Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-10-30
XXV. év. 1898. október 30. 44. szám. PÁPA Táros HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNY Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos: clr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : clr*. Körös Endre, Előfizetések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők A lap ára: Egész évre ö frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára 15 kr. Halottak napján. Halottak napja, kegyelet ünnepe. E napon eszünkbe jutnak elhunyt kedveseink, elhervadt reményeink. Xines ember, a kinek halottja ne volna, nincs einher, a ki elmondhatná, hogy szenvedést nem látott és nem érzett soha. Hisz a fájdalom és a szenvedés csak úgy az élet fogalmához tartozik, mint a boldogság, vagy az öröm. Minden mulandó a nap alatt. Nézzük magát a földet, melyen járunk ; e>. sem egyéb, mint egy óriási temető, melyben letűnt embernyomok milliói szunynyadoznak. Nézzük az évszakokat, melyek egymásután jönnek elő és halnak el, s melyek nem egyebek, mint a közös mulandóság jelzői. Mily szép és ékes a lombokat fakasztó, bimbókat fejlesztő, nevető tavasz. Ezer r<-menyek virágkoszorúival olyan ő a természet homlokán, mint egy bájos menyasszony, kinek kebele forró vágyaktól j Halottak napján, a kegyelet ünnepén duzzad, szemei pedig lángsugaraktól égnek.. menjünk hát a temetőbe, alakítsuk azt át Örvendezik lelkünk, ha rágondolunk, hogy szentegyházzá, s álljunk meg imádkozni milyen gyönyörűséges dolog volna folyton virágok közt élni és virágok közt is halni meg. szent oltárainál: a sit'halmoknál. Hitvány, nyegle ember az, aki még a mai napon -sem tudja ott hagyni az öröniOrömünk azonban nem tart sokáig, nek és élvezetnek asztalát. mert a tavasznak virágkoszorúi csakhamar elhervadnak, tönkre teszi őket a nyári napnak perzselő melege és a zord enyészetnek hideg szele. Egyszer csak látjuk a nyár haldoklását, s azt vesszük észre, hogy itt van az ősz, itt van halottak napja; mogorva szellő sivít végig a mezők felett. A gólya, fecske szebb hazába költözött; a lehullott falevelek, a zörgő harasztok mind arra emlékeztetnek bennünket, hogy mi is csak vándormadarak vagyunk ezen a földön: pályavonalunk végén ott áll a halál, sok küzdéseinknek vége a sírhalom. Azok a néma siremlékek azt fejezik ki nekünk s arra intenek bennünket, hogy mindnyájan halandók vagyunk és emlékezzünk halálunkra. Helyezzünk koszorút kedveseink sirhalmára, gyújtsuk meg azon az emlékezet mécsvilágát is. A köszörű, a szeretetnek szép jelvénye azt jelenti, hogy még él a kegyelet nemes érzése az embernek szivében ; az égő mécs pedig, mely a túlvilágba hinti fényét, azt jelenti, hogy van egy szebb haza, melyet örökkévalóságnak nevezünk. Halottak napján, a túlvilág ünnepén imádkozzunk hát halottainkért, s fohászkodjunk Istenhez, hogy benne már szeretet és béke, egyetértés és nyugalom legyen itt ezen a földön is. Pereszlényi Gyula. 0. X^. C^y i\. Bella könyvéből. Gyere ki a tetuetó'be, Látogass meg egyszer, édes! Rátalálsz az én síromra, Rátalálni nem nehéz lessz. Minden virág, miuden levél, A legkisebb fűszál rajta; Ha a szellő' szárnya lebben, A te neved felsóhajtja. Gyere ki a temetőbe, Látogass meg egyszer, kérlek; Síromon a hervadt haraszt, Virágot nyit, újra éled . . . Ha egy könnyet ejtesz rája; Ha rá hull egy rezgő gyöngye; Megérzi e porladó szív: Köunyebb lessz a sír göröngye. Gyere ki a temetőbe, Látogass meg gyöngy vi, ágom, Megtudod, hogy mit álmodom Rólad — ott a másvilágon . . . Mindeu virág minden levél Elsuttogja majd itt neked — És megtudod, hogy ez a szív Hogy imádott. . . hogy szeretett, Soos Lajos. Törött medallion. — A c Pápai Lapok» eredeti tárcája. — Irta: Paur Ödön. . . . Lucskos őszi idő járta akkor, mikor benyitottam a keresztúri „Fehér Bárány" szálloda szeparéjába, hol együtt poharazott már zászlóaljunktól a fiatalság s éppen erősen ugratták a doktort, valami olyasféle módon, hogy szabad előadást szerettek volna tőle hallani a szénsav fészereiéről, tekintettel a „Monopol" palackok dugaszára. A doktor lassan-lassan kötélnek is állt s éppen az experimentáláshoz szükséges első palackot állította eléje az örökifjú „Zsáu", mikor belépett az egyedül hiányzó Steinetz kapitány, az éu századparancsnokom is. — Szervusz Hugó! — Szervusztok liúk! Odatelepedett közénk s azon kezdte, hogy még néhány arauyos fejű löveget állíttatott a kicsiny elhízott ezredorvos elé, a ki a palackok művészi elpukkaütását illető szenvedélyének most már teljes hévvel áldozhatott. Lett is dinom-dáuom olyan, hogy olyanra a legöregebb tüzilegény sem emlékezett a „Fehér Bárány" kávéházban. A cigány szinte alig győzte húzni a legszilajabb nótákat s úgy éjféltáján tetőpontján volt a hangulat, mikor a legutóbb jött Steiuetz kapitány félrependeríté az útból Szeles hadnagyot a párjával, az aranyszőke kasszíros frajlával együtt, s oda szólott a prímásnak hogy : «Sirassatok ha meghalok ! . . .> aztán pedig mikor rákezdte a cigány, ndab-irult az egyik márványoszlopra s láttuk mindannyian, lmgv — könnyezett. Azelőtt sohse láttam még ilyen szilajnak, ilyen érzékenynek a kapitányt. Azóta még kevésbbé . . . De még jól be sem fejezte a banda a nótát, még az utolsó akkordok rezegtek a légben, már magasra hajtott köponygallérral, felcsatolt karddal búcsúzott a kompániától. Marasztottuk. Hiába 1 — Kadet! Jössz velem ! . . . Ez nekem szólt, s volt valami a tekintetében, a nézésében, hogy akaratlanul magam is búcsúztam, s megindultunk hazafelé a szűk sikátorokon keresztül. Karomba fűzte a karját s bár némán haladtunk egymás mellett, éreztem, bogy valami dűl ennek az erős embernek a lelkében, mert néha szinte belereszketett a küzdelembe. A lakása előtt válni készültem. — Nem úgy fiú! Egy „Schlaftrunk" nem fog megártani, aztán meg szeretnék valamit rád bízni. Beléptünk a lakásába, s az előszobában ijedten ugrott fel szunyókálásákól közvitéz Moravcsek, a „kutyamosó", de mikor látta, bogy a kapitáuy úrnak nincs hozzá szava, önfeledten heveredett vissza a kemény szalmazsákra. Csakhamar egy megkezdett palack sherry került elő a szekrényből s kényelembe helyezkedve az első korty után belemelegedett kapitányom a beszédbe. — Tudom gyerek, bogy te afféle skribler vagy, egyszer majd megírhatod az éu történetemet is, de előbb el kell végezned azt, a mire most kérni foglak. PÁPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB WÁNAI. S Tjána-viriiiiH *P^OEIN«wir m^viiaMfii« iwwin,I VA
