan három hosszú évig. Azonban változás állott be boldogságukban. Pál néha eltávozott hazulról s napokig nem lehetett látni. Mikor egyszer így hazakerült, Martba a szemére hányta. Pál ingerült volt s egy kissé durván felelt: — Hiszen nem ülhetek mindig melleted. A valóságban azonban unni kezdte ezt a dolgot s Martba jól érezte azt. Odaborult elébe s karjával átölelte Pál lábait és könyörgött hozzá, hogy ne dobja félre. Hiába könyörgött. Mikor újból elment hazulról Tőtösi Pál, vissza se jött többé. Martba várta napokon-heteken keresztül. Nem jött s ő azt sem tudta, hogy hová lett. És nem tudta, hogy mit tesz az, nagy városban, kereset nélkül élni. Eddig meg volt szokva ahhoz, hogy Pál intézzen el mindent s ugyancsak bámult azon, a mikor a háziúr leüzent hozzá, hogy a házbért fizetni kellene s a cselédek is rendre előállottak. Es neki nem volt pénze, sőt még valamire való ékszert sem adott neki Pál soha, melyet most odaadhatna. Önzetlenül szerette a férfit, mit tudta Ő, hogy mások vagyont is gyűjtőnek a szépségükkel. Csakhamar megtudta, hogy minő sors várhat egy félredobott leányra. Barkó Zeno, a háziúr, egy vékony, kicsiny emberke levelel írt hozzá, nagyon rövid volt, de érthető : „Asszonyom! Az anyagi gondoktól való megszabaduláshoz csak egy íit vezet, ide az én lakásomba." Martha följajdult erre a levélre. Tehát ez a félrdobott szerető sorsa. Mindenki bátran tehet neki ajánlatokat s pénzen megvehetőnek tartják Őt is azért, mert úgy szerette az embert. Nem, ő nem adja el magát. Fölkelt s hirtelen magára kapott egy kendőt s kilépett az ajtaján. Zénó úr várta a választ. Egyszerre kopogtatnak, az ajtó fölnyílik s előtte állt Martba. A kicsiny ember mosolygott erősen. Ő biztosra vette. Martba, mintha védte volua magát ettől a mosolytól, elhárító mozdulatot tett a kezével s szólott: — Ön uram ajánlatot tett nekem. Alkudni jöttem. Hisz' egy leánynak a becsülete, az élete olyan csekélység önök előtt, a melyen könnyen meg lehet alkudni. Tévedett uram. Engem péuzzel meg nem vásárolhat. Ha azt akarja, hogy a neje legyek, akkor ... de szeretője nem leszek soha. És most dobjon ki uram a lakásából. — És akkor hová fog sülyedui asszonyom ? Az még rosszabb lessz. Vagy talán nem ismeri az életet. — Nem tudom, lehet-e még jobbau is sülyedui. De van még más út is, a melyen szintén meg lehet meuekülni minden gondtól. Barkó Zénó csak nézte-nézte azt a kívánatos szép asszonyt s valami olyasmit erezett a szivében, hogy fájua neki elveszíteni s birnia kell Őt bármi áron. Odament hozzá, megfogta a kezét, gyöngéden leültette egy székre s mintha már rég szerette volna, úgy mondta: — Imádom és azon az áron is megváltom magamnak, ha úgy kivánja. És megtartotta szavát. II. Hogyan jött Martba arra a gondolatra, bogy egyszerre megalkudjon és felesége legyen egy olyan